(de.minghui.org)
Üdvözlöm a tisztelt Mestert! Üdvözlöm a gyakorlótársakat!
1996-ban kaptam meg a Fát, és akkor kezdtem el a művelést. Azokban az években, amikor a Shen Yunról tudósítottam, a „nehézségek” jelentették számomra a legerősebb élményt. Emiatt félelem alakult ki bennem a nehézségekkel szemben, és ez a félelem minden alkalommal óriási lelki nyomást helyezett rám a tudósítások előtt. Negatív gondolatok körforgásában vergődtem, és nem tudtam kitörni belőle. Ebben az évben azonban egyre inkább elhalványult az az érzésem, hogy minden milyen nehéz és keserves. Először fordult elő, hogy már nem éreztem olyan nehéznek a dolgokat, és végül sikerült kilépnem ebből a nehéz állapotból. A folyamat valójában egészen egyszerű volt: hagyni, hogy a dolgok természetes módon alakuljanak, és csak arra gondolni, ami mások javát szolgálja.
Hagyjuk, hogy a dolgok természetes módon alakuljanak
A tavalyi Shen Yunról szóló tudósítási időszak második felében már nem tudtam összeegyeztetni a rendes munkámat a tudósítással, ezért nehéz szívvel felmondtam. A felettesem újra és újra arra kért, hogy maradjak, én pedig meg is próbáltam. Végül azonban valóban nem tudtam egyszerre végezni a két feladatot. Teljesen kimerültem, és a felmondás mellett döntöttem.
A harmincéves művelésem során ez volt az első alkalom, hogy nem tudtam egyszerre fenntartani a rendes munkámat és egy Dáfá-projektben való részvételemet. Elsősorban azért vállaltam el ezt az állást, mert a vállalat jó hírnévnek örvendett. Amint azonban ott dolgozni kezdtem, a hírnévhez, a nyereséghez és az érvényesüléshez való ragaszkodásom, valamint a kollégák közötti állandó összehasonlítás és versengés miatt rengeteg időt és energiát kellett a munkámra fordítanom. Mindennap túlóráztam, még hétvégén is. Ez óriási fizikai és szellemi megterhelést jelentett számomra. A felettesem tudta, hogy hétvégente a Shen Yunról tudósítok, és ezt mondta nekem: „A kettő közül csak az egyiket választhatod.” Abban a pillanatban már tudtam, hogyan fogok dönteni: elengedem a „hiú hírnévhez” való ragaszkodásomat.
Mivel saját elhatározásomból mondtam fel, sem munkanélküli-segélyt, sem más támogatást nem kaptam. Miután befejeződött a Shen Yunról szóló tudósítási időszak, el kellett gondolkodnom azon, hogyan fogom ezután biztosítani a megélhetésemet. Keressek újabb rendes állást? Vagy teljesen hagyjak fel az álláskereséssel, adjam el a házamat, költözzek egy alacsony megélhetési költségű kis faluba, és kezdjek teljesen más életet?
Fizikailag és szellemileg is kimerült voltam, és egyáltalán nem bíztam abban, hogy a következő év Shen Yun-szezonjáig meg tudnék tartani egy állást. Hiszen azt sem tehettem meg, hogy félévente munkahelyet váltok, és utána hat hónapot a Shen Yunnál töltök. Ez sem jelentett volna hosszú távú megoldást.
Ezért egyszerre kezdtem nézegetni a vidéki ingatlanárakat és az álláshirdetéseket. Korábban mindig a fizetést néztem meg először, és csak olyan állásokra jelentkeztem, amelyek jobban fizettek, mint az akkori munkahelyem. Ezúttal azonban már nem a fizetés volt az elsődleges szempont. Először magát a munkát vizsgáltam meg: valóban képes vagyok-e elvégezni ezt a munkát? És el tudom-e látni a feladatokat a szokásos munkaidőn belül úgy, hogy közben a Shen Yunról szóló tudósítást is folytathassam?
Úgy éreztem, most először viselkedtem igazán felelősségteljesen mindkét féllel szemben. Ezért mindössze öt jelentkezést küldtem el. Öt olyan állásra jelentkeztem, amelyet valóban el tudtam volna látni. Jó lelkiismerettel és teljes önbizalommal pályázhattam rájuk. Így tisztességes lehettem a vállalatokkal szemben is, ahelyett, hogy a saját érdekeimet, a hírnevet és a nyereséget helyeztem volna előtérbe. Azt is megfogadtam magamnak, hogy bármilyen fizetést ajánlanak, elfogadom, és nem fogok alkudozni.
Miután elküldtem a jelentkezéseket, egy hét szabadságot vettem ki. Az utazásom alatt meghívtak egy állásinterjúra, majd egy héttel később megkaptam az állásajánlatot. Az álláshirdetésben szereplő fizetés jóval alacsonyabb volt annál, amit korábban kerestem. Amikor azonban megérkezett az ajánlat, az abban szereplő összeg magasabb volt a korábbi fizetésemnél. Erre egyáltalán nem számítottam.
Miután elkezdtem az új munkahelyemen dolgozni, néhány hónapon belül elsajátítottam a szükséges készségeket, mivel elég jól ismertem ezt a területet. Nem volt rajtam nyomás, nem kellett túlóráznom, és úgy tűnt, minden tökéletesen alakul.
De mindössze egy héttel a Shen Yun előadásainak kezdete előtt a felettesem közölte velem, hogy januártól egy másik részlegre helyeznek át, ahol sürgősen munkaerőre volt szükség. Ez egy olyan terület volt, amelyhez nem értettem. Teljesen összetörtem, és annyira felkavartak az események, hogy még sírni sem tudtam. Vajon ez az „ember tervez, az Ég dönt” esete volt?
Ismét óriási nyomás nehezedett rám. Tudtam, hogy egy új munkakör kezdeti szakasza rengeteg időt és energiát igényel. És éppen ez az időszak esett volna egybe a Shen Yunról szóló tudósítással. Vajon megint fel kell majd mondanom?
Aznap este nagyon lehangolt voltam. Még meditálás közben is folyamatosan ezen járt az eszem. Ekkor hirtelen felmerült bennem egy gondolat: az alapvető ragaszkodásom a szélsőséges kényelem keresése volt – a testi és lelki kényelemé. Tudtam, hogy a Mester erre hívta fel a figyelmemet, és eljött az idő, hogy elengedjem a kényelemhez való ragaszkodásomat. Hirtelen őszinte gondolatok támadtak bennem. Szilárdan hittem abban, hogy ki tudom állni ezt a próbát, el tudom viselni ezeket a nehézségeket, és meg tudok szabadulni a kényelemhez való ragaszkodásomtól. Ezután megnyugodtam. Úgy éreztem, hogy nyugodtan szembe tudok nézni mindazzal a bizonytalansággal, ami előttem áll. Mindent a Mester kezébe helyeztem, és hagytam, hogy a dolgok természetes módon alakuljanak.
A művelők őszinte gondolatainak valóban fontos szerepük van. Ami ezután történt, figyelemre méltó volt. Az új munkakör egyáltalán nem bizonyult olyan nehéznek, mint amilyennek elképzeltem, és különösebben sok időt sem vett igénybe. Ellenkezőleg: az átadás és az átállás során elvégzett zárófeladatok minőségi ugrást eredményeztek a teljesítményemben.
Olyan volt, mint a közmondás: „A szorult helyzetben új lehetőségek nyílnak.” Több mozgásterem lett, mint az előző munkakörömben, és nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá, lazábbá váltam.
A Mester pontosan ezt mondja:
„Minél inkább figyelmet szenteltek a nehézségeknek, annál nehezebb lesz a dolog. Mivel a jelenség a saját szívből következik, a dolog egyszerűen még nehezebb lesz. Az a mondás, hogy „a jelenség a saját szívből következik” még ezzel a jelentéssel bír. Mert te magasabbra értékelted a nehézségeket, és alacsonyabbra becsülted magadat. Ne tartsátok túl fontosnak azokat a dolgokat. Az emberek megmentése olyan nagy dolog. Nektek azt kell tennetek, amit tennetek kell. A szívnek nyugodtnak és szilárdnak kell maradnia. Ha olyan dologgal találkoztok, vagy olyasmit hallotok, ami nem feltétlenül tetszik nektek, akkor nem kellene a szívetekre vennetek. Csináljátok nyíltan és őszintén azt, amit csinálnotok kell. Ne hagyjátok, hogy az eretnek zavarjon és megindítson benneteket, akkor nem fognak felbukkanni nálatok a rossz tényezők. Következésképpen a gonosz parányi, ti ellenben nagyok vagytok, és az őszinte8 gondolataitok is szintúgy erősek. Ez valóban mindig így van.“ (Fá-magyarázat a The Epoch Times ülésén, 2009. október 17.)
Szívből jövő jókívánságok másoknak
A Shen Yunról szóló tudósítás messze meghaladja egyetlen ember képességeit, és az egész csapat szoros együttműködését igényli. Ebben az évben az NTD tudósítócsapata kettőről négy főre bővült, és más területeken is új tagok csatlakoztak hozzánk.
A tudósítás során minden oldalról nyomás nehezedett ránk, és a munkaterhelés is nagyon nagy volt. A helyszínen dolgozó csapatnak olyan problémákkal is meg kellett küzdenie, mint például a szállás kérdése, és gyakran nem tudtak megfelelően aludni. Ez elkerülhetetlenül kisebb súrlódásokhoz, panaszokhoz, másokkal szembeni tiszteletlenséghez és hasonló problémákhoz vezetett.
Az idei év legfontosabb felismerése számomra az volt, hogy bármi is történjen, ami nem az akaratom szerint alakul, a lehető legpozitívabban kell gondolkodnom. Ez azt jelenti, hogy jót kívánok a másiknak, sikert kívánok neki, őszintén az ő érdekeit tartom szem előtt, és rétegről rétegre megszabadulok az irigységemtől. Amikor ehhez tartottam magam, úgy éreztem, többé nem küzdök az univerzum ellen. Nagyon sok dolog pedig magától megoldódott.
Például ebben az évben két tudósító családi vagy munkahelyi okokból nem tudott eljutni bizonyos városokba, ahol eredetileg tervezték a tudósítást. Amikor megtudtam, hogy az első tudósító nem tud elutazni, fel akartam ajánlani, hogy magam töltöm be az űrt. Ám éppen akkor, amikor a jegyemet akartam lefoglalni, átfutott az agyamon egy gondolat: valóban ez lenne a legjobb megoldás? Azonnal eszembe jutott, hogy van egy másik tudósító is, aki korábban még soha nem vett részt a Shen Yunról szóló tudósításban. Jobb lenne őt küldeni, hogy egy újabb gyakorló is tapasztalatot szerezhessen. Amikor megkérdeztem, örömmel vállalta. Néhány nappal később a munka a második tudósítót is megakadályozta abban, hogy két városban tudósítson. Mint kiderült, az új tudósító teljesen természetesen ezt a két hiányzó helyet is betöltötte. Így egy kezdetben nehéznek tűnő probléma könnyedén megoldódott.
Ebből látható, hogy ha a kiindulópontunk az, hogy mások javát szolgáljuk, a szívünk nyugodt és könnyed marad. Ilyenkor sok mindenre nem is kell külön gondolnunk, mert a Mester már elrendezte azokat. Azt is megtanultam elengedni, amit nem tudtam irányítani. Több éven át szorító érzést éreztem a mellkasomban, mintha egy kő nehezedett volna rá. Aztán ez a kő eltűnt, anélkül, hogy egyáltalán észrevettem volna.
Az anyag és a szellem valóban egy és ugyanaz. A szívem egyre könnyebbé vált. A művelés valóban rendkívüli: ha egy ragaszkodást nem számolunk fel, a próbák egyre nagyobbá válnak, és egyre nehezebb kiállni őket. Ha azonban jól állunk ki egy próbát, az is láncreakciót indít el, és utána sok minden könnyen megoldódik.
Elengedni az egót, és felelősséget vállalni a Fáért
Amellett, hogy az NTD-nek tudósítottam a Shen Yunról, a Shen Yun promóciós videóinak készítéséért is felelős voltam. Amint véget ér az adott évi tudósítási időszak, el kell kezdenem a nézői visszajelzéseket bemutató filmek és a különféle reklámvideók előkészítését. Ez a következő év előadásainak kezdetéig tart.
Mivel a Shen Yun-előadások száma évről évre növekedett, a reklámvideók iránti igény is egyre nagyobb lett. Néhány évvel ezelőtt a reklámért és a nyilvánossággal való kapcsolattartásért felelős gyakorlótárs azt mondta nekem, hogy minden reklámanyagot biztonsági másolatban kell tárolni, és át kell adni más gyakorlóknak is, hogy ők is segíthessenek. Nem szabadna mindennek kizárólag az én kezemben lennie. Ha történne velem valami, mi lenne akkor a Shen Yun reklámozásával?
Amikor először olvastam ezt az üzenetet, egyáltalán nem tetszett. Úgy éreztem, hogy ez a gyakorlótárs egyáltalán nem tudja, milyen nehézségekkel küzdök. Több mint tíz év alatt összegyűlt videóanyagom volt, és még nekem is nehézséget okozott megtalálni benne valamit. Ez rengeteg időt vett igénybe. Ehhez jött még hét vagy nyolc külső merevlemez. Egy ilyen átadás rendkívül bonyolult lett volna. Ahelyett, hogy segítséget jelentett volna, úgy gondoltam, csak tovább növelte volna a munkaterhelésemet. Az az idő, amelyet az anyagok rendszerezésére és egy másik személy betanítására kellett volna fordítanom, még inkább megterhelte volna az amúgy is rendkívül szoros időbeosztásomat. Már a gondolatától is ingerült lettem.
Miután megnyugodtam, és újra elolvastam a gyakorlótárs üzenetét, felismertem, hogy teljesen ésszerű, amit mondott. A világi társadalomban működő vállalatok is így dolgoznak. Ez valóban felelősségteljes hozzáállás volt a Fával szemben. Minden ingerültségem a saját kiindulópontomból fakadt: önmagamat akartam védeni ahelyett, hogy a Fát védtem volna. Nem annak kellene az első helyen állnia egy Dáfá-tanítvány számára, hogy megvédje a Dáfát? Nem pontosan ezt kellett volna tennem?
Az ingerültségem elszállt, és nyugodtan tudtam szembenézni a helyzettel. Miután az előző évben felmondtam, véletlenül egy teljes hónap szabadidőm adódott. Ez idő alatt végre rendszerezni tudtam a több mint tíz év alatt összegyűlt videóanyagokat, és sablonokká alakítottam őket, hogy valaki más is át tudja venni tőlem ezt a munkarészt.
Ezzel én magam is jól jártam. Most már alig kell átkutatnom azt a hét-nyolc merevlemezt. Ma már a Shen Yun-munkának szinte minden olyan részében, amelyben részt veszek, van valaki, aki szükség esetén helyettesíteni tud. Már nem vagyok pótolhatatlan. Egyre könnyebbnek érzem magam. Lépésről lépésre kiléptem abból a helytelen állapotból, amelyben önmagamat akartam igazolni, és elengedtem az egómhoz való ragaszkodást.
Összegzés
Az idei Shen Yunról szóló tudósítás során a Mester megmutatta nekem, hogyan kezelik más gyakorlótársak a nehézségeket. Az ő állapotuk – teljesen mentesek a negatív gondolatoktól, egyenesek és tiszták, teljes szívvel odaadóak, száz százalékig hisznek a Mesterben, és nem ismernek félelmet vagy aggodalmat – engem is egyszerűbbé és nyugodtabbá tett.
Miután végigcsináltam a 2026-os Shen Yun-szezont, érzem, hogy egyre tisztábbá válok. Remélem, hogy a jövő évi tudósítás során valóban örömteli hozzáállással tudok majd dolgozni, jó beszélgetéseket tudok folytatni az általam megkérdezett emberekkel, továbbadhatom azt az örömöt, amelyet a Shen Yun nyújt a közönségének, és az egész csapattal együtt, a Fára alapozva fejlődhetek tovább.
Forrás: [Europäische Fa-Konferenz 2026] Das Fa an die erste Stelle setzen – aus der „Mühsal“ heraustreten
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
* * *
tovább ...