Hinni a Mesterben és a Fá-ban, megtapasztalni a Dáfá csodáit

Üdvözlöm a Mestert!
Üdvözlet gyakorlótársak!


Az idő repül, és én már majdnem 20 éve dolgozom az Epoch Times projektben. Köszönöm Mester, hogy lehetőséget adtál a Dáfá-gyakorlóknak, hogy ebben a Fá-helyreigazítás projektben művelődjenek, és részt vegyenek a Fá-helyreigazításban, hogy megmentsék az érző lényeket. Ma szeretném megragadni a Fá-konferencia által adott lehetőséget, hogy megosszam a projektben való művelésem néhány tapasztalatát.


2001-ben német gyakorlók Hamburgban megalapították a European Epoch Times Co., Ltd.-t, amely a kínai Epoch Times európai gyártásáért, nyomtatásáért és terjesztéséért felelős. Bár a kezdetektől fogva meghívtak, hogy vegyek részt a projektben, soha nem csatlakoztam igazán a csapathoz, és nem vállaltam a felelősséget. A német Epoch Times 2004 végén indult el Németországban. Talán ez volt a sorsom a német Epoch Times-al, és ez volt az esküm. Elmondható, hogy a kezdetektől napjainkig szinte teljes munkaidőben a német Epoch Timesnak szenteltem magam. Visszatekintve az elmúlt 18 évre, az Epoch Timesban előforduló munkák szinte minden területét végeztem. Voltam riporter, szerkesztő, fordító, korrektor, tördelő, pénzügyes, marketinges, értékesítési munkatárs, megbízott elnök, elnök, takarító és még sok minden más. Minden munka más-más kihívásokkal jár. Rengeteg új dolgot kell megtanulnom és kiismernem, és a művelésre is sok-sok különböző lehetőség van. Néha jól meg tudom ragadni ezeket az értékes művelési lehetőségeket, időben befelé tudok nézni, és a művelésen keresztül tudok fejlődni, de sok-sok olyan lehetőség is volt, amit nem sikerült megragadnom, és elvesztettem az esélyt, hogy javítsak magamon.


Az elmúlt 18 évben sok hullámvölgyet és hegyet éltem át. Ha a művelési állapotom jó volt, optimista tudtam maradni, és tele voltam bátorsággal, hogy új utakat nyissak. Miközben nehézségekkel, belső konfliktusokkal és külső akadályokkal szembesültem a Fá-tanulás és a gyakorlatok hiánya miatt, valamint azért, mert nem tudtam időben befelé nézni, néha felmerült bennem a visszavonulás gondolata, nem akartam tovább ilyen súlyos felelősséget vállalni. Néha túlterheltnek, depressziósnak és negatívnak éreztem magam.


2009-ben az Epoch Times Europe Ltd. Hamburgból Berlinbe költözött. Engem neveztek ki a német Epoch Times elnökhelyettesévé, aki a napi ügyekért felelős. 2009-től 2012 júliusáig hetilapokat adtunk ki.


Néhány év elteltével, bár nagyon keményen dolgoztunk, és sok nehézségen túljutottunk, a vállalat helyzete nem változott lényegesen. Akkoriban nagy nyomás alatt voltam, és fogalmam sem volt, hogyan folytassam. De egy dolog világosan ott volt a szívemben: Nem adhatom fel, mert az Epoch Times egy olyan projekt, amelyet a Mester jóváhagyott, és amely megmentheti az embereket. A kínai Epoch Times működtetése mindig is nagyon nehéz feladat volt, de megannyi gyakorló önzetlen odaadásával, kitartásával és kemény munkájával az is megtalálta a saját útját, és fokozatosan egy pozitív ciklusban működik.


Abban az időben nagyon eltökélt voltam, hogy az Epoch Times működjön. Új ötleteken kezdtem el gondolkodni. Azt hiszem, a Mester adott nekem bölcsességet, miközben látta az elszántságomat. Úgy találtam, hogy a vállalat összes üzletága közül csak a weboldal volt kissé nyereséges. Ez azért volt így, mert a weboldal üzemeltetése még alacsonyabb költségekkel járt, és az internetes szolgáltató partnerünk jó árú weboldalhirdetéseket tudott szerezni minden hónapban. Úgy gondoltam, hogy először a nyomtatott változatot fel kellene függesztenünk, és a honlapra kellene összpontosítanunk a rendelkezésünkre álló igen korlátozott erőforrásokat felhasználva. Bár még soha nem építettem fel weboldalt, és egyáltalán fogalmam sem volt arról, hogyan működik egy weboldal, nagyjából a nulláról kellett kezdenem, de tartottam magam a józan gondolatokhoz: Ha a kiindulópontom helyes, és a projekt fejlesztését szolgálja, nem pedig az önzést, és nem azt, hogy bizonyítsak, akkor a Mester biztosan megadja a tanítványoknak a bölcsességet, hogy utat nyissanak a nehézségek közepette. Előre kell haladnom, nem pedig hátrafelé.


A weboldal fejlesztése elválaszthatatlan a technológiától. Beszéltem a férjemmel az elképzeléseimről, és meggyőztem, hogy teljes munkaidőben vegyen részt a weboldal technikai vezetőjeként. A weboldal tartalmához tudtam, hogy szükségünk van egy főszerkesztőre, ezért kerestem egy hivatásos újságírót, aki a gyakorlótársam volt, hogy teljes munkaidőben vegyen részt a munkában. Elkezdtem tanulmányozni a honlapok működését, és fejlesztési tervet készítettem. Reméltem, hogy a New York-i központ hat hónapig támogatni tudja a három főállású munkatársunk alapfizetését. Hat hónap után teljes felelősséget kellett vállalnunk magunkért. Kifejeztem az elnök úrnak azt a vágyam és bizalmam, hogy elvégezzük a dolgokat, és ő megígérte nekünk az alapfizetés 6 havi támogatását.


2012 júliusában kezdtük el a weboldal fejlesztését. A férjem és én is teljes munkaidőben ebben a projektben dolgozunk, így nem volt más bevételi forrásunk. Sok éven keresztül főállású önkéntes voltam a The Epoch Timesnál, a férjem volt az egyetlen, aki dolgozott. Szinte semmilyen megtakarításunk nem volt. Nyilvánvalóan hatalmas volt számunkra a pénzügyi nyomás és a kockázat, de a gondolkodásmódunk nagyon stabil volt. Egyáltalán nem aggódtam, mert szilárdan hittem abban, hogy ha egy tanítvány helyesen cselekszik, akkor a Mesterünk nem fogja hagyni, hogy a tanítvány élelem nélkül maradjon. Igen, az élet lehet, hogy keményebb, de nem a kényelmes élet az, amit keresek. A férjemmel nagyon keményen és hosszú órákat dolgoztunk minden nap. Meg akartuk érteni a honlap működését, és a lehető leggyorsabban működtetni akartuk.


Mindig úgy éreztem, hogy a Mester mellettünk van, vigyáz ránk és segít nekünk. Sok új dolog logikáját már egy rövid pillantással is meg tudom érteni, majd alkalmazom azt a honlapunk működésénél. Az olvasóink száma és a honlapunk látogatottsága fokozatosan nőtt, a bevétel is folyamatosan emelkedett. Ugyanakkor két-három új munkatárs is csatlakozott hozzánk. Néha nem volt elég pénzünk arra, hogy időben kifizessük a béreket az alkalmazottainknak, de ezt a problémát mindig meg tudtuk oldani még abban a hónapban. Sokszor csodálkoztam, hogy hirtelen hogyan került pénz a bankszámlára, akár adományokból, akár különleges reklámbevételekből, mindenesetre sikerült átvészelnünk ezt a nehéz időszakot. Ilyen körülmények között őszintén kértem a többi alkalmazottat, hogy értsék meg, hogy a vállalat nem tudja a hónap elején kifizetni nekik a béreket. Az alkalmazottak mindannyian gyakorlók voltak, és teljes mértékben együtt tudtak működni és megértették a helyzetet. Itt szeretném megköszönni az összes gyakorlótársamnak a támogatást és az elkötelezettséget.


Az egykor meglévő szívvel művelni magunkat, és megtapasztalni a Dáfá varázsát

Idén áprilisban volt szerencsénk meghallgatni a Mester által a német Epoch Timesnak címzett jószívű emlékeztetőjét. A Mester szavai nagyon bátorítóan hatottak rám, mert megértettem, hogy amit a Mester tanított, az a Fá. A Mester már megnyitotta számunkra az utat egy másik dimenzióban. Emberi szinten a Mester szintén világos irányokat és módszereket mutatott nekünk. Tanítványként mindent meg kell tennünk, hogy úgy cselekedjünk, ahogy a Mester mondta, és az Epoch Times biztosan áttörést ér el. De hogyan tudjuk ezt jól csinálni? Megszerveztük, hogy mindenki tanulja és ossza meg a Mester tanításait a médiakonferencián. Én magam is újra és újra elolvastam a Mester előadásait a médiáról.


Mester azt mondta a „2018-as New Tang Dynasty és Epoch Times Fá konferencia”-án:

Persze mint média, annak érdekében, hogy jól tehessétek, amit tennetek kell, jól kell művelnetek magatokat. Ezért a művelést illetően, mindannyiótok és minden Dáfá tanítvány számára, akik a médiához tartoznak: a művelés a legelső. Mert az emberek megmentésére irányuló hatást az határozza meg, hogy jól műveled-e magad vagy sem, és a munkád minőségét az határozza meg, hogy jól műveled-e magad vagy sem – ez biztos. Miután oly sok tapasztalaton mentetek át az évek során, mindannyiótok egy mélyebb szinten megértette, hogy minden szakmában és foglalkozásban, a különböző médiákban lévő minden Dáfá tanítványt beleértve – ugyanez érvényes mindenkire nézve – azok, akik nagyobb figyelmet szentelnek személyes művelésükre, dupla annyi eredményt érnek el fele annyi erőfeszítéssel nagyon sok dologban, amit tesznek. Szóval nem hunyhatunk szemet a művelés felett. Ez a legeslegfontosabb.


Rájöttem, hogy a projekt felelőseként nagyon keményen dolgoztam sok éven át. Azonban a művelésben nagyon lazítottam, és a munkámat kezeltem művelésként. Dáfá-tanítványként nem igazán jól végeztem a három dolgot. A Fá nem jutott be a szívembe. Egyáltalán nem tudtam lépést tartani a gyakorlatokkal, és a tényleges művelési állapotom nagyon gyenge. A felszínen más gyakorlók azt gondolhatják, hogy nagyon szorgalmas vagyok. Amikor ellentmondásokkal találkoztam, nem néztem időben befelé, és nem a művelő szemszögéből kezeltem a felmerülő nehézségeket. Ezért nagyon gyakran óriási nyomást éreztem, és néha nagyon negatívnak és erőtlennek éreztem magam, sőt, úgy éreztem, hogy már nem vagyok fiatal, és már nem vagyok olyan energikus, mint amikor elkezdtem a The Epoch Times-t csinálni. Mivel a gyakorlatokat hosszú ideig nem végeztem, gyakran éreztem magam fáradtnak, és többet akartam aludni. De minél többet aludtam, annál kevesebb időm maradt aznap a gyakorlatok elvégzésére és a Fá tanulására. Rengeteg dolgot kellett elvégeznem, és egy negatív körbe kerültem.


A saját állapotommal is nagyon elégedetlen voltam. Mindig is reménykedtem az áttörésben, de nem volt áttörés. A saját művelési állapotom nem volt jó, ezért soha nem fordítottam teljes szívből figyelmet arra, hogy a cégnél jó művelési környezetet teremtsek és tartsak fenn. De a Mester elvárásai a német Epoch Times-al kapcsolatban arra ösztönöztek, hogy kitörjek ebből a szorult helyzetből. A többi gyakorló erőfeszítései a jó művelési környezet fenntartására szintén sokat segítettek nekem. Fokozatosan javultam, de az igazi változás néhány héttel ezelőtt történt.


Néhány héttel ezelőtt egyik nap nagyon depressziós voltam, mert egy látszólag erős szerelemhez/érzéshez/qinghez való ragaszkodás manipulálta az érzelmeimet. Nagyon jól tudtam, hogy nem akarom ezt a ragaszkodást, és nem hagyhatom, hogy az irányítson engem. Azonban nem volt erőm teljesen elutasítani és megszüntetni azt. Még mindig nem akartam teljesen elengedni, és még mindig ragaszkodni akartam hozzá. Amikor Berlinben csatlakoztam a csoportos Fá-tanuláshoz, mindig aggódtam, és teljesen elveszett voltam a Fá-tanulásában. A hangulatom nagyon rossz volt. A megosztás során egy gyakorlótársunk arról beszélt, hogy a Mester "Hong Yin VI." című művében található "Mások megmentésének és önmagunk megmentésének nehézségei" című verse hogyan segített neki a Shen Yun népszerűsítése során. Hirtelen eszembe jutott, hogy ez a vers nekem is nagy segítséget nyújtott a Shen Yun idei promóciójának időszakában. Különösen "Az átlagos ember nem tud nyugodt maradni a megpróbáltatásban" mondat segített abban, hogy legyőzzem a rendkívül ideges állapotomat abban az időben, mivel a Shen Yun promóciója ebben az évben nagyon nehéz volt. Akkoriban azt mondtam magamnak, hogy ne legyek egy átlagos ember. A megosztás alatt nyolcszor írtam le ezt a verset csendben a füzetembe. A Mester szavai: "Az alsóbbrendű ember nem tud megszabadulni a végtelen emberi szívtől" mintha közvetlenül hozzám szóltak volna. Kezdtem felébredni, és megkérdeztem magamtól: "Mindig alsóbbrendű ember akarsz lenni? Ragaszkodsz a végtelen emberi szívhez?" - "Nem!" Megerősítettem magamban ezt a gondolatot: Nem akarok alsóbbrendű ember lenni. Istenivé akarok válni, egy önzetlen istenséggé akarom művelni magam.


Ezek az őszinte gondolatok egyre erősebbek lettek, egyre éberebb és kipihentebb lettem. Úgy éreztem, hogy újra tudok mosolyogni. Hirtelen tele voltam energiával. Amikor hazaértem, megosztottam a tapasztalatomat egy gyakorlótársammal. Mindketten nagyon koncentráltunk, hogy megcsináljunk valamit, amit a nap folyamán állandóan meg akartam csinálni, de nem sikerült. Egészen 3 óráig dolgoztunk, és egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak. Másnap, 4 óra alvás után, ébresztőóra nélkül, automatikusan felébredtem. Aznap részt vettem a csoportos gyakorláson.


Azóta minden reggel képes vagyok 4:30 és 5:00 között felkelni. Nem kell erőltetnem magam, és minden magától jön. Varázslatos módon áttörtem ezt a próbát, amiről sok éven át azt hittem, hogy teljesen lehetetlen. Tényleg megértettem, ami a Zhuán Fálunban le van írva: „»Ha megjelenik a Buddha természet, megrázkódik a tízirányú világ*.« Akárki látja ezt, az segíteni fog, feltétlenül segíteni fog ennek az embernek. A Buddha iskolában az emberek megváltásakor nincsenek feltételek, tiszteletdíjat sem kérnek, hanem feltétel nélkül segítenek. Ennek megfelelően nagyon sokat tudunk nyújtani a tanítványoknak.”


A művelési állapotom óriási változásokon ment keresztül, miután ez az őszinte gondolat előjött. Minden nap, amikor felébredek, először az ötödik gyakorlatot végzem, majd tanulom a Zhuán Fálunt. Majd 7:30 és 8:30 között csatlakozom a csoportos Fá-tanuláshoz az irodában, azután megcsinálom az első, a harmadik és a negyedik gyakorlatot. Délben elvégzem a második gyakorlatot, így alapvetően minden nap végig tudom csinálni mind az öt gyakorlatot, és legalább 1,5-2,5 órán keresztül olvasom a Fát. A Fá tanulása közben az idő nagy részében képes vagyok fenntartani egy nyugodt elmeállapotot. Ha nem tudom aznap a Fát a szívembe zárni tanulás közben, azonnal rájövök, hogy befelé kell néznem. Bár 4 vagy 4,5 órát alszom naponta, napközben már nem vagyok álmos. Ha egy nap álmosnak érzem magam, az valószínűleg azért van, mert ragaszkodásaim vannak, amelyeket el kell engednem, ezért a testemben lévő anyag nehezebbé válik, és fáradt leszek.


Visszatértem ahhoz a művelési állapothoz, amiben egykor voltam. Bármilyen rendelkezésre álló időt meg tudok ragadni a Fá-tanulására, vagy a Minghui-n lévő tapasztalat megosztások meghallgatására, vagy a Hong Yin versek recitálására, akár hazafelé menet, akár otthon a házimunkát végezve. Amikor a Fát tanulmányozom, gyakran új felismerésekre jutok, vagy meglátom a saját ragaszkodásaimat. Amikor konfliktus adódik, néha talán nem tudok azonnal befelé nézni, de gyorsan rájövök, hogy tévedtem, és ennek megfelelően helyesbítem a gondolkodásmódomat.


E folyamat során mélyen rádöbbentem a Mester együttérzésére, valamint a Dáfá csodáira és nagyságára. Ez valóban így van:

„Amikor a tanítványoknak számos helyes gondolatuk van, A Mesteré az erő megfordítani az események folyását.” [Hong yin II., A Mester-Tanítvány kötelék]


„A művelés tőled függ, a gong átváltozását pedig a mester végzi.” [Zhuán Fálun 1. előadás]


Projektvezetőként végre rájöttem, hogy elkerülhetetlenül az én felelősségem a jó művelési környezet megteremtése és fenntartása. Mostanra a berlini irodánk stabil környezetet teremtett a Fá tanulásához és a gyakorlatok elvégzéséhez, valamint a befelé kereséshez. Mélyen átérzem, ahogy a Dáfá gyakorlása egy egész testté tesz minket.


Köszönöm Mester, hogy gondoskodtál rólam, és megadtad nekem az értékes lehetőséget, hogy az Epoch Times projektben fejlődhessek.


Végezetül szeretném megosztani veletek a Mester "A Fa harmonizál" ("Hong Yin") és "A Mester-Tanítvány kötelék" ("Hong Yin II") című verseit:


„Buddha fénye messze sugárzik,

Illendőség, igazságosság, harmonikus és tiszta.

Közösen folytonosan előre,

A kilátások ragyogóak.”


„Négy évet hullámzott a vad gonosz

Egy szilárd kormányrúd biztosította a helyes irányt

A Fa tanítványai gonosz próbákon mentek keresztül

És bár nagy a nyomás, akaratuk hajlíthatatlan

Ott nincs érzelem mester és tanítvány között

A buddha kegye újraformálja az eget és földet

Amikor a tanítványoknak számos helyes gondolatuk van

A Mesteré az erő megfordítani az események folyását”

Köszönöm Mester, köszönöm gyakorlótársak!

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.