Élőlények megmentése Svédországban az „Őszinteség, Jószívűség, Türelem művészetével”

A nevem Anna. 1995-ben részt vettem a Mester svédországi tanfolyamán. A Dáfá olyan sokat adott nekem. 12 éve veszek részt Svédországban „Az Őszinteség, Jószívűség, Türelem művészete" projektben. Ma szeretnék beszámolni a legutóbbi három svédországi művészeti kiállításon szerzett művelési tapasztalatainkról.


Az elmúlt 12 hónapban hét kiállítást rendeztünk különböző városokban. Az utolsó három idén volt. A művészeti csoport rendszeresen találkozik. Minden szerdán tanuljuk a Fát, tapasztalatot cserélünk, és egy testként dolgozunk együtt.


2021-ben a nyári kiállításunkhoz jelentősebb göteborgi kiállítóhelyeket akartunk találni. Ehhez az kellett, hogy egy testként dolgozzunk együtt, hogy megtaláljuk a megfelelő helyet. Ennek érdekében néhányan személyesen találkoztunk, hogy szorosabb együttműködést alakítsunk ki.


Különböző múzeumokban, művészeti galériákban és más szabad helyeken kerestünk. Azt hittük, hogy hamarosan találunk egy jó helyszínt, és pozitív válaszra vártunk, de végül elutasítást kaptunk. Magunkba néztünk, és megkérdeztük magunktól, hogy mennyit áldoztunk a szívünk mélyéből erre a projektre. Hogyan javíthatnánk az együttműködésünket? Hogyan tudnánk megemelni a művelési szintünket? Milyen kezdeményezést kellene tennem? Így elkezdtünk őszinte gondolatokat küldeni minden este. Elmúlt az ősz és a tél – ez egy folyamat volt, egy próbatétel, de elhatároztuk, hogy nem adjuk fel. Az erőfeszítéseink lehetőséget adtak arra, hogy a folyamat során sok emberrel beszélhessünk, és mindenkinek tisztázzuk az igaz körülményeket.


Ismételten azt a tippet kaptuk, hogy vegyük fel a kapcsolatot a gyönyörű Marstrand szigeten levő kiállítóhellyel, Göteborg közelében. 2021 elején felvettük velük a kapcsolatot, és azt mondták, hogy 2023 nyaráig nem lesz lehetőség kiállításra. Megkértük, hogy lépjenek velünk kapcsolatba, ha valaki lemondana.


Meglepetésünkre egy kiállítás, amely 2021-ben egy hónapot foglalt le, lemondta a részvételt, és a helyszín hirtelen szabaddá vált számunkra. Egy napot kaptunk arra, hogy átgondoljuk, ki akarjuk-e bérelni ezt a gyönyörű szigeten levő helyet két hétre a kiállításunkhoz, amikor a legtöbb ember tartózkodik a szigeten. Ez egyértelműen a Mester elrendezése volt!


Rövid időn belül találtunk is egy szép szállást a kiállítás idejére. Ez egy kis ház volt, elég közel a kiállítás helyszínéhez. Normális esetben nagyon nehéz ilyen rövid idő alatt ilyesmit találni, mivel a sziget turisztikai látványosság, és minden nyáron sokan érkeznek ide, még a tengerentúlról is.


Elintéztük a szükséges előkészületeket, és egy kis teherautóval a szigetre hoztuk a festményeket. Úgy döntöttünk, hogy mind a 43 festményt egy nap alatt kitesszük, mivel a kiállítást a lehető leghamarabb meg akartuk nyitni a látogatók előtt. Az épület teteje magas volt, ezért a nagyméretű festmények némelyikének a felakasztása fáradságos volt. Hálásak voltunk, hogy néhány olyan gyakorló is eljött segíteni, aki nem vett részt a projektben. Svédországban először volt lehetőség arra, hogy az összes nagyméretű festményt együtt mutassuk be egy kiállításon, mivel a terem 300 négyzetméteres volt.


A munka megkezdése előtt elterveztük, hogy minden képhez megtaláljuk a megfelelő helyet. Sok nagy festmény nagyon nehéz volt, és a legtöbbünk 55-75 év közötti nő. Reggel nyolckor kezdtük, és este tízkor fejeztük be a munkát. Jól működtünk együtt egy testként, és a nap végére sikerült mindent a helyére tennünk. Ha együtt vagyunk a Fában, és jól együttműködünk egymással, akkor bármilyen nehézséget örömmel tudunk kezelni.


A kiállítás nagyon sikeres volt, és még sok híresség is eljött. A szigeten élő emberek jómódúak, és Svédország befolyásos polgárai közé tartoznak, köztük számos VIP személyiség is van. Sok turista érkezett Svédországból és külföldről, főleg Európából, de volt néhány Amerikából is.


Mivel egy testként jól működtünk együtt, és szilárd alapot teremtettünk a jövőbeli kiállításainkhoz, kapcsolatba kerültünk valakivel, aki a kiállításunk megtekintése után meghívott minket a 2021 szeptemberében megrendezésre kerülő göteborgi könyvvásárra, méghozzá ingyenesen.


„A” gyakorlónő: Az első találkozásom a „Művészeti kiállítás” projekttel ezelőtt két éve volt, amikor éppen elkezdtem gyakorolni a Fálun Dáfát, és elhatároztam, hogy első alkalommal meglátogatom a kiállítást – a Göteborgi szigetcsoport egy másik szigetén. Nagyon megérintett a kiállítás üzenete és az egyes képek mögötti történet. Titokban szerettem volna tárlatvezetőként segíteni a kiállításon. Részese akartam lenni ennek a nagyszerű erőfeszítésnek, hogy tisztázzam az embereknek az igaz körülményeket, és másokkal együtt azon dolgozzak, hogy a látogatóknak elmagyarázzuk a festmények történetét, és ezáltal élőlényeket mentsünk meg. Egy évvel később ez a vágyam valóra vált, amikor csatlakoztam a „Művészeti kiállítás” projekthez.


2022 tavaszán sikerrel jártunk, és három különböző svédországi kiállítóhelyet találtunk. Alig vártam, hogy tanulmányozhassam az egyes művészek festményeinek a leírását, és felkészüljek az első kiállításomra, a Stockholmon kívüli első kiállítás tárlatvezetőjeként, még abban az évben márciusban. Számomra ez egy szent küldetés volt. Kicsit féltem attól, hogy elvállaljam ezt a feladatot, mivel általában nagy elvárásokat támasztok magammal szemben, és aztán aggódom, hogy hogyan tudom teljesíteni. Volt elég tudásom ahhoz, hogy elmagyarázzam a festményeket a látogatóknak? Kezdő voltam, és nem volt korábbi tapasztalatom. Mit kellene tennem, ha valamelyik látogató nehéz kérdéseket tesz fel?


Általában nem szeretem, ha mások látják a bizonytalanságomat. Emiatt kezdetben nem mertem végigvezetni a látogatókat a kiállításon, és igyekeztem ezt elkerülni. Legtöbbször a háttérben álltam. Egy gyakorlónak köszönhetően, aki megértett engem, kaptam egy lökést, és azon kaptam magam, hogy a következő látogatóval beszélgetek. Pontosan erre volt szükségem. Kicsit bizonytalan voltam, ennek ellenére megcsináltam a tárlatvezetést az első alkalommal a kiállításon. Minden este megosztottuk egymással a tapasztalatainkat, és együtt tekintettünk vissza a nap eseményeire. Számomra nagy lépést jelentett, hogy elkezdtem elengedni a félelmemet, a bizonytalanságomat és a sok gondolkodást. Idővel egyre biztosabb voltam benne, hogy meg tudom csinálni, nagyobb volt az önbizalmam, és jobban éreztem magam a feladatomban és a látogatókkal való beszélgetésekben.


„B” gyakorló: Miután befejeztük a kiállítást a Salsta kastélyban, egy gyakorlótársnő megkérdezte, hogy el tudnám-e vezetni az autóját 450 kilométerre Göteborgba az éjszaka közepén.


A gyakorlónő, akinek a kocsit kellett volna vezetnie, közvetlenül haza akart térni, hogy elkerülje a kitérőt, és ne kelljen először Göteborgba vezetnie, majd vonattal hazamennie a szülővárosába. Számára ez túl sok és túl kimerítő utazás lett volna.


Az első gondolatom az volt, hogy „ezt nem tudom megcsinálni, az elmúlt tíz évben nem vezettem autót”. De aztán magamba néztem, és rájöttem, hogy nem hagyhatjuk az autót a kastélynál, csak mert nem mertem vezetni, és nem éreztem jól magam attól a gondolattól, hogy vezessem. Emlékeztettem magam arra, hogy feltétel nélkül együtt kell működnünk. Most lehetőségem volt arra, hogy leküzdjem a saját akadályaimat. Miután leküzdöttem ezt az akadályt, úgy éreztem, hogy felnőttem, és meglepődtem, hogy képes voltam olyasmire, amiről azt hittem, hogy soha nem leszek képes rá.


A járvány idején Göteborgban sok üzlet és galéria üresen állt. Az volt a vágyunk, hogy Göteborgban rendezzünk kiállítást, ami elvezetett minket a Mölndal Galériához, amely egy bejegyzett nemzetközi cég tulajdonában volt. Végül kapcsolatba léptünk egy hölggyel, aki ennek a cégnek dolgozott. Egy kis idő elteltével sikerült bemutatnia kérésünket az igazgatótanácsnak, amely úgy döntött, hogy népszerűsíteni akarja ezeket a nagyszerű műalkotásokat. Három helyet mutattak nekünk, amelyek közül az utolsó volt a legjobb.


A hely elég nagy volt, és a falak semleges színűek voltak, ami nagyon kellemesen és barátságos módon juttatta érvényesülésre a festményeket.


A gyakorlók együttműködése erős energiamezőt hozott létre, és sok embert elvezetett a kiállításra.


A legizgalmasabb dolog, amit átéltünk, az volt, hogy a látogatók többsége bejött a galériába, és a kiállítás végén kezdte, és megnézte az utolsó festményt, amelynek címe „Az öröm és a bánat könnyei” – talán mélyen legbelül megértették, hogy az idő szűkös.


Emlékszem, hogy egy késő délután egy férfi sietett be, a földre dobta a hátizsákját, és hangosan kiabálta: „Végre, végre megtaláltalak benneteket!” Elmondta nekünk, hogy tíz különböző üzletben érdeklődött a kiállításunkról. Korábban látott egy hirdetést a kiállításról a Facebookon. Elmondta, hogy évekkel korábban már járt Kínában, Tibetben és Bhutánban, és többet akart megtudni erről a művészeti kiállításról. Miután megnézte a kiállítást, azt mondta, hogy a feleségét is elhozza, hogy megnézhesse.


Néhány idézet a vendégkönyvből:

„Köszönöm a kifizetődő vezetést, a világnak szóló fontos üzenetet.”


„Köszönöm a gyönyörű műalkotásokat, de az is szomorú, hogy valakinek a szabadságát el lehet venni a hite miatt. A szabadság és a fény győzedelmeskedjen örökre!”


„Nagyon köszönjük nektek, hogy időt szakítottatok arra, hogy végigvezessetek minket a festmények megható témáin és azok háttértörténetein. Ez arra inspirál, hogy kipróbáljam a Fálun Gongot és tovább terjesszem.”


„Köszönöm a csodálatos kiállítást, néha annyira elmerültem a festményben, hogy alig találtam szavakat. Meghatódtam és inspirálódtam.”


„Köszönöm a megható odaadást és a gyönyörűen illusztrált tényeket.”


Egy család, amely a Saltsjöbadenben (Stockholm közelében) megrendezett művészeti kiállítást tekintette meg, a következő szavakat írta a vendégkönyvbe: „Nagyon együttérző, nagyon meghatódtunk.” Néhány látogató nagyon sokáig maradt, nagyon figyelmesen nézegette a festményeket, és elolvasta a festményekről szóló információkat. Látszott az arckifejezésükön, hogy milyen változáson mentek keresztül, miközben körbejártak. Senki sem hagyta el érintetlenül a kiállítást. A fontos az volt, hogy megismerték az „Őszinteség, Jószívűség, Türelem” kozmikus alapelveit.


Egy kisfiú az apjával jött. Miután megnézte a kiállítást, írni akart valamit a vendégkönyvbe. A fiú egy darabig gondolkodott, majd azt írta: „KÖSZÖNÖM NEKTEK. Köszönöm nektek, érdekes volt megnézni a festményeket. Jó volt megnézni az egyes művészeket, akik ezeket készítették. Mirco, 8 éves (osztály) 2A. Vezetéknév: Karem. Hála nektek, meg tudtam nézni őket.”


„C” gyakorló: Egy gyakorlónak az az ötlete támadt, hogy két helyen keressen kiállítóhelyet: Grünewald Villa Stockholm mellett és Salsta kastély Uppsala mellett. Két gyakorló tette meg ezt a hosszú utat Göteborgból, hogy meglátogassa a két helyet, és beszéljen az illetékesekkel. Az út során mindkét gyakorlónak súlyos egészségügyi problémái voltak, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy megtegyék az utat. A helyzetet lehetőségként fogták fel, hogy megemeljék a szintjüket. A Mester segítségével lehetőséget kaptunk arra, hogy a kiállítást mindkét helyen bemutathassuk.


A kastélyban megrendezett művészeti kiállításra sok kultúra és művészet iránt érdeklődő látogató jött, köztük Ukrajnából és a világ más országaiból is. Egy ifjú hölgy, aki a tengerentúlról jött és Svédországban tanul, azt mondta: „Létezik egy magasabb cél, amiért eljöttem megnézni ezt a kiállítást.” Azonnal el akarta kezdeni a gyakorlatok végzését, és azt mondta, hogy fel fogja keresni a gyakorlóhelyet a városban.


„D” gyakorló: Göteborgban béreltünk egy teherautót, hogy a festményeket a Grünewald Villába vigyük. Később sok nehézségünk volt ezzel a teherautóval, ami próbára tette a türelmünket.


A kiállítóhely közelében béreltünk lakást. Azon a reggelen, amikor fel kellett volna akasztanunk a képeket, és amikor a kiállítás megnyitójára került volna sor, a teherautó nem indult el. Odakint mínusz hat fok volt. Többféleképpen próbálkoztunk. Ami még nehezebbé tette a dolgunkat, hogy csak egy kis terület állt rendelkezésünkre a teherautó manőverezéséhez, mivel két oszlop akadályozott bennünket a bejáratnál. Amikor a teherautó végre beindult, nem tudtunk tolatni. Vezetőt cseréltünk, őszinte gondolatokat küldtünk, nem adtuk fel, és végül – varázslatos módon, amit nem lehet megmagyarázni – átjutottunk a két oszlop között, és egy óra és 15 perc múlva már akasztottuk is fel a festményeket.


A felaggatás során sok megpróbáltatás és nehézség volt, és rengeteg nehéz festményt kellett felcipelni a lépcsőn. Felismertem, hogy rossz cipőt vettem fel, mindenekelőtt most, amikor a lábaim a másik dimenzióban különböző próbatételeken mentek keresztül.


Aztán eljött az ideje, hogy az egész kiállítást lebontsuk a Grünewald Villában, és átvigyük az Uppsala melletti Salsta kastélyba, csak mi, két idős hölgy voltunk, mindketten több mint 75 évesek, akiknek minderről gondoskodniuk kellett. Megkértünk néhány stockholmi gyakorlót, hogy segítsenek nekünk összepakolni, később pedig a Salsta kastélyban kipakolni.


A művelési folyamatom során nehéznek találtam azt, amikor a gyakorlók közötti együttműködés rossz volt, és az emberek panaszkodtak. A kiállítás idején, e szoros együttműködés során új felismerésre jutottam: a saját hajlamaim és a dolgokról alkotott elképzeléseim akadályoztak abban, hogy tisztán lássak valamit. Számomra ez nagyon tisztán volt látható a három kiállításon való együttműködés során. Jobban láthattam mindenkinek a saját valódi énjét, és az más volt, mint az, ami a felszínen volt látható. Közelebb kerültem a saját valódi énemhez is, ami könyörületesebbé és alázatosabbá tett a körülöttem levőkkel szemben.


Hoztam egy döntést: „Átveszem a teljes felelősséget a saját művelésemért.” Megértettem, és a saját művelési folyamatomban világossá vált számomra, hogy belülről kifelé növekszem, a bennem lévő valódi énemből kiindulva. Ez nem kívülről befelé történik, ahogy korábban gondoltam. Ez annyi melegséget és bizalmat ad nekem az élet egész folyamatában, és teljes bizalmat a Mester elrendezésében.


„E” gyakorló: Nagyon sok gyermek és fiatal látogatott el a Mölndalban (Göteborg közelében) megrendezett kiállításra. Sok bátor 10-12 év körüli lány és fiú egyedül, felnőttek kísérete nélkül jött. Sok egymás utáni napon jöttek különböző barátokkal (más gyerekekkel). Az első héten egy 10 éves kislány sokszor eljött, és a második napon azt mondta, hogy délután elhozza az édesanyját. Amikor később eljött az édesanyjával, az anya elmondta, hogy a lányát nagyon megérintette a kiállítás. Később a lánya pénzt akart adományozni, mondván: „Másoknak sürgősebben van rá szükségük.”


Egy 20 év körüli, fiatal és érzékeny lány könnyes szemmel mondta, hogy először nem akarta megnézni az üldözést ábrázoló képeket, mert túl fájdalmas lett volna. Miután egy ideig beszélgettünk, felcsillant a szeme, amikor megértette, hogy a művészek azt az üzenetet akarták átadni, hogy az emberiség számára a remény és a fény erősebb, mint a gonoszság és a sötétség. Beszéltünk az erőszakmentesség fontosságáról is, arról, hogy ne üssünk vissza, de ennek ellenére jogunk legyen felemelni a szavunkat, ha igazságtalanul bánnak velünk. Utána látni lehetett a pozitív változást az arcán.


Egyik este, amikor a kiállítás bezárt, megálltunk egy gyakorló otthona közelében, hogy pizzát vegyünk. Egy gyakorló a tulajdonos fiával beszélgetett a kiállításról. A galéria egy kicsit messze volt a munkahelyétől, ezért nem tudtuk, hogy el tud-e jönni, vagy egyáltalán lesz-e ideje eljönni. A gyakorlónál ekkor már nem volt szórólap a kiállításról, így másnap adott a tulajdonosnak egy szórólapot, és többet mesélt neki a kiállításról. A kiállítás utolsó napján aztán a tulajdonos is eljött a családjával, hogy megnézze a festményeket. Előtte még sohasem hallottak a Fálun Gongról vagy az üldözésről. A másfél éves kislányuk nagyon pontosan megnézte a Buddha-szobrot ábrázoló nagy festményt és a Fát tanító Mestert ábrázoló képet, az arca felderült, majd a gyermek odaintett a Buddhának és a Mesternek.


„F” gyakorló: Az elmúlt 12 hónap során hét különböző helyen mutattuk be a művészeti kiállítást Svédországban. A projektben részt vevő valamennyi gyakorló számára ez rengeteg munkát és intenzív művelést jelentett. Ennek a projektnek a koordinátoraként ez idő alatt sok nehéz xinxing-problémám volt a családomban.


Amint emberi érzelmek akartak megragadni, megpróbáltam emlékezni a Mester különféle idézeteire. Ez segített nekem megérteni a helyzetet a Fá szempontjából. Aztán felismertem, hogy ez egy lehetőség volt számomra, hogy megértsek valamit. Amikor megéltem, hogy milyen erőteljes hatással bír a Mester egy olyan idézetének a felmondása, ami azzal a nehézséggel állt kapcsolatban, amellyel éppen szembenéztem, mélyebb megértést kaptam a Fá tanulásának a fontosságáról. Akkor minden tisztábbá válik, és meg tudom őrizni a nyugalmamat. Aztán sikerül könnyedén vennem a helyzetet és általában a dolgokat. Itt az ideje, hogy elengedjek minden ragaszkodást, és ne engedjem meg, hogy akár egyetlen ragaszkodás is visszatartson itt, ami megakadályozhatná a visszatérésemet.


Egy idézet a Mestertől:

„A gonosz nem szalaszt el egy hiányosságot sem. A gonosz mindegyik gondolatotoknál és mindegyik magatartásotoknál lesben áll. Bármihez is ragaszkodtok, a gonosz felerősíti azt. Ha a gondolataitok nem őszinték, nem egyenesek, úgy hagyja, hogy ésszerűtlenek legyetek.” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián Chicagóban 2004)


„Ha az ember komolyan vesz valamilyen veszteséget vagy nyereséget, vagy ragaszkodik valamilyen személyes előnyhöz, nem jut el a beteljesüléshez. Hiszen a művelők mindenféle érzületet, amihez a hétköznapi emberek ragaszkodnak, levetettek a művelésnél az embervilágban, csupán így válhatnak istenségekké. Máskülönben az a szív és az a kényszerítő tényező egy lakattá, zárrá válik, ami bezárja az embert, úgyhogy nem távozhat el.” (A Fá-magyarázat a nemzetközi Fá-konferencián Manhattanben 2005)


A beszámolót a 2022. évi európai Fá-konferencián mutatták be Varsóban, Lengyelországban.

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.