A nevem Jana, Lettországból származom. Ma megosztom az utam, hogyan engedtem be a Dáfát az életembe, és hogy az hogyan változtatta meg az akaratomat, a szívemet és az elmémet.
Először idén áprilisban tartottam a kezemben a Zhuán Fálunt, amikor egy több mint nyolc éve gyakorló személy odaadta nekem a könyvet, azt követően, hogy egy rövid bevezető után megismertette velem ezt a hatalmas és számomra új világot. Nehéznek éreztem a kezemben, de ugyanakkor éreztem a benne rejlő könnyedséget. És kiderült, hogy mindkettőben igazam volt - a mai napig azt tapasztalom, hogy valóban nehéz, és ugyanakkor Li Hongzhi Mester segítségével csodálatosan könnyű a művelést gyakorolni. Ám ez a tapasztalat, amit ma megosztok, nem erről szól, hanem inkább arról a fordulópontról, ami az elmémben bekövetkezett.
Amikor elkezdtem alaposan tanulmányozni a Fálun Dáfát, különböző elképzelések voltak a fejemben a művelési gyakorlatokkal kapcsolatban. Ennek ellenére soha nem ültem le, hogy mélyen átgondoljam és megismerjem az életemben megjelenő lehetőségeket. Életem 28 éve alatt mindig éreztem, hogy van valami több, de soha nem tudtam megragadni a legapróbb darabkáját sem annak, hogy mi lehet az.
Vannak barátaim, akik teljes szívvel segítettek nekem a kereszténység megismerésében, és van egy barátom, aki által betekintést nyertem a judaizmusba, sőt, volt, aki a zen buddhizmusról is beszélgetett velem, nem is említve a más, kisebb spirituális gyakorlatokkal való találkozásokról. Bár hálás vagyok minden barátomnak a felajánlásáért, soha nem éreztem úgy, hogy ezek a tanítások az én előre elrendelt utam lennének ebben az emberi világban. Egy konkrét esetet azonban meg kell említenem - körülbelül tíz éve ismertem meg egy olyan személyt, aki a Fálun Dáfát gyakorolta és gyakorolja ma is, de útjaink csak egy-egy nagyon rövid pillanatra keresztezték egymást többször életünk során. Láttam őt meditálni a parkban, láttam őt információkat megosztani, és találkoztam vele egy rövid beszélgetésre, de soha nem volt megfelelő alkalom arra, hogy többet kérdezzek. Aztán idén, életem mélypontja után úgy hozta a sors, hogy találkozzunk egy hosszabb beszélgetésre, és végre megismerhettem Li Hongzhi Mester Zhuán Fálun című könyvét. Ez volt az igazi, önmagamhoz vezető utam kezdete.
Amikor először kinyitottam a könyvet, pusztán érdeklődésből, hogy megértsem azt a személyt, akivel nemrég találkoztam, nem vártam tőle semmit. Azonban minél tovább olvastam a könyvet, annál inkább úgy éreztem, hogy valami felnyílik előttem. Ennek ellenére nagyon óvatos voltam, és annyira tele voltam ragaszkodásokkal, pontosabban félelemmel. Egészen addig, amíg meg nem tapasztaltam egy rendkívüli helyzetet, amely megváltoztatta a régóta ismert valóságomat.
Az otthonomhoz közeli irodába sétáltam, és egy építkezés mellett haladtam el. Előző este a Mester egyik előadását olvastam, és az egész művelési gyakorlat értelmén gondolkodtam, amikor hirtelen erős szél támadt ott, ahol éppen sétáltam. Akkor láttam, hogy az egyik nehéz fémből készült ideiglenes kerítésdarab rám esik. Nem volt időm félreállni, de nem is éreztem félelmet. A kerítés csak a bal oldalamnál, közvetlenül a lábam mellé esett, és semmi bajom nem lett tőle. Az majdnem a súlyom felét nyomta, és elég erősen fejbe verhetett volna, de csak közvetlenül mellém esett. Abban a pillanatban megértettem, hogy ez valami nagyon különleges dolog és valódi, a Mester szavai jutottak eszembe a Zhuán Fálun harmadik előadásából:
„Nem csak a jelenlévő tanítványokkal törődöm, hanem még sokkal több tanítvánnyal is tudok törődni.”
és
„…a Fá testem védelme alatt állsz, és így nem kerülhetsz veszélybe.”
Ezután az első élmény után, amikor a Mester szavai a szemem előtt váltak igazzá, megváltozott a gondolkodásom, és hirtelen rájöttem, milyen értékes ez a művelési gyakorlat. Tudtam, hogy igazi művelővé kell válnom, és időt kell szentelnem a Dáfá tanulására. És fejemben tartottam a Mester szavait: „Az igazi művelés teljesen a szívedtől függ.” Így elkezdtem naponta olvasni a Zhuán Fálunt, és csatlakoztam a helyi Fálun Dáfá gyakorló csoportunkhoz Rigában. Bár még mindig edzenem kell az akaratomat a teljes lótuszüléshez, minden nap meditálok - májusban 30 perctől indulva júliusban már 1 óráig. És végül - valóban elkezdtem igyekezni, hogy az elmém nyugodt és a szívem együttérző maradjon minden hétköznapi helyzetben, hogy a Fálun Dáfá igaz művelője legyek.
Sok vizsgán és megpróbáltatáson mentem keresztül, és még sok mindent kell leküzdenem. Még mindig sok ragaszkodást kell elengednem, sok területen a xinxing (jellem) javulásához. Ezeket a tapasztalatokat most egyelőre kihagyom, hogy majd máskor megosszam őket, de azt mondhatom, hogy minden egyes megpróbáltatásért hálás vagyok, és nyitott szívvel tanulok tovább. Annak ellenére, hogy csak fél éve gyakorlom a művelést, örömmel mondhatom, hogy eltökélt vagyok abban, hogy a xinxingemet valóban tovább fogom fejleszteni az elkövetkező években.
Minden egyes szó a fentiekben az én megértésem, ezért kérem, mutassatok rá, ha valami nem megfelelő a szövegben.
Köszönöm a Mesternek, és a gyakorlótársaknak!
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
* * *
tovább ...