A nehézségek leküzdése

Üdvözlet Mester!

Üdvözlet gyakorlótársak! Németországból jöttem.


2021 őszén megérkezett a csodálatos, régóta várt hír az Egyesült Államokból: A Shen Yun 2022-ben visszatér Európába. Abban a pillanatban, amikor megláttam az e-mailt, öröm töltötte el testem minden sejtjét, és azonnal izgatott lettem. Az élet azonnal visszaváltott „Shen Yun munkamódra”. Így a művelésem is egy új szakaszba lépett.


Itt szeretném megosztani veletek a művelési tapasztalataimat arról, hogyan törtem át a megpróbáltatásokat a Dáfá irányítása alatt, a Shen Yun munka végzésének folyamata során az elmúlt évben.


2020 márciusában a KKP-vírus elterjedt az egész világon, és a Shen Yun európai turnéját leállásra kényszerítette. Amikor 2021 őszén újra elkezdtük a Shen Yun-turné előkészületeit, azt tapasztaltuk, hogy sok-sok minden más volt, mint korábban: a dokumentációs és szállítási költségek tovább emelkedtek; sok partnercég és színház még mindig félig szunnyadó állapotban volt, és a legtöbb alkalmazottjuk otthonról dolgozott. Az üzleti forgalom általános visszaesése miatt sok alkalmazott naponta csak rövid ideig dolgozott, ami azt jelentette, hogy akár színházakkal, akár reklámügynökségekkel volt dolgunk, gyakran lehetetlen volt megtalálni az embereket, és sokszor napokig tartott, mire választ kaptunk a kérdésünkre.


A nehezen fellelhető emberek között volt egy reklámcég „A” nevű értékesítőnője, aki szelíd modorú és halk szavú személy volt; soha nem sietett, de ő volt az, aki a legtöbb fejfájást okozta nekem. A reklámcég a német kültéri reklámpiac felét foglalta el. Ha valaki kültéri reklámot akart csinálni, lehetetlen volt nem ezzel a céggel üzletelni.


2017-től, amikor elkezdtem kapcsolatba lépni ezzel a reklámcéggel, sok hihetetlen dolgot tapasztaltam. Eredetileg azt hittem, hogy egy reklámcég válaszol az ügyfél hívására, és lelkesen válaszol az ügyfél megkereséseire. De a valóságban, ne is beszéljünk az alkudozásról vagy az ár csökkentéséről, a monopóliummal rendelkező reklámügynökség ajtaján még kopogtatni sem volt könnyű feladat.


Amikor az első évben felvettem a kapcsolatot ezzel a céggel, számtalanszor telefonáltam és rengeteg e-mailt írtam, de senki sem válaszolt. Amikor végre kaptam tőlük egy e-mailt, már lekéstem az adott évi hirdetési időszakot. A következő évben sikerült találkoznunk a cég értékesítési vezetőjével és két értékesítővel, akik közül az egyik „A” értékesítőnő volt, aki nagyon megértőnek tűnt. Miután tisztáztuk az igazságot, lépésről lépésre tárgyaltunk a kedvezményes árról, és elkezdtünk együttműködni. Ebben az időszakban őt és a családját is meghívták a Shen Yun előadására.


Az együttműködéshez vezető út azonban nem volt zökkenőmentes és nem volt akadályoktól mentes. Tízből kilencszer nem tudtam elérni „A” értékesítőnőt mobiltelefonon. A cég vezetékes telefonja mindig az automata üzenetrögzítőre volt kapcsolva. Amikor e-maileket küldtem neki, nem voltam biztos benne, hogy mikor fog válaszolni, néha napokig tartott a várakozás.


„A” tapasztalt értékesítőnő volt, hosszú múltra visszatekintő tapasztalattal. Ő is családcentrikus anya, aki mindig szabadságra megy az újévi ünnepek, valamint az iskolai nyári és téli szünet idején.


A reklámcég, amelynek „A” dolgozott, egy bonyolult felépítésű nagyvállalat volt. Ahhoz, hogy egy dolgot elvégezzen, sok eljáráson kellett keresztülmennie. Amint valamelyik láncszemben szűk keresztmetszet keletkezett, a dolgok késedelmet szenvedtek. Ezért az együttműködésünk ezzel a céggel tele volt változókkal. Gyakran fordult elő, hogy egy bizonyos időszakra terveztük a hirdetést, de ennek következtében lemaradtunk a legjobb hirdetési időszakról, mert egy bizonyos kapcsolat nem tudott lépést tartani. Miután néhány évig együtt dolgoztunk, minden alkalommal aggódtam egy kicsit, mert olyan volt, mintha egy zenekarban dobolnánk, és minden alkalommal volt néhány ütem, amiből hiányoztak a hangok. Néhány gyakorlótárs a csapatunkban még arra is gyanakodott, hogy „A” értékesítőnő szándékosan csinálja a bajt, és aggódtak, amikor szóba került ez a cég.


Németország 2022-ben nyolc város kilenc színházában összesen 48 előadást rendezett. Az első előadást Köln városában január elejére tűzték ki. A kölni színházbérleti szerződés aláírásától az előadásig mindössze két hónap telt el, és karácsony előtt a nagyvállalatok nagyban reklámoztak, és kevés jó reklámhely maradt. Azonnal kapcsolatba kellett lépnünk „A” értékesítőnővel, hogy tárgyaljunk az árakról és megszervezzük a hirdetéseket. Azonban, mint mindig, most sem vette fel a telefont, és nem válaszolt azonnal, miután üzenetet kapott. Mit lehetett tenni? Elmenni az irodába, hogy találkozzunk vele? Az nem volt kivitelezhető. A járvány miatt legtöbbször otthonról dolgozott. Nap mint nap, azon kívül, hogy újra és újra felhívtam és e-maileket írtam, semmit sem tudtam tenni, és tényleg nem jutott eszembe semmi, hogyan változtathatnék ezen a szorongást keltő helyzeten.


Egy nap eszembe jutott egy gondolat – arra gondoltam: amikor a Mester a Fát tanította, gyakran mondta nekünk, hogy legyünk előzékenyebbek másokkal szemben. A Mester azt mondta a Zhuán Fálun Fá-magyarázása című köny „Válaszok a kérdésekre a Fá magyarázatánál Jinanban” részében: „Azonban a tevékenységednél másokkal szemben jószívűen kellene viselkedned és lehetőleg másokra gondolnod. Neked a Dáfá szerint kellene cselekedned.”


Szóval, nekem is tekintettel kellene lennem „A” értékesítőnőre? Miközben ezen gondolkodtam, egy másik hang azonnal megszólalt a fejemben: „Az ügyfeleknek kell az elsőknek lenniük, az értékesítők az ügyfeleikre gondolnak, ez így van rendjén. Mi voltunk az ügyfelek, és annyi üzletet adtunk a cégüknek minden évben, miért kellene tekintettel lennünk rá, neki kellene tekintettel lennie ránk.” Ekkor egy másik hang azt mondta: „Nem számít, milyen környezetben van egy művelő, követnie kell a Dáfát és mindig tekintettel kell lennie másokra.”


Így, mint „hétköznapi én” és mint „művelő én”, a két oldalammal, az egyik oldal ezt mondta, a másik oldal azt mondta, a végén konfliktusba jutottam. Végül a „művelő én oldalam” győzedelmeskedett. Azt mondtam magamnak, hogy elsősorban művelő vagyok, és mint művelő, nem cselekedhetek a hétköznapi emberek elvei szerint. De maradt egy kérdés. Az eladó és én üzleti kapcsolatban álltunk, ahol a reklámokért fizettünk. Mit jelentett az, hogy előzékeny legyek vele szemben? Megérteni a helyzetét, és nem panaszkodni? De hogyan is lehetne ez? Mivel megértő és toleráns vagyok, gyorsan cselekedne, és kedvező árat adna nekünk, és lefoglalná a megrendelendő Shen Yun hirdetéseket? Nyilvánvalóan nem! Erre gondolva úgy éreztem, hogy elakadt a gondolatmenetem.


Ebben a pillanatban eszembe jutott egy mondat a „Zhuán Fálun” első előadásából, ahol a Mester azt mondta: „Egy hétköznapi ember szintjén, annak nézeteivel és gondolkodásmódjával, képtelenség megérteni az igazi dolgokat.”


Megértettem, hogy azért akadtam el a gondolkodásomban, mert a hétköznapi emberek szintje blokkolt, és az ok az volt, hogy még mindig nem tudtam egy művelő szemszögéből gondolkodni. Abban a pillanatban, amikor ezt felismertem, a gondolkodásom azonnal megváltozott. Azt gondoltam, hogy: Minden élet a földön a Fá miatt jött, és „A” értékesítőnő sem volt kivétel, nem beszélve arról, hogy a gyermekeit is elvitte a Shen Yun előadására, és miután megnézték, nagyon jól érezték magukat. Meg kellett hálálniuk a Dáfá jóságát, miután elnyerték a megmentésüket, de lehet, hogy nem tudják, hogyan tegyék ezt. Dáfá-tanítványként segíthettem neki megragadni ezt a lehetőséget, hogy meghálálja a Dáfának, és segíthettem neki a küldetése teljesítésében. A köztünk lévő kapcsolat nem egy egyszerű eladó és vásárló közötti kapcsolat volt. Ő nem egy eszköz vagy ugródeszka volt, amit arra használtam, hogy teljesítsem a küldetésemet. Mindannyiunk életét a Dáfá mentette meg, de szerencsés vagyok, hogy a Fá-helyreigazítás korabeli Dáfá-tanítvány lehetek; segíteni akartam neki, irányítani őt, hogy megtegye, amit a Shen Yun-ért tennie kell, és segíteni akartam neki a küldetése teljesítésében.


Ezek a gondolatok villámként cikáztak át az agyamon, és néhány másodperc alatt hirtelen tudtam, mit kell tennem. Felvettem a telefont, és tárcsáztam „A” értékesítőnő mobilszámát. Még mindig nem vette fel, és néhány csörgés után visszaugrott az üzenetrögzítőre. Egy idő után azonban megcsörrent a telefonom, és megláttam, hogy „A” értékesítőnő hívott. Még sohasem hívott vissza ilyen gyorsan. Úgy tűnt, hogy egyik oldala megértette a jóságomat.


Eszembe jutott, amit a Mester mondott a Tiszta és éber című cikkben az Esszenciák a további haladásra című gyűjteményből: „A hangszín, a jószívűség és az érvelések meg tudják változtatni az ember szívét, de a parancsok nem!” Emlékeztettem magam arra, hogy tiszta szívvel irányítsam ezt a lényt küldetésének a teljesítésében anélkül, hogy panaszkodnék, hogy hibáztatnám, hogy nyomás gyakorlására használnám fel a jövőbeni megrendeléseket, és természetesen a hétköznapi emberek közti szokásos hízelgés nélkül. Ez nem csupán a tárgyalási stratégia megválasztása volt, hanem egy olyan döntés, amelyet Dáfá-tanítványként hoztam meg. A cselekedeteimmel megerősítek valamit: megerősítem, hogy a jóság rendelkezik a legnagyobb erővel, ami képes megolvasztani az acélt, ahelyett hogy megerősítsem, hogy finanszírozóként jobb helyzetben vagyok egy tárgyaláson.


Amikor fogadtam a hívást, „A” azonnal elmagyarázta a vállalat bonyolult helyzetét és a saját nehézségeit. Nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy a cégük milyen késedelmeket okozott nekünk. Ekkor a gondolataim nagyon világossá váltak, és tudtam, mit kell mondanom, és mit nem. Elmondtam neki, hogy megértem, hogy a nagyvállalatoknak megvannak a maguk munkamódszerei, és megértettem az ő nehézségeit is. Hagyjuk a múltat a múltnak, és amit tennünk kell, az az, hogy eldöntsük, hogyan lépjünk tovább, és ezt a lehető leggyorsabban és legjobb módon tegyük. Megérezte, hogy nem állt szándékomban hibát keresni: kinek van igaza, és kinek nincs, hanem csak jól akartam csinálni a dolgokat. A kínos helyzet gyorsan megszűnt; ahelyett, hogy megpróbálta volna megmagyarázni a nehézségeit, gyorsan átváltott arra, hogy megoldásokat keressen a velem való együttműködésre.


Attól a naptól kezdve észrevettem rajta a változást. A következő hónapokban, ha felhívtam, gyorsan visszahívott, és ha bármilyen igényünk volt, gyorsan válaszolt, és kezdeményezte a kommunikációt a vállalat különböző leányvállalataival, anélkül hogy erős nyomást gyakoroltam volna rá. Ha szabadságot kért a munkahelyén, előre szólt nekem. Úgy éreztem, hogy őszintén együttműködik velünk, és segíteni akar a Shen Yun-nek, hogy a reklám jól menjen.


Mielőtt magam is megtapasztaltam volna, el sem tudtam volna képzelni, hogy abból a kényszerhelyzetből, amelyik négy éven át gyötört, ilyen módon ki lehet törni.


Ami a 2020-as világjárványt illeti, először azt képzeltem, hogy nem tart tovább egy évnél, és elmúlik. A korlátozások 2021 nyarán történt rövid lazítása után viszont, amint beköszöntött az ősz, Németország ismét szigorítani kezdte a világjárvány megelőzésére irányuló intézkedéseket, méghozzá végtelenül, egyre több és több korlátozással. November és december lett volna a csúcsidőszak, amikor a közönség karácsony előtt jegyet vált. Vártuk a felgyülemlett fellendülést, a jegyeladások vásárlási hullámát, hiszen a közönség több mint egy évig tartó zárlatot élt meg. Ehelyett azonban hullámról hullámra érkeztek a negatív hírek, hogy a KKP-vírussal fertőzöttek száma rohamosan emelkedik. December közepén, alig három héttel a németországi turné első állomásán, Kölnben tartott előadás előtt a 16 német szövetségi állam kormányzóinak szövetsége úgy döntött, hogy korlátozza a nagyszabású előadások nézőinek a számát. Konkrétan Köln esetében a színház legnagyobb befogadóképessége 1500 fő volt. Ezt mégis úgy korlátozták, hogy csak 750 ülőhelyet biztosítottak.


A következő hónapokban a helyzet nem javult. Úgy tűnt, hogy a 16 szövetségi állam versenyez egymással, hogy ki képvisel határozottabb álláspontot a járványmegelőzés terén, és senki sem volt hajlandó enyhíteni a járványmegelőzési korlátozásokon. Habár Európa más országai egymás után lazítottak a korlátozásokon, Németországban a járványmegelőzési korlátozások változatlanok maradtak. A nehéz jegyeladási helyzettel szembesülve óriási nyomást éreztem, és nem tudtam, hogyan érhetnék el áttörést.


Egy nap rábukkantam egy híres videóra egy Vizuális szikla kísérletről. A kísérletben egy egyévesnél fiatalabb csecsemőt helyeztek egy asztalra, és az asztal közepére egy átlátszó edzett üveget szereltek. Az üveg alatt úgy látszott, mintha egy szikla volna, és a sziklán egy tűztenger volt. A csecsemő felmászott a Vizuális szikla szélére, lenézett, meglátta a veszélyt, aztán tétován felemelte a fejét, és meglátta az asztal túloldalán álló mosolygó édesanyját; látta édesanyja széles mosolyát és bátorító szemét. Aztán a csecsemő habozás nélkül az anyja felé kúszott. A baba, aki korábban félt átmenni, most könnyedén átkelt a Vizuális sziklán.


Úgy gondoltam, hogy a Mester ezzel próbál megvilágosítani engem. A Mester bizonyára tudta, hogy a szívem bizonytalan, ezért ezzel a módszerrel emlékeztetett arra, hogy a világban lévő kényszerhelyzetek mind illúziók, és azt mondta, hogy csak bátran haladjak előre, és ne féljek. A Mester mosolygó arca jelent meg az elmémben, és eszembe jutott, amit a Mester mondott „A Mester az európai Fá-konferenciára Bécsben” című cikkében: „A Mester rátok tekint és örökké jó híreket vár tőletek.” Azt mondtam magamnak, hogy nyugtassam meg az elmémet, minden nehézség csak illúzió, csupán haladjak előre a Mester irányába.


A 2021 őszétől tartó előkészületek kezdetétől a Shen Yun németországi turnéjának 2022. június eleji befejezéséig, a kilenc hónap alatt számtalan nehézséget és kritikus helyzetet éltünk át. Egyik nap egy bizonyos szövetségi állam hirtelen azt mondhatta, hogy korlátozza a nézők számát, ami miatt a közönség nemcsak hogy nem vett jegyet, de vissza is akarta váltani azokat; egy másik nap egy színház azt mondhatta, hogy technikai probléma van; másnap pedig a nyomdai forgalmazók mondhatták, hogy az anyagainkat nem tudják időben leszállítani. A legrosszabb dolog, ami valaha történt, hogy néhány nappal egy előadás előtt a szárazjeget szállító cég hirtelen azt mondta: „Sajnáljuk, nem tudjuk időben szállítani a szárazjeget a színházba, mert Németországban hiány van a készletből. Maguknak kell megoldaniuk a dolgot.” Egyszer azon viccelődtem a gyakorlótársakkal, hogy az elmúlt kilenc hónap alatt úgy tűnt, mintha minden nap kinyitnánk egy vakdobozt, amiben ritkán találunk meglepetést, leginkább csak sokkoló dolgokat. Minden azon múlik, hogy nyugodt marad-e a szívünk. Egy ideig, amint megcsörrent a telefon, összeszorult a szívem, mert nem tudtam, hogy milyen rossz hírek jönnek. Miután megszoktam, minden rossz hír hallatán arra gondoltam: minden csak illúzió, a Fá-helyreigazítás valóra válik, a problémára van megoldás. Ha az A terv nem működik, akkor jöhet a B terv, ha a B terv nem működik, akkor jöhet a C terv, amíg nem adod fel, mindig találsz megoldást. A gyakorlótársaimmal mindig így bátorítottuk egymást minden alkalommal, és mindig épségben megúsztuk.


Ugyan azt mondom, hogy mindig épségben megúsztuk, de a folyamat olyan volt, mintha tűkön ülnénk. Minden nap, amikor kinyitottam a szemem, egy halom nehézség állt előttem, és minden nap egy kínlódás volt. Egy ideig azt hittem, már mosolyogni sem tudok.


Az egyik dolog, amire úgy emlékszem, hogy a legjobban idegesített, az egy színházi zenekari árok átalakítása volt. A színház eredetileg rendelkezett egy zenekari árokkal, de azt már tizenöt éve nem használták. Az előadás további javítása érdekében többször is kifejeztük reményünket a színháznak, hogy megnyitják a zenekari árkot, és a Shen Yun-előadás követelményeinek megfelelően átalakítják. A színház eredeti tulajdonosai úgy gondolták, hogy ez nem hozna számukra semmilyen hasznot, ezért nem egyeztek bele.


2021-ben a színház igazgatót cserélt, és végre új reményt láttunk. Az újonnan kinevezett főigazgató nem utasította el a kérésünket, de úgy gondolta, hogy nincs elég idő a zenekari árok idei felújítására. Váratlanul, három héttel az előadás előtt hirtelen megváltozott a helyzet. A színház igazgatója hirtelen felhívott, és közölte, hogy a felújítás azonnal elkezdődhet, de itt volt egy probléma: az elmúlt tizenöt évben a színház színpadát többször átalakították, és több réteg acélsínt és deszkát helyeztek el rajta. Még az ebben a színházban sok éve dolgozó technikusok sem ismerték a zenekari árok eredeti kinézetét, és mivel a jelenlegi vezetőség nemrég vette át a színházat, még az eredeti zenekari árok rajzait sem találták, így nem tudták megadni a zenekari árok pontos méretét. Az egyetlen garancia az volt, hogy az elhagyott zenekari árkot kinyitják, és megpróbálják visszaállítani az eredeti állapotot.


Megkezdődött a felújítási projekt. A Shen Yun produkciós osztályának és a mi helyi műszaki osztályunk gyakorlói folyamatosan kapcsolatban álltak a színház műszaki osztályával, többször ellenőrizték a különböző adatokat, miközben városról városra utaztunk a társulattal. Én is városról városra utaztam a Shen Yun-nel. Senki sem tudta nyomon követni a munka előrehaladását a helyszínen.


Három hét sem volt hátra az előadásig, és a húsvéti ünnepek is ebben az időben voltak. Az építőcsapat az ünnepek alatt nem dolgozott. Vajon sikerül-e a projektet időben, az előadás előtt befejezni? Meg tud-e felelni a Shen Yun-előadás követelményeinek?


Nagyon aggódtam. Néhány napig reggelente felébredtem, és azonnal arra gondoltam: „Hogy halad a zenekari árok építése?” Gondolataim e kérdés körül forogtak, miközben a gyakorlatokat végeztem és a Fát tanultam. A zenekari árok démoni nehézséggé vált számomra, amely gyötört engem. Csak utólag jöttem rá, hogy nem a zenekari árok, hanem az aggódó szívem volt az igazi démoni akadály.


Amikor már aggódni kezdtem, az egyik gyakorlótársam küldött nekem egy verset a Hong Yin VI-ból.


Nehéz, saját magát és másokat megváltani

Dáfá-tanítványok, a művelés nem nehéz,

ámde emberi érzelmek akadályozzák folyvást az utat.

Egy magas szinten levő ember nehézségekről hall – egy mosollyal oldja meg őket.

Egy közepes szinten levő ember akadályokba ütközik – nem marad higgadt.

Alacsony szinten levő emberek érzületektől feloldhatatlanul megterhelve – vég nélkül.

Dáfá terjed az egész világon – biztosan nem hétköznapi dolog.

Saját magát és másokat megváltani – a beteljesülés után hazatérni.

Hányan fogják ezt elérni – hány valakinél maradnak ezek csak üres szavak?”

(ideiglenes fordítás)


Összehasonlítva a Mester leírását a Hong Yin VI-ban egy magas szinten levő, egy közepes szinten levő és egy alacsony szinten levő emberről, hatalmas szakadékot láttam a művelésemben. Amikor nehézségekkel találkoztam, már mosolyogni sem tudtam, és hogyan is beszélhettem volna „a nehézségek mosollyal való megoldásáról”. A jelenlegi állapotomból ítélve, a magas szinten levő ember birodalma elérhetetlennek tűnt számomra. És a „közepes szinten levő ember nem tud higgadt maradni a megpróbáltatásokban” mondat rám illett. Elgondolkodtam magamon; a közepes szinten levő és az alacsony szinten levő ember között ingadoztam ide-oda. És a Mester azt mondta az „Esszenciák a továbbhaladáshoz II.” című gyűjtemény „A beavatkozás elkerülése” című cikkében: „… olyan tanítványokat akarok, akik a művelést becsületesen és nemes módon gyakorolják, nagyszerű istenek, akik rendíthetetlenek és szilárdak, akár a gyémánt.”


Tudtam, hogy bár a projekt koordinátoraként sok mindent megtettem, ha a birodalmam nem felel meg a Dáfá követelményeinek, akkor minden csak üres beszéd lenne.


Nem tudtam, hogyan érhetem el a „magas szinten levő személy mosolyogva oldja meg a nehézségeket” állapotát, de tudtam, hogy a „nem higgadt” állapot rossz. Nem voltam higgadt, mert féltem a nehézségektől és hiányzott belőlem a felelősségtudat. Ha a xinxingem nem felelt meg a szabványnak, amikor nehézségekkel találkoztam, nem volt elég bölcsességem, és nem tudtam találó megoldásokkal előállni.


Miután a zenekari árok felújítási projektje elkezdődött, a Shen Yun produkciós részlegének gyakorlói mindig küldtek nekem e-mail-másolatokat, amikor a színház technikai részlegével kommunikáltak. Amikor kaptam egy e-mailt, gyakran csak megnyitottam, és nem olvastam el figyelmesen. A felszínes ok az volt, hogy technikai jellegű volt, és nem értettem, ezért úgy éreztem, hogy a technikai kérdéseknek semmi közük hozzám, bár jó volt megismerni a kommunikációjuk tartalmát. Valójában homályosan éreztem, hogy a zenekari árok átépítése talán nem lesz olyan zökkenőmentes, mert miután a színház igazgatót cserélt, egy új csapat vette át, és a személyzetet ideiglenesen állították össze. Miután többször tárgyaltam velük, úgy éreztem, hogy a belső kommunikációjuk nem volt zökkenőmentes. A színház ügyvezető igazgatója egy erős személyiséggel rendelkező kezdő volt. Gyakran erőltetett döntéseket, amikor az információk hiányosak voltak, de a felelős személy, a főigazgató egy másik városban élt, és soha nem volt a helyszínen. Ezért aggódtam állandóan, és tehetetlennek éreztem magam.


Mivel tudtam, hogy félek a nehézségektől, elhatároztam, hogy legyőzöm ezt. Megtanultam kívülről a „Nehéz, saját magát és másokat megváltani” című verset, és amikor csak időm engedte, csendben elszavaltam.


A szívem nyugodtabbá vált, és többé már nem kerültem tudat alatt a zenekari árok felújításának a témáját. Előástam az összes e-mailt a műszaki osztályról a zenekari árok átalakításáról, és figyelmesen elolvastam őket. A színház által nemrégiben küldött fotón egy vitás pont látszott: A fotó alapján a zenekari árok nyitva volt, a padló és a korlátok készen álltak, de a színpadból 24 acélsín állt ki, és rácsként kerültek a zenekari árokra. Ezeket a síneket a színház színpadának átalakításakor szerelték fel, és le kellett fűrészelni őket. Ránéztem a dátumra, a húsvéti ünnepek hamarosan kezdődnek, és amint vége az ünnepnek, a Shen Yun ebben a színházban fog fellépni. Mi van, ha a színház nem csinál semmit azzal a 24 sínnel? Mit lehetne tenni?


Keressem meg a főigazgatót? Ő nem volt a helyszínen, és először a színház műszaki osztályával kell egyeztetnie. Ha a technikus azt mondaná, hogy nincs elég idő, nem lenne esélyem megváltoztatni a döntését. Úgy ítéltem meg, hogy ebben az esetben a valódi döntéshozó nem a főigazgató, hanem a zenekari árok felújításáért felelős technikus volt. Sikerült elkérnem a főigazgatótól a technikus telefonszámát. Amikor felhívtam és megkérdeztem, valóban azt mondta, hogy hamarosan jön a húsvéti ünnep, és az építőcsapatnak nincs ideje lefűrészelni azt a 24 sínt. A projekt tényleg bajban volt. Elmagyarázta nekem, hogy az ünnepek alatt senki sem dolgozik. Azt gondoltam magamban, nem számít, mit mondanak az emberek, az igazán fontos az volt, hogy mit akar a Mester. Megkértem, hogy azonnal hívja fel az építőcsapatot, és magyarázza el, hogy a Shen Yun egy világhírű, magas színvonalú előadás, és a zenekari árok nem nézhet ki úgy, mint egy romhalmaz.


Ragaszkodtam hozzá, és beleegyezett, hogy telefonáljon. Letettem a telefont, és elkezdtem őszinte gondolatokat küldeni. Egy idő után visszahívott, de egyik alkalommal sem hallottam a hangját. Valójában hétszer hívott, és hétszer nem hallottam. Nyilvánvaló zavarás volt. Láttam, hogy egy gyakorlótárs áll a közelben, odasietettem hozzá, és felhívtam a színházi technikust a mobiltelefonján, és ezúttal végre elértem. Elmondta, hogy minden rendben, az építőcsapat megígérte, hogy lefűrészeli a 24 acélsínt, és hogy a Shen Yun-előadás előtti estére elkészül.


Húsvét után valóban egy befejezett és tisztességes zenekari árok fogadta a Shen Yun-t. Fellélegeztem a megkönnyebbüléstől. Ez a tapasztalat ismét megerősítette, hogy a Mester mindig mellettünk volt. Amíg hiszünk a Mesterben és a Fában, és követjük a Dáfát, hogy műveljük magunkat, képesek leszünk legyőzni a nehézségeket.


Köszönöm a Mesternek az út során tanúsított gondoskodását, és köszönöm gyakorlótársaimnak, hogy végig elkísértek.

Ha valami nem lenne helyénvaló, kérlek, könyörületesen javítsatok ki.

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.