(en.minghui.org) Üdvözlet, Mester! Üdvözlet, gyakorlótársak!
A Mester ismételten emlékeztet minket, hogy tanuljuk a Fát, hogy szívből tanuljuk a Fát, és hogy minél több embert mentsünk meg. Annak meghatározása, hogy hogyan felelünk meg a Mester követelményeinek és követjük a helyes utat, a művelési utunk része.
A Fá-alapelvek megértése sekélyes volt a művelésem korai szakaszában. Annyira el voltam foglalva, miközben az igazság tisztázására szolgáló projekteken dolgoztam, hogy tévesen azt hittem, hogy a dolgok elvégzése művelés volt.
Amikor a projekt, amin dolgoztam, balul sült el, magamba néztem, és megpróbáltam megtalálni, mi ment rosszul. A többi gyakorló azt mondta, hogy nem tanultam jól a Fát. Amikor a Zhuán Fálunt olvastam, a Mester által említett „igaz művelés” és „szilárd művelés” szavak megragadták a figyelmemet. Rájöttem, hogy nem műveltem magam szilárdan és igazán.
Felismerni a Fá-tanulmányozás fontosságát
Ez meglepett engem, mert azt hittem, hogy a Fá-tanulást helyeztem előtérbe. Amikor először kezdtem el gyakorolni, nem tudtam abbahagyni a Zhuán Fálun olvasását, és amikor csak lehetett, olvastam. Miután az Esszenciák a további haladásra c. gyűjteményben megjelent a Mester „Beolvadni a Fába” c. cikke, kinyomtattam és bekereteztem, hogy emlékeztessem magam a Fá tanulásának a fontosságára.
Azonban ahogy egyre több és több Fá-igazolási projekten dolgoztam, nem tudtam összpontosítani, amikor a Fát olvastam. Olvasás közben az eszem a projekteken járt. A Fá tanulása formalitássá vált. Nem vettem észre a problémám komolyságát.
Mivel a Fá-tanulásommal volt probléma, elhatároztam, hogy kijavítom magam. Elhatároztam, hogy kívülről mondom fel a Fát és beleolvadok a Fába.
Kezdetben nehéz volt kitartani. Nem tudtam belemerülni mindenféle zavaró tényezők miatt. Magamba nézve rájöttem, hogy nem voltam elég elszánt, és túl sok ragaszkodásom és nézetem volt. Elolvastam a tapasztalatcsere-cikkeket a Fá memorizálásáról a Minghui weboldalon, és láttam a hiányosságaimat. Elkezdtem magamba nézni és eltávolítani a ragaszkodásaimat. A Mester segítségét is kértem. Elszánt voltam, hogy kívülről mondjam fel a Fát.
Egy nap, amikor a Minghui weboldalon egy tapasztalatcsere-cikket olvastam, hirtelen éreztem, hogy egy hatalmas erő megerősít engem. Tudtam, hogy a Mester arra bátorít, hogy memorizáljam a Fát.
Attól a naptól kezdve minden nap szakítottam időt arra, hogy memorizáljam a Fát, miközben a teljes lótuszülésben kereszteztem a lábaimat. Kezdetben még mindig sok zavaró tényező volt. A gyorsaságra törekedtem, és azon tűnődtem, hogyan tudnám memorizálni az egész könyvet. Azt is éreztem, hogy a Fá memorizálása túl sok időt vesz igénybe, és hogy nem tudok csatlakozni a Fá-tanulási csoporthoz.
Ezek a negatív gondolatok azonban már nem tudták megingatni a Fá memorizálására irányuló elhatározásomat. A Fá memorizálása annyira különbözik az olvasástól – egyszerűen más a hatása. Fokozatosan megértettem néhány Fá-alapelvet. Úgy éreztem, hogy valóban megkaptam a Fát, és a Fá áthatolt a testemen keresztül a sejtjeimig. Minél többet memorizáltam a Fát, annál jobban megértettem a Fá-alapelveket. Hálás voltam a Mesternek, és örömöt éreztem.
Úgy éreztem, hogy áttörtem egy vastag héjon, miután először memorizáltam a Zhuán Fálunt. Tudtam, hogy közelebb kerültem az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia alapelveihez.
A második alkalom után úgy éreztem, hogy egy új ember vagyok. A Dáfá olyan erőteljes. Nem tudtam volna ennyi ragaszkodást eltávolítani, ha nem mondtam volna fel kívülről a Fát.
Amikor visszatekintettem a projektem problémáira, nyilvánvalóvá vált, hogy mi ment rosszul. Az úgynevezett problémákat könnyű volt megoldani, és el tudtam volna kerülni őket. Az összes hiba, amit elkövettem, nevetséges volt. Mielőtt a problémák előfordultak volna, a Mester sokszor előre megvilágosított engem. Én azonban egyáltalán nem értettem meg a célzásokat. Ennek eredményeként nem tudtam feljebb lépni és felelősséget vállalni a projektért.
A Fá memorizálásán keresztül rájöttem, hogy a Fá jó tanulása nagy változást hozott. Kiderült, hogy a Mester mindent előkészített számunkra. Csak a Fá jó tanulásával tudunk megfelelni a számunkra felállított mércének, és rendelkezhetünk azzal a bölcsességgel és képességgel, hogy gyakorlóként teljesítsük a küldetést. Másképpen nem leszünk képesek jól elvégezni a feladatot lelkesedéssel, tapasztalattal, képességgel és odaadással.
A Mester azt mondta:
„Mert a Fá a Dáfá-tanítványoknak az alapja, az alapvető dolga és egy garancia mindenre, az út egy embertől egy istenségig. Így kihasználom az ausztráliai Fá-konferenciának ezt az alkalmát is, hogy megmondjam az összes Dáfá-tanítványnak az egész világon: a sokéves tanulók, valamint az új tanulók, ti semmi esetre sem kellene elhanyagoljátok a Fá-tanulást, csak mert el vagytok foglalva. A Fá-tanulás nemcsak egy formalitás kellene legyen, a tanulásnál arra kellene összpontosítsátok a gondolataitokat, ti saját magatok kell valóban tanuljátok a Fá-t.” (A Fá-konferenciára Ausztráliában 2006. 11. 18.)
Miután a média projekten dolgoztam, minden nap egyensúlyt kellett teremtenem a Fá-tanulás, a gyakorlatok végzése és a nagy munkaterhelés között. Mindig a Dáfá-projektet helyeztem előtérbe, szinte szünet és szabadság nélkül, mert a küldetésem az érző lények megmentése. Hosszú órákat dolgoztam, és végtelen sok sms-sel, telefonhívással és e-maillel kellett foglalkoznom. Nehéznek tűnt időt találni a Fá tanulására és a gyakorlatok végzésére.
Rájöttem, hogy a Fá tanulása fontos a művelésem szempontjából, és hatással volt a projektre, amin dolgoztam. Ezért nem számított, hogy mennyire voltam elfoglalt, kitartottam a Fá tanulása és a gyakorlatok végzése mellett minden nap. Kivételes körülményektől eltekintve, amikor eljött az ideje a Fá tanulásának és a gyakorlatok végzésének, mindig félbehagytam a munkámat, és először a Fát tanultam. Ha a munka miatt elmulasztottam a Fá tanulását vagy a gyakorlatok végzését, azt később mindig bepótoltam. Rájöttem, hogy ez egy teszt volt, hogy hogyan helyezzük előtérbe a Fá-tanulást minden nap.
Néha annyira túlterhelt voltam, hogy egy ideig nem tudtam időt találni arra, hogy jól tanuljam a Fát. Amikor küszködtem, eszembe jutott, amit egy gyakorlónő mondott nekem. Komolyan mondta: „A Mester többször beszélt a Fá tanulásának a fontosságáról. Hogyan lehetséges, hogy a Mester akkor nem adott nekünk arra időt, hogy tanuljuk a Fát? Amikor azt mondtad, hogy nincs időd a Fá tanulására, az azért volt, mert nem tulajdonítottál neki kellő jelentőséget. Azt az utat követed, amelyet a Mester elrendezett?”
Egyetértettem vele, és elhatároztam, hogy minden nap jól tanulom a Fát. Úgy találtam, hogy amikor elhatároztam, hogy tanulom a Fát, elengedek mindenféle emberi nézetet és ragaszkodást, és legyőzöm a fáradtság érzését, megoldódott az a probléma, hogy nincs időm a Fá tanulására. Képes voltam mindenféle lehetőséget találni a Fá tanulására. Valójában a Mester elrendezte számunkra az időt a Fá tanulására, a gyakorlatok végzésére és az őszinte gondolatok küldésére, függetlenül attól, hogy mennyire elfoglaltnak tűntünk.
Minden nap tudtam csatlakozni a Fá-tanulási csoporthoz. Azonban nem tudtam folytatni a memorizálást, és nem tudtam minden nap elvégezni az összes gyakorlatot.
A művelési állapotom kijavítása
Abban az időben néhány gyakorló, aki kitartott a Fá memorizálásában, megosztotta a tapasztalatait. Én megtaláltam a kényelemhez való ragaszkodásomat. A Minghui weboldalon tapasztalatcsere-cikkeket is olvastam a Fá memorizálásáról. Minden cikk figyelmeztetett és bátorított, hogy folytassam a Fá kívülről való felmondását. Fokozatosan eltávolítottam néhány ragaszkodást és emberi nézetet. Amikor megváltoztattam a gondolkodásmódomat, a Dáfá ereje ismét megmutatkozott. Képes voltam időt találni a Fá memorizálására.
Abbahagytam a Fá memorizálását, mert szerettem volna, hogy legyen egy hosszabb időközöm rá, de nem tudtam semmilyen hosszabb időközt találni, mivel reggelente csatlakoztam a Fá-tanulási csoporthoz, és este végeztem a gyakorlatokat. Miután megváltoztattam a gondolkodásmódomat, és elszánt voltam, hogy kívülről mondjam fel a Fát, úgy találtam, hogy sok szétszórt időt tudok felhasználni a Fá memorizálására.
Valójában abban az időben az egyetlen szabadidőm, amit ki tudtam használni, az ingázás volt, így a buszon kezdtem el memorizálni a Fát. Eleinte fáradtnak éreztem magam, nehezen tudtam koncentrálni, és semmire sem tudtam emlékezni. Tudtam azonban, hogy amíg rászánom magam és kitartok, a dolgok megváltoznak, és megnyílik egy út. Fokozatosan tudtam összpontosítani, amikor a buszon ülve memorizáltam a Fát. Lassan rájöttem, hogy más rövid szabadidőm is volt, amit mind arra tudtam használni, hogy memorizáljam a Fát.
Később a Mester megvilágosított, hogy a csoportos tanuláson mondjam fel kívülről a Fát. Így megtettem. Amikor más gyakorlók olvasását hallgatom, általában velük együtt mondom fel kívülről a bekezdéseket. Így végig összpontosítanom kell, és a Fá tanulásának a hatása sokat javult.
Amikor memorizáltam a Fát, megköveteltem magamtól, hogy minden szót helyesen jegyezzek meg. Amikor a Lunyu-t mondtam fel kívülről, minden szó megjelent előttem. A Fá tanulását többé nem érzem feladatnak. Csak örömöt és boldogságot érzek, hogy képes vagyok beleolvadni a Fába.
Volt idő, amikor vad gondolati karmám volt. Bár fel tudtam ismerni, hogy a gondolatok nem az igazi énemtől származtak, nem tudtam megszabadulni tőlük. Magamba néztem és őszinte gondolatokat küldtem, azonban úgy tűnt, hogy ez nem működik. Ez a fajta interferencia egyre rosszabb lett, és később kihatott a mindennapi munkámra.
Amikor úgy tűnt, hogy ez a megpróbáltatás elhatalmasodik rajtam, eszembe jutott egy történet, amit a Minghui weboldalon olvastam egy gyakorlóról, aki a Lunyu szavalásával feloszlatta az üldözést.
A Mester arra tanított minket:
„A Fá képes áttörni minden ragaszkodást, a Fá képes elpusztítani minden gonoszt, a Fá képes megcáfolni minden hazugságot és megerősíteni az őszinte gondolatokat.” („A beavatkozás elkerülése”, Esszenciák a továbbhaladáshoz II.)
Ezért minden nap felmondtam kívülről a Lunyu-t. Több hónapig kitartottam, és végül feloszlattam a gondolati karmát.
Korábban nem fordítottam elég figyelmet a gyakorlatok végzésére. Gyakran használtam azt a kifogást, hogy a Mester azt mondta, a Fá tanulása a legfontosabb, hogy a lustasághoz való ragaszkodásomat kezeljem. Volt egy időszak, amikor gyakran álmos voltam és szédültem a Fá tanulása közben. Nem tudtam, hogy mit olvastam éppen. Rájöttem, hogy ez az állapot talán azért lehet, mert ritkán végeztem a gyakorlatokat, ezért többet végeztem a gyakorlatokat. A Fá tanulása közbeni állapotom jelentősen javult.
Miután a média projekten dolgoztam, csak napi egy órát tudtam a gyakorlatokat végezni, és egy ideig nem tudtam áttörést elérni. Megértettem, hogy még mindig a xinxingemmel volt probléma, de nem tudtam, hogyan törjem át. Egyszer más gyakorlók megbeszélték a gyakorlatok végzésének a fontosságát, és azt mondták, hogy magasabb mércét kellene felállítanunk magunkkal szemben, és többet kellene megkövetelnünk magunktól.
A szívem felragyogott, és azonnal elhatároztam, hogy jól fogom végezni a gyakorlatokat. Ismét úgy éreztem, hogy a Mester eltávolított számomra néhány ragaszkodást. Azóta ragaszkodom ahhoz, hogy minden nap befejezzem mind az öt gyakorlatot.
Az elmúlt két évben arra is tudtam időt szakítani, hogy minden nap egy órán keresztül végezzem a második gyakorlatot.
Úgy találtam, hogy feleannyi erőfeszítéssel kétszeres eredményt tudok elérni, ha jól tanulom a Fát. A Fá erejével a munkám zökkenőmentesen ment, és ésszerűen tudtam elrendezni a feladataimat. Kevesebb volt a probléma és a gond is.
Emlékszem, egyszer egy olyan feladaton dolgoztam, amelyről kezdetben azt hittem, hogy hét-nyolc órát vesz igénybe. Amikor eljött a Fá tanulásának az ideje, úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy folytassam a munkát, inkább a tanulást kezdem el. Miután tanultam a Fát és elvégeztem a gyakorlatokat, megnyílt a bölcsességem. Számos lehetőséget találtam a dolog megoldására, és a munka kezelhetőbbé vált. Végül alig több mint egy óra alatt végeztem a feladattal.
Amikor jól tanultam a Fát, a Dáfá felnyitotta a bölcsességemet. Képes voltam megszervezni a feladataimat és jól rangsorolni. Azt is megtanultam, hogy minden eljárást dokumentáljak, és ennek megfelelően felülvizsgáljam. Ha probléma merült fel, kielemeztem, és megoldásokat találtam, hogy a csapat ne kövesse el ugyanazokat a hibákat.
Amikor minden percet megragadtam a Fá tanulására, rájöttem, hogy a Mester már a lehetőségeimnek megfelelően rendezte el a munkámat. Például, amikor váratlan probléma adódott, gyakran megtudtam, hogy valaki egy másik csapatból jöhet segíteni. Amikor egy időigényes problémával kellett foglalkoznom, a többi feladatom elcsendesedett, így a sürgős problémára tudtam összpontosítani.
A további felismerések hatására még inkább meggyőződtem arról, hogy a Mester valóban mindent megtesz értünk. A Dáfában végtelen bölcsesség van, és a Mester mindent beletett ebbe a Fába, amire szükségünk van. A Mester arra buzdított és utasított bennünket, hogy tanuljuk a Fát, és jól tanuljuk. Csak a Dáfához való hasonulással tudjuk felnyitni a bölcsességünket, és követni a Mester által számunkra elrendezett utat, és beteljesíteni a küldetésünket.
Visszatekintve a művelés elmúlt húsz évére, mélyen érzem, hogy a Mester minden szempontból kikövezte számunkra az utat. Mindössze annyit kell tennünk, hogy követjük a Mester tanításait. Sohasem tudhatjuk meg, hogy a Mester mennyit szenvedett értünk és minden érző lényért!
A mélyen elrejtett ragaszkodások azonosítása
Ahogy folytattam a Fá tanulását és magamba néztem, sok ragaszkodást találtam. Tudtam, hogy szilárdan kell művelnem magam.
Például nem gondoltam először mások szükségleteire, és rosszul viselkedtem a csapattagokkal szemben, a munkát használva ürügyként. Dühös és türelmetlen lettem, amikor a csapattagok nem feleltek meg az elvárásaimnak, és lenéztem őket. Hibáztattam és vitatkoztam az emberekkel, amikor nem értettek egyet velem.
Rájöttem, hogy mindezek a ragaszkodások az önzésből fakadtak. A Fá-elvek követelményei szerint kellene élnem, és pozitívan kellene megértenem más embereket. Együttérzéssel és toleranciával kellene bánnom más gyakorlókkal.
A Minghui Rádió műsorai is sokat segítenek nekem a ragaszkodásaim eltávolításában. A cikkekben említett összes ragaszkodást leírtam, amikor egy ideig hallgattam. Összesen több mint 80-at írtam le. Amikor csak engedte az időm, megnéztem a jegyzeteimet, és megpróbáltam felismerni a bennem való megnyilvánulásaikat, hogy amint megjelennek, azonnal elkaphassam és eltávolíthassam őket.
A Minghui honlap óriási segítséget nyújtott nekem. Nagyon hálás vagyok azoknak a gyakorlóknak, akik a Minghui számára írnak, és azoknak a gyakorlóknak a nagy erőfeszítéseiért, akik a Minghui weboldalnak és a Minghui Rádiónak dolgoznak.
Nemrég meghallgattam egy különleges gyűjteményt a Minghui Rádióban a KKP-kultúrától való megszabadulásról. Úgy találtam, hogy még mindig sok olyan KKP-kultúrám van, amit nem ismertem fel. Miközben hallgattam, láthattam, ahogy a KKP-kultúra megnyilvánul a mindennapi életemben. Most különös figyelmet fordítok a gondolataimra, és megpróbálok elengedni minden gondolatot és ragaszkodást. Az életben mindent úgy kezelek, mint egy lehetőséget a fejlődésre, és minden lehetőséget megbecsülök.
Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy mindenkit és mindent együttérzéssel kezeljek. A Mester iránti végtelen hálámban szeretnék együtt dolgozni a gyakorlótársaimmal, és segíteni a médiaprojektnek, hogy még jelentősebb szerepet játsszon az emberek megmentésében.
Köszönöm, Mester! Köszönöm, gyakorlótársak!
(Elhangzott a 2022-es hongkongi Fálun Dáfá művelési tapasztalatcsere-konferencián)
***
Ez a cikk a szerző személyes nézeteit és felismeréseit mutatja be.
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Memorizing the Teachings Helped Me Cultivate Solidly While Participating in a Media Project
* * *
tovább ...