(de.minghui.org)
Tisztelt Mester! Kedves gyakorlótársak!
Németországból származom. Ma szeretnék beszámolni a Mesternek, és megosztani a gyakorlótársakkal az elmúlt hónapokban megtett utamat, amelynek során fokozatosan felismertem az alapvető ragaszkodásomat.
Születésem óta súlyos betegségben szenvedtem, és azóta folyamatosan gyógyszereket szedtem. Középiskolás koromban, az egyetemi tanulmányaim alatt, valamint az egyetemi munkám idején is gyakran szedtem hagyományos kínai gyógyszereket. Később Németországba vezetett az utam, ahol az egyetemen németül tanultam. A nagy teljesítménykényszer miatt gyomorbetegségem alakult ki, amely súlyosan hátráltatta a tanulmányaimat, és nagy szenvedést okozott nekem.
1996 februárjának egyik napján a szüleimtől, akik a kínai szárazföldön éltek, megkaptam a Zhuán Fálun című könyvet, valamint videókazettákat a Fálun Gong gyakorlataihoz tartozó útmutatásokkal. A szüleim abban reménykedtek, hogy hasznomra válnak ezek, és megszabadulhatok az egészségügyi problémáimtól. Miután egyetlen éjszaka alatt elolvastam a teljes könyvet, mélyen megérintett. Hirtelen úgy tűnt, sok mindent megértettem: miért szenvednek az emberek, miért betegszenek meg, miért élnek, és így tovább. Másnap elkezdtem megtanulni az öt gyakorlatot azoknak a videófelvételeknek a segítségével, amelyeken a Mester tanította a gyakorlatokat. Így hamarosan rátaláltam a Fálun Gongban való művelés útjára.
Elkezdtem naponta végezni a gyakorlatokat és olvasni a Zhuán Fálun című könyvet. Két héttel később meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy már nem fáj a gyomrom – ez idő alatt teljesen megfeledkeztem bevenni a gyógyszereimet.
A férjem német volt. Sajnos egy gyógyíthatatlan betegségben, amiotrófiás laterálszklerózisban szenvedett (a fordító megjegyzése: a mozgató idegsejtek betegsége). Amikor látta, hogy mindössze két hét Fálun Gong-gyakorlás után csodálatos módon meggyógyultam a betegségemből, ő is meg akarta tanulni a gyakorlatokat, annak ellenére, hogy korábban nem hitt a qigongban. Így elkezdte velem együtt végezni a gyakorlatokat, és munka után a Zhuán Fálun angol kiadását olvasta – akkoriban még nem létezett német fordítás. Egy idő után mindketten azt tapasztaltuk, hogy az ő egészségi állapota is jelentősen javult; többé nem kellett gyógyszereket szednie.
Miután a Kínai Kommunista Párt 1999 júliusában megkezdte a Fálun Gong üldözését, a férjemmel együtt részt vettünk az üldözés elleni tevékenységekben. 2000. június 16-án a Mester közzétette a „A beteljesülés felé” című írását. Emlékszem, hogy akkoriban a férjemmel Svájcban résztvettünk egy rendezvényen, ahol különböző országokból érkezett gyakorlók osztották meg egymással az írásról alkotott megértésüket. Elmesélték, milyen gondolataik voltak, amikor eljutottak a Dáfához. Akkor úgy éreztem, hogy az alapvető ragaszkodásom már nem létezik. Hiszen a betegségem miatt jöttem a Dáfához, és két héttel később teljesen meggyógyultam, így úgy gondoltam, már egyáltalán nincs bennem ragaszkodás. Ettől kezdve szinte egyáltalán nem gondolkodtam többé az alapvető ragaszkodás kérdésén.
Teltek az évek, és a férjemmel folytattuk a gyakorlásunkat. Én mindig jó egészségnek örvendtem, a férjem egészségi állapota azonban évről évre romlott, míg végül ágyhoz kötötté vált. Sok energiámba került, hogy gondoskodjak róla. Sajnos 2016 szeptemberének egyik napján a férjem elhunyt. Mély gyászba merültem, amelyből nem tudtam kilábalni. Nem tudtam, milyen elrendezést készítettek a régi erők kettőnk számára, és milyen gyenge pontjainkat használták ki.
Miután 2017 szeptemberében Frankfurtba költöztem, teljesen a munkámra és a Dáfá-projektekre összpontosítottam. Már nem gondolkodtam komolyan azon, hogy a régi erők hogyan hatottak rám és a férjemre. Így ismét sok év telt el anélkül, hogy felismertem volna az alapvető ragaszkodásaimat. Volt azonban egy jelenség, amely újra és újra figyelmeztetett. Több olyan gyakorlóval találkoztam ott, akik súlyos, betegséggel kapcsolatos megpróbáltatásokon mentek keresztül; néhányan közülük azóta elhunytak. Az, ahogyan ezek a megpróbáltatások zajlottak, a férjem tapasztalataira emlékeztetett. Többször is elmondtam a csoport gyakorlóinak, hogy újra meg újra ilyen esetekkel találkozom. Ez nem lehetett véletlen, és valamilyen módon kapcsolatban kellett állnia velem. Azt azonban nem tudtam felismerni, hogy pontosan mi volt ez az összefüggés.
A felismerés
2026 elején jártunk, és szinte észrevétlenül már több mint nyolc éve éltem Frankfurtban. Egy nap felhívott az említett gyakorló, és azt mondta, szeretne beszélni velem a frankfurti csoport két olyan gyakorlójáról, akik az elmúlt két évben a betegségkarma következményei miatt hunytak el. A gyakorló elmesélte, hogy megkérdezte tőlük, megtalálták-e az alapvető ragaszkodásukat, de mindketten nemmel válaszoltak. Véleménye szerint ez lehetett a haláluk valódi oka.
Ennek a gyakorlónak a hatására a csoportunkban elkezdtünk nagyobb hangsúlyt fektetni az alapvető ragaszkodás felkutatására. A gyakorlók újra meg újra felismerték saját alapvető ragaszkodásukat, őszintén megosztották felismeréseiket másokkal, és ez mindenkit nagyon ösztönzött. E folyamat során én is világosabban felismertem az alapvető ragaszkodásomat: amikor a Dáfához jöttem, elsősorban meg akartam gyógyítani a betegségemet. Ez a gondolat később abban a ragaszkodásomban nyilvánult meg, hogy a Dáfá meg tudja gyógyítani a férjem betegségét.
Később azt is megértettem, hogyan zavartak meg minket, a férjemet és engem, a régi erők, és így tovább. Szeretném most három szempontból kifejteni a felismeréseimet.
Amíg ragaszkodunk az alapvető ragaszkodásainkhoz, nem változhat meg gyökeresen az életünk
Azért kezdtem el gyakorolni a Dáfát, hogy meggyógyítsam a gyomorbetegségemet. Csodával határos módon már röviddel a művelés megkezdése után ismét egészséges lettem. Megpróbáltam rábeszélni a férjemet, aki akkoriban szintén beteg volt, hogy ő is kezdjen el gyakorolni, mert szilárdan hittem abban, hogy a Dáfá meggyógyítja a betegségét. Kezdettől fogva erős ragaszkodás jellemezte ezt az elképzelést, amit azonban egyáltalán nem vettem észre.
Ha ma visszatekintek, felismerem, hogy mindezeken az éveken át ez az erős ragaszkodás vezérelt, és számos erőfeszítésemet is ez határozta meg. Például minden nap segítettem a férjemnek a gyakorlatok végzésében. Mivel nem tudta felemelni a karját és felvenni azt a testtartást, hogy a Fálunt a feje fölött tartja, mindkét karját megtámasztottam, hogy el tudja végezni a gyakorlatot. Abban reménykedtem, hogy egy nap valóban képes lesz felemelni a kezét.
Később, amikor végül már nem tudta olvasni a Dáfá könyveit, folyamatosan lejátszottam neki a Mester tanításait hangfelvételekről és videókról. Úgy gondoltam, hogy még akkor is, amikor már elaludt, a Mester tanításai hasznára válhatnak a fő ősszellemének.
Többször is próbálkoztam olyan dolgokkal, amelyek segíthettek volna a férjemnek. Ilyen volt például a kilenc szerencsét hozó szó ismételt recitálása: „A Fálun Dáfá jó; az Őszinteség, Jószívűség, Türelem jó.” Ide tartozott az őszinte gondolatok hosszan tartó küldése is, amelynek során a Mester tanítása szerint az „együttérző megoldás” módszerét alkalmaztuk, valamint a közös magunkba nézés. Miközben mindezeket az erőfeszítéseket tettem, szívem mélyén abban reménykedtem, hogy a férjem egészségi állapota javulni fog. Igazolásként azt mondtam magamnak, hogy a gyógyulása erőteljes bizonyítéka lenne a Dáfá nagyszerűségének, és ezzel elfedtem a valódi törekvésemet: azt, hogy meg akarom gyógyítani őt.
Felismertem ugyan ezt a rejtett szándékot, és megpróbáltam megszabadulni tőle, de akkor még egyáltalán nem voltam tudatában annak, hogy ez az alapvető ragaszkodásom. Csupán azt éreztem, hogy a szívem nem tiszta, és a motivációm helytelen. Ezért bármennyire is igyekeztem, nem tudtam megváltoztatni a férjem állapotát. Természetesen a férjem sem ismerte fel, hogy ez volt az ő alapvető ragaszkodása.
A Mester már a Fá-magyarázat a 2003-as atlantai Fá-konferencián (2003. november 29.) ezt mondta:
„A Fá-igazolás is művelés. A művelés folyamata egy olyan folyamat, amelyben az ember szakadatlanul felismeri a saját gyengeségeit, és eltávolítja őket. Legjobb azonban, ha a legalapvetőbb ragaszkodásokat olyan hamar ismeri fel, mint lehetséges. Az, hogy felismeri őket, már megemelkedés. Az a folyamat, amelyben leteszi, legyőzi, legyengíti és végső soron teljesen leveti őket, egy folyamatos emelkedés, és ez is egy élőlény alapvető átalakulása.“
Csak most, amikor a Mester Fá-magyarázatának ezt a részét tanulmányoztam, vált világossá számomra, hogy annak idején sem a férjem, sem én nem ismertük fel, miben állt az alapvető ragaszkodásunk, ezért nála sem valósulhatott meg „egy érző lény alapvető átalakulása”.
A régi erők kihasználják az alapvető ragaszkodásomat, és tovább fokozzák az üldözést
Mivel a férjem éveken át szenvedett a betegségétől, az állapota nekem is sok erőmbe és energiámba került. Tudtam, hogy ez nem csupán a betegségkarma kérdése volt, hanem a régi erők súlyos zavarása is, amely akadályozta a művelésünket és az emberek megmentésére tett erőfeszítéseinket. Sokáig azonban nem értettem, miért tudnak a régi erők megzavarni minket, és hogyan tudnánk áttörni ezeken a zavarásokon.
Újra és újra tanulmányoztam a Mesternek a régi erőkről szóló Fá-magyarázatát, mégis úgy éreztem, hogy csak félig értem meg. Néha azon gondolkodtam, vajon olyan súlyos volt-e kettőnk karmája, hogy a régi erők ezt használták fel annak próbára tételére, hogy a férjemmel a betegsége ellenére továbbra is hiszünk-e a Dáfában és a Mesterben. Tudtam azonban, hogy mindketten szilárdan hiszünk a Dáfában és a Mesterben. Különösen a férjem nem kételkedett soha a hitében, és soha nem panaszkodott, annak ellenére, hogy éveken át gyötrődött a betegsége miatt. Ez csodálattal és meghatottsággal töltött el.
Talán a férjem rendíthetetlen elszántsága miatt a Mester mindig védelmezte őt; emellett többször is természetfeletti jelenségek történtek vele. Utoljára 2012-ben fordult elő ilyen, amikor hirtelen kómába esett, és kórházba vitték, ahol sikerült újraéleszteni. Egy héttel később azonban az orvosok azt mondták nekem, hogy a férjemnek már csak néhány hónapja van hátra, legfeljebb fél éve, és azt tanácsolták, hogy élete végéig hagyjam a kórházban. Azt mondták, hogy ha hazavinném, otthon nem lenne orvosi felszerelés, és ha vészhelyzetben nem tudnák időben ellátni, bármikor meghalhatna.
Alapos mérlegelés után a férjemmel úgy döntöttünk, hogy hazavisszük őt, hogy minden nap hallgathassa a Mester Fáját, és abból lelki erőt meríthessen, amire a kórházban nem lett volna lehetősége. Amikor hazatért, az állapota valóban javult, és haláláig nem következett be egyik olyan veszélyes helyzet sem, amelytől az orvosok tartottak. Ráadásul még négy évet élt.
Miért nem tudta akkor a férjem végül mégsem leküzdeni ezt a nagy akadályt?
A Mester a „A beteljesülés felé” című írásában (2000. június 16.) ezt mondta:
„Azonkívül gonosz embereket irányítanak arra, hogy levizsgáztassák a Dáfát és a tanítványait azáltal, hogy alávetik őket egy átfogó és romboló próbatételnek, amely minden emberi gondolatra és ragaszkodásra irányul. Ha a művelésetek közben valóban le tudtátok volna vetni ezeket az alapvető emberi ragaszkodásokat, ez az utolsó démoni vész nem lenne olyan gonosz.”
Csak most értettem meg: mivel az alapvető ragaszkodásomat még nem számoltam fel – természetesen nem zárható ki, hogy a férjem oldalán is voltak problémák –, a régi erők folyamatosan támadták őt, és fokozatosan felőrölték a testét. Ugyanakkor a betegségével járó, hosszan tartó megterhelést felhasználva minden lehetséges módon megpróbáltak engem is felőrölni. Ez a megpróbáltatás mindkettőnk számára nagyon nehéz és kegyetlen volt.
Megszabadulni az alapvető ragaszkodástól, és követni a Mester által kijelölt utat
A férjem halála után fokozatosan azt éreztem, hogy a fizikai egészségem már nem olyan jó, mint korábban volt. Ma ez a panasz jelentkezett, holnap egy másik, egyik a másik után. Ez nagyon összezavart.
Később a több mint húsz évvel korábbi gyomorpanaszaimhoz hasonló tünetek jelentkeztek nálam, és hosszú ideig fennmaradtak. Nyugtalanná váltam, és a szorongásom fokozódott. Amikor láttam, hogy a környezetemben élő gyakorlók a betegségkarma miatt elhunytak, végigfutott a hátamon a hideg. Nem tudtam, mi romlott el a művelésemben, ami ezeket a gyomorpanaszokat kiváltotta. Szerencsére akkor azt mondtam magamnak: bárhogyan is alakul a helyzet, megerősítem az őszinte gondolataimat, és szilárdan hiszek abban, hogy ez nem betegség, hanem illúzió. Fokozatosan sikerült leküzdenem ezt az akadályt.
Most már értem: mivel az alapvető ragaszkodásomat még nem számoltam fel, a régi erők újra és újra a betegség illúzióját vetítették elém, hogy szívem mélyén továbbra is ragaszkodjak ahhoz az alapvető gondolathoz, hogy a Dáfá meg tudja gyógyítani a betegségemet. Arra a kérdésre is megtaláltam a választ, hogy Frankfurtban miért találkoztam újra meg újra olyan gyakorlókkal, akik a betegségkarmával járó megpróbáltatásokkal küzdöttek: valójában, miután a régi erők felszínre hozták az alapvető ragaszkodásomat, ezt kihasználták arra, hogy lelki nyomást gyakoroljanak rám, felőröljék a műveléshez szükséges akaraterőmet, és megakadályozzák, hogy sikeresen befejezzem a művelésemet.
A Mester a Fá-magyarázat az USA nyugati partján megrendezett 2015-ös Fá-konferencián (2015. október 16.) ezt mondta:
„A ragaszkodásaid mindegyike ahhoz vezethet, hogy nem fejezed be a művelésedet. Mindegyik ragaszkodás testi problémákat okozhat, és ingadozásba hozhatja a Dáfába vetett szilárd hitedet. Másképpen kifejezve – hogy az igazat mondjam nektek – senki sem akarja, hogy a beteljesüléshez műveljétek magatokat. Senkit sem érdekel, hogy milyen jól műveltétek magatokat. A régi erők csak az ő dolgukat akarják véghez vinni, és ennyi.“
Ha most ismét valamilyen testi panasz jelentkezik nálam, már nem félek. Határozottan elutasítom ezeket. Korábban a régi erők számomra valami homályos, változékony és elvont dolgot jelentettek. Most már átlátok a trükkjeiken, és időben fel tudom oldani a gonosz elrendezéseiket.
Ahogy egyre világosabban felismertem az alapvető ragaszkodásaimat, a Mester különböző helyeken tartott Fá-magyarázatainak újbóli olvasása során észrevettem, hogy számos Fá-magyarázatában újra és újra emlékeztetett bennünket arra, hogy engedjük el az alapvető ragaszkodásainkat. Én azonban mindezeken az éveken át makacsul kitartottam a saját gondolkodásom mellett, és a régi erők által elrendezett úton haladtam.
2026 június 8-án a Minghui szerkesztősége közzétett egy „Közleményt”, amelyben felszólította az igaz Dáfá-tanítványokat, hogy tanulják meg kívülről a Mester „A beteljesülés felé” című Jingwenjét. Most már teljesen világosan látom, mennyire fontos ennek a Jingwennek a megtanulása. Csak akkor tudjuk teljes mértékben elutasítani a régi erők elrendezéseit, és a Mester által számunkra elrendezett úton járni, ha felszámoljuk az alapvető ragaszkodásainkat.
Amennyiben a fent leírtakban ellentmondások vagy hibák lennének, kérem a gyakorló társaimat, hogy javítsák ki és jelezzék azokat. Nagyon köszönöm mindenkinek!
Forrás: [Europäische Fa-Konferenz 2026] Über meinen Weg zur Erkenntnis meiner grundlegenden Anhaftung
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
* * *
tovább ...