(de.minghui.org) Üdvözlöm a Mestert, üdvözlöm a gyakorlótársaimat.
Egy spanyolországi gyakorló vagyok, és ma szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat, amelyeket a Shen Yun Performing Arts 2026-os turnéjáról való tudósítás során szereztem.
Mivel a helyi szervező megbízott azzal, hogy a NTD számára interjúkat készítsek a Shen Yun nézőivel, és egyébként is teljes munkaidőben az NTD-nél dolgozom, eleinte abból indultam ki, hogy nem lesz probléma néhány nap szabadságot kivennem, hogy elutazzak a különböző spanyol városokba, ahol a Shen Yun fellép. Még azt is gondoltam, hogy a tudósítás munkának számít majd, mivel az interjúkat az NTD használja fel. Ezért szinte az utolsó pillanatig vártam a szabadság igénylésével. Inkább úgy közelítettem meg a felettesemet, hogy közöltem vele, hogy néhány napot szabadságot veszek ki, ahelyett, hogy valóban engedélyt kértem volna tőle. Hiszen a Shen Yunról volt szó, nem igaz? És az NTD-ről is. Hogyan mondhattak volna nemet?
Eléggé megdöbbentem tehát, amikor a válasz „nem” volt, és közölték velem, hogy nem vehetek ki ennyi nap szabadságot. Az ok egyszerű volt: akut munkaerőhiány volt, és egyszerűen nem volt senki, aki ennyi napon keresztül helyettesíteni tudott volna. Azonnal világossá vált számomra, mennyire téves volt a gondolkodásom, és hogy az NTD-t is értékelnem és figyelembe kell vennem – egy olyan projektet, amely szintén feltárja az igaz körülményeket és megmenti az érző lényeket.
A Mester erről ezt mondta:
„Ők jól csinálták, de hirtelen más projektekhez mennek, úgyhogy hirtelen hiányzik a munkaerő. Ha némely tanulók rossz hangulatban vannak, már nem veszik figyelembe, hogy mások hogy vannak17. Már arra sem figyelnek, hogy egy dolog hogyan hat ki a Fá-igazolásra. Azt teszik, amit tenni akarnak. Ilyen tanulókat láttam. Az istenségek sem csodálják őket. De más projekteknél valóban szükség van emberekre. Ha neked van időd, hogy segíts azoknál, akkor ennek nem kellene problémának lennie. Mert sok Dáfá-tanítvány egyidejűleg több feladatot is átvállalt. Mi ezt és azt mondtuk erről, mindazonáltal az összehangolódásunk kérdéséről van szó, és a művelés kérdéséről is.“ (Fá-magyarázat a 2009-es New York-i nagytérség nemzetközi Fá-konferenciáján, 2009. június 7.)
Miután világossá vált számomra, hogy mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy a Shen Yun turnéja alatt ne akadályozzam az NTD munkáját, ellenőriztem a már lefoglalt vonatjegyeimet, és megállapítottam, hogy a legtöbb napon, amelyre szabadságot akartam kivenni, továbbra is tudok dolgozni. Az egy hónapos turné során mindössze három olyan nap volt, amikor valóban nem tudtam dolgozni. Rájöttem, hogy eredetileg azért kértem ennyi szabadnapot, mert nem akartam időnyomás alá kerülni – például megérkezni egy városba, és azonnal munkába állni, mielőtt eljön az idő, hogy elinduljak a fellépés helyszínére. De amint a turnén voltam, rájöttem, hogy ez nem jelentett nagy problémát. Amikor más gyakorlókkal osztoztam a szálláson, anélkül, hogy kérnem kellett volna, mindig egy íróasztallal rendelkező szobát adtak nekem, hogy kényelmesebben tudjak dolgozni. Amikor szállodában szálltam meg, felár nélkül korábban is be tudtam jelentkezni. Úgy érzem, hogy miután helyreigazítottam a hozzáállásomat, a Mester az egész turné során segített nekem, hogy mindkét feladatomat teljesíteni tudjam.
Amikor a turné elkezdődött Spanyolországban, és először néztem meg az előadást, valami szokatlant vettem észre, bár kezdetben nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget: miközben néztem az előadást, nem érintett meg. Általában már abban a pillanatban könnyekre fakadok, amikor felmegy a függöny, de ezúttal semmit sem éreztem. Táncról táncra, műsorszámról műsorszámra – semmi. Rájöttem, hogy elterelődött a figyelmem, és valójában nem figyeltem az előadásra, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
Ez volt a lelkiállapotom az első néhány előadás alatt. Aztán kezdtem felismerni egy mintát: a nézők, akiket interjúvoltam, nem tettek különösebben mélyreható megjegyzéseket az előadásról. Azt mondták, hogy szép előadás volt, nagyon színes, kiváló táncosokkal, de ennél sokkal többet nem mondtak. Ekkor rájöttem, hogy valami nincs rendben, és azonnal összefüggésbe hoztam ezt a saját lelkiállapotommal. Megértettem, hogy ezek a felszínes megjegyzések a saját művelési állapotomat tükrözték. Ha én nem tudtam kapcsolatot teremteni az előadással, ha én magam sem értettem meg a mélyebb jelentéseit, hogyan segíthettem volna a nézőknek abban, hogy kifejezzék ezeket?
Természetesen nem állítom, hogy a közönség megjegyzései kizárólag a riportertől függenek. Nyilvánvaló, hogy egyes emberek mélyebb szinten értik meg az előadást, mások pedig nem. Vannak, akik könnyekre fakadnak, mások nem, vannak, akik félénkek a kamera előtt, mások pedig nagyon kifejezőek. De szilárdan hiszem, hogy a riporter művelési állapota befolyásolhatja a nézők képességét arra, hogy kifejezzék magukat. Ha jó művelési állapotban vagyunk, akkor az igaz gondolataink mezője eltávolíthatja azokat a negatív elemeket, amelyek esetleg korlátozzák őket, és lehetővé teheti számukra, hogy mélyebb felismeréseket osszanak meg a Shen Yunról. Ha viszont a mezőnk nem igaz, akkor előfordulhat, hogy eltávolításuk helyett inkább felerősítjük ezeket a negatív elemeket, és ezáltal korlátozzuk az emberek képességét arra, hogy kifejezzék magukat.
És úgy hiszem, pontosan ez történt: az, hogy nem volt kapcsolatom az előadással, hogy nem voltam vele összhangban, negatív hatással volt az interjúalanyokra. Azonnal elkezdtem magamba nézni, és megerősíteni a művelési állapotomat. Rájöttem, hogy nem koncentráltan küldtem ki az őszinte gondolatokat, hanem egész nap világi gondolatokkal volt tele az elmém. Ezért elkezdtem nagy figyelmet fordítani a gondolataimra, és arra, hogy mindig egy gyakorló gondolkodásmódját tartsam fenn. Amikor ezután ismét megnéztem az előadást, tudatosan igyekeztem teljes mértékben arra összpontosítani, és tisztán tartani a gondolataimat.
Működött. Az előadás fokozatosan megérintett, és végre sikerült mélyebben megértenem néhány történetet. Ugyanakkor azt is észrevettem, hogy volt az előadásnak egy olyan része, amely kellemetlen érzést keltett bennem: a dalok, pontosabban a dalszövegek. Olyan közvetlenek, hogy egy részem úgy érezte, egyes emberek talán nem tudják elfogadni őket. De rájöttem, hogy bennem nincs rendben valami, és ezért érzem így. Elkezdtem magamba nézni, hogy megpróbáljam megtalálni ezeknek az érzéseknek az okát.
Körülbelül ebben az időben értesültem néhány különleges utasításról, amelyeket a Shen Yun riportereinek adtak, és amelyekről korábban semmit sem hallottam. Anélkül, hogy túl részletesen belemennék: az utasítások hangsúlyozták, hogy a riportereknek nem szabad félniük bizonyos kérdések feltevésétől. Úgy éreztem, hogy a Mester úgy rendezte el, hogy éppen ebben a pillanatban halljak ezekről az utasításokról – útmutatásként, amely segít nekem átmenni ezen a próbán. Segített megértenem, hogy a lelkiállapotom összefüggött a félelemmel. Magamba néztem, hogy megtaláljam azt a félelmet, amely akadályozott.
Nem sokkal később, ha jól emlékszem, az előadás már majdnem véget ért, és a kamera közelében várakoztam – készen arra, hogy interjút készítsek a nézőkkel, amint kijönnek. Őszinte gondolatokat küldtem, amikor megtörtént – valami felszínre került. Felismertem, miben állt a félelmem, teljesen tisztán láttam.
A Mester ezt mondta:
„Mihelyt a művelés folyamatában létrejött a művelő egy olyan része, amely készre művelte magát, mihelyt a gondolati látóköre megemelkedett, és átjutott azon a vizsgán, akkor időbeli korlátozás nélkül azonnal leválasztják.“ (Fá-magyarázat az USA fővárosában megrendezett Fá-konferencián, 2006. július 22.)
Pontosan ez történt. Abban a pillanatban, amikor felismertem, milyen ragaszkodásom volt, ez a részem el lett választva tőlem, és többé nem emlékeztem arra, hogy pontosan milyen félelemről volt szó! Ezért sajnos nem tudom pontosan megmondani, milyen ragaszkodás akadályozott. De még ha a részletekre nem is emlékeztem, összességében mégis úgy éreztem, hogy egy olyan félelem volt, amelyet el tudtam engedni. Amikor pedig az előadás véget ért, és elkezdtem interjúkat készíteni a nézőkkel, azonnal észrevettem a különbséget.
A nézők hirtelen egymás után mondták, hogy milyen „bátor” az előadás, milyen „bátrak” a fellépők, és milyen „bátor” mindenki, aki részt vett a produkcióban. Csodálták, hogy nem félnek kimondani az igazságot. Ismét éreztem, hogy a Mester arra ösztönöz, hogy teljesen számoljam fel a félelmeimet.
Emlékszem egy férfira, akit aznap meginterjúvoltam. Nagyon mélyen megértette az előadást, és kifejezetten kitért a dalszövegekre. Azt mondta, hogy a Shen Yun nagyon bátor, amiért ilyen nyíltan beszél arról, hogy az evolúcióelmélet és az ateizmus hogyan árt az embereknek, és kifejezte az ezzel kapcsolatos csodálatát. Azt is elmondta, hogy hívő, ezért teljes mértékben egyetért a dalszövegekkel, és hogy a dalok bizonyára elgondolkodtatják majd azokat, akik nem vallásosak.
Miközben hallgattam őt, arra gondoltam, hogy ő maga is nagyon bátor volt. Egy teljesen hétköznapi ember volt, mégsem félt nyíltan beszélni a meggyőződéséről a kamera előtt. Miért ne lehetnék én, mint Dáfá-tanítvány, ugyanolyan bátor, mint ő? Tulajdonképpen mitől féltem ennyire?
A turné folytatódott, és minden egyes előadással azt éreztem, hogy az elmém egyre inkább megtisztul és helyreigazodik. Újabb áttörés akkor következett be, amikor egy másik társulat lépett fel Spanyolországban, és egy másik dalt hozott magával. Ezúttal, amint elolvastam a szöveget a vetítővásznon, azonnal kapcsolatot éreztem az üzenettel. Emlékszem, hogy az első sora arról szólt, hogyan terjed a megváltás reménye az egész kozmoszban. És éreztem ezt. Éreztem, ahogy minden érző lény átéli a megváltás reményét. Éreztem, hogy minden egyes néző azokhoz az érző lényekhez tartozott, akik számtalan megpróbáltatást és szenvedést viseltek el azért, hogy azon a napon egy Shen Yun-előadáson ülhessenek, és megmenekülhessenek. Amikor a dal az evolúcióról és az ateizmusról szólt, ugyanakkor éreztem azt az együttérzést is, amellyel az embereket fel kellett ébreszteni. Könnyekre fakadtam.
Emlékszem, hogy a közönség megjegyzései ebben a városban különösen mélyrehatóak voltak. Ismétlem, nem állítom, hogy ez kizárólag rajtam múlt, de talán az a tény, hogy ilyen mélyen megérintett az előadás, létrehozott egy igazságos mezőt, amely segített az embereknek megnyílni és kifejezni valódi érzéseiket. És úgy hiszem, hogy egy ilyen igazságos mező a negatív gondolatokat is visszaszoríthatja.
Emlékszem egy férfira, aki pozitív megjegyzéseket tett, még ha azok nem is voltak különösebben mélyrehatóak. Amikor megkérdeztem tőle, hogy szerinte milyen hatással lehetne a Shen Yun a társadalomra, ha egyre több ember látná az előadást, észrevettem, hogy habozik. Végül azt mondta, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyekkel nem ért egyet. Nyugodt maradtam, és elkezdtem őszinte gondolatokat küldeni. Ekkor észrevettem, hogy megváltozott. Azt mondta, hogy bár az előadás bizonyos üzeneteivel nem ért egyet, ezek az üzenetek minden bizonnyal elgondolkodtatják. Hozzátette, hogy még azok az emberek is, akik nem értenek teljes mértékben egyet a bemutatott tartalmakkal, elgondolkodhatnak rajtuk, és új perspektívát nyerhetnek.
Ez volt tehát a megtisztulási utam a Shen Yun turnéja során.
Körülbelül egy hónappal a spanyolországi turné vége után egy több héten át tartó testi megpróbáltatáson mentem keresztül. A magamba nézés során arra a felismerésre jutottam, hogy ez a tisztulási folyamat része volt. Tudatosult bennem, hogy a Shen Yun turnéja előtti év során a művelésemben egyre inkább lazítottam.
Egyrészt az elmúlt év nagyon nyugodtan telt. Nem mentem keresztül testi megpróbáltatásokon, és nem kerültem szembe jelentős Xinxing próbával sem. Eleinte ezt jó dolognak tartottam. Úgy éreztem, hogy a Mester pihenőt adott nekem, miután néhány évvel korábban néhány nagy megpróbáltatáson mentem keresztül. De a Shen Yun turnéja után átélt megpróbáltatás révén rájöttem, hogy ez a gondolkodásmód valójában csapda volt, amely arra késztetett, hogy lejjebb vigyem a mércét.
Fokozatosan egyre kevesebb figyelmet fordítottam az őszinte gondolatok küldésére, a gyakorlatokban való szorgalmam is egyre inkább csökkent. Korábban mindig nagy jelentőséget tulajdonítottam a Fá tanulásának, de idővel egyre kevesebbet tanultam a Fát. A tudatom mélyén mindig ott volt a gondolat: „Rendben van – egy kicsit lazíthatsz.” A művelés lényeges részeinek elhanyagolásával a gondolkodásmódom egyre világiabbá vált. A változás olyan fokozatosan ment végbe, hogy eleinte észre sem vettem. Még a Shen Yun turnéja idején is tele volt az elmém hétköznapi emberi gondolatokkal, például irigységgel, a hírnévhez való ragaszkodással, vágyakkal és így tovább. Megértésem szerint ez volt a fő oka annak, hogy kezdetben olyan nehezen tudott megérinteni az előadás.
A testi megpróbáltatás ezért egy nagyon szükséges ébresztő volt. Lehetőséget adott arra, hogy visszatérjek a rendszeres Fá-tanuláshoz, a rendszeres gyakorlatvégzéshez és az őszinte gondolatok szorgalmas küldéséhez. Az elmém megtisztult számos világi gondolattól. A magamba nézés révén sikerült megszabadulnom több régóta fennálló ragaszkodástól. Most már tisztábban értem, mennyire fontos, hogy egész évben fenntartsuk az erős művelési állapotot, hogy amikor eljön a Shen Yun, megfeleljünk annak a mércének, amely szükséges ahhoz, hogy pozitív szerepet játszhassunk az érző lények megmentésében.
A fentiek a művelési tapasztalataimon alapuló személyes megértéseim. Kérlek, kedvesen mutassatok rá az esetleges eltérésekre.
Köszönöm, Mester! Köszönöm, gyakorlótársak!
Forrás: [Europäische Fa-Konferenz 2026] Reinigungsprozess während der Berichterstattung über Shen Yun
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
* * *
tovább ...