Csodálatos dolog magunkba nézni

Facebook Logo LinkedIn Logo Twitter Logo Email Logo Pinterest Logo

(de.minghui.org) Amikor hazajöttem a munkából, anyám – aki szintén gyakorló – azt mondta: „A bátyád felhívott, és azt mondta, hogy a felesége a házunk közelében lévő kórházban fogja letenni a vizsgát a szakmai gyakorlatból. Ezért itt szeretne ebédelni és egy kicsit aludni. Szeretne kulcsot kapni a lakásunkhoz. Vissza akartam utasítani, de nem tudtam, hogyan. Mit kellene tennünk?” Erre azt válaszoltam: „Ez biztosan egy művelési lehetőség, így el kellene gondolkodnunk azon, hogyan kezelhetjük ezt a alapján.”


Anyám majdnem 80 éves, és nehézségei vannak a járásnál. Kihívás lenne neki elkészíteni az ebédet a bátyám feleségének. Ezért elkezdte kritizálni a bátyámat és a feleségét. A lányom is közbeszólt, és ő is panaszkodott rájuk. Azonnal éreztem, hogy valami nincs rendben.


Kifejtettem: „Nektek, kettőtöknek nem szabad lenéznetek őket, és nem szabad haragot táplálnotok irántuk. Különben lesüllyednétek az ő szintjükre, vagy pontosan olyanok lennétek, mint ők. Ők nem gyakorlók. Magunkba kell néznünk, hogy léteznek-e olyan területek, ahol még meg kell emelkednünk.” Amikor ezt mondtam, abbahagyták a panaszkodást.


A alapján gondolkodtam el ezen a dolgon, és eszembe jutott, hogy a Mester azt mondta:

„Korábban sok tanulónknak voltak bizonyos konfliktusai a kívülállókkal, vagy a társadalomban élő emberek, vagy a társadalom valamilyen hatóságai igazságtalanul kezeltek bennünket, normális módon mi nem a mi oldalunkon kerestük az okokat, hanem mindig csak a másik oldalnál hangsúlyoztuk ki azokat. Némely dolgok valóban nagyon rosszak, és gátlástalanul szabotálnak. De utánagondoltatok-e annak: Ugyan nem jók, ugyan a démonok megjelenései, de hogyan bukkanhattak volna fel véletlenül? Nem arra használják ki a rossz oldalukat, hogy mi felismerjük a saját rossz oldalunkat? Én gyakran mondom: Ha két ember konfliktusba kerül, mindegyiknek saját magánál kellene egyszer utánanéznie. Nemcsak nekik kettőjüknek kellene saját maguknál utánanézniük, ha konfliktus létezik közöttük, hanem akkor, amikor te látod ezt, megfigyelőként neked is el kellene gondolkodnod egyszer saját magadon. Azt mondom, így nagy ugrásokkal fogsz előrejutni a megemelkedésnél.” (Fá-magyarázat a szingapúri Fá-konferencián, 1998. augusztus 22–23.)


Követtem a Mester ját, megfigyeltem a bátyám és a felesége viselkedését, és összehasonlítottam a sajátommal. Önzőek voltak, és arra kényszerítették anyámat, hogy olyasmit tegyen meg, ami nehezére esett. Ó, most megértettem. Kényszerítenek másokat, hogy tegyenek meg valamit számukra – olyasmit, ami a másik személy számára nehéz volna. Tapintatlanok voltak, és ráerőltették magukat másokra.


Világossá vált számomra, hogy én is ezt tettem. Néhány diákom egymással beszélgetett, miközben tanítottam. Az ismételt figyelmeztetéseim és próbálkozásaim ellenére, hogy józan észre bírjam őket, folytatták, úgyhogy nem maradt más választásom, mint folyamatosan kijavítani őket. De lehetséges, hogy olyan nehézségek előtt álltak, amelyek nehezen leküzdhetők voltak számukra. Nem az ő szemszögükből kellene megnéznem a dolgot?


Ezután meséltem anyámnak és a lányomnak a felismeréseimről. Ők is magukba néztek, hogy megvizsgálják, lennének-e hasonló emberi nézeteik. Mindketten megállapították, hogy ez az eset áll fenn, úgyhogy mindannyian megemelkedtünk a alapján.


Aztán megbeszéltük, hogy mi történt. Ha nem lett volna a bátyám és a felesége „rossz” viselkedése, nem fedeztük volna fel a rejtett ragaszkodásainkat. Nemcsak hogy nem kellene haragot táplálnunk irántuk, hanem teljes szívből meg is kell köszönnünk nekik! Hirtelen minden világossá vált, és ezen a konfliktuson keresztül megemelkedtünk.


Anyám azt mondta: „Holnap egyszerűen főzni fogok neki.” Erre én így válaszoltam: „Ez nem így megy. Az emberi etika és erkölcs szempontjából tisztelnünk kell az idősebbeket. Te majdnem 80 éves vagy. Ha te szolgálod ki őt, egy negyvenes éveiben járó nőt, az nem sértené meg az erkölcsi alapelveket? Az ahhoz vezetne, hogy ő erényt veszítene, és ez nem állna az érdekében. Holnap rendelhetünk ebédet.” Anyám beleegyezett.


Másnap dél körül a bátyám felesége még mindig nem jött meg. Amikor a lányom felhívta, azt mondta, hogy nem jön, mert hozott magával ebédet. A kollégái elhagyták az irodát, úgyhogy ott töltheti az ebédszünetét. Azt mondta, hogy abban az esetben, ha mégis el kellene jönnie, akkor felhív minket. Nem szükséges ebédet készíteni neki, mivel magával hozza a saját ételét.


Amikor ezt a dolgot fel tudtuk használni a művelésünk javítására, az az érzésem volt, hogy a probléma megoldódna, de ezt nem mondtam ki, mivel nem voltam biztos benne, hogy tényleg így történne-e.


Ameddig magunkba tudunk nézni, hasonulni a hoz, és követni a követelményeit, akkor minden harmonikussá válik körülöttünk. Az, hogy a Fálun Dáfában művelhetjük magunkat, igazán csodálatos!

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Angol változat: Looking Within Is Amazing

Forrás: Nach innen zu schauen, ist wundervoll

* * *

Facebook Logo LinkedIn Logo Twitter Logo Email Logo Pinterest Logo