(en.minghui.org) Üdvözlet, Mester! Üdvözlet, gyakorló társaim!
2009-ben kezdtem el gyakorolni a Fálun Dáfát, mivel nem sikerült megszabadulnom az alapvető ragaszkodásaimtól, a kényelem és a szorgalom között ragadtam – nem tudtam igazán művelni magam. A gyakorló társaim azt mondták: „Még mindig olyan vagy, mint egy gyerek, nem számíthatunk rád.” Amikor ezt hallottam, csak kínosan mosolyogtam. Nem tudtam, hogyan reagáljak. Annyi év gyakorlás és a Fá alapos tanulmányozása után megértettem a Fá elveit – akkor miért nem tudom igazán felismerni a művelés lényegét? A kényelem és a világi konfliktusok között rekedve, végtelenül elpazaroltam a művelésre szánt korlátozott időmet. Nem tudtam felismerni a Fá alapján a hiányosságaimat, és nem tudtam szorgalmasan előre haladni – miért volt ez így?
Van törekvésünk vagy nincs?
Ahogy közeledett a nyár, egyre inkább vágytam arra, hogy a turisztikai látványosságokhoz menjek az igazság tisztázása érdekében. Ez a gondolat folyamatosan a fejemben járt. Végül egy nap nem halogattam tovább, és iskola után egyenesen az igazság-tisztázó helyre mentem. Az ottani gyakorlók egy kínai család, tavaly költöztek Európába. Egész évben ők voltak azok, akik kitartottak az igazság-tisztázó helyen, függetlenül a zord hidegtől, a perzselő hőségtől, a széltől vagy az esőtől.
Megkérdeztem tőlük, hogyan tudták ezt ilyen sokáig fenntartani. A gyakorló férfi sok mindent mesélt nekem. Összefoglalva: „Vágyakozások nélkül, nincs miért aggódni.” Azon az egyetlen gondolaton kívül, hogy végezzék a három dolgot és kövessék a Mester szavait, semmi másra nem gondoltak. És egyszerűen így, több mint egy éven át kitartottak.
Megdöbbentem. Tényleg elég lehet egy ilyen egyszerű ok? Épp, amikor további kérdéseket akartam feltenni, a gyakorló arra biztatott, hogy segítsek – végezzem a gyakorlatokat, vagy mutassam be a petíciót a turistáknak. Ekkor felülkerekedett rajtam a szociális szorongásom. Meglátva a nagy turistacsoportot, úgy döntöttem, hogy a gyakorlatok elvégzésével menekülök a helyzetből. Miközben meditáltam, három sor aranybetűs szöveg jelent meg a szemem előtt: „A Fá-ért születtem, a Fá-ért jöttem, a Fá-ban teljesedem be.”
Tudtam, hogy a Mester arra bátorít, hogy legyek szorgalmas, de akkoriban még nem tudtam teljesen megérteni a mélyebb értelmét. Csak a felszínt értettem meg. Csendben elhatároztam, hogy a nyári szünet alatt rendszeresen el fogok járni a helyszínre.
Így hát, válaszokat keresve csatlakoztam az igazságtisztázási munkához a turisztikai látványosságnál. Néha zavarban éreztem magam, amikor a turistákhoz kellett szólnom, ezért elszalasztottam a lehetőségeket. Tehetetlennek éreztem magam, és azt gondoltam: ennyi év gyakorlás után hogyan lehet, hogy még mindig ilyen gyerekes ragaszkodások gátolnak? Át kell törnöm ezt a gátat. Összeszedtem a bátorságomat, és beszéltem azokhoz a turistákhoz, akik még nem írták alá a petíciót. Meglepetésemre az egyikük már rendelkezett némi ismerettel a qigongról és a művelésről. Nemcsak aláírta a petíciót, hanem azt is megkérdezte, hol tanulhatja meg a gyakorlatokat.
Zavarodottan néztem a mellettem álló gyakorlóra. Ő elvette tőlem a petíciót, és megkért, hogy mutassam be a mozdulatokat. Így hát az ötödik gyakorlatot elvégeztem vele együtt, és röviden beszéltem neki az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia elvekről. Megmutattam neki azt is, hogyan találhat gyakorlóhelyeket a saját országában, és hogyan tanulhat online. Nagyon izgatott volt, hálából összetette a tenyerét, majd társával együtt távozott.
Fokozatosan megértettem, hogy a Fá és a Mester olyanok, mint az energiaforrás – a csatlakozók és a kábelek már a helyükön vannak. Amikor egy gyakorló az igazságot tisztázza, az olyan, mintha csak bedugná a kábelt. Nem kell túlgondolni a dolgokat – csak ott kell lennünk, és megtenni, amit tennünk kell, és minden adott helyben. Ha túlbonyolítjuk, az csak megnehezíti a dolgokat. Úgy éreztem, ez az az állapot, amit úgy hívnak: „törekvés nélkül megkapni”.
Abban a pillanatban minden zavaró gondolatom elszállt. Onnantól minden nap örömmel jártam az igazság-tisztázó helyre. Ha hideg volt, papírzsebkendőt vittem az orromhoz; ha éhes voltam, a gyakorló társaim megosztották velem az ételüket; ha esett az eső, esőkabátot vittem magammal. Tanultam a Fát is. Minden nap új felismeréseim voltak, amelyeket megoszthattam a gyakorlókkal, és az ő megosztásaik révén megláttam a saját hiányosságaimat, és kijavítottam őket. Örömmel telt az időm azon a nyáron.
Bízni a Mesterben és a Fá-ban, harmonizálni a művelés által
Talán a művelési szintem végre elérte a szorgalomra vonatkozó minimális követelményt, ezért a Mester számos utalást adott nekem, amikor meditáltam.
Egyszer, az egy órás ülő meditáció közben a Mester megmutatta nekem, hogyan áll helyre egy kopár, elhagyatott világ. Az itt eltöltött egy óra ott több tízezer évnek felelt meg. Ha félúton abbahagytam volna, az a világ nem készült volna el, és nem felelt volna meg az új kozmosz követelményeinek. A művelés végén nem találkoztam volna a Mester Fashenjével. Rájöttem, milyen fontos a kitartó gyakorlás.
Fokozatosan rájöttem arra is, hogy minden hosszú távú igazságtisztázó helyszínt a Mester hatalmas Fashenjei őriznek – lótuszvirágokon ülnek, és az egész eget beborítják. Rájöttem, hogy bárhol is kitartanak a gyakorlók, az a hely központtá válik. Egy hatalmas Fálun forog abban a központban, magával húzva a többi projektet, és fokozatosan terjeszkedve, hogy megmentse a helyi érző lényeket. Kínán kívül az igazságtisztázó frontvonalak valóban az egész régió javát szolgálják. Minden lény, aki idejön, a Mester könyörületessége miatt jön. Kedvességgel kell hozzájuk fordulnunk, és reményt kell adnunk nekik.
Egy másik alkalommal láttam, hogy az irigység egy vastag, fekete lepel formájában borította be azt, aki táplálta. Minden, amivel az a személy találkozott, eltorzult a fekete anyag miatt, ami megakadályozta, hogy meglássa az igazságot. Ha ez egy gyakorlót borított be, néha az erős őszinte gondolatok révén egy kis aranyfény átsütött rajta, elvékonyítva a fekete leplet, lehetővé téve a fokozatos javulást. De az irigység káros hatása hatalmas. Ha a ragaszkodások tönkreteszik az érző lények megmentésére irányuló erőfeszítéseket, hogyan lehetne ilyen karmát megfizetni? A művelés, ami már eleve nehéz, még nehezebbé válik – különösen akkor, amikor a hírnévhez és a nyereséghez ragaszkodók gyűlnek össze, felerősítve az irigységet és felnagyítva a ragaszkodásokat, így egyre távolabb kerülve az illúzióból való kiszabadulástól. Ez valóban az egyik legravaszabb trükkje a régi erőknek.
A Mester azt mondta:
„Régebben az önzés volt az alapvető tulajdonság a világegyetemben. E tulajdonság miatt elkerülhetetlen a „keletkezés, fennállás, romlás és megsemmisítés” és a „születés, öregedés, betegség és halál”. A Fá a jövőben harmonizáló és a közös érdekre irányul. A világegyetem alapvető tulajdonságának a változása a világegyetem fejlődési folyamatában és az élet tulajdonságaiban is alapvető változáshoz vezet. A világegyetem alapvető tulajdonságai határozzák meg a világegyetem alapvető állapotát. Azt, hogy az élőlények tisztátalanná válnak, vagy a romlott élőlények még le is esnek, a „keletkezés, fennállás, romlás és megsemmisítés” okozta.” (Fá-konferenciák magyarázatai V. Fá-magyarázat az USA nyugati partján megrendezett 2004-es Fá-konferencián)
Miért olyan nehéz megszabadulni a ragaszkodásoktól? Mert magunkat védjük. Miért védjük magunkat? Mert nem akarunk megsérülni. Miért tekintünk a nehézségekre szenvedésként ahelyett, hogy örömünket leljük bennük? Mert nem elégségesek az őszinte gondolataink. A nehézségek első jeleire az ember feladja, és a kényelemhez ragaszkodik ahelyett, hogy aktívan eltávolítaná az emberi ragaszkodásokat. Gyakran előfordul, hogy a karmának egy fájdalmas ütéssé kell felhalmozódnia, mint egy tégla a fejre, mielőtt az ember rákényszerül a fejlődésre. Ez előrelépésnek tűnik, de valójában csak ismét az önzést védte meg. Az ilyen művelés csak a felszínt karcolja meg – a mélyen gyökerező ragaszkodásaink érintetlenek maradnak, és később újra felszínre kerülnek.
A ragaszkodások gyökerestől való kiirtása nélküli művelés olyan, mint a betegségek gyógyítására végzett qigong gyakorlása – csupán elhalasztja a megpróbáltatásokat. Ha nem távolítjuk el gyökerestől a ragaszkodásokat, azok továbbra is kihajtanak. Amikor a gyakorlótársak rámutatnak ezekre, azzal mentegetőzünk, hogy ez olyan, mint a hagymát rétegenként meghámozni. Ez ésszerűnek hangzik, de valójában csak védi a ragaszkodást. Az a lény megkönnyebbülten felsóhajt: „Majdnem kiirtottak!” Eközben mi továbbra is azt hisszük, hogy jól műveltük magunkat. Annyira szégyelltem magam, amikor ezt megértettem!
Sok ragaszkodás még csak néhány „miért?” - kérdést sem bír ki. Ha ismételten megkérdezed, hogy „miért?” már több mint a gyökér felét kiásod. Az, hogy nem vagyunk hajlandók tovább ásni, azt jelzi, hogy már majdnem elértük az alapvető ragaszkodást, és az a lény ellenáll, ami visszariaszt minket. Erre gondolva nagyon zavarba jöttem – ennyi év gyakorlás után még mindig nem sajátítottam el a befelé keresést. Mint a halászó cica történetében – minden elhaladó dolog eltereli a figyelmemet, és kevés eredmény mellett elpazarolom az erőfeszítéseimet.
Aktív művelés és megmenekülés a passzív csapdáktól
Ez a művelési időszak arra késztetett, hogy mélyen elgondolkodjak az utamon. Rájöttem, hogy a művelésem mindig is passzív volt. Tanultam a Fát, megértettem bizonyos elvárásokat, és azt gondoltam: „Jól van, tudom”, de aztán nem tettem semmilyen erőfeszítést, hogy a felismeréseim szerint éljek. Mindig passzív voltam – csak akkor cselekedtem vonakodva, amikor szembesültem dolgokkal, és akkor is csak következetlenül, félszívvel. Annyi időt pazaroltam el.
De az a nyár más volt. Minden nap proaktívan magamba olvasztottam a Fát, és aktívan műveltem magam. Egyre inkább éreztem a Mester jelenlétét. Egyszer, amikor lustálkodni akartam és már majdnem elaludtam, becsuktam a szemem, és láttam, ahogy megjelenik a Mester Fashenje. Megfordult, taoista ruhát öltött magára, és egy mozdulattal elővarázsolt egy botot – azonnal teljesen felébredtem, és rohantam az igazság-tisztázás helyszínére.
Igen, pontosan úgy, ahogy a Shen Yun-dal mondja: „Miután megkaptuk a Fát, törjünk át a téveszméken, és emelkedjünk fel az égbe.” Mivel már megkaptuk a Fát, nem kellene áttörnünk a téveszméket és felfelé emelkednünk – miért maradunk hát az emberi világban? Mindig akadályok állnak az utunkban – át kell törnünk rajtuk! Néha még azt is éreztem, hogy a mennyei lények fáradtnak érzik magukat amiatt, hogy királyuk és uruk lemarad. Érezve csalódásuk súlyát, csak bocsánatot tudtam kérni.
Felidéztem azt a három mondatot, amelyeket a Mester az első napon a látogatóhelyen vésett az elmémbe, és így mélyebb megértést nyertem. A Fá-ért született – Az élet az ősi anyagból származik, és veleszületetten hordozza magában az Őszinteséget, a Könyörületességet és a Türelmességet. Első pillantásra minden lény egyformának tűnik, de néhányuk a Teremtő gondolatából született a kozmosz kezdetén, hogy megmentse a kozmoszt. Ezek az életek Fálun Dáfá-gyakorlókká váltak – nem csak a saját akaratukból –, hanem a Mester és az univerzum választotta őket. A művelésünk nem annyira a semmiből való felépítésről szól, mint inkább az ébredésről – visszatérésről a legalapvetőbb természetünkhöz, a Dáfá egy részecskéjéhez. A nehézség a ragaszkodásaink súlyában és abban rejlik, hogy mennyire degenerálódtunk.
A Fá-ért jönni — Ez összefoglalja a Mesterrel megtett utunkat, ahogy rétegről rétegekre ereszkedtünk le, életről életre reinkarnálódtunk, egészen a mai napig, amikor megkaptuk a Fá-t. A jelentése egyszerű, de mélyreható: becsüld meg! Ahogy a Mester mondta,
„Remélem, hogy ti értékelni tudjátok saját magatokat, a többieket és a környezeteteket. Hogy értékelni tudjátok az utatokat, az ugyanaz, hogy saját magatokat értékelitek.” (Mi egy Dáfá-tanítvány Fá-magyarázat New Yorkban 2011)
A Fá által beteljesítve — művelésünk önzetlen, mások megmentésében gyökerezik. A korábbi művelési módszerekkel ellentétben a miénk az önzetlenségen alapul. Éppen ezért az élőlények megmentésének a küldetését hordozzuk. Bármilyen kifogás, ami az igazság tisztázásától vagy az emberek megmentésétől eltérít, alaptalan. Az emberek megmentése az, amit a Mester elvár tőlünk. Látszólag mi mentjük meg őket, de valójában a Mester teljesíti be a gyakorlókat ezen a formán keresztül – kiemelve minket a régi univerzum kialakulás, fennállás, hanyatlás és pusztulás ciklusából.
Gyakorlótársak, legyünk szorgalmasak!
Heshi
Forrás: Digging Out My Attachments and Breaking Through Selfishness
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
* * *
tovább ...