(en.minghui.org) Néhány nappal ezelőtt a lányom barátnője és a főiskolás nővére eljöttek hozzám. Azt gondoltam, hogy mivel nálam vannak, biztosan a Mester irányította őket hozzám, hogy tisztázzam nekik az igazságot a Fálun Gongról. Elmondtam nekik, hogy a KKP azért, hogy ürügyet találjon a Fálun Gong üldözésére, megrendezte a Tienanmen téri önégetést. A Dáfá arra tanítja az embereket, hogy legyenek jók, becsületesek, toleránsak, és cselekedjenek jót; akik tanulták a Fálun Gongot, mindannyian hasznát látják. A Dáfát több mint száz országban ismerik, és több mint ezer díjat kapott. Több mint százmillió ember gyakorolja a Fálun Gongot világszerte. A Fálun Gong egy tiszta föld, és a Fálun Gong-gyakorlók valóban jó emberek. A testvérek egyetértően bólintottak.
Azzal folytattam, hogy elmondtam nekik, hogy Kínában és a tengerentúlon nagy számban lépnek ki emberek a KKP szervezeteiből, hogy megvédjék magukat. Azt javasoltam a testvéreknek, hogy lépjenek ki az Ifjúsági Ligából és a Fiatal Úttörőkből, hogy ne legyen hatással rájuk a KKP bukása, és hogy legyen esélyük egy jobb jövőre. Mosolyogtak, és azt mondták, hogy valóban ki fognak lépni a KKP szervezeteiből.
Amikor távoztak, emlékeztettem őket: „Emlékezzetek arra, hogy mondogassátok a következő mondatokat: »A Fálun Dáfá jó, az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia jó!« – amikor bármilyen veszéllyel vagy nehézséggel találkoztok. Ha így tesztek, a veszélyes helyzetek biztonságosabbá válhatnak, és a mennyei lények megvédelmeznek benneteket, és jó szerencsével is megjutalmazhatnak benneteket.” Beszéltem nekik a Minghui honlapon található beszámolókról is. Például, egy tűz irányt változtatott, amint a veszélyben lévő személy elmondta ezt a mondatot, így ez a személy és a vagyona megmenekült; egy hurrikán alatt egy hajón lévő emberek együtt kiáltották ezt a mondatot, és a hullámok hamarosan lecsillapodtak; egy utas egy olyan buszon, amely éppen le akart zuhanni egy szikláról, elmondta a mondatot, és a busz azonnal megállt.
Amikor a testvérek elhagyták az otthonom, az idősebbik nővér azt mondta: „Csak akkor hiszem el, amit mondtál, ha a saját szememmel látom ezeket az eseményeket, különben csak pletykák.” Meglepődtem, mivel még mindig nem hitt nekem, miután annyi mindent elmondtam.
Nagyon szomorú voltam, miután elmentek, és úgy éreztem, hogy makacsok. Azonban hamarosan megváltoztattam a hozzáállásomat. Magamban kerestem: Miért hozta fel az idősebb nővér a „látni azt jelenti: hinni” kifejezést, hogy ellenem érveljen? Hogy lehet, hogy a szavaimnak nem volt ereje megváltoztatni és behatolni a hétköznapi emberek elméjébe? A Mester ezt arra használja, hogy megmutassa nekem, hogy a művelési utamon én magam is még mindig, titokban, a hétköznapi emberek „látni azt jelenti: hinni” nézetét vallom?
Miután átgondoltam, rájöttem, hogy ez igaz. Amikor láttam, hogy a lótuszvirág a Zhuán Fálun hátsó borítóján minden nap kivirágzik, el voltam képedve. „Ez a Fá valódi, varázslatos, szorgalmasan kell művelnem magam!” Ezt követően néhány napig szorgalmasan műveltem magam, majd a lelkesedésem alábbhagyott, ismét lazítottam. Ahogy a Mester mondta a „Mi egy Dáfá-tanítvány” című Fá-magyarázatában: „… akik csak egypár percet égnek lázban, és aztán mindennek vége.”
Ahogy tanulmányoztam a Fát, a harmadik szememen keresztül láttam, hogy a Fá minden írásjegye aranyszínű és átlátszó. Felkiáltottam: „A Mester minden szava igaz, tényleg gyönyörű más dimenziókban, hallgatnom kell a Mester szavaira, és egyre szorgalmasabbnak kell lennem!” Így szorgalmasan műveltem magam néhány napig – egy másodpercet sem vesztegettem el; azonban, ahogy a lelkesedésem alábbhagyott, visszatértem az ellazult állapotomba.
Egyszer képes voltam elérni a Minghui honlapot anélkül, hogy bedugtam volna a konnektorba a csatlakozó kábelt. A Fálun mutatta az utat, amikor egyszer vidéken eltévedtem, elhallgattattam egy ugató kutyát, és az őszinte gondolataimat használtam, hogy rávegyem a rendőrautókat, hogy változtassanak irányt… Hittem ezekben a csodákban, mert tanúja voltam nekik. Azonban más szemszögből nézve a dolgot, hinnék akkor is a Dáfá erejében, ha nem „láttam” volna semmit sem? Továbbá, ha ezek az események más gyakorlókkal történtek volna, akkor „pletykáknak” tekinteném őket? Nem a hétköznapi emberek gondolkodásmódját követném?
Hirtelen megértettem, amit a Mester mondott a „Mi egy Dáfá-tanítvány” című Fá-magyarázatában:
„Mivel nem működtök együtt egymással és nincsenek elegendő helyes gondolataitok, a helyes gondolatok küldésénél állandóan arra a ragaszkodásra gondoltok, hogy a művelésnél az ember nem befelé és csak kifelé tekint. Sőt még nagyon dühösek vagytok. Mihelyt rágondoltok valakire, már felmérgelődtök. Mondjátok csak, minek küldtök még helyes gondolatokat? Nem játszik pozitív szerepet, és ennél te megmutatod az istenségeknek az egész univerzumban minden gondolatodat és ragaszkodásodat. A helyes gondolatok küldésénél ezek mind kijönnek és ez ki lesz állítva az egész univerzumban, te egy emberként leszel megmutatva.”
Minden gondolatunk, beleértve emberi gondolatainkat és hiedelmeinket, amelyeket még ki kell küszöbölnünk a művelés során, mindig is irányította és akadályozta azt a három dolgot [a Fá tanulása, az őszinte gondolatok küldése és az igaz körülmények tisztázása], amit teszünk. A veszteséghez-nyereséghez való ragaszkodásunk, a vágy, az irigység és más emberi ragaszkodásaink közvetlenül befolyásolják az őszinte gondolataink minőségét és erejét, és az igazság-tisztázásunkat is zavarják. A szívünk olyan, mint egy tükör, a hétköznapi emberek és gyakorlótársaink tükörképe megmutatja nekünk, hogy mik az emberi ragaszkodásaink. Általában, amikor mások viselkedését látjuk, magunkban is felfedezhetünk ilyen viselkedést. Ezért a magunkban való keresés lényeges a művelésünk számára, nemcsak akkor, amikor emlékeztetnek rá, hanem természetesen szokásként is. Szigorúan szólva, egy Dáfá-gyakorló számára, ha nem tudja, hogyan keressen magában, az olyan, mintha nem tudná, hogyan művelje magát.
Ahogy egyre mélyebbre ásunk magunkban: vannak-e ragaszkodásaink az ételhez, az alváshoz, a szórakoztató tevékenységekhez, a személyes érdeklődésekhez és a kényelem szeretetéhez? Hogy még mélyebbre ássunk, vannak-e ragaszkodásaink az otthoni boldogsághoz, a férfi-nő kapcsolatok iránti szentimentális érzésekhez és minden olyan emberi érzéshez, ami kábulatban tart minket? A régi erők figyelnek minket. Mindannyiunknak aprólékosan és komolyan kell keresnünk magunkban, hogy megtaláljuk és kiküszöböljük a kiskapukat.
Miközben ezt a cikket írom, az „érdek” szó ugrik be. Hirtelen eszembe jutott, amit a Mester mondott a „Mi egy Dáfá-tanítvány” című Fá-magyarázatában:
„Ha egy hirtelen ötlettől vezérelve tesz valamit az ember, mivel szívesen szeretné tenni, az nem könyörületesség. Ez az előszeretet iránti ragaszkodásodból keletkezik. Egyszerűen mondva, ez a ragaszkodás. Az igazi könyörületesség egyáltalán nem tartalmaz egoizmust. Egészen mindegy, kivel szemben, minden élőlény helyes gondolatokkal és jószívűen van szemlélve.”
Ha magamat nézem, néha az érdeklődésem alapján írok tapasztalatmegosztó cikkeket. A művelésem előtt szerettem esszéket írni, különösen olyanokat, amelyekkel az érzéseimet fejeztem ki. Így, tudatlanul, a tapasztalatmegosztások írásához választott szavaimnak erős szentimentális hangvételük van. Egyszer, miután egy cikkemet a Minghui szerkesztői átszerkesztették, letisztultnak tűnt. A szerkesztők eltüntették a díszes és értelmetlen szavakat, amelyeket használtam. Az általam választott szavakból láthatóvá váltak az erős szentimentális érzéseim. A magamban keresés révén felfedeztem ezeket a kiskapukat, és folyamatosan kiküszöböltem őket. Egy gyakorlótárs, aki olvassa a cikkeimet, gyakran mondta: „Ahogyan az ember ír, az tükrözi a külsejét és a szívét. A cikkeid tisztábbak, mint korábban, sokat fejlődtél!” Én erre azt válaszoltam: „A Mester adta nekem a varázstollat, a Dáfá pedig a bölcsességet. A szavak akkor jönnek hozzám, ha már megvan az alap.”
A „magunkban való keresés” nem hétköznapi szavak, hanem Fá, és mély jelentésük van. Olyanok, mint a kulcsok, amelyekkel kibogozhatjuk azokat a csomókat, amelyeket nem tudunk megoldani. Az isteniség felé vezető utunkon használjuk a „magunkban való keresés” varázslatát, hogy megoldjuk a problémáinkat, elkerüljük a felesleges kudarcokat, több érző lényt mentsünk meg, és jobban műveljük magunkat!
Kérem, hogy szíveskedjetek rámutatni bármire, ami nem megfelelő.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges!
Forrás: Searching Within by Looking at Events Around Me
* * *
tovább ...