(de.minghui.org) Az elmúlt két év során a különböző szintű gyakorlókkal való kapcsolatokon és tapasztalatcsere révén észrevettem egy jelenséget. Azok a gyakorlók, akiknek szavai és tettei a mindennapi élet során összhangban vannak a Fával, és akik magukba néznek, amikor problémák merülnek fel, el tudják kerülni a kitérőket és a művelésben előforduló zavarásokat. Minden családi konfliktust komolyan tudnak venni, és mindig tiszta fejjel tudnak gondolkodni. Azt mondják maguknak: „Nem vagyok hétköznapi ember, nem fogok vitatkozni velük arról, hogy kinek van igaza vagy kinek nincs igaza." Nem másokban keresik a hibát, hanem feltétel nélkül befelé néznek. Így nem tesznek kitérőket a művelésben, a környezetük viszonylag nyugodt, és ritkán zavarja meg őket valami.
Ezzel szemben vannak olyan gyakorlók, akik sokféle nézetet alakítottak ki a családtagjaikról. A családi konfliktusokban könnyen az emberi nézeteik irányítják őket. Hibáztatják a hozzátartozóikat és szemrehányásokat tesznek nekik: „Még nem csináltad meg ezt vagy azt"; „Nem így kell csinálni, nem szabad így csinálni" és így tovább, mintha ők lennének a parancsnokok.
A Fálun Dáfá-gyakorlók számára a család jó környezet a műveléshez. Mindenkinek megfelelően kell bánnia ezzel. Miért nem engedi a Mester, hogy a kolostorban műveljük magunkat, hanem ebben a társadalmi környezetben? A kívülállók vagy a szomszédok nem tudnak segíteni abban, hogy feltárjuk a nehezen megfogható ragaszkodásainkat, és elengedhessük azokat. Csak a családi környezetben, amelyre általában kevés figyelmet fordítunk, „lepleződnek le" a rejtett ragaszkodásaink vagy emberi kötődéseink.
A Mester azt mondja:
„Te tényleg nem érted, hogy az ilyen kellemetlen dolgok segítenek neked abban, hogy műveld magad, hogy az emberi érzületeidet és ragaszkodásaidat megszüntessed? Az életutad talán nem változott a művelés egy útjává már azon a napon, amikor elkezdted a művelést? Nem úgy van, hogy semmi sem véletlen? Te nem az Istenség felé vezető úton vagy?” (Az európai Fá-konferenciára)
Csak mostanában jöttem rá, hogy milyen nehéz a családban való művelés. A gyakorlókkal történő tapasztalat megosztás során mindig megtaláltam a „hiányosságaikat”. Rámutattam nekik, hogyan műveljék magukat, hogyan találják meg és engedjék el az emberi ragaszkodásaikat, hogyan bánjanak kedvesen a családtagjaikkal, és így tovább. Azonban otthon később úgy viselkedtem, mint egy hétköznapi ember, és azt csináltam, amit akartam - egyáltalán nem úgy viselkedtem, mint egy művelő.
Csak a férjem hibáit láttam, és panaszkodtam rá. Néztem a viselkedését, és néha még dühös is voltam rá. A harag miatt el akartam menekülni ebből a „bonyolult környezetből”. Időnként még azon is gondolkodtam, hogyan tudnám megbüntetni a férjemet. Micsoda erős emberi makacsság! Milyen erős harci szellem a pártkultúrából! Bár időnként tudtam, hogy hibáztam, egyszerűen nem akartam bocsánatot kérni, mintha a bocsánatkéréssel elveszítenék valamit. Ha bocsánatot kértem volna, mit tettem volna, ha még „telhetetlenebbé” válik, és nem akart volna többé rám hallgatni. Miért nem néztem meg, hogy én mit rontottam el? Valóban hallgattam volna a Mesterre? Lehet-e a konfliktusokat harccal, kényszerrel vagy haraggal megoldani? Nem a pártkultúrának felelt meg a viselkedésem? Idővel egyre szorgalmasabban tanultam a Fát, és egyre világosabbá vált számomra a „befelé nézés” Fá-elvének a megértése. Így kezdtem el használni ezt a csodaszert. Eleinte kiegyensúlyozatlannak és kényelmetlenül éreztem magam tőle belül, de kitartottam. Idővel egyre jobb lett. Most, amikor hasonló konfliktusokkal találkozom, felismerem őket, és többé nem veszem a szívemre.
Mélyen felismertem azt, hogy mennyire fontos a helyes művelés a családban, és milyen fájdalmas elengedni a ragaszkodásokat. Nem könnyű elengedni azokat a rossz dolgokat, amelyek öntudatlanul fel lettek halmozva. Ha nem szabadulsz meg időben az apró ragaszkodásoktól, fokozatosan egy fekete anyag képződik, amely idővel egyre nagyobb és nagyobb lesz. A végén nagy akadályok és nehézségek (például betegség-karma vagy családi nehézségek) merülnek fel.
Néhány gyakorló nagyon jól műveli magát a mindennapi életben vagy a munkában, és a három dolgot is jól csinálja. De amint a családban vagy jó ismerősök között vannak, elfelejtik művelni a xinxingjüket. Gyakran vitatkoznak másokkal arról, hogy kinek van igaza vagy kinek nincs. Mérgesek lesznek, elkényeztetik a gyerekeiket, és - anélkül, hogy észrevennék - belekeverednek a hétköznapi emberek érzelmeibe. Azt gondolják, hogy ezeknek a dolgoknak semmi közük hozzájuk, és hogy a hiba másokban van. Amikor egyszer vagy kétszer megbuknak a xinxing-vizsgán, az kellemetlenséget okoz a testükben. De továbbra is ragaszkodnak a nézeteikhez, és addig hibáztatnak másokat, amíg nagy fizikai problémáik nem lesznek.
Hogy „enyhítsék fájdalmukat”, nincs más választásuk, mint kórházba menni. Ez talán egy „visszatérés nélküli út” lehet. Végül a gonosz kihasználja a hiányosságaikat, és elveszítik a fizikai testüket. Túl sok ilyen lecke van. Remélem, hogy azok a gyakorlók, akik ilyen bajban vannak, elgondolkodnak a családon belüli konfliktusokon: „Valóban művelőnek tartom magam, vagy nem?” Lehet, hogy a családtagok hétköznapi emberek, de az a személy, akire a legdühösebbek vagyunk, segíthet elengedni az emberi hozzáállásunkat. Ő az a személy, akivel irgalmasan kell bánnunk. Hamar meg kell találnunk és fel kell ismernünk a problémáinkat, jobban kell tanulnunk a Fát, és valóban meg kell értenünk a Fát a Fából, hogy felemelhessük magunkat és megszüntethessük a ragaszkodásainkat. Minden apró dologban jól kell művelődnünk, és nem szabad rést hagynunk a gonosznak!
Ha bármi hibát találtok a szavaimban, kérlek jószívűen javítsatok ki.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Sich bei Konflikten in der Familie gut kultivieren
* * *
tovább ...