(de.minghui.org) Sok kínai szemében Kínának jelenleg két változata van, attól függően, hogy hová irányítjuk a tekintetünket. Az egyik egy olyan ország, amelyet még mindig járvány sújt, ha a túlzsúfolt kórházakra és krematóriumokra összpontosítjuk a figyelmünket. A másik egy olyan ország, amely túljutott a járványon, és visszatért a normalitáshoz, ha a zsúfolt utcákat és a turistalátványosságokat nézzük.
A Kínai Kommunista Párt (KKP) az utóbbit akarja bemutatni a kínai népnek és a világ többi részének azzal, hogy lehetővé teszi az előbbi létrejöttét. Más szóval, a kommunista rezsim a lehető legtöbb embert meg akarta fertőzni, hogy olyan nyájimmunitást érjen el, amely lehetővé teszi az ország számára, hogy folytassa normális tevékenységét. Jelenleg közel egymilliárd kínai fertőzött. Még ha tízmillió ember meg is halna, a halálozási arány csak egy százalék lenne, amit a KKP és még sok kínai is viszonylag alacsonynak tartana. Tehát nem lenne nagy megrázkódtatás a társadalom számára.
Számos nyugati média a kínai kórházakra és krematóriumokra összpontosította a tudósításait. Valószínűleg más lenne a benyomásuk, ha a forgalmas utcák, üzletek vagy turisztikai látványosságok felé fordítanák a tekintetüket. Talán akkor azt feltételeznék, hogy a fertőzések és halálesetek csak egy kisebb visszaesést jelentenek a világjárványtól a normalitás felé vezető úton Kínában.
Ez azonban a KKP által keltett illúzió, nevezetesen, hogy Kínának jól megy a „dicsőséges KKP” uralma alatt. Ilyen illúziót mutattak a kínai népnek a KKP 1949-es hatalomra jutása óta. Ha a kínaiak valóban tudni akarják, hogy mi történik, akkor meg kell nézniük, hogy családtagjaik, rokonaik, munkatársaik és a körülöttük élő többi ember hogyan boldogul. Ezek az információk sokkal megbízhatóbbak, mint azok a „hírek”, amelyeket az állami média juttat el hozzájuk, vagy amit az életükben teljes kívülállóként érzékelnek. Végül is Kína mindig is a legnépesebb ország volt: 1950-ben közel 600 millió lakosa volt, 1982-ben egymilliárd, 2016-ban pedig 1,4 milliárd, és 2022-ben is az maradt. Amikor tehát a lakosság egy nagyon kis százaléka eltűnik vagy meghal üldözés és más állami intézkedések következtében, lehet, hogy észre sem vesszük, amíg minket, a saját rokonainkat vagy ismerőseinket nem érinti egy ilyen tragédia.
Az elfelejtett számok
Amikor a KKP az 1950-es években a kapitalistákat vette célba, és kíméletlenül elkobozta vagyonukat az úgynevezett Három anti- és Öt anti-kampány során, sok üzlettulajdonos annyira kétségbeesett, hogy öngyilkosságot követett el, hogy elkerülje a további megaláztatást. Chen Yi, Sanghaj akkori polgármestere délutáni teázás közben megkérdezte titkárnőjétől: „Hány [magas épületekről leugró] ejtőernyős van ma?”
Ez egyike a számtalan tragédiának, amelyet az emberek elfelejtettek. A vidéki földbirtokosok közül is sokakat megaláztak és megöltek, feleségeiket és lányaikat megerőszakolták. De azok, akik Pekingben élnek, ezt nem tudják. Az anti-jobboldali kampány (1957-1959) során az értelmiségiek öt százalékát gyilkolták meg Mao Ce-tung parancsára. Az újságok azonban akkoriban egyetlen esetről sem számoltak be. Ehelyett a média a KKP propagandáját terjesztette, hogy gyűlöletet szítson az értelmiségiek ellen.
Ez a megszépített történelem évek óta ismétlődik. Sanghaj utcáin az embereknek talán egyáltalán fel sem tűnt, hogy hányan haltak meg a 2003-as SARS-járványban. A KKP korábbi vezetője, Jiang Zemin 1999-ben kezdte el üldözni a Fálun Dáfát, és parancsot adott az ártatlan gyakorlók meggyilkolására és szerveik kivételére. A kórházak és a sebészek tudtak az erőszakos szervkivételről, de az átlagpolgár nem – egészen addig, amíg egyesek rá nem jöttek, hogy gyermekeik eltűntek, és valószínűleg a szerveikért ölték meg őket.
Ez az igazi tragédia: az emberek érzéketlenek mások veszteségei iránt, nemhogy bármit is tennének, hogy segítségükre legyenek. A kulturális forradalom (1966-1976) után a KKP számos lojális tagját távoli régiókba vitték és titokban kivégezték. De mindezt az átlagpolgárok talán észre sem vették, mivel az utcán lévő emberek száma nagyjából ugyanannyi maradt.
A jelenlegi világjárvány idején a KKP ritkán engedélyezte, hogy a COVID-ot halálozási okként tüntessék fel a halotti bizonyítványokon, és az elhunytak sok családtagja kiábrándultan, nem mert szembeszállni a rezsimmel. Megtanulták, hogy a szokásos módon folytassák az életüket, hogy „biztonságban” legyenek a rezsim megtorlásától vagy üldözésétől.
Kína a világ legnagyobb népességgel rendelkező országa. Még ha milliók vagy tízmilliók halnak is meg egy politikai kampány során, az még mindig viszonylag kis hányada a teljes lakosságnak. Az egyes csoportok elleni gyűlöletpropagandával történő hosszas agymosás miatt a nagyközönség nem ismeri az áldozatok szenvedését, vagy nem törődik vele – egészen addig, amíg ők maguk nem válnak a következő áldozati csoporttá.
Életünk és jövőnk
A múltban azonban Kína egészen más volt. A régi időkben az emberek hittek a jószívűségben, a becsületességben és az egymás iránti tiszteletben, amíg 1949-ben a KKP át nem vette a hatalmat. Az emberek évezredeken át arra törekedtek, hogy jók legyenek, hogy megemelkedjenek, és hogy harmóniát teremtsenek az ég, a föld és az ember között.
A KKP az, amely a hazugság, a gonoszság és az osztályharc kommunista ideológiájával indoktrinálta az embereket, ártatlan kínai polgárokat ölt meg, veszélyeztette a világunkat és tönkretette gyermekeink jövőjét. Vissza kell lépnünk egy lépést, újra meg kell találnunk a lelkiismeretünket, és vissza kell térnünk arra az útra, ahová tartozunk.
Az emberek minden kultúrában úgy hitték, hogy a csapások azokat sújtják, akik rossz cselekedeteket követtek el jelenlegi vagy korábbi életükben, mint például a Római Birodalomban a vallási üldözéssel kapcsolatos bűnöket. Ahogy a KKP a világ egyik legnagyobb gazdaságává emelkedett, számos más országba is beszivárgott, és exportálta a hitcsoportok, például a Fálun Dáfá-gyakorlók üldözését. Most még fontosabb, hogy egy egészséges és biztonságos jövő érdekében elutasítsuk a KKP-t.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: Seeing Through the Chinese Communist Party’s Illusion and Cherishing Our Own Lives
Forrás: Die Illusion der KP Chinas durchschauen – das eigene Leben schätzen
* * *
tovább ...