Továbbra sincs vége az emberi jogok megsértésének Kínában: Öt év kínzás és agymosás – V. rész

(de.minghui.org)

I. rész, II. rész, III. rész, IV. rész


A szerkesztő megjegyzése: Chen Jinget, egy tehetséges egyetemi diplomást, a 20-as évei elején csak azért üldözték, mert kitartott a Fálun Dáfában való hite mellett. Egyetemi évei alatt házi őrizetbe helyezték, és az egyetemről való kizárással és bebörtönzéssel fenyegették. A diploma megszerzése után elbocsátották a kórházból, ahol jó állása volt. Hogy elkerülje az üldözést, állandóan költözködnie kellett, és évekig félelemben élt. Amikor 37 éves lett, letartóztatták és öt év börtönre ítélték. A vizsgálati fogdákban és a börtönben brutális kínzásoknak vetették alá.

null

Chen Jing

Chen itt leírja, hogyan üldözték fizikailag és lelkileg.

***


Külső támogatás

Tao Shuping börtönigazgató asszony 2018 júliusában egy nap behívott az irodájába. Meglepődtem, mert már régóta próbáltam alkalmat találni arra, hogy elmondhassam neki a velem szembeni rossz bánásmódot a börtönben. Megragadtam ezt az alkalmat, hogy kifejezzem valódi gondolataimat. Úgy tett, mintha nyugodt lenne, de nem tudta leplezni idegességét.


A következő hónapban ismét beidéztek a börtönigazgató asszony irodájába. Egy látogató volt ott, valószínűleg a tartományi rendőrségtől. Tao Shuping igazgató asszony és Wang Shanshan igazgatóhelyettes tiszteletteljesen beszéltek vele. Sejtettem, hogy azért rendeltek oda, hogy ez a látogató „kioktasson”. Egyenesen megmondtam neki, hogy a börtönőrök és a rabok már mindent megtettek, amit ő szándékozott tenni, de hiába, és hogy ma már semmit sem szükséges mondania.


Néhány nappal később Tao ismét behívott az irodájába. Dühösnek tűnt, és szemrehányást tett nekem, amiért ügyvédet fogadtam, hogy bepereljem a börtönt és a börtönigazgatóságot. Követelte, hogy azonnal bocsássam el az ügyvédet, és azzal fenyegetett, hogy megkínoz, mint minden nap, amikor megérkeztem.


Megdöbbentem, amikor ezt hallottam, és ugyanakkor bátorítást éreztem és izgatott voltam. Mert most már tudtam, hogy más gyakorlók fogadták fel helyettem az ügyvédet, és továbbra is erőfeszítéseket tettek azért, hogy igazságot szolgáltassanak nekem. Több mint egy évig teljesen el voltam vágva a külvilágtól. Ebben a hazugságokkal és erőszakkal teli környezetben az a hír, hogy ismét ügyvéd képvisel, hatalmas bátorítást és reményt adott nekem. Határozottan és nyugodtan elmondtam neki, hogy ártatlan vagyok, és ezért szükségem van ügyvédre a fellebbezéshez, és hogy jogom van hozzá.


Tao megkérdezte, hogy pontosan mit szándékozik tenni az ügyvéd. Mivel én magam sem tudtam, mivel nem találkozhattam az ügyvédemmel, elmondtam neki a három követelésemet: Vádat emelni a rendőrök ellen, akik megkínoztak és érvénytelenítették a vallomásomat; vádat emelni a rendőrök ellen, akik betörtek a házamba, aminek következtében elvesztettem a személyes tárgyaimat; és ejteni minden vádat ellenem, mivel a Fálun Dáfá gyakorlásával nem követtem el semmilyen bűncselekményt.


Bár soha nem találkozhattam az ügyvédemmel, ez a hír bátorított és erőt adott, hogy az üldözés ellenére is kitartsak.


Együttérzés az elkövetőkkel

A hosszú távú kínzások miatt korlátozott voltam a mozgásomban. 2019 februárjában egy nap, amikor arra kényszerítettek, hogy egy kis sámlin üljek, hirtelen erős fájdalmat éreztem az egyik lábamban, és nem tudtam többé járni. A fájdalom olyan erős volt, hogy 15 napig nem tudtam aludni. Ezután három hónapig ágyhoz voltam kötve, és megpróbáltam nem enni és inni, hogy ne kelljen mások segítségét kérnem, amikor ki kellett mennem a mosdóba. Később bátorítottam magam a meditáció gyakorlására, és csodával határos módon felgyógyultam.


Mivel megtagadtam a munkát, a csoportom vezetője, Li Qiujun feljelentett engem a börtönigazgatónál, és azzal vádolt, hogy akadályoztam a többi Fálun Dáfá-gyakorló átnevelését.


Októberben áthelyeztek egy másik csoportba. A foglyok új vezetőnője, Chen Hulan arról volt ismert, hogy börtönőröket vert meg. Egyetlen fogoly sem akart a csoportjába kerülni, így csak két fogoly volt alatta, amikor engem oda vittek.


Chen arra kényszerített, hogy a felső ágyon aludjak a nyitott ablak mellett, így egész éjjel fáztam, és nem tudtam elaludni. Egy nap a részlegvezető, Han Lijun berontott a cellámba, és minden ok nélkül megütött. Két másik fogolynő, Li Guimei és Jing Shaoqin szintén belépett a cellámba, és egy sarokba szorítottak, amely a térfigyelő kamera számára vakfolt volt. Ők és Chen meg akartak verni, de szigorú szavakkal megállítottam őket.


Éhségsztrájkba kezdtem, és követeltem, hogy találkozzam a börtönigazgatóval, és hogy helyezzenek át egy másik csoportba. Később áthelyeztek az új felvételi csoportba, Duan Heng vezetőnő, egy szintén erőszakos személy alá, aki Yang Xuval volt együtt. Az első éjszakámon megparancsolta Zhang Jian, Shi Chenliu és Wu Jie őrizeteseknek, hogy verjenek meg. A fejem feldagadt, és az első bordáim megsérültek. Több mint két hétbe telt, mire a fájdalom alábbhagyott.


Ésszerűen beszéltem Duannal: „Nem követtem el semmilyen bűncselekményt, ezért nem veszek részt a börtöntevékenységekben. Az őrök nem utasítottak, hogy üldözd a Fálun Gong-gyakorlókat, akkor nem is kellene azt tenned. A sors hozta úgy, hogy itt találkozzunk, ezért udvariasan kellene bánnunk egymással, és békésen élnünk együtt.” Egyetértett.


De a börtönőrök szándékosan okoztak nekem nehézségeket, mert nem voltam hajlandó azt mondani, hogy börtöntöltelék vagyok. Nem költhettem többet havi 90 jüannál (kb. 13 euró). De minden sokkal drágább volt – egy csomag WC-papír 25 jüanba (kb. 3,50 euró), az egészségügyi betét 11 jüanba (kb. 1,60 euró), a mosószappan 5,5 jüanba (kb. 0,70 euró), a fogkrém 22 jüanba (kb. 6,14 euró) került. A börtönben nem volt elég étel, de nem is tudtam plusz élelmet venni. Egy ideig szédültem az állandó éhségtől.


De mindegy, min mentem keresztül, mégis kedvesen bántam a körülöttem lévő emberekkel. Nem tápláltam gyűlöletet Yang Bo és Li Zhongyi iránt, amikor a fogva tartásom kezdetén rosszul bántak velem. A Fálun Dáfá elvei, az Őszinteség, Jószívűség és Türelem révén kedvesen bántam velük. Nagy nehézségeket győztem le, és állhatatossá és éretté váltam a művelésben. Ugyanakkor együttérzést éreztem azok iránt, akik rosszul bántak velem. Nagyra becsültem ezt a különleges kapcsolatot velük, mert tudtam, hogy ők az üldözés igazi áldozatai.


Sokan megtudták az igazságot a Fálun Dáfáról, miután találkoztak velem és hallottak a tapasztalataimról. Rájöttek, hogy a gyakorlók nem olyanok, mint amilyennek a KKP propagandája a televízióban mutatja őket. Egy ember azt mondta nekem: „Olyan fiatal és szép vagy, jó a neveltetésed és jó a modorod, de annyi szenvedést éltél át. Ha vége az üldözésnek, mennyi kártérítést akarsz az elkövetőktől?” Elmosolyodtam: „Ha megbánják a gonosztetteiket, és jóváteszik a hibáikat azzal, hogy tisztességesen cselekszenek, akkor nem kérek egy fillért sem.”


Apa jegyzetei

Ha visszagondolok azokra a nehéz évekre, amelyeken a családom keresztülment, nekik is sok mindent kellett elviselniük. A szüleim, két hétköznapi, de kedves, 70 év feletti ember, sok megpróbáltatást vállaltak, utazgattak Jiamusi és Harbin városába, és ki-be jártak a rendőrőrsökre, fogdákba és börtönökbe. Így került anyám kórházba, és apám gondozta őt. De ennek ellenére mindketten aggódtak értem.


Erős akaraterejükkel szembeszálltak azokkal az emberekkel, akik ésszerűtlen és törvénytelen dolgokat tettek, és számtalan álmatlan éjszakát éltek át. Mivel nem volt lehetőség az igazságszolgáltatásra, apám leírta a gondolatait.


„A lányom személyes tapasztalata világossá tette számomra, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) mennyire gonosz, mennyire emberellenes. A fogva tartott gyakorlókkal szembeni úgynevezett humánus bánásmódjuk teljes hazugság. Amikor a lányom kitartott a hite mellett, miután minden taktikájukat kimerítették, letépték a képmutatás álarcát.


Soha nem reménykedtem bennük. A lányom fogva tartásának kezdetén megkértek, hogy látogassam meg, és engem használtak fel arra, hogy kompromisszumra beszéljem rá. Álszent arcuk mögött éreztem a kegyetlen szándékaikat és a bestiális valódi arcukat. Családunk békés élete teljesen felborult, és hirtelen a fájdalom szakadékába zuhantunk. Éjszakánként nem tudtunk aludni, állandóan sírtunk, és azt kívántuk, hogy a lányunk minél hamarabb távozzon erről a gonosz helyről. Olyan sokszor sírtunk csendben – nehéz jó embernek lenni ebben a társadalomban. Csak remélem, hogy a lányom óvatos tud lenni és bölcsen cselekedni, különben halálra kínozzák!


Amikor kétségbe voltunk esve és tehetetlenek voltunk, a gyakorlók kinyújtották felénk meleg kezüket, anyagilag támogattak és vigasztaltak minket, még akkor is, ha ők maguk is mindenféle nyomás alatt voltak. Az emberek megmentésére tett kitartó erőfeszítéseik mélyen megérintettek minket. Ők nem a rokonaink, de annál inkább rokonokként viselkedtek, mert a Fálun Dáfá összeköt minket. Ezzel szemben az elvetemült KKP-tagok őrült módon üldözték a gyakorlókat. De agresszív viselkedésük csak a halál előtti utolsó küzdelmük. Amikor eljön az igazságszolgáltatás pillanata, nincs többé menekvés számukra.


Ismét összeteszem a kezem és mélyen meghajolok a Fálun Gong-gyakorlók előtt. Akár ismerjük őket, akár nem, akár helybeliek, akár távolról ismerjük őket, köszönjük nekik az önzetlen és félelem nélküli tisztességes gondolkodásukat és eljárásukat.”


Nincs béke a szabadulás után

Öt év igazságtalan börtönbüntetésem végül 2021. január 21-én ért véget. Összetört testtel hagytam el a börtönt, de a terror nem szűnt meg.


Hogy gondoskodhassak az üres házamról Jiamusiban, 2021. március elején jegyet vettem egy nagysebességű vonatra a Daqing Keleti pályaudvaron. Amikor bemutattam az igazolványomat, és átmentem egy sor biztonsági ellenőrzésen, három rendőr megállított, és átkutatták a táskámat. Azt is kérték, hogy töltsek ki egy űrlapot a telefonszámommal, a címemmel és a munkahelyemmel. Mivel alig egy hónapja szabadultam a börtönből, nem volt jövedelmem, állandó lakhelyem és munkám, ezért nem tudtam, hogyan válaszoljak a kérdéseikre. Az alatt az egy óra alatt, amíg visszatartottak, folyamatosan győzködtem őket. Egyre újra bejelentkeztek a felettesüknél, és utasításokat kértek, mielőtt végül felengedtek a vonatra.


A helyi lakóbizottság vezetője, ahol a szüleim élnek, 2021 áprilisának elején többször is felhívta a szüleimet. Aztán eljött a szüleim lakására, hogy érdeklődjön a hollétem felől. Mivel tudta, hogy még mindig nem működöm együtt, megfenyegette a szüleimet, akik már majdnem 80 évesek, hogy további három évre bezárhatnak.


Záró szavak

A családom és a barátaim eleinte aggódtak értem – hogyan tudok én, egy naiv ember, megbirkózni az élet káoszával, a mennyországtól a pokolig. De miután mindezt átéltem, azt akarom mondani nekik: én még mindig ugyanaz vagyok, csak józanabb és érettebb. Semmit sem tettem a személyes hasznom érdekében. Az ég mindig megáldja a jó embereket.


Nincs pénzem és nincs hatalmam. A KKP hatóságai feketelistára tettek. A tapasztalataim arra engednek következtetni, hogy az igazság győzedelmeskedni fog. Amíg a tisztességes emberek együttműködnek, képesek leszünk átvészelni ezt a sötét időszakot.


Szomorú vagyok azok miatt, akik részt vettek az üldözésben. Néhányan közülük parancsot kaptak erre, és passzívan a KKP eszközeivé váltak. Néhányan közülük aktívan végezték a feladataikat. Függetlenül attól, hogy milyenek voltak a körülményeik, megértem őket. Azonban őszintén remélem, hogy megtudják az igazságot, és abbahagyják, mert nagyon sajnálnám, ha a jövőben felelősségre vonnák őket. Teljes szívemből remélem, hogy bölcsen tudnak cselekedni, és megmenthetik saját magukat.


(Vége)

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Angol változat: Exposing China’s Human Rights Violations: A Woman Is Tortured and Brainwashed for 5 Years for Practicing Her Faith (Part 5 of 5)

Forrás: Kein Ende der Menschenrechtsverletzungen in China: Fünf Jahre Folter und Gehirnwäsche – Teil V