(de.minghui.org)
A szerkesztő megjegyzése: Chen Jinget, egy tehetséges egyetemi diplomást, a 20-as évei elején csak azért üldözték, mert kitartott a Fálun Dáfában való hite mellett. Egyetemi évei alatt házi őrizetbe helyezték, és az egyetemről való kizárással és bebörtönzéssel fenyegették. A diploma megszerzése után elbocsátották a kórházból, ahol jó állása volt. Hogy elkerülje az üldözést, állandóan költözködnie kellett, és évekig félelemben élt. Amikor 37 éves lett, letartóztatták és öt év börtönre ítélték. A vizsgálati fogdákban és a börtönben brutális kínzásoknak vetették alá.
Chen Jing
Chen itt leírja, hogyan üldözték fizikailag és lelkileg.
***
Az első tárgyalás elnapolva
A Jiamusiban található Jiao kerületi bíróság 2016. december 13-án 9 és 11 óra között tartotta az első tárgyalást ellenem a vizsgálati fogda első emeletén lévő tárgyalóteremben.
Mielőtt beléptem volna a tárgyalóterembe, egy igazságügyi tisztviselő átvezetett egy szomszédos kis szobába. Li Zhongyi és Li Caihong, a Jiao Kerületi Bíróság büntetőbíróságának elnöke, valamint a két nővérem lépett be.
Li Zhongyi azt mondta nekem: „Adok neked egy utolsó esélyt. Még nem késő bűnösnek vallanod magad, hogy enyhébb büntetést kapjál.” Azt mondta a nővéremnek, hogy az első ügyvédemet letartóztatták. A családom 60.000 jüant (körülbelül 8.550 eurót) költött arra, hogy másik ügyvédet fogadjon, de hiába. A pénzük kárba veszett. Li Caihong bíró követte a hangnemét, és azt mondta, hogy szomorú látni, hogy én, egy egyetemet végzett nő, akinek a tandíját az ország fizette, és akinek a megélhetési költségeit a szüleim állták, ilyen helyzetbe kerültem. A legidősebb nővérem azt mondta, hogy anyánk rossz egészségi állapota az én hibám.
Azt válaszoltam: „Nem illegális a Fálun Dáfá gyakorlása. A kínai alkotmány kimondja, hogy az állampolgárokat megilleti a hit szabadsága. Ha bármi történik a szüleimmel, pert indítok a rendőrség és a bíróság ellen. Ők voltak azok, akik letartóztattak és börtönbe zártak, ami nagyon megérintette a szüleimet.”
A tárgyalás megkezdése után Yang Jingjuan ügyésznő felolvasta a vádiratot. A rendőrség által indítványozott büntetést javasolta.
A bíróságon elmondtam, hogy a kihallgatás során megkínoztak, és a terem hátsó részében álló Li Zhongyira mutattam, mint elkövetőre. Az ügyvédem, Huang megkérdezte a nevét, és én azt mondtam, hogy Li Zhongyinak hívják. Pu Xuemei bírónő azonnal félbeszakított, és azt mondta, hogy erre majd később, a tanácskozáson kerül sor. Yang Jingjuan ügyésznő is arra vette rá a bírónőt, hogy többször félbeszakítson engem.
A másik védőügyvédem, Lin ekkor a tárgyalás elnapolását kérte. Rámutatott, hogy nem volt helyénvaló a fogvatartási központban megtartani a tárgyalást, és hogy nem kaptam meg a törvény által előírt három nappal korábban az értesítést.
A bírónő meglepődve hallotta ezt, beleegyezett a tárgyalás elnapolásába, de hat nap múlva ugyanott újabb tárgyalást hirdetett. Azt állította, hogy a bíróságot éppen felújítják. A bírósági jegyzőkönyvekből viszont kiderült, hogy több tárgyalás is zajlott ott egyidejűleg. Azt is mondta az ügyvédeimnek: „Nem könnyű önöknek idáig utazni a tárgyalásra. Chen Jing annyi nehézséget okoz önöknek.”
Amikor Li Caihong a terem hátsó részéből közeledett felém, azt mondta, hogy mindenkinek nehézséget okozok, különösen a nővéremnek, aki ilyen hosszú utat tett meg.
Pu bírónő megkérte a tisztviselőt, hogy nyomtassa ki a jegyzőkönyvet, és írassa alá velem. Nem voltam hajlandó aláírni anélkül, hogy elolvastam volna. Yang ügyésznő dühbe gurult. Li Caihong azt mondta: „Nos, készítsen róla egy fényképet bizonyítékként, és írja le, hogy nem volt hajlandó aláírni.”
Miután visszavittek a cellába, Li Zhongyi rám rontott, és megütött egy vizes palackkal. Azt mondta: „Hogy beszélhetsz ilyen ostobaságokat. Mikor ütöttelek meg?” Azonnal a kezében lévő vizes palackra mutattam, és azt mondtam: „Nézd, annyi ember előtt ütsz meg. Hogy mondhatod, hogy nem ütöttél meg?” Li Zhongyi dühös volt, és azonnal maga mögé tette a vizes palackot.
Második tárgyalás
A bíróság december 19-én tartotta a második tárgyalást ellenem a vizsgálati fogda első emeletén lévő ideiglenes tárgyalóteremben.
Mielőtt a tárgyalás 9:30-kor elkezdődött volna, a bírósági tisztviselő egy kis szobába vitt. Li Zhongyi, Li Caihong, a nővérem és egy igazságügyi tisztviselőnő volt jelen. Li Zhongyi ismét vitatkozott velem, és ragaszkodott ahhoz, hogy nem vert meg, és nem tudott semmit a kínzásról. Rámutattam, hogy ő és Yang Bo is jelen voltak, és ő buzdította a tiszteket, hogy kínozzanak meg. „Bár a karjaim nem mozogtak, a szemeim még mindig élesek voltak. Amikor elkezdtek verni, elbújtál egy szomszédos szobában, de később kijöttél. Láttalak ott. Yang Bo is ott volt.” Elhallgatott.
Aztán jött Zhang Weiming, a Jiao Kerületi Állambiztonság vezetője, és azt mondta: „Chen Jing, még mindig nem ismered el, hogy ezek a dolgok a tieid?”
Azt mondtam: „Betörtek a házamba, amikor senki sem volt ott. Senki sem látta, mit tettek a lakásomban. Nem tettem semmi törvénybe ütközőt.”
Li Caihong félbeszakított, és azt mondta: „Ne beszélj erről. Ez értelmetlen.”
„Minden, amit mi (gyakorlók) teszünk, az ön javát szolgálja” – mondtam.
„Ugyan már, kinek akarsz segíteni? Még csak magadon sem tudsz segíteni!” – vágott vissza Li Caihong.
Egy igazságügyi tisztviselőnő folyamatosan nyomást gyakorolt rám: „Hiába tanultál. Miért nem érted meg a kérdéseiket? Egyszerűen válaszold meg őket. Egyszerűen valld magad bűnösnek. Ne beszélj ennyi ostobaságot. Hogyan kezdhetnénk el a tárgyalást, ha folyton beszélsz?”
Miután a tárgyalás elkezdődött, Yang Jingjuan ügyésznő számos Fálun Dáfá anyagot mutatott be a vád bizonyítékaként, beleértve naptárakat, brosúrákat, CD-ket, kártyákat, pecséteket és Fálun Dáfá-könyveket. A bírósági tisztviselőnő egyenként mutatta meg őket. Yang elmondta, hogy összesen több mint 500 bizonyítékot találtak.
Tiltakoztam, és azt mondtam: „Először is, a rendőrség akkor tartott házkutatást, amikor senki sem volt otthon, így nem lehetett megerősíteni, hogy ezek a dolgok hozzám tartoznak. Másodszor, az ügyész egy naptár vagy brosúra minden egyes oldalát önálló bizonyítéknak számított, és a több mintát tartalmazó kártyát is több bizonyítéknak számította. Harmadszor, mint Fálun Dáfá-gyakorló, ezeknek a tárgyaknak a birtoklása legális, mivel az Alkotmány biztosítja az állampolgárok számára a hit szabadságát.”
Huang ügyvéd azzal is érvelt, hogy a megszerzett bizonyítékok érvénytelenek, mivel a rendőrség anélkül tartott házkutatást a lakásomban, hogy én vagy közeli hozzátartozóim jelen lettek volna. Pu Xuemei bírónő egyetértett.
Yang ügyésznő azt állította, hogy további bizonyítékokkal rendelkezik a vádak alátámasztására. Elmondta, hogy a törvény lehetővé teszi a nyomozó számára, hogy sürgős körülmények között bárki jelenléte nélkül belépjen a gyanúsított otthonába.
Huang ügyvéd megkérdezte tőlem, hogy a házkutatási jegyzőkönyvön miért volt rajta az aláírásom, amely szerint beleegyeztem a házkutatásba.
A következőket válaszoltam: „2016. január 21-én délután 2 óra körül tartóztattak le. Azóta nem voltam otthon. A Youyi utcai rendőrőrsön voltam őrizetben, amikor a razziára sor került. Tehát nem voltam jelen, nemhogy a helyszínen aláírtam volna a hozzájárulásomat az elkobzott tárgyakra. Egy későbbi kihallgatáson az egyik rendőr elmondta, hogy a lakás minden zugát átkutatták – az álmennyezettől kezdve a hűtőszekrényben lévő dolgokig. Többször figyelmeztettem őket, hogy az elkobzott tárgyak az én magántulajdonom, és vissza kell őket szolgáltatni nekem. A rendőrség május közepén listát készített az elkobzott tárgyakról, és megkért, hogy írjam alá. Azt mondták, hogyha aláírom, akkor visszaküldik nekem a tárgyakat. Hittem nekik és aláírtam. De nem engedték, hogy keltezzem. Valaki később 2016. január 22-re keltezte.”
Huang ügyvéd rámutatott, hogy a razzia idején rendőrségi őrizetben voltam, így egy sürgős ügy kizárt volt. Lin ügyvéd hozzátette, hogy az ügyész tisztességtelenül számolta ki a bizonyítékok számát, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy szigorúbb ítéletet érjen el.
Azután az ügyésznő elővett egy köteg papírt, és azt mondta, hogy ezek az én panaszleveleim az elkövetők ellen. Elmagyaráztam, hogy nem az én lakásomról származnak, és hogy saját magam soha nem nyomtattam ki őket. Ehelyett nagyon tisztán emlékszem, hogy Yang Bo egy kihallgatás során elhozta nekem őket, és elmondta, hogy az internetről nyomtatta ki őket. Hozzátettem, hogy jogomban áll feljelentést tenni az elkövetők ellen, és nekik ellenük kellene vizsgálatot folytatniuk, nem ellenem.
Az ügyésznő ezután felolvasta több gyakorló írásos dokumentumait. Ebben leírták, hogyan tettek panaszt az elmúlt évben az üldözés ellen az illetékes tartományi hatóságoknál. Még a Tartományi Népi Kongresszus és a Tartományi Ügyészség látogatási jegyzőkönyvét is megmutatta, hogy bizonyítsa, hogy ezek a gyakorlók valóban jártak ott.
Azt mondtam: „A tetteiknek semmi közük hozzám. Az a tény, hogy a Népi Kongresszus és az ügyészség megkapta őket, azt jelzi, hogy amit tettek, az teljesen helyénvaló volt. Semmi értelme, hogy ezt a bűnösségem bizonyítékaként hozza fel.”
Az ügyésznő felolvasott egy bekezdést a kihallgatási jegyzőkönyvemből, amely ezekre a gyakorlókra utalt. Elmagyaráztam, hogy a rendőrök kérdéseire való válaszadásra kényszerítettek, mikor már majdnem eszméletlen voltam, miután fellógattak. Azonban soha nem adtam meg a gyakorlók pontos nevét. A leirat végén Li Qiang rendőrtiszt azt is követelte, hogy „Nem”-mel válaszoljak arra a kérdésre, hogy megkínoztak-e engem. Túl gyenge voltam ahhoz, hogy vitatkozzam velük. Megfenyegettek, és azt mondták, hogy tovább fognak kínozni, ha nem válaszolok. Miután akaratom ellenére válaszra kényszerítettek, nevetésben törtek ki. Én ezt nagy sértésnek tartottam. Ezt követően többször is kértem, hogy tegyék világossá, hogy a jelentés nem felel meg az igazságnak, de a rendőrség ezt elutasította.
Huang ügyvéd hozzátette, hogy egy kikényszerített beleegyezés esetéről van szó. Ezért tagadtam meg a lefoglalási lista három példányának aláírását, míg három másik példány aláírásához hozzájárultam, amelyek mindegyike 2016. január 22-i keltezésű.
Lin ügyvéd megkérdezte, hogy az ügyiratban miért nem szerepel az elmúlt négy hónap kihallgatásának helye, és hogy a tisztek ezt szándékosan hagyták-e ki, hogy eltitkolják, hogy megkínoztak. Arra szólította fel a bírónőt, hogy vizsgálja meg az ügyészség bizonyítékait, és utasítsa el mindazt, amit kínzással szereztek.
A bírónő 11 óra után elnapolta a tárgyalást. Délelőtt fél 12 körül, vagyis a fogdában tartott ebédszünet után visszavittek a cellába. Mondtam a bírósági tisztviselőnek, hogy még semmit sem ettem, de ő csak betolt a cellába, és bezárta az ajtót.
12:30 körül visszavittek az ideiglenes tárgyalóterembe. Mivel nem ettem, alacsony volt a vérnyomásom. Fáztam, ahogy a fémszéken ültem, és a tárgyalás hátralévő részében reszkettem.
Pu Xuemei bírónő fel akarta gyorsítani a délutáni tárgyalást, és azt javasolta, hogy a keresztkérdéseket és a védőbeszédeket egy időben tartsák.
Huang ügyvéd azt kérte, hogy Zhang Weiming és Yu Haiyang rendőrök, akik részt vettek a lakásom átkutatásában és a kihallgatásban, jelenjenek meg a bíróságon, hogy válaszoljanak a kérdésekre. Pu azonban elutasította az ügyvéd kérését, mondván, hogy a két rendőr csak nyomozóként jelenhet meg a bíróságon, ahogyan azt az ügyészség kérte.
Zhang Weiming a tárgyalóterem hátsó részében ült, lazán, keresztbe tett lábakkal egy széken. A bírónő éppen kérdést akart feltenni neki, amikor Huang ügyvéd felszólította, hogy üljön előre.
Zhang Weiming nem örült, hogy mellettem kell ülnie. Kijelentette, hogy a tartományi és az önkormányzati szintről kaptak utasítást a lakásom átkutatására, és hogy minden, amit a folyamat során tettek, a törvénynek megfelelően történt. Azt mondta, hogy nem emlékszik a házkutatás pontos dátumára vagy időpontjára, de délután lehetett.
Huang ügyvéd rámutatott a házkutatás időpontjának eltérésére, mivel az aktákban 8:30 és 9:30 között szerepelt. „Mivel Zhang volt az ügy felelőse, nehéz elhinni, hogy nem emlékszik az időpontra, tekintve, hogy egy ilyen fontos ügyről van szó, amelyet a tartományi rendőrség rendelt el” – mondta az ügyvéd.
Yang Jingjuan ügyésznő bizonyítékként elővette a merevlemezt és a tömörített CD-ROM-ot a számítógépemből. Megkértem, hogy mutassa meg nekem ezeknek az adathordozóknak a tartalmát.
Yang csatlakoztatta őket a számítógéphez, és megnyitott néhány könyvtárat. „Nézzék, olyan sok van. Itt vannak az emberek nevei, a Minghui weboldal és a Fálun Dáfá a fájlneveken.”
Azt mondtam: „De ez egyáltalán semmit sem jelent. Soha egyetlen törvény sem mondta ki, hogy az olyan szavak, mint a „Minghui” vagy a „Fálun Dáfá” illegálisak.”
Yang ügyésznő Yu Haiyang rendőrtisztet idézte be tanúként. Azt mondta, hogy azt a parancsot kapta a feletteseitől, hogy dolgozza fel az ügyemet. Ő volt az, aki Zhang Weiminggel együtt kiszedte a számítógépem tartalmát, és elküldte azt a Jiamusi Városi Rendőrségnek.
Yu felé mutattam, és azt mondtam: „Ismerem ezt a személyt. Ő a Jiao kerületi állambiztonság tisztje. Ő volt azon tisztek egyike, akik megkínoztak azzal, hogy fellógattak.”
Yang a Jiamusi Városi Rendőrkapitányság internetes osztályának egyik rendőrtisztjét is beidézte tanúként. A neve Wang Ze volt. Összegyűjtötte a Yu és Zhang által küldött összes adatot, és készített nekik egy CD-t.
Huang ügyvéd kikérdezte Wangot, és tudni akarta, hogyan döntött arról, hogy mely adatokat tartja meg. Wang azt állította, hogy minden protokollt figyelmen kívül hagyva mindent kiszedett a számítógépből.
Huang ügyvéd azt mondta: „A számítógépemen lévő dolgok olyan szavakat is tartalmazhatnak, mint Fálun Dáfá vagy Minghui weboldal. Az emberek e-mailben vagy a közösségi médiában is kaphatnak ilyen fájlokat. De egyetlen törvény sem határozta meg ezeket a szavakat illegálisnak.”
Yang lejátszotta azt a videót is, amely a lakásom elleni razziát mutatja. A kamerát azonban nagyon mozgatták, és csak a padlót mutatták, így nem lehetett megállapítani, hogy milyen dolgokat vittek el, vagy, hogy azokat a rendőrség helyezte-e oda.
Azonkívül feltűnt nekem, hogy a szoba világos volt, ami azt jelezte, hogy a rajtaütés nem történhetett 8:30 és 9:30 között, ahogy az aktában szerepel. A házam keleti oldalán van egy házsor, amely eltakarja a reggeli fényt. Azt mondtam, hogy nekem úgy tűnt, mintha a razzia után vették volna fel a jelenetet.
Yang lejátszott egy másik videót is, amelyről azt állította, hogy azt mutatja, ahogyan vallomást tettem. A videón lehajtottam a fejem, és nagyon gyengének néztem ki. Nem volt hang.
Megkérdeztem tőle: „Miért nincs hang? Miért ez az egyetlen videofelvétel az elmúlt négy hónap kihallgatásaiból? Ez azután történt, hogy megkínoztak. Kényszerítettek, hogy felvegyek egy általuk előkészített nyilatkozatot. Kényszerítettek, hogy felolvassam, de én nem akartam. Ez így volt.”
Huang ügyvéd arra is rámutatott, hogy a videón látható arckifejezésem teljesen más volt, mint a tárgyalóteremben. Mintha két különböző ember lett volna. Ez – mondta – alátámasztja azt az állításomat, hogy kínzással és kényszerítéssel vettek rá a videofelvételre.
Pu bírónő figyelmen kívül hagyta az ügyvédem kérdését, és folytatta a záróbeszédet. Yang ügyésznő felolvasta a vádirat utolsó bekezdését és az ellenem javasolt büntetést.
Elővettem a védőbeszédemet, és elkezdtem felolvasni, de Pu bírónő egy bekezdés után megpróbált félbeszakítani. Én azonban folytattam az olvasást. Amikor már majdnem befejeztem, rám kiáltott, hogy hagyjam abba, és utasította az igazságügyi tisztviselőt, hogy vegye el tőlem a nyilatkozatot. Lin ügyvéd tiltakozott, és azt mondta, hogy nem szabad megállítania engem.
Huang ügyvéd így folytatta: „Az Ön által említett törvény szerint számos anyagról van szó, amelyet terjesztettek. Ügyfelem csak birtokolta őket, így nem lehet büntetőjogi felelősségre vonni.”
Lin ügyvéd azt is kijelentette: „A hit szabadsága az Alkotmány által biztosított jog az állampolgároknak… A Fálun Dáfá nem szerepel a tizennégy szekta között… Ügyfelem tehát nem bűnös, és büntetőjogi felelősségre sem vonható… A büntetőtörvény 300. cikkelyét helytelenül alkalmazzák a Fálun Dáfára…”
A tárgyalás végeztével megköszöntem mindkét ügyvédnek a határozott védelmet.
Miután a két ügyvéd elhagyta a tárgyalótermet, a bírósági jegyző, Xu Sheng kinyomtatta a tárgyalás jegyzőkönyvét, és megkért, hogy írjam alá. De ragaszkodtam hozzá, hogy előbb elolvassam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényszerű. Xu türelmetlen lett. Néhány oldal elolvasása után több helyen is találtam javításra szorulót, de Xu nem volt hajlandó kijavítani. Yang ügyésznő és a büntetőbíróság elnöke, Li Caihong szintén elutasította. Li Caihong azt mondta, hogy le kellene fényképezni engem, ha megtagadom az aláírást. Végül aláírtam csupán néhány oldal elolvasása után, mert attól féltem, hogy megváltoztatják a tartalmat, ha visszautasítom.
Meghajoltam az idősebb nővérem előtt, és kértem a segítségét, hogy gondoskodjon a szüleinkről. „Kérlek, légy tudatában annak, hogy a húgod ártatlan, és megpróbálok majd hamarabb hazajutni” – mondtam neki.
Li Zhongyi azonnal azt mondta: „Még csak ne is gondolj arra, hogy hazamenj.”
Li Zhongyi és Zhang Degang 2017. január 16-án elhozták a nővéremet a fogvatartási központba. Visszaszolgáltatták a házvásárlási szerződésemet és a hőszolgáltatási dokumentumaimat, amelyeket a razzia során elkoboztak. A nővéremnek adtam őket.
Li azt mondta, hogy volna még egy utolsó esélyem, hogy a fellebbezés során bűnösnek valljam magam, így felfüggesztett büntetést kaphatok, és otthon tölthetem le az időmet. De én azt mondtam: „Nem.”
A nővérem azt mondta: „Úgy tűnik, nem akarsz hazajönni.” Azt mondtam neki, hogy már akartam, de üldöztek engem.
Ebben a pillanatban Pu bírónő bejött és kihirdette az ítéletemet: Öt év börtön. 10.000 jüan (kb. 1400 euró) pénzbírságot is kaptam. Azt mondtam, hogy nem követtem el semmilyen bűncselekményt, és egy fillért sem fogok fizetni. Pu azt mondta, hogy még ha nem is vagyok hajlandó fizetni, a bíróság kényszerítő intézkedéseket hozhat, és a beleegyezésem nélkül pénzt vehet le a bankszámlámról.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: Exposing China’s Human Rights Violations: A Woman Is Tortured and Brainwashed for 5 Years for Practicing Her Faith (Part 3 of 5)
Forrás: Kein Ende der Menschenrechtsverletzungen in China: Fünf Jahre Folter und Gehirnwäsche – Teil III
* * *
tovább ...