Továbbra sincs vége az emberi jogok megsértésének Kínában: Öt év kínzás és agymosás - I. rész

(de.minghui.org)

A szerkesztő megjegyzése: Chen Jinget, egy tehetséges egyetemi diplomást, a 20-as évei elején csak azért üldözték, mert kitartott a Fálun Dáfában való hite mellett. Egyetemi évei alatt házi őrizetbe helyezték, és az egyetemről való kizárással és bebörtönzéssel fenyegették. A diploma megszerzése után elbocsátották a kórházból, ahol jó állása volt. Hogy elkerülje az üldözést, állandóan költözködnie kellett, és évekig félelemben élt. Amikor 37 éves lett, letartóztatták és öt év börtönre ítélték. A vizsgálati fogdákban és a börtönben brutális kínzásoknak vetették alá.

null

Chen Jing


Chen itt arról ír, hogyan üldözték fizikailag és lelkileg.

***


Ma egy olyan hideg téli nap van, amely egy másik, egy évvel ezelőtti téli napra emlékeztet, amikor kijöttem a heilongjiangi női börtönből, és véget ért az öt év vagy 1828 napos fogva tartásom.


Az elmúlt egy évben megpróbáltam felépülni a kínzásokból, megoldani az anyagi nehézségeimet, megvigasztalni a családomat, és beszélni a barátaimmal és rokonaimmal, akik nem mutattak megértést irántam. A rendőrség is zaklatott engem. Tisztán emlékszem annak az 1828 napnak minden percére, minden másodpercére és minden jelenetére. Mélyen bevésődtek az emlékezetembe, és sohasem fognak kitörlődni.


Úgy érzem, hogy sürgősen meg kell osztanom a tapasztalataimat, hogy az egész világ megismerhesse a valódi helyzetet Kínában. Mindenkinek meg kell tudnia, hogyan bántalmazza a KKP rendőrsége, a rendőrőrsök, a fogdák, az ügyészség, a bíróságok és a börtönök személyzete a Fálun Dáfá-gyakorlókat.


A nevem Chen Jing. 1979 januárjában születtem Daqing városban, Heilongjiang tartományban. Intelligens és jól nevelt lány voltam, a szüleim nagyon szerettek és elkényeztettek. Az általános iskolától a középiskolán át a főiskoláig dicsérték és elismerték az eredményeimet. Az osztálytársaim és a barátaim úgy gondolták, hogy rendes, jó családból származó, minden szempontból kiváló, kitűnő tanuló vagyok. Senki sem tudta elképzelni, hogy egy nap a rendőrség üldözni fog, vagy előzetes letartóztatásban fogok kikötni.


Éppen egyetemista voltam, amikor 1999-ben elkezdődött a Fálun Dáfá brutális, országos üldözése. Házi őrizetbe helyeztek, felfüggesztéssel, az egyetemről való kizárással és bebörtönzéssel fenyegettek. Nem sokkal a diploma megszerzése után találtam egy jó állást, de elbocsátottak. Folyton változtattam a lakóhelyemet, hogy elkerüljem az üldözést. 37 éves koromban a hatóságok üldözésének a célpontjává váltam.


Letartóztatás

2016. január 21-én délután több mint tizenkét rendőr és négy rendőrautó várakozott a lakóhelyem bejárata előtt. Amint kijöttem, egy rendőr közeledett felém. Mielőtt felfogtam volna, mi történik, a hátam mögé csavarta a karjaimat, és megbilincselt. Gyorsan átkutattak, és elvették a pénzemet, a kulcsaimat és más tárgyaimat. Lehúzták rólam a maszkot, és azt mondták: „Azt hiszed, hogy nem ismerünk fel?” Ez meglepett, mert csak azért viseltem a maszkot, hogy melegen tartsam magam.


Legalább három rendőr a Heilongjiang tartományi rendőrségtől volt, és egyikük Yang Bo volt. Ketten a Jiamusi városi rendőrségtől voltak, köztük Li Zhongyi és Liang Huawei. Négyen mások Jiamusi város Jiao kerületi rendőrségétől voltak, nevezetesen Li Qiang, aki megbilincselt, valamint Zhang Weiming, Wu Bin és Zhang Jia.


Bevittek a Youyi utcai rendőrőrsre, és egy vasszékhez bilincseltek. Közben más rendőrök átkutatták a lakásomat. Elvették a pénzemet, egy jó minőségű fényképezőgépet, egy nyomtatót és néhány drága tárgyat. Mivel senki sem volt otthon a házkutatás alatt, nem tudom, hogy más tárgyakat is lefoglaltak-e.


Amikor később megmutatták nekem a jegyzőkönyvet, abban az állt, hogy 2016. január 22-én 8:30 és 9:30 között a beleegyezésemmel átkutatták a lakásomat. A házkutatásra valójában január 21-én délután került sor.


Néhány órával később Yang Bo és a Heilongjiang tartományi rendőrség két másik tagja lépett a szobába. Gratuláltak egymásnak a napi 200 jüan (kb. 28 euró) extra juttatáshoz, amelyet erre az útra kaptak, és a luxusszállodához, amelyben megszálltak. Azt is megbeszélték, hogyan kellene eljárniuk velem.


Az egyik tisztviselő azt javasolta, hogy államcsínyre való felbujtásért életfogytiglani börtönbüntetésre ítéljenek. Egy másik azt mondta nekem: „Volt tea a hűtődben. Azt nem tudod egyedül meginni. A fagyasztóban bárányhús szeletek voltak. Biztosan azért készítetted el, hogy másokkal együtt edd meg.” Tudtam, hogy ezzel arra akart célozni, hogy kapcsolatban voltam a helyi Fálun Dáfá-gyakorlókkal. De én hallgattam.


Aztán a harmadik tisztviselő azt mondta: „Ha nem teszel vallomást, Harbinba fogunk vinni, és bambuszpálcikákat dugunk a körmeid alá. Akkor a kínzás alatt mindent el fogsz mondani.”


Az a nagydarab és testes rendőr, aki a rendőrőrsre hozott, szintén odajött hozzám, és azt mondta: „Kemény intézkedéseket kell alkalmaznunk, hogy észhez térítsük.”


Később a Jiamusi Központi Kórházba vittek kivizsgálásra, mielőtt a vizsgálati fogdába szállítottak. Mivel nem voltam hajlandó együttműködni, Zhang Weiming, Li Yan, Li Yanchun rendőrtisztviselők és még néhányan a Jiao kerületi rendőrkapitányságról a folyosón a földre löktek, és erőszakkal vizet öntöttek belém.


Ezután visszavittek a Youyi utcai rendőrőrsre. Aznap éjjel egy széken aludtam. Másnap Zhang Weiming, Li Qiang és Wang Wenjing megpróbáltak kényszeríteni, hogy egyek, de én visszautasítottam, mert rosszul éreztem magam és hányingerem volt. Az összes víz, amit kihánytam, rám ömlött.


Délután ismét bevittek a kórházba egy vizsgálatra, de továbbra sem voltam hajlandó együttműködni. A vizsgálat után délután 4 óra körül a Jiamusi vizsgálati fogdába küldtek.


Kínzás fellógatással

Az előzetes letartóztatásban töltött idő alatt, 2016. január 23-tól május közepéig szinte minden nap a Jiao kerületi rendőrőrsre vittek kihallgatásra.


Január 27-én és 28-án megkínoztak. Li Qiang, Zhang Jia és Wu Bin berángatott a mosdóba, ahol nem volt térfigyelő kamera. Li Qiang azt mondta: „Nem baj, ha agyonverjük, mert a feletteseink parancsát teljesítjük.”


Zhang Jia becsukta az ablakot, és azt mondta nekem: „Itt nincs térfigyelő kamera. Olyan hangosan sikoltozhatsz, ahogyan csak akarsz. Senki sem fog hallani vagy tudni róla. Jiansanjiangban a rendőrség nem lógatja fel és veri meg az ügyvédeket? Mi még sokkal jobban meg tudjuk kínozni az embereket, mint ők.”


Egy lepedőt hosszú csíkba tekertek. Wu a hátam mögé csavarta a karjaimat, Li és Zhang pedig összekötötte a csuklóimat az összetekert lepedővel. A lepedő másik végét a három méter magas fűtőcső köré kötötték, majd felhúztak a padlóról, miközben Zhang tartott. Abban a pillanatban, amikor a levegőben himbálóztam, a karjaim azonnal elzsibbadtak. Fájt a fejem, és úgy éreztem, mintha megfulladnék. A testem csuromvizes volt az izzadságtól. Ösztönösen hátranyúltam a lábaimmal, és a falnak támasztottam magam, ami némi megkönnyebbülést hozott, de Wu Bin észrevette, és ellökte a lábaimat.


Zhang Weiming és Yu Haiyang is csatlakozott, és szintén kínoztak. Zhang lefelé tartotta a fejemet, miközben Yu és Wu felhúzta mindkét lábamat, és ide-oda rángatta őket. A testem újra és újra a falnak ütközött. Wu azt mondta: „Ezt úgy hívják, hogy repülőgépet vezetni.”

null

Kínzás-imitáció: „Egy repülőgépet a falnak vezetni”, az egész testet felemelik, laposan tartják, és a fejet a falhoz csapják


Wu erőszakkal úgy kicsavarta az ujjaimat, hogy a körmeim véreztek. Hogy elkerüljék a csuklóim zúzódását, meglazították a lepedőt, lehúzták a pulóverem mandzsettáit, és a pulóveremre kötötték vissza a lepedőt. Aztán folytatták a kínzást. Zhang időről időre suttogva emlékeztette őket, hogy ellenőrizzék, lélegzem-e még.


Ezután, amikor összeestem a kihallgatószéken, Yang Bo, a Heilongjiang tartományi állambiztonság vezetője odajött hozzám. Azt mondta: „Ha tudtam volna, hogy a rendőrök így fognak bánni veled, nem engedtem volna meg.” Valójában ő és Li Zongyi volt az, aki elrendelte a kínzást.


Yang ekkor megfogta a karjaimat, és megrázta őket. A fájdalom elviselhetetlen volt. Ahogy megrázta őket, azt mondta: „Ez jó. Ez jó így. A karokat mozgatni kell, különben lebénulnak. Miért kell így szenvedned? Nem kell hadilábon állni velük (a rendőrökkel, akik megkínoztak engem). Ha együttműködtél volna velük, minden sokkal egyszerűbb lett volna. Ha nem jöttünk volna, nem tudni, mit tettek volna még veled.”


A képmutatásától undorodva összeszedtem minden erőmet, és visszahúztam a karomat.


Aznap este olyan fájdalmaim voltak, hogy nem tudtam aludni. Ráadásul a kínzás zúzódásokat hagyott az egész testemen, és súlyos sérüléseket okozott a gerincemben.


Január 30-án még mindig alig tudtam mozogni. Amikor Zhang és Li belépett a cellámba, egy másik férfi rendőr erőszakkal felhúzott. Egy jószívű cellatársnő azt mondta nekik, hogy nem tudok mozogni. De Li leszidta őt: „Semmi közöd hozzá!”


Bevittek a kórházba, hogy infúziót kapjak. Azt mondták, hogyha nem néznék ki olyan szerencsétlennek, akkor kapcsolatba lépnének a családommal, és megmondanák nekik, hogy győzzenek meg, hogy adjam fel a Fálun Dáfát.


Mivel az infúzió túl gyors volt, és a folyadék hideg, a jobb kezem és a karom eredeti méretének négy-ötszörösére duzzadt. Aznap este a vizsgálati fogda börtön orvosa nem volt hajlandó felvenni. Zhang és Li visszavittek a rendőrőrsre, és egy vasszékhez bilincseltek. A karomat is erősen nyomták, talán azért, hogy megállítsák a duzzanatot.


Aznap este hallottam, hogy emberek rohangálnak a folyosón, és a rendőrök vernek és szidalmaznak valakit. Miután egy kétségbeesetten sikoltozó férfi hangját hallottam, hirtelen csend lett. Aztán embereket hallottam futni. Valaki azt mondta: „El kellene vinnünk a kórházba.” Valaki más azt mondta: „Minden rendben van.” Egy harmadik személy azt mondta: „Ha meghal, egyszerűen azt mondhatjuk, hogy szívrohamot kapott.” Lehetséges, hogy egy Fálun Dáfá-gyakorlót halálra kínoztak.


Nem sokkal később egy drogfüggő nőt hoztak be a szobámba, akinek hátrakötötték a kezeit. Li Qiang sértegetett: „Úgy hallottam, hogy nem vagy férjnél! Kellene találnunk nektek két férfit…” Ő és Zhang Weiming is mellettem maradtak. Amikor hajnali 3 órakor a karom duzzanata csökkent, visszavittek a vizsgálati fogdába. A kábítószerfüggő nőt szintén egy másik szobába vitték.


Meggyőzési trükk

Másnap visszavittek a kórházba, és egy elkülönítő kórterembe helyeztek. A rendőrök bezárták az ajtót és elhúzták a függönyt, bár kértem, hogy hagyják nyitva, mert úgy éreztem, hogy gyenge vagyok és fuldoklom. Látni akartam a napfényt. Azt is kértem, hogy emeljék feljebb az ágyamat, de figyelmen kívül hagytak.


Nagyon szerettem volna kinézni az ablakon. A kórház nagyon közel volt a lakóhelyemhez. Ha az ágy magasabb lenne, láthatnám a lakásom egy sarkát, azt a helyet, amit az otthonomnak neveztem. De túl gyenge voltam ahhoz, hogy magam csináljam. A családomra és a barátaimra gondoltam. Reméltem, hogy mindannyian biztonságban vannak, és nem szenvednek el olyan kínokat, mint én.


A szomszéd szobában levő idős női beteg bejött a szobámba beszélgetni. Amikor egyszerűen megkérdezte, hogy mi a bajom, a rendőrök idegesek lettek. Mielőtt befejezhette volna a beszélgetést, Wu Bin kilökte őt, és egy ideig vallatta, amíg rá nem jött, hogy ő csak egy idegen, és nem gyakorolja a Fálun Dáfát.


Egy idő után Li Zhongyi bevezetett egy idősebb gyakorlónőt és a lányát, és azt mondta: „Nem akartátok látni őt? Én hoztam őt ide.” A gyakorló újra és újra Lire nézett, gondosan megválogatta a szavait, és „Li tisztviselőnek” szólította. A lánya ugyanezt tette. Világossá vált számomra, hogy a rendőrség nyomást gyakorolt rá, hogy jöjjön el hozzám, és győzzön meg. Valószínűleg beleegyezett, és azt mondták neki, hogy ezt meg kell tennie, mielőtt elengedik.


Könnyes szemmel nézett rám, és azt mondta: „Nem kellene ennyit szenvednünk. Talán neked azt kellene…” Nem akartam, hogy bármi olyat mondjon, amivel megsértheti a Fálun Dáfát. Nagyon erőlködtem, hogy lassan felemeljem a kezem, és letöröljem a könnyeit. Azt mondtam: „Hozd rendbe saját magadat, amikor hazamész. Örülök neked. Jól vagyok.” Mondtam a lányának, hogy vigyázzon az anyjára. Li észrevette, hogy ez a trükk nem működött, és azonnal felszólította őket, hogy távozzanak.


(Folytatás)

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Angol változat: Human Rights Violations in China Continue: Woman Tortured and Brainwashed 5 Years for Practicing Her Faith (Part 1 of 5)

Forrás: Kein Ende der Menschenrechtsverletzungen in China: Fünf Jahre Folter und Gehirnwäsche – Teil I