Továbbra sincs vége az emberi jogok megsértésének Kínában: Öt év kínzás és agymosás – II. rész

(de.minghui.org)

I. rész


A szerkesztő megjegyzése: Chen Jinget, egy tehetséges egyetemi diplomást, a 20-as évei elején csak azért üldözték, mert kitartott a Fálun Dáfában való hite mellett. Egyetemi évei alatt házi őrizetbe helyezték, és az egyetemről való kizárással és bebörtönzéssel fenyegették. A diploma megszerzése után elbocsátották a kórházból, ahol jó állása volt. Hogy elkerülje az üldözést, állandóan költözködnie kellett, és évekig félelemben élt. Amikor 37 éves lett, letartóztatták és öt év börtönre ítélték. A vizsgálati fogdákban és a börtönben brutális kínzásoknak vetették alá.

null

Chen Jing


Chen itt arról ír, hogyan üldözték fizikailag és lelkileg.

***


Áthelyezés egy fogvatartási központba

Heves tiltakozásom miatt február 4-én nem vittek be a rendőrségre. Li Zhongyi korán reggel eljött a fogdába, és egész nap fenyegetett. Ha felkeresnék egy emberi jogi ügyvédet – aki szerinte „hazug” –, még súlyosabb büntetést kapnék, mondta. Ha ugyanolyan makacs maradok, mint eddig, talán még a szüleimet sem láthatom többé. Másrészt viszont azonnal szabadon engednének, ha együttműködnék a hatóságokkal.


Délután 5 óra körül bevittek a kórházba kivizsgálásra. Este 7 órakor elvittek a Jiamusi fogvatartási központba, ahol „az állami zászló becsmérlése” miatt bebörtönöztek.


A fogvatartási központban a körülmények nagyon rosszak voltak. Egy cellában több mint 20 fogoly volt. Az ágynemű olyan régi volt, hogy a töltet összecsomósodott. Rohadt hal szaga volt. Az alapvető táplálékunk rossz minőségű kukoricazsemléből és homokkal kevert vizes levesből állt. Nem volt innivaló forró víz. [Kínában egészségesnek tartják a forró vizet.] Ha valami jobbat akartam enni, fizetnem kellett érte, méghozzá sokkal magasabb áron, mint egy étteremben.


A börtön rabszolgaként használta a foglyokat, és kényszermunkára fogta őket. Az egyik feladat az volt, hogy a fogpiszkálók végét színes papírral tekerjük be. Gyümölcsök vagy falatkák fogyasztásánál használták azokat. Minden fogolynak naponta 10.000 fogpiszkálót kellett befejeznie. Akik nem teljesítették a kvótát, azoknak túlórázniuk kellett, néha egész éjjel.


Egyes foglyok csak két-három órát aludhattak egy éjszaka. Mások büntetésből deszkákon ültek, és nem mehettek vécére, illetve nem ehettek semmit. Ha a családjuk lefizette az őröket, a foglyok munkaterhét csökkentették.


Mivel nem követtem el bűncselekményt, megtagadtam a kényszermunkát. De a lelki kínzás, amit elszenvedtem, sokkal rosszabb volt, mint a fizikai büntetés.


Február 8-án, a kínai újév napján Li Zhongyi eljött a fogvatartási központba, hogy kihallgasson. Azt akarta kideríteni, hogy megtört-e az akaratom a fogvatartási központban uralkodó rossz életkörülmények miatt. Azt is tudni akarta, hogy miért utaztam Hongkongba. Úgy gondoltam, hogy azzal akar vádolni, hogy külföldi ügynökségekkel működöm együtt. De semmit sem tudott meg tőlem.


Megparancsolta a börtönőröknek, hogy különösen figyeljenek rám. Elmondása szerint ezt a központi kormány közbiztonsági osztálya és Heilongjiang tartomány közbiztonsági osztálya rendelte el. Fontos személy vagyok a Fálun Gong-gyakorlók között – mondta. Azt is kérte a tisztviselőktől, hogy helyezzenek át egy Fálun Gong-gyakorlók nélküli cellába, és bízzanak meg valakit a megfigyelésemmel, hogy rávegyen az együttműködésre.


A család iránti érzés kihasználása

Yang Bo és a Heilongjiang tartományi rendőrség két másik tisztje sokáig nyomozott az ügyemben. Utánanéztek a rólam és a családomról szóló összes aktának; nyomoztak a nővérem után, és még a házasságát is átvizsgálták. Li Zhongyi felvette a kapcsolatot a diáktársaimmal és a kollégáimmal, hogy megtudja érdeklődési körömet és a hobbijaimat.


Egy nap, február vége körül, a Heilongjiang tartományi közbiztonsági osztály több rendőre behozta a szüleimet, a nővéremet és a sógoromat a fogvatartási központba. A szüleim, akik több mint 70 évesek, folyamatosan sírtak. Anyámat arra kényszerítették, hogy térdre boruljon előttem, és arra buzdítson, hogy adjam fel a Fálun Gongot. Ő maga olyan nagy nyomás alatt volt, hogy alig kapott levegőt. Az egész családomat ellenem fordították.


Március 5-én és 6-án Li Zhongyi ismét elhozta a szüleimet és a nővéremet a rendőrségre, hogy meggyőzzenek az együttműködésről. A szüleim több ezer kilométert utaztak Jiamusiig. A hideg télben nehéz volt megszokniuk az ismeretlen környezetet. Minden alkalommal, amikor jöttek, a nővéremnek szabadságot kellett kivennie a munkából. Mivel nagyon elfoglalt volt, ez nem volt könnyű feladat. A sógorom nem vehetett ki fizetett szabadságot. Idős szüleimről és egy kisgyermekről is gondoskodnia kellett.


Li márciusban és áprilisban folyamatosan a rendőrségre hozta a szüleimet. Amint megláttak, sírtak. Nagyon elszomorított a családom szenvedése, és még szomorúbb voltam, hogy becsapták őket, és együttműködtek a rendőrséggel.


Li barátságosnak tettette magát velük szemben. Ő vette fel őket autóval, de ugyanakkor távol tartotta őket a gyakorló barátaimtól. Kihasználta a családi kötelékeket, és azt mondta a szüleimnek: „Ti annyira törődtök Chen Jinggel, de ő egyáltalán nem törődik veletek. Pedig csak egy mondatot kellett volna mondania ahhoz, hogy szabadon engedjék. De nyilvánvalóan nem akar hazamenni. Nem akar látni titeket.”


Bár nagyon fájt látni a családom szenvedését, világos volt számomra, hogy nem szabad megalkudnom, és meghajolnom a rezsim előtt. Amikor Li rájött, hogy nem tudják felhasználni a családomat a céljaikra, abbahagyta a képmutatást, és nem válaszolt a szüleim hívásaira.


További kihallgatások a tárgyalás előtt

Az egyik kihallgatás során Li Zhongyi és mások a korábban letartóztatott Fálun Gong-gyakorlók vallomásait használták fel, hogy megtévesszenek engem. Azt írták a jegyzőkönyvbe, amit akartak. Li Qiang megkérdezte tőlem: „A kihallgatás során nem volt verés vagy szóbeli bántalmazás, igaz?” Épp akkoriban lógattak fel és kínoztak meg; nagy fájdalmaim voltak. Egyenesen ránéztem, és nem voltam hajlandó válaszolni. Hangosan nevetett, majd „Nem”-et írt a nyomtatványra. Aláíratta velem a nyilatkozatot, és felolvastatta velem, miközben lefilmezte. A videót később lejátszották a tárgyalásomon.


A márciusi és áprilisi kihallgatások során Yang Bo és Li Zhongyi minden nap dohányzott a zárt kihallgatószobában, habár tudták, hogy a Fálun Gong-gyakorlóknak nem kellene dohányozniuk. Folyamatosan váltották egymást, hogy agymosást végezzenek rajtam. Rágalmazták a Fálun Gongot, a Minghui weboldalt és a médiát, amelyet a Fálun Gong gyakorlók alapítottak, hogy cenzúrázatlan híreket terjeszthessenek Kínáról világszerte. Rágalmazták az emberi jogi ügyvédeket is, akik a Fálun Gong-gyakorlókat védték.


Egy nap Li meglátogatott a fogvatartási központban. Kedvesen megkértem, hogy hagyja abba a Fálun Gong-gyakorlók üldözését. Ezután megfenyegetett, és azt mondta, hogy több gyakorlót is letartóztat, ha nem engedek. Hogy megtörje az akaratomat, azt is elmondta, hogy az általam is ismert gyakorlónő, Chuan Jing meghalt. Csalódott volt, hogy ez nálam nem működött.


Nagyon gyenge voltam a kínzásoktól és a gyakori kihallgatásoktól. A fájdalom miatt már nem tudtam mozgatni a karjaimat, és alig tudtam beszélni. Két hétig nem volt székletem. Öt hónapig nem volt menstruációm.


Mivel nem voltam hajlandó közvetlenül válaszolni a kérdéseikre, megpróbáltak beszélgetni velem. Személyes adatokat kértek tőlem, például, hogy mikor kezdtem el gyakorolni a Fálun Gongot, és hogy mely gyakorlókat ismertem. Azt is tudni akarták, miért nem mentem férjhez, honnan volt pénzem a házam megvásárlására, és miből élek. Azonban csak azt mondtam el nekik, hogy milyen hasznom származott a Fálun Gong gyakorlásából – más kérdésekre nem válaszoltam.


Néha úgy tettek, mintha törődnének velem, hogy együttműködjek velük. Azt mondták, hogy semmi ellenvetésük sem lenne, hogy gyakoroljam a Fálun Gongot. De amikor tényleg szükségem volt valamire – még valami olyan apróságra is, mint egy gumiszalag a hajam megkötésére –, nem voltak hajlandóak adni, sőt még azt sem engedték, hogy megvegyem. Kinevettek. „Te itt vagy. Miért törődsz még azzal, hogyan nézel ki?” Néha megfenyegettek, mondván, hogy talán nem sokáig tarthatom meg a hajam, vagy nem viselhetek színes ruhákat, mert végtelen börtönbüntetés vár rám.


Bármilyen arrogánsan és fölényesen viselkedtek is velem szemben, féltek attól, hogy az emberek megtudhatnák, mit tettek velem. Yang Bo és Li Zhongyi minden nap szorosan becsukta az ajtót. Egy nap nem kaptam levegőt a cigarettafüstjük miatt. Miután ismételten kértem őket, végül egy résnyire kinyitották az ajtót. Egy férfi, aki eltévedt a rendőrségen, és keresett valakit, véletlenül kinyitotta az ajtót, és bekukkantott. Yang és Li azonnal idegesek lettek, és becsukták az ajtót. Li kiszaladt, hogy utánanézzen, ki volt az a férfi.


Minden alkalommal, amikor a fogvatartási központba jöttek, hogy elvigyenek a rendőrségre, a fejemre húzták a kabátom kapucniját, annak ellenére, hogy kértem őket, hogy ne tegyék ezt, mert nem kaptam levegőt. Mindig közvetlenül a rendőrség épülete előtt parkoltak. Amint kiszálltak a kocsiból, levették a sapkájukat, és körülnéztek. Amikor beléptünk az épületbe, az egyik mindig előttem ment be, a másik utánam.


Egy nap, amikor Zhang Jia éppen kihallgatott, megcsörrent a mobiltelefonja. A fia hívta őt. Zhang hangja és viselkedése hirtelen dühösből nagyon szelíddé változott. Sokáig beszélgetett a kisfiával. A telefonbeszélgetés után azt mondtam neki: „A fiaddal való beszélgetésből látom, hogy nagyon szeretheted őt, és hogy jó apa vagy. De gondoltál már arra, hogy mit gondol majd rólad a fiad, ha egy nap megtudja, hogy megkínoztál egy nőt, aki nem sokkal idősebb az anyjánál? Néha, amikor eszembe jut, hogyan vertél meg, arra gondolok, hogy neked is van feleséged és húgod. Én csak egy nő vagyok. Nem csináltam neked semmit. Nem neheztelek rád. Hogy tudsz így kínozni és verni engem?”


Amikor ezt mondtam, Zhang sokáig hallgatott. Aztán szelíd hangon azt mondta: „Azt hiszed, hogy én ilyesmit akarok csinálni? Ez a munkám. Azt teszem, amit a felettesem parancsol. Miért kellene megkínoznom téged? Végül is szomszédok vagyunk. A szomszédos épületben lakom. Az északi oldalon lévő ablakomból láthatom az otthonodat.”


Vádemelés

Örültem, hogy május közepén találkozhattam a védőügyvédemmel. Li Zhongyi másnap megtudta ezt, és dühös lett. Megfenyegetett, és azt mondta, hogy ne mondjam el az ügyvédemnek, hogyan bántak velem. A kihallgatást ezután megszakították.


Június 17-én Yang Jingjuan és Liu Wenjing ügyészek a Jiamusi Jiao Kerületi Ügyészségről eljöttek hozzám a fogvatartási központba, mert beszélni akartak velem. Elmondtam Yang ügyésznek, hogy a rendőrség hogyan kínzott meg és kobozta el a holmimat. Nagyon bosszús volt, és ebből semmit sem vett fel a jegyzőkönyvbe. Amikor rákérdeztem, azt válaszolta: „Miért kell mindent leírnom, amit mondasz? Honnan tudjam, hogy amit mondasz, igaz-e, vagy sem?”


Augusztus 26-án találkoztam a második védőügyvédemmel, Huang ügyvéddel. Csak ekkor tudtam meg, hogy az előző ügyvédet, aki engem képviselt, szintén bemártották és bebörtönözték.


Október 19-én a Jiamusi Jiao Kerületi Bíróság vádiratát elhozták nekem a fogvatartási központba, hogy aláírjam. Azt kértem, hogy lemehessek a földszintre, hogy találkozzam a bírósági küldönccel. A küldönc az ügyemmel megbízott bírónő, Pu Xuemei volt. Elmondta, hogy a tárgyalás időpontját még nem tűzték ki. Megkértem, hogy gondoskodjon arról, hogy értesítsék a családomat és a védőügyvédemet. Habozás nélkül beleegyezett, így aláírtam a dokumentumot. De amikor Huang ügyvéd november végén meglátogatott, még nem tudta, hogy vádat emeltek ellenem.


(Folytatás)

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Angol változat: Exposing China’s Human Rights Violations: A Woman Is Tortured and Brainwashed for 5 Years for Practicing Her Faith (Part 2 of 5)

Forrás: Kein Ende der Menschenrechtsverletzungen in China: Fünf Jahre Folter und Gehirnwäsche – Teil II