(de.minghui.org)
A szerkesztő megjegyzése: Chen Jinget, egy tehetséges egyetemi diplomást, a 20-as évei elején csak azért üldözték, mert kitartott a Fálun Dáfában való hite mellett. Egyetemi évei alatt házi őrizetbe helyezték, és az egyetemről való kizárással és bebörtönzéssel fenyegették. A diploma megszerzése után elbocsátották a kórházból, ahol jó állása volt. Hogy elkerülje az üldözést, állandóan költözködnie kellett, és évekig félelemben élt. Amikor 37 éves lett, letartóztatták és öt év börtönre ítélték. A vizsgálati fogdákban és a börtönben brutális kínzásoknak vetették alá.
Chen Jing
Chen itt leírja, hogyan üldözték fizikailag és lelkileg.
***
Fellebbezés a Középfokú Bírósághoz
Az ügyvédem 2017. január 19-én nyújtotta be a fellebbezésemet a Jiamusi Középfokú Bírósághoz. Január 27-én adtam át a kézzel írott fellebbezésemet a fogvatartási központnak, és kértem, hogy továbbítsák azt a Jiamusi Középfokú Bírósághoz.
Március 8-án Zhou Chen és Jiang Liang a Középfokú Bíróságról találkoztak velem. Közölték velem, hogy nem kapták meg a kézzel írott fellebbezésemet. A Zhou Chennel folytatott kétórás beszélgetés során a büntetett előéletemről kérdezett. A 2016. január 22-i letartóztatást követő 15 napos rövid fogva tartásomat büntetett előéletként vette. Ragaszkodtam hozzá, hogy törölje ezt. Ő azonban ezt bizonyítékként akarta felhasználni egy bírósági döntéshez. Még azt is felajánlotta, hogy hozzáteszi, hogy a fogva tartás jogellenes volt. Visszautasítottam, és azt válaszoltam, hogy a fogva tartás ugyanezen eljárás tárgyát képezte. Nem használhatja fel ellenem, és nem büntethet meg kétszer. Amikor már nem talált több kifogást, végül áthúzta a mondatot.
Ismét elmondtam neki, hogyan kínoztak meg, és megadtam az érintettek nevét. Többször említettem Li Zhongyit, aki részt vett az egész folyamatban – a feljelentéstől a vádemelésen át a tárgyalásig és az ítéletig. Zhou úgy tett, mintha nem ismerné Li Zhongyit. Megkérdezte, honnan szereztem meg Li nevét és a róla szóló információkat. Azt válaszoltam: „Nem számít, milyen keményen próbálják eltussolni a bűneit, egy nap minden kiderül. Sok tisztviselő ítélte el Lit a rossz jelleme miatt. Természetesen tudom a nevét.”
Egy idő után Zhou Chen hirtelen sok személyes kérdést tett fel nekem: Miért nem mentem férjhez? Miért adtam fel a munkámat a kórházban? Hogyan fedezem a létfenntartási költségeimet? Mennyit költöttem a számítógépemre?
Ezek mind olyan kérdések voltak, amelyeket a rendőrség és az ügyészség már korábban is feltett. Tudtam, hogy arra akarta használni az információkat, hogy megrágalmazza a Fálun Gongot – talán, hogy azt a benyomást keltse, hogy a Fálun Gong-gyakorlók különösek, nem házasodnak, vagy pénzügyi támogatást kapnak olyan külföldi országoktól, amelyek meg akarják dönteni a kommunista rendszert.
Azt mondtam, hogy szívesen beszélnék magamról, ha nem ilyen körülmények között találkoznánk. Mivel azonban a kérdések az ügy szempontjából irrelevánsak voltak, nem válaszolok rájuk.
Javasoltam, hogy tartsanak nyilvános tárgyalást a fellebbezésem ügyében. Azt mondta, hogy a testületi bizottságot kell megkérdeznie. Amikor a testület tagjairól kérdeztem, az összes személyt megnevezte.
Április 7-én Zhou Chen átadta nekem a bírósági határozatot. Három kérelmet készítettem elő a Fellebbviteli Bírósághoz: a nyilvános tárgyalás megtartására irányuló kérelmet, a szakértők és tanúk tárgyaláson való meghallgatására irányuló kérelmet, valamint a jogellenes módszerekkel, például kínzással szerzett vallomások, illetve a jogi eljárás megsértésével szerzett bizonyítékok és dokumentumok kizárására irányuló kérelmet. Ezeket a kérelmeket adtam át Zhounak, ő azonban nem volt hajlandó elfogadni őket.
Arra a kérdésemre, miért nem tűzött ki a bíróság nyilvános tárgyalást, azt válaszolta, hogy a testület hozta meg ezt a döntést. Észrevettem, hogy a testület tagjai nem ugyanazok voltak, mint akiket március 8-án megnevezett nekem. Az ítélet megfogalmazása még jobban becsmérelte a Fálun Gongot, mint az elsőfokú ítélet.
Az általam előterjesztett dokumentumok jogszerűek – mondtam. Azonban a hatályos jogszabályok szerint az ügy nem dönthető el, ha a bírák nem olvassák el azokat. Zhou Chen anélkül, hogy rám nézett volna, azt válaszolta, hogy most nincs értelme átadni neki a dokumentumokat. Újra és újra megkért, hogy írjam alá az ítéletet.
Visszautasítottam. Ehelyett ráírtam: „Ez az ítélet jogellenes. Nem fogadom el az ítéletet. Nem vagyok hajlandó aláírni.” A kézbesítési igazolásra azt írtam, hogy nem fogadom el az ítéletet. Aláírtam a védőügyvéd számára fenntartott helyen, és beírtam a dátumot. Aztán odaadtam Zhounak, és megkértem, hogy iktassa be a többi dokumentummal együtt. A jövőbeni fellebbezésemben hivatkozni fogok rá – jeleztem. Nem válaszolt, és azt mondta, hogy tájékoztatja az ügyvédemet a bírósági döntésről.
Az általam benyújtott fellebbezés nem vezetett eredményre.
„Nem embereknek való hely”
2017. május 10-én a Heilongjiang tartományi női börtönbe vittek, hogy megkezdjem ötéves büntetésemet. Ez egy olyan hely, amelyet Yang Bo és Li Zhongyi úgy jellemzett, hogy „nem embereknek való hely”.
Érkezésem napján találkoztam azokkal a foglyokkal, akiknek „irányítaniuk” kellett volna engem. Bemutatkoztam nekik, és nyugodtan elmagyaráztam, hogy nem vagyok bűnöző, és nem követtem el bűncselekményt. Tian Yanru fogolynő sértegetett és lökdösött: „Maradj csendben, ne beszélj, ne nézz körül, járj lehajtott fejjel. Tudod, hogy hol vagy? Emlékezned kell arra, hogy ki vagy…”
„Miért nem szabad beszélniük az embereknek?” – kérdeztem.
Tian azt kiabálta: „Ez a Fálun Gong [gyakorló] úgy tűnik, hogy nem jól tájékozott a börtön előírásairól, és nem ismeri a szabályokat.”
Aztán Zhou Lirong fogolynő és két nagydarab, testes rabnő erőszakkal berángatott egy kis sötét cellába, és elkezdett verni és rugdosni. Megszédültem. A verés után már mozdulni sem tudtam. A hatos csoport vezetője és három őrizetes behúzott a hatos csoportba, és a sarokban lévő üres ágy mellé a földre dobott. Huang Liyan fogolynő a Fálun Gongot és a Mestert szidalmazó szavakat írt fekete filctollal a padlóra. Amikor megpróbáltam a kezemmel letörölni őket, nem tudtam eltávolítani.
Huang így szólt hozzám: „Chen Jing, figyelj. Mostantól kezdve minden tevékenységed ezen a kis területen fog zajlani, miközben a Mestered nevére lépsz.”
Egy másik fogolynőnek Huang megparancsolta, hogy vigye el a nekem adott új ágyneműt és matracot. Ehelyett koszos, vékony ágyneműt hozott. Aznap este megpróbáltak arra kényszeríteni, hogy egy kis sámlira üljek. Miután elmagyaráztam, hogy hajnali 5-kor keltem, és nem ettem napközben, beadták a derekukat. Este fél tízkor mehettem lefeküdni.
A legsötétebb napok
Másnap reggel brutális agymosásnak vetettek alá. Elmondtam Huang Liyannak, hogy nagyon jól ismerem az agymosó CD-k és könyvek tartalmát, és hogy ezek nem működnek nálam. Dühösen rám kiáltott: „Akkor közvetlenül foglalkozhatunk veled, és »bemelegítés« nélkül alkalmazhatjuk a kemény módszereket. […] Nem kell előbb leülnünk egy padra. Hagyjátok állni reggeltől estig!”
Ezek után először 5:00 órától 22:00 óráig, majd 4:00 órától 23:00 óráig, később 3:00 órától 24:00 óráig, végül pedig éjjel-nappal álltam. Három-öt percet adtak az étkezésre, de nem ülhettem le enni. Hogy megakadályozzák, hogy más Fálun Gong-gyakorlókkal találkozzam, két fogolynő kísért el a mosdóba. Mindig csak két percem volt. Reggel öt percet kaptam a mosakodásra, este legfeljebb tízet.
Az összes rabnő, akinek felügyelnie kellett volna engem, rajtam töltötte ki a dühét, amikor rosszkedvű volt. Szidalmaztak, vagy szándékosan okoztak nekem problémát. Amikor a cellámban a megfigyelő kamera nem működött, a fogolynők kedvükre vertek, miközben az őrök biztatták őket.
Az őrizetesek, akiknek éjjel vigyázniuk kellett volna rám, nem aludhattak. Rajtam vezették le a dühüket azzal, hogy csípkedtek és lökdöstek. Fogpiszkálóval bökték a szemhéjamat, vagy vizet öntöttek rám. Egyik este Li Zhenghuan és Ning Hongshuai fogolynők több órán keresztül kínoztak így. Li hirtelen megragadott a galléromnál fogva, és hevesen lökdösött ide-oda. Megfenyegetett, és azt kiabálta: „Tudod, hogy kerültem ide? Megöltem valakit. Ne ingerelj, különben azt teszek, amit akarok.”
Huang nem engedte, hogy bárki is beszéljen velem, vagy segítsen nekem. Mivel csak most érkeztem, még az alapvető szükségleti cikkek sem voltak a birtokomban. A menstruációm alatt Huang nem engedte, hogy szükség szerint WC-re menjek. A nadrágom vérfoltos volt, de nem engedték, hogy lecseréljem. Ráadásul kénytelen voltam egész nap állni.
Mivel nem kötöttem kompromisszumot, a börtönőrség Yang Shuót, egy magas, erős és kegyetlen rabnőt bízott meg azzal, hogy működjön együtt Huanggal és kínozzon meg. A börtönbüntetését lerövidítették, mert üldözte a Fálun Gong-gyakorlókat. Yang mindig megvert, ha rossz kedve volt. Egyik nap monokli volt a szememen, másik nap vérzett a szám. Az egész testemet zúzódások borították. Miközben álltam, Yang néha egy darab papírt tett a lábam közé. Amint leesett, megvert.
Egy idő után a legfeltűnőbb fiatalkorú fogolynők közül hármat, Ning Hongshuai-t, Hou Haiyue-t és Li Jianingot Huang csoportjába helyezték át. Zaklatták a gyakorlónőket, köztük a 60-70 év felettieket is. Pénzt vettek el tőlük, és együttműködtek Huanggal, hogy személyes előnyökhöz jussanak.
Egyik este, amikor este 6 óra körül büntetésből állnom kellett, a fiatalkorú fogolynő, Hou nem örült a közelgő éjszakai műszakjának, hogy felügyeljen engem. Azt hazudta Yangnak, hogy engedetlen vagyok. Yang is rossz hangulatban volt, ezért rám vetette magát. Vadul rugdosott és vert engem. Kemény cipőt viselt. Azonnal zúzódásokat és karcolásokat szereztem. Amikor észrevette, hogy nem hátrálok meg, erőteljesen meglökött. Kirepültem a cellából a folyosóra, és körülbelül négy méterrel arrébb a falnak csapódtam, majd a földre zuhantam. A gerincem súlyosan megsérült. Amikor Huang ezt észrevette, megkérte a többi fogolynőt, hogy rángassanak vissza a cellába. Sietve becsukta az ajtót.
A következő napokban a lábam először kék, majd lila, végül fekete lett. A zúzódások kiterjedtek a vádlimig. A feldagadt lábam miatt nem tudtam felvenni a börtöncipőt. Huang azonban ragaszkodott hozzá. Belegyömöszölte a lábamat. A cipő szélei belevágtak a feldagadt húsomba, úgyhogy a cipőm és a lábam véres lett.
Huang és a többi fogolynő célpontjává váltam. Egyik este dühös volt. Megparancsolta az összes többi Fálun Gong-gyakorlónőnek a szobában, hogy feküdjenek le és csukják be a szemüket. Az összes rabnő, akinek engem kellett megdolgoznia, ébren maradt. A padlóra vertek. Aztán a két fiatalkorú fogolynő, Hou Haiyue és Li Jianing fogott egy-egy kis sámlit, és a combomhoz nyomta. Aztán leültek rájuk. Li Xiangzhen és Cao Fengping mindkét karomat lefogta. Huang levette a ruhája felső rétegét, és meglovagolt engem. Miközben ordítozott, erőszakkal levette a felsőmet. Amikor megpróbálta levenni a nadrágomat is, minden erőmmel ellenálltam, ezért feladta. Hirtelen olyan erősen megcsípte az egyik mellbimbómat, hogy felkiáltottam a fájdalomtól. Aztán Ning megcsavarta a másik mellbimbómat. Több mint két hétig a mellbimbóim duzzadtak voltak.
Egész éjjel hideg vizet öntöttek rám, miközben erőtlenül és reszketve feküdtem a padlón. Amikor elájultam, homályosan hallottam, hogy Huang hangosan kiabál, hogy hozzanak egy koszos zoknit vagy alsóneműt, és tömjék a számba. Amikor magamhoz tértem, tetőtől talpig vizes voltam.
Később Huang átlátszó ragasztószalagot tekert a szám és a testem köré. Ennek ellenére állnom kellett. Cao Fengping fogolynő megfenyegetett: „Huang Liyan bármit megtehet veled. Még fogkeféket is összeköthet, hogy a hüvelyedbe dugja és körbeforgassa. Ez megtöri majd az akaratodat.” Huang Liyan hozzátette: „Azt is megtehetném, hogy egy nagy kádba teszlek, és hideg vizet öntök rád a menstruációd alatt, hogy alaposan megmosdassalak.”
Huang 2018. április 5-én szabadult a börtönből. A Fálun Gong-gyakorlók üldözésében való részvételéért cserébe majdnem öt évvel csökkentették a börtönbüntetését.
Az a tény, hogy továbbra is ragaszkodtam ahhoz, hogy semmi rosszat nem tettem, csak azért, mert Fálun Gongot gyakoroltam, fejfájást okozott a börtönőröknek. Hogyan kellene felügyelniük engem Huang szabadon bocsátása után? Úgy döntöttek, hogy ugyanabba a csoportba tesznek, mint Yang Shuót, ahol továbbra is minden nap szorosan megfigyeltek.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: Exposing China’s Human Rights Violations: A Woman Is Tortured and Brainwashed for 5 Years for Practicing Her Faith (Part 4 of 5)
Forrás: Kein Ende der Menschenrechtsverletzungen in China: Fünf Jahre Folter und Gehirnwäsche – Teil IV
* * *
tovább ...