[Július 20-i kommentár] Hallgatni vagy nem hallgatni

(de.minghui.org) Shakespeare egyszer így filozofált: „Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés”. Sok kínai számára jelenleg feltevődik az a fontos kérdés, hogy „hallgatni vagy nem hallgatni” – különösen, ha az államapparátus által elkövetett bűncselekményekről van szó.


A hagyományos kínai kultúra az önművelésre fektet hangsúlyt, és arra tanítja az embereket, hogy konfliktusok során maradjanak nyugodtak, ne kritizáljanak másokat tetszés szerint, és alaposan vizsgáljanak meg minden egyes ügyet, mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonnának le.


Konfuciusz azt mondta: "Az ember kevesebb hibát fog elkövetni, ha jobban odafigyel a kérdéseknél és gondosan megválogatja a szavait; az ember kevesebb dolgot fog megbánni, ha jobban ügyel a kérdésekre és óvatosan cselekszik.”


Lao-ce azt mondta: „A bölcs és éleslátó ember azért kerül bajba, mert szeret gúnyt űzni mások hiányosságaiból; az ékesszóló és jól értesült ember pedig azért, mert szeret mások hibáiról beszélni.”


Az ősi kínaiak abban hittek, hogy „hallgatni arany”; és ez jól jellemzi a kínai emberek finom és befelé forduló természetét. A gyakorlókra is érvényes az aranyszabály, hogy kerüljék „a szájból kijövő karmát”.


A „semmit sem mondani” a viselkedés egyik irányelvének számít az embertársainkkal való mindennapi érintkezés során. Helyes-e azonban továbbra is hallgatni a Kínai Kommunista Párt (KKP) által a törvénytisztelő emberek ellen elkövetett, államilag támogatott bűncselekményeket illetően?


A KKP számos politikai kampánya révén arra nevelte a kínai népet, hogy csendben fogadja el a „politikával” kapcsolatos ügyeket. Az emberek közömbösek mások szenvedése és a társadalmi kérdések iránt, hogy ne váljanak a KKP célpontjaivá, és hogy „szabadon” élvezhessék a saját életüket.


A COVID-19 világjárvány és a KKP kíméletlen lezárási intézkedései azonban sok kínait felébresztettek. Egyre többen ismerik fel, hogy a párt hazugságait és felelőtlen tetteit illetően „hallgatni” már nem „arany”. Ez inkább bűn, vagy olyasmi, ami önpusztításhoz vezet.


Az embereknek, mint közösségnek, gondoskodniuk kell egymásról és támogatniuk kell egymást. Igazságot csak akkor lehet szolgáltatni, ha mindannyian együtt dolgozunk a bűncselekmények megállításán és az elkövetők felelősségre vonásán.


Az országos kampány 1999 júliusi kezdete óta a KKP folyamatosan rágalmazó propagandát folytat a Fálun Dáfá ellen. Az üldözés során számtalan gyakorlót letartóztatott, bebörtönzött, megkínzott vagy akár meg is ölt a szerveik erőszakos eltávolításával. A KKP megtévesztésével és megfélemlítésével szemben túl sokan hallgatnak a párt bűnös tetteiről.


David Matas kanadai emberi jogi ügyvéd, aki leleplezte a kínai rezsim szerveltávolítással kapcsolatos bűncselekményeit, hangsúlyozta, hogy túl sokan vannak a világon, akik politikai és gazdasági haszonszerzés céljából úgy döntenek, hogy együttműködnek a KKP-val. Ez azt jelenti, hogy elveket cserélnek érdekekre.


A lelkiismeretünknek nem szabad elfogadnia, az emberi társadalomnak nem szabad elfogadnia, és az isteni lények sem fogják elfogadni.


Figyelembe véve a KKP bűneit, itt az ideje, hogy helyesen cselekedjünk. Ne hallgassunk tovább, és mondjunk nemet a KKP-nak – az igazságosság és a saját megmentésünk érdekében!

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Angol változat: July 20th Commentary: To Be Silent or Not to Be Silent

Forrás: [Kommentar zum 20. Juli] Schweigen oder nicht schweigen