(de.minghui.org) 1949-es hatalomátvétele óta a Kínai Kommunista Párt (KKP) többször is káoszt okozott országában. A kulturális forradalom (1966-1976) megsemmisítette a hagyományos értékeket; a Tiananmen téri mészárlás (1989) lerombolta az emberek demokráciáról szőtt álmát; és a Fálun Dáfá elnyomása – 1999 óta a mai napig – távol tartja az embereket az Őszinteség, Jószívűség és Türelem elveitől.
A hit elvesztése
1989 különleges év volt Kína számára. Egyrészt a gazdasági reform és a külföldi befektetések pozitív változásokat hoztak, másrészt a kínai értelmiség és a széles nagyközönség érezte a politikai rendszer korlátait. „A hivatalos nyerészkedés és korrupció elleni küzdelem” felhívásával a diákok úgy érezték, hogy cselekvésre szólítják fel őket.
Az idealista neveltetés hatására sok diák nem tudta felismerni a KKP valódi természetét. A társadalmi és nemzeti felelősségvállalás szellemében demokráciát és szabadságot követeltek és ezzel akaratlanul is a párt ellen fordultak – hiszen párbeszéd és vita csak demokratikus társadalmakban létezik. Egy olyan totalitárius rendszer számára, mint a KKP, a demokrácia bevezetése hatalmi pozíciójának elvesztését jelentette volna.
A diákmozgalmak nem idegenek a KKP számára. Valójában a rezsim évtizedekkel ezelőtt a diákok, munkások és parasztok titkos mozgalmaival működött együtt a hatalomért folytatott küzdelmében. 1989-ben a rezsim, hogy fenntartsa uralmát, a Tiananmen téren békésen tiltakozó diákokat lázadóknak bélyegezte meg, és a hadseregét és a tankjait küldte a mozgalom leverésére.
Sok diák és más kínai állampolgár értetlenül állt: miért változott át egy békés megmozdulás, amelyet párbeszéddel meg lehetett volna oldani, mészárlássá? Ennek eredményeként fokozatosan megtanulták, hogy cenzúrázzák saját magukat és kerüljék a kényes témákat. Feladták idealizmusukat és a társadalom iránti felelősségérzetüket, és csak az önérdeküket követték. Sok értelmiségi külföldre költözött, önálló vállalkozóvá vált, vagy megtalálta a módját, hogy meggazdagodjon.
Másrészt a KKP azt is felismerte, hogy a korábbi agymosás túlságosan „hazafiassá” tette a diákokat, így túlságosan aggódtak az országért. Hogy ezt a jövőben elkerüljék, a KKP áthelyezte az oktatás fókuszát. Az idealizmus hangsúlyozása helyett a diákokat arra ösztönözték, hogy inkább a saját hasznukra gondoljanak.
Néhány évvel az 1989-es Tiananmen téri mészárlás után Kína megszüntette a diplomásoknak nyújtott álláslehetőségeket, akiknek ezentúl saját maguknak kellett munkát keresniük. Egyre több állami intézmény is leállította a lakhatás biztosítását alkalmazottai számára. A diákok most azzal voltak elfoglalva, hogy munkát és pénzt keressenek, hogy megengedhessék maguknak a lakást. Már nem volt idejük arra, hogy az országuk miatt aggódjanak. Fokozatosan egyre önzőbbé és pénzközpontúbbá váltak, így végül az egész társadalom elfordult az idealizmustól és a hittől, és helyette a rövid távú nyereségre és a kényelmes életre összpontosítottak.
Elpusztult lelkiismeret
A berlini fal 1989-es leomlásával és a Szovjetunió 1991-es felbomlásával a hidegháború és a kommunizmus Eurázsia nagy részén véget ért, Kína és néhány kisebb szövetségese kivételével. Bár a KKP fent leírt taktikája átmenetileg csökkentette az országban a kommunizmussal szembeni elégedetlenséget, mégis a pénz, az érzéki örömök és Pandora szexszel, szerencsejátékkal és drogok hajszolásával telített szelencéje felé terelte Kínát.
Mindezen kaotikus körülmények közepette a Fálun Dáfát 1992 májusában mutatták be a nyilvánosságnak. Ez a hagyományos művelési módszer, amely az Őszinteség, Jószívűség és Türelem elvein alapul, megemelte az emberek szellemi természetét és javította az egészségüket. Egyre többen hallottak erről a gyakorlatról szájhagyomány útján. A kínai közbiztonsági minisztérium szerint 1999 júliusában körülbelül 70-100 millió ember gyakorolta a Fálun Dáfát Kínában.
Akkoriban magas rangú tisztviselők is dicsérték ezt a gyakorlatot. Qiao Shi, az Országos Népi Kongresszus Állandó Bizottságának korábbi elnöke 1998 második felében több mint 100 másik magas rangú tisztviselő jóváhagyásával felmérést végzett. Megállapításaikról jelentést nyújtottak be a Politikai Hivatalnak, amelyben kijelentették, hogy „a Fálun Gong sok szempontból előnyös nemzetünk és népünk számára, és nem okoz kárt”. Ezenkívül az Állami Általános Sportigazgatási Hivatal által végzett felmérés szerint a résztvevők 98 százaléka azt mondta, hogy a művelés megkezdése után javult az egészségi állapota.
A Fálun Dáfáról alkotott általános pozitív vélemény ellenére a KKP akkori elnöke, Jiang Zemin 1999 júliusában elrendelte a gyakorlat elnyomását. Miközben az összes médiát és rendőri erőt a Fálun Dáfá rágalmazására sarkallta, a gyakorlókat megfigyelték, letartóztatták és bebörtönözték. „Nem hiszem, hogy a Párt nem tudja legyőzni a Fálun Gongot” – jelentette ki a KKP központi munkakonferenciáján.
A demokratikus diákmozgalom 1989-es leverésével Jiang a legfelsőbb vezetői pozícióba emelkedett. A Fálun Dáfá üldözését arra használta fel, hogy tovább erősítse személyes pozícióját a KKP hatalmi hierarchiájában. Mivel azonban a Fálun Dáfá annyira népszerű volt, az üldözés kezdetben nem kapott széles körű támogatást. Ennek felgyorsítása érdekében Jiang és bűntársa, Luo Gan megrendezte az önégetést a Tienanmen téren, hogy rágalmazzák a Fálun Dáfát. A hírmédiában, az oktatásban, az irodalomban, a szórakoztatásban és más helyszíneken folytatott folyamatos gyűlöletpropagandával a Fálun Dáfá ellen uszították a közvéleményt, és új szintre emelték az üldözést.
Az elnyomás elősegítése érdekében Jiang és követői politikai karrierrel, pénzzel és korrupcióval csábították a tisztviselőket. Azokat, akik aktívan részt vettek az üldözésben, előléptetéssel jutalmazták. Luo Gant, Zhou Yongkangot, valamint más tisztviselőket Jiang a KKP Politikai Hivatalának Állandó Bizottságába léptetett elő. Azzal, hogy a rezsim visszaélt a jogi, politikai és ideológiai rendszerrel a Fálun Dáfá elnyomása érdekében, Kínát törvénytelen káoszba vezette. Jiang rezsimje az államhatalmat személyes eszközként használta a meditációs gyakorlat üldözésére.
Idővel az állami tisztviselők teljesítménye, az üzleti vállalkozások, a lakosok személyes jövedelme és még a diákok osztályzatai is közvetlenül kapcsolódtak a Fálun Dáfával kapcsolatos hivatalos álláspontjukhoz. Ez példátlan erkölcsi hanyatláshoz vezetett az országban. A hivatalnokok kihasználták a hatalmukat, és szeretőket tartottak; még az egyszerű polgárok is hazugsággal és csalással maximalizálták a személyes hasznukat.
A múltban a tanárok, az orvosok és a bírák a legbecsesebb szakmai csoportokhoz tartoztak, és szorosan kapcsolódtak a társadalom integritásához, egészségéhez és jövőjéhez. Az új csapás miatt a tanárok a feketemunkához folyamodtak, hogy több pénzt keressenek, ahelyett, hogy példaképként szolgáljanak a diákjaiknak. Az orvosok is manipulálták a rendszert, hogy több bónuszt kapjanak ahelyett, hogy a betegeik szükségleteivel törődjenek. A Fálun Dáfá-gyakorlóktól való erőszakos szerveltávolítás a modern technológiát vágóhíddá változtatta. A bírák, a jogrendszer és az emberi jogok őrei, a modern történelem egyik legsúlyosabb emberi jogi jogsértésének – a Fálun Dáfá üldözésének – fő elkövetőivé váltak.
Egy kevés reménnyel rendelkező társadalom
Ha egy társadalomban hiányzik a jóság és a lelkiismeret, mindenki áldozattá válik.
Miután egy Xu Shoulan nevű idős nő elesett egy buszmegállóban, Peng Yu segített neki felállni, és kórházba vitte kezelésre. Xu azonban beperelte Penget, azt állítva, hogy Peng leütötte őt. Amikor Peng az ártatlanságát védte, a bíró azzal utasította el: „Ha nem ütötte le Xut, miért segített neki és miért fizette ki a kezelését?” Ez az eset egész Kínában ismertté vált, és heves vitát váltott ki. „Ha idős emberek elesnek, nem szabad felsegítenetek őket, különben pénzt zsarolnak ki tőletek” – intették a szülők a gyerekeiket e történet alapján.
2011. október 13-án a Guangdong tartománybeli Foshanban egy autó elütötte Yueyue-t, egy kétéves kislányt. A sofőr ezután szándékosan másodszor is elgázolta. Összesen 18 járókelő ment el a baleset helyszíne mellett, de senki sem törődött vele. Végül valaki a segítségére sietett, de már túl késő volt. Nyolc nappal később Yueyue meghalt.
Egy felmérés szerint az ilyen társadalmi apátia a „nem elegendő biztonságérzetnek” köszönhető. De mit jelent ez? Egy olyan társadalomban, ahol az igazságszolgáltatás és a jogrendszer manipuláció alapján ártatlan emberek ellen fordul, ahol az emberek szemet hunynak a Fálun Dáfá törvénytelen üldözése felett, ahol a Fálun Dáfá gyakorlókat letartóztatják, bebörtönzik és megkínozzák a hitük miatt, és mivel jó emberek, végül mindenki áldozattá válik.
A KKP a „stabilitás fenntartását” tartja a legfontosabbnak. Ennek fényében bárki, akit a „stabilitásra” nézve „fenyegetésnek” tekintenek, célpont lehet. E „fenyegetések” közé tartoznak az emberi jogi ügyvédek, az alapvető jogaikat követelő polgárok, a nyugalmazott katonai tisztviselők, a hamisított gyógyszerektől vagy vakcináktól szenvedő emberek, sőt a jelenlegi katonai zárlatok idején segítségért kiáltó egyszerű polgárok is.
A hatalmas megfigyelőhálózat, a kifinomult arcfelismerő technológia és a fejlett internetes cenzúra eszközei révén bárki áldozatul eshet a KKP brutalitásának – kivétel nélkül.
A történelem e döntő pillanatában a jósághoz és a lelkiismerethez való visszatérés, a hagyományos értékekhez való visszatérés bír a legnagyobb jelentőséggel.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: [Selected Opinion Articles] Who Robbed the Chinese People of Their Conscience and Kindness?
* * *
tovább ...