A kényelem és a komfort keresésének alapvető ragaszkodása

(de.minghui.org) Mostanában levertnek éreztem magam, és nem tudtam kiszabadulni ebből az állapotból. Letérdeltem Li Hongzhi mester (a Fálun Dáfá alapítója) képe előtt és könyörögtem: „Tiszteletreméltó Mester, kérlek, ments meg engem! Nem akarok többé depressziós lenni.”


A Mester egy német gyakorlónő tapasztalat-beszámolójához irányított, amely a Minghui weboldalán található, Az ego elengedése, az alapvető ragaszkodás eltávolítása címmel, ami sokat segített nekem.


Lenyűgözött, hogy a gyakorlónő olyan jól ismeri saját magát. Az én helyzetemben magamba néztem, amikor konfliktusokkal szembesültem, de amint a problémák megoldódtak, felhagytam ezzel. Tehát sohasem próbáltam meg megtalálni az alapvető ragaszkodásaimat.


A Fálun Dáfá gyakorlása előtt buddhista voltam, és sok könyvet elolvastam a buddhizmusról. Aztán áttértem a buddhizmusra anélkül, hogy komolyabban átgondoltam volna. A buddhizmust azonban egyedül gyakoroltam, mert nem akartam azokkal társulni, akik nyereségre és gazdagságra törekedtek.


De minél több könyvet olvastam a buddhizmusról, annál kilátástalanabbnak tűnt számomra a beteljesülés elérése. Nem volt világos számomra, hogy ki tudná elmagyarázni nekem, miért van szükség a művelésnél az emberi testre, és a múltban hogyan jutott el egy Buddha a művelésben a beteljesüléshez.


Úgy hiszem, hogy a Mester látta az őszinte kívánságomat, és gondoskodott róla, hogy egy szomszéd meséljen nekem emberek egy csoportjáról, akik egy közeli parkban Fálun Dáfát gyakoroltak. Miután néhány hét hosszán át kutattam utánuk, végre megtaláltam őket. A gyakorlatokat végző csoporthoz csatlakoztam anélkül, hogy előbb engedélyt kértem volna. Az 1997-es évnek attól a napjától kezdve gyakorlom a Fálun Dáfát, és azóta több mint 20 év telt el.


Sajnos, nem művelem jól magam a Dáfában, így alig értettem meg valamit a Fából. A művelési utamon kitérőket tettem, és üldöztek. Ennek ellenére sohasem gondoltam arra, hogy megkeressem az alapvető ragaszkodásomat, amíg el nem olvastam ennek a német gyakorlónőnek a tapasztalat-beszámolóját. A következőket írta: „Ebben az összefüggésben feltettem magamnak a kérdést, hogy tulajdonképpen miért is kezdtem el gyakorolni. Milyen gondolat hozott engem a Fálun Dáfához? Ez volt: „Egy pillanatra gondok nélkül lenni, megszabadultan minden földi dologtól!” Tehát, hogy kényelmes és könnyű legyen.”


Ettől a cikktől megihletve kutattam magamban az alapvető ragaszkodásom után, és eszembe jutott az „abszolút szabadság” állapota, amelyet a buddhista könyvekben írtak le. Úgy éreztem, hogy a művelési célom az volt, hogy Buddhává váljak, és elérjek egy isteni szintet, amiatt hogy elérhessem az „abszolút szabadság” állapotát.


Amikor elkezdtem a Dáfát, azt hittem, hogy már régen elengedtem a buddhista tanításokat, de valójában sohasem távolítottam el őket. Nálam a „nincs második iskola” problémája öntudatlanul lépett fel, mert elmulasztottam elengedni a buddhizmus tanításait.


A régi erők kihasználták a rést, úgyhogy a buddhizmusban közismert „abszolút szabadság” kifejezésről zavaros elképzelésem volt, és mögé rejtettem a kényelemhez és a komforthoz való ragaszkodásomat.


A Mester azt mondja:

„A gonosz démonok ezt a helyzetet kihasználták, és végeláthatatlan zavart és pusztítást okoztak,” (A Fá részletes kifejtése, 1997.07.05., Esszenciák a további haladásra I. rész)


Habár folyamatosan őszinte gondolatokat küldtem, hogy eltávolítsam a kényelemhez és a komforthoz való ragaszkodást, ez csak keveset használt. Néha depressziós és álmos állapotba kerültem, és már nem voltam képes szorgalmasan művelni magam.


A művelés a ragaszkodások eltávolításának és a saját xinxing megemelésének egy folyamata [1]. Az emberi érzések helyére könyörületességnek kell lépnie. Dáfá-gyakorlóként a Fát kell követnem:


Mától fogva, ha bármit teszel is, először másokra gondolj és műveld magad az önzetlenségig és emberbarátságig. Így mától kezdve bármit teszel vagy bármit mondasz, másokra kell gondolnod.” (A buddha-természetben nem hagyunk ki semmit, 1997.02.13., Esszenciák a további haladásra I. rész).


Világossá vált számomra, hogy nálam egyáltalán nem jött létre könyörületesség. Nem tudtam túllépni a kedvességen, mert sohasem találtam meg és távolítottam el az alapvető ragaszkodásomat.


Most felismertem, hogy a mélyen elrejtett alapvető ragaszkodásom a kényelemre és a komfortra való törekvéssel függött össze. Micsoda szörnyű ragaszkodás volt ez!


Itt jelentem be, ahogy a Fát idézem:

,,Én Li Hongzhi egyik tanítványa vagyok, én nem szeretnék semmiféle más elrendezéseket és nem ismerem el őket.” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián az USA nyugati partján, a kínai lampionünnep idején 2003-ban, 2003. február 15-én.)


Alaposan el fogom távolítani a gondolataimból az összes még meglévő fogalmat, elemet és információt a buddhizmusból.


El fogom távolítani a kényelemhez és a komforthoz való ragaszkodással kapcsolatos összes tényezőt, és bezárom a réseket, hogy a régi erők többé ne tudják befolyásolni a művelésemet. Én a Dáfához tartozom, és amúgy senki más nem dönthet rólam.


A szerkesztő megjegyzése: Ez a cikk a szerző személyes nézeteit és felismeréseit mutatja be, és a tapasztalatcserét szolgálja.

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Angol változat: Fundamental Attachment of Seeking Ease and Comfort

Forrás: Die grundlegende Anhaftung gefunden: Suche nach Bequemlichkeit und Komfort