(de.minghui.org) Szeretnék írni a közelmúltban szerzett tapasztalataimról, miképpen segítettem legyőzni egy idős gyakorlótársnőmnek a betegségkarma vizsgáját, aki 73 éves, és szorgalmasan halad előre a művelés útján. Mélyen és szilárdan hisz a Mesterben és a Dáfában. Több mint 200 alkalommal tanulta meg kívülről a Zhuán Fálun könyvet. Amint van ideje, végzi a gyakorlatokat, őszinte gondolatokat küld, és tanulja a Fát.
Az utóbbi időben sokat köhögött, sok váladékot köpött ki, és erős hasfájása volt. 2021 szeptemberében olyan erős hasfájása volt, hogy semmit sem tudott enni, és még akkor is hánynia kellett, amikor vizet ivott. Néha, amikor fájdalmai voltak, még „A Fálun Dáfá jó” szavakat sem tudta mondani, vagy a Fá-alapelvekre emlékezni. A fájdalom hét-nyolc órán át tartott. Úgy segítettünk neki, hogy őszinte gondolatokat küldtünk és a Mester segítségét kértük. Néha ez segített neki egy ideig.
2010-ben kezdtem el művelni magam a Dáfában. Régebben magányos gyakorló voltam, és nem nagyon bíztam abban, hogy segíthetek a gyakorlótársaknak betegségkarma esetén. A körülöttem lévő A és B gyakorlótársak viszont erősen hittek a Mesterben, és segítettek a gyakorlótársnőnek őszinte gondolatokat küldeni, anélkül, hogy emberi gondolatokat kevertek volna bele. Amint a gyakorlónő egy kicsit jobban lett, A és B tapasztalatot cserélt vele a Fá-elvekről. Ki akarták deríteni, hogy hol van a xinxing-probléma. Este elkísérték őt, és őszinte gondolatokat küldtek.
Az idős gyakorlónő betegségszerű állapota közel negyven napig tartott, és minden nap fájdalmakkal küzdött. Mivel ez az állapot hosszú ideig tartott, és a gyakorlótársak nem látták a javulás jeleit, belsőleg nyugtalanná váltak. Azt javasolták neki, hogy beszéljen a gyerekeivel. Az idős gyakorlónő azonban szilárdan hitt a Mesterben, és azt mondta: „Ti mindannyian fel akarjátok adni, de én nem.”
Ez a sziklaszilárd hit mélyen megrázott. Milyen jó tanítványa a Mesternek! Aztán egy gondolat bukkant fel a fejemben: „Biztosan újra meggyógyul!”
Egy napon A gyakorló elmondta nekem, hogy úgy tűnt, az idős gyakorlótársnőnek aznap különösen erős fájdalmai voltak. Tehetetlenül nézett A gyakorlóra, és úgy látszott, hogy nem bírja tovább, és hogy fel fogja adni. A gyakorló azt mondta neki, hogy ő olyan jó tanítvány, és a Mester nem fogja cserben hagyni.
Azt javasoltam, hogy A gyakorló másnap menjen el hozzá, és küldjön őszinte gondolatokat. De A gyakorló azt mondta: „Nem csupán holnap. Attól tartok, hogy ma este nem jut túl rajta. Szóval menjünk el hozzá ma este.” Hangsúlyoztam: „Nem számít, mit gondolnak mások, nem szabad negatív gondolatainknak lenniük. Százszázalékosan őszinte gondolatokkal erősítjük őt.”
Este mindketten elmentünk hozzá. Amikor beléptünk a lakásba, láttuk, ahogy az ágyban hánykolódott, hányt, fájdalmai voltak, és tehetetlennek nézett ki. Azt mondtuk neki: „Őszinte gondolataidnak kell lenniük. Mi is együtt küldünk veled őszinte gondolatokat és támogatunk, hogy jobban legyél.” Nagyon meghatódott.
Mindketten leültünk mellé és körülbelül 40 percen át küldtünk őszinte gondolatokat. Amikor korábban ezt csináltuk, utána valamivel jobban érezte magát. De aznap semmi jele sem volt a javulásnak. A gyakorló és én azt mondtuk: „Nem, előtte még tapasztalatot kell cserélnünk vele, hogy kiderítsük, hol rejlik a probléma.”
Mintha egy hagymát hámoznánk, rétegről rétegre kutattunk. Végül azt találtuk, hogy a megszerzett nézetei még mindig elfogadták a betegségeket. Azt mondta, hogy évek óta beteg volt: szívbetegség, tuberkulózis, légmell, gyomorproblémák, bélfekély és így tovább, egy egész csomó különböző betegség. Végre megtaláltuk! A gyakorló rögtön azt mondta neki: „Már ellenőrzés alatt tartod őket! A tested isteni testté alakul át, akkor miért korlátozod a belső szerveidet az emberi területen⁈ Miért ismered el még mindig a betegségeket? Te istenséggé váltál, és minden belső szerved megváltozott. Miért nem veted be az isteni képességeidet? Hagyd őket istenivé válni, használd azokat a képességeket, amelyeket be kell vetni, és hagyd a szerveket gyorsan cselekedni.”
Ekkor az idős gyakorlónő észhez tért, és felismerte: „Ez az egész csak hamis látszat, nem ismerem el.” Ezután kommunikálni kezdett a belső szerveivel. Azt mondta nekik: „Nektek is van egy küldetésetek. Tehát siessetek, és segítsetek nekem, hogy segítsek a Mesternek a Fá-helyreigazításnál, és hogy hasonuljak a Dáfához és az Őszinteséghez, Jószívűséghez, Türelemhez.”
Ezzel az egy gondolattal csoda történt, és megtapasztalhattam azt: Rögtön e szavak után az idős gyakorlótársnő arról számolt be: „Oké, most valami zizeg a gyomromban, és lefelé mozog.” Hagyta, hogy megérintsük a kezeit és a lábait – melegnek érződtek. Amikor beléptünk a szobába, még annyira fázott, hogy több takaróval kellett betakarnia magát. Most azonban az összes takarót levette.
Tényleg úgy volt, ahogy a Mester mondja:
„Nézetek megváltoztatva,
Romlott megsemmisítve,”
Azért írom le ezt, hogy a gyakorlótársak tanulhassanak ebből a tapasztalatból: Ahhoz, hogy segítsünk más gyakorlóknak, nem szabad negatív gondolatainknak lenniük. Az embernek százszázalékosan hinnie kell a Mesterben és a Dáfában, csak másokra kell gondolnia, és erős őszinte gondolatokkal kell rendelkeznie.
A betegségkarmával rendelkező gyakorlóknak, akiknek segítenek, szintén erős őszinte gondolatokkal kell rendelkezniük, és nem szabad eltérülniük a Dáfától. A régi erők folyamatosan figyelik a hiányosságainkat. Teljesen el kell utasítanunk az üldözést. Csak így segíthet a Mester abban, hogy legyőzzük a megpróbáltatást.
Úgy van, ahogy a Mester mondja:
„A művelés tőled függ, a gong pedig a mestertől.” (Zhuán Fálun - 1. előadás - Miért nem növekszik a gong a gyakorlással?)
Ez az én megértésem. Ha bármi helytelen van benne, kérlek, javítsátok ki.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Illusionen nicht anerkannt – Krankheit aufgelöst
* * *
tovább ...