(de.minghui.org) Hosszú idő óta csak rutinszerűen csináltam a három dolgot. Észrevettem, hogy nem jutok olyan szorgalmasan előre, mint korábban, de nem tudtam megtalálni az okát. Miután tanulmányoztam a Fát és tapasztalatot cseréltem a gyakorlótársakkal, néhány napig szorgalmasan tudtam előrejutni. Azután megint úgy ragaszkodtam a kényelemhez, hogy nem vettem részt minden nap a reggeli gyakorlatokon, mert nem keltem fel időben. Nem mindig végeztem mind az öt gyakorlatot. Az emberek igaz körülményekről való felvilágosítása során sem voltam elkötelezett és aktív, és nem éreztem a sürgősségét. Amikor találkoztam egy emberrel, tisztáztam neki az igaz körülményeket, de felületes voltam. A Fát sem tudtam nyugodt szívvel tanulni, a gondolataim hol itt, hol ott jártak.
Tudtam, hogy ez az állapot nem helyes, és azon fáradoztam, hogy javítsak a szívállapotomon. Egy ideig működött, de röviddel később újra ebben a tehetetlenségben találtam magam. Mi volt valójában a baj velem? Hol volt az az én, aki egykor szorgalmasan jutott előre? Hol volt az az én, akinek az őszinte gondolatai nagyon erősek voltak? Számtalanszor megkérdeztem magamtól, hogyhogy nem tudtam szorgalmasan előre jutni. Hol rejlett a probléma?
Amikor újra és újra megbántam, hogy nem csináltam jól a három dolgot, és valóban megvolt a kívánságom, hogy magamba nézzek, a Mester különböző utalásokat adott nekem. Azt álmodtam, hogy nagyon hosszú, ápolatlan hajam volt. Úgy gondoltam, hogy le kellene vágatnom a hajam. Amikor felébredtem, felismertem, hogy jól kellene tanulnom a Fát. De nem tudtam nyugodt szívvel tanulni a Fát, és ezért nem tudtam emelni a xinxingemet, így csak felületesen tanultam a Fát. De fel tudtam ismerni, ahogy a kényelemhez való ragaszkodás egyre erősebbé vált.
Nem tudtam időben kiigazítani ezt a helytelen gondolatot. Ez azon a módon mutatkozott meg, hogy nem tudtam időben felkelni, hogy részt vegyek a reggeli gyakorlatokon, és nem akartam részt venni a közös Fá-tanuláson. Ehhez jött még, hogy délután aludni akartam egy kicsit. Az emberek felvilágosításánál az üldözés hátteréről szintén így volt – nekem minden mindegy volt. Mivel nem tudtam lépést tartani a Fá-tanulásnál, ez a ragaszkodás egyre erősebb lett. Ez az érzület a hétköznapi emberekre is kihatással volt.
Régebben ritkán néztem tévét, taszított, és értelmetlennek tartottam. De az utóbbi időben a családommal együtt tévéztem. Mivel ilyen szívállapotban voltam, először azt hittem, hogy nem árthat. Aztán egyre ragaszkodóbb lettem, és egyre többet néztem tévét. Végül nem tudtam nyugodt szívvel tanulni a Fát, és az őszinte gondolatok küldésénél nem tudtam koncentrálni. Csak akkor ébredtem fel ebből a közömbös szívhangulatból, amikor elolvastam a Mester „Fá-magyarázat a Fá-konferencián New Yorkban 2010” írását. A Mester azt mondta:
„Ha egy dolog belement egy embernek a gondolataiba, az már létezik ott. Az embernek van egy emlékezete. Ezt emlékezetnek nevezik, ha erről beszél az ember, úgy tűnik, hogy ez egy nézet lenne, valójában megfoghatóan létező alapanyagokról van szó. Ha az ember beszél, elmagyaráz neked egy alapelvet vagy meg akar győzni téged, blabla, közvetlenül az agyadba tölti ezt, ő valóban dolgokat dob oda neked.” (Li Hongzhi, Fá-magyarázat a Fá-konferencián New Yorkban 2010, 2010. szeptember 05.)
A Mester azt mondta:
„Olyan dolgok, mint a vágyak és az erotika az emberi ragaszkodáshoz tartoznak és meg kell őket szüntetni.” (Li Hongzhi, Zhuán Fálun 6. Fejezet - Démoni beavatkozás a gyakorlásba)
Emlékeztem, hogy a művelésem kezdetén még 30 éves sem voltam, különös figyelmet fordítottam az erotikával kapcsolatos művelésre, és egész jól csináltam. Ahogy telt az idő, úgy lankadt bennem az akarat, hogy szorgalmasan haladjak előre, így az őszinte gondolataimat megzavarták.
Bár felfedeztem a kényelemhez való ragaszkodásomat, amely nem hagyott szorgalmasan előre jutni, nem volt könnyű teljesen eltávolítani. Amikor az őszinte gondolataim erősek voltak, egy ideig jól tudtam csinálni. Amint gyengébbek lettek, ez a ragaszkodás újra felbukkant.
A Mester azt mondta:
„A legnagyobb ellenszenvem azok iránt van, akik csak beszélnek, de semmit sem csinálnak. A ravaszokat sem szeretem. Az egyszerűeket szeretem, akik a földön járnak (mindkét lábukkal a földön állnak) és teszik a dolgokat [Azokat szeretem, akik becsületesek és egyszerűek, őszinték és gyakorlatiasak]. Azt is remélem, hogy olyan sok évnek a művelésén keresztül ti pozitív értelemben megsokszoroztátok a bölcsességeteket, és nem tanultatok túl sokat az emberekkel való ravasz eljárás vonatkozásában. (Li Hongzhi, Fá-magyarázat a Fá-konferencián New Yorkban 2010, 2010. szeptember 05.)
Ezek a szavak valóban rámutattak a gyenge pontomra. E miatt a zavarás miatt az utóbbi időben nem csináltam szilárd módon alapvetően jól a koordinációs munkát és a Fá-igazolási projekteket. A gyakorlókkal való tapasztalatcserénél túl sokat beszéltem és keveset csináltam.
Az állapotom úgy befolyásolta a csoportunkban lévő gyakorlótársakat, hogy ők is különböző mértékben lazítottak. Ennek következtében nem voltak olyan szorgalmasak az igaz körülmények tisztázásánál, mint korábban. Közömbösen úgy véltem, hogy ez az ő saját ügyük. Miután egyre mélyebben tudtam felismerni az okokat, amelyek nem hagytak szorgalmasan előrejutnom, őszinte gondolatokat küldtem: „Nem akarom elfogadni a kényelmet, ez nem tartozik az igazi énemhez. Ez egy démon, amely el akarja pusztítani a művelésre való akaratomat. Olyan Dáfá-tanítvány leszek, aki szerény, mindkét lábával a földön áll, és teszi a három dolgot.” Ebben a pillanatban ismét megvoltak az őszinte gondolataim, és úgy éreztem, hogy az ég tiszta, a test pedig átlátszó.
Remélem, hogy azok a gyakorlótársak, akik a kényelem zavarása miatt nem tudnak szorgalmasan előrejutni, tisztán fel tudják ismerni a veszélyt, azért hogy feloszlassák ezt a démont. Őszintén jól kell tennünk azt, amit tennünk kell.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Die Bequemlichkeit, die den Willen der Praktizierenden zerstören kann
* * *
tovább ...