[2021-es német Fá-konferencia] Az ego elengedése, az alapvető ragaszkodás eltávolítása

(de.minghui.org)

Igen tisztelt Mester! Kedves gyakorlótársak!

Nagyra értékelem a lehetőséget, hogy megoszthatom itt az elmúlt hat hónap művelési tapasztalatait.


A Mester azt mondta:

„Ezért nem tud belekeveredni, csak az ember eredeti természetét fedi be. Az eredeti természetnek megvannak a nézetei a dolgokról. Ha te valóban áttörheted és eltávolíthatod a megszerzett nézeteket és az eredeti természeted nézetei újra megmutatkozhatnak, akkor az az a hely, ahonnan származol.” (Zhuán Fálun, II. kötet, Buddha-természet)


Idén tavasszal nem sokat haladtam a művelésben. Csináltam a három dolgot, végeztem a gyakorlatokat, és dolgoztam a Dáfá számára szolgáló különböző projekteken. Mégis úgy éreztem, mintha helyben járnék, és nem tudnék többé előrelépéseket tenni. Tudtam, hogy valami akadályozta az előbbre jutásomat. Az okot azonban nem tudtam felismerni. A művelési állapotom a „Call to China (Telefonhívás Kínába)” projektemben is megmutatkozott: sok hívás nem jutott át a tűzfalon.


A tönkrement laptop

A laptopom komoly hibaüzenetet jelzett, anélkül, hogy korábban bármilyen jelét adta volna a meghibásodásnak. A készülék nem működött tovább; egyetlen műveletet sem tudott többé végrehajtani. Gyorsan beszereztem egy másikat, hogy el tudjam végezni a Dáfá számára a különböző munkákat, és részt tudjak venni az online-tapasztalatcserén. Nagyon gyorsan beszereztem egy másik laptopot, de a csapatunk biztonsági szakértőjének alapos vizsgálata után biztonsági okokból nem tudtam használni a készüléket. Ki kellett cserélnem.


„Tulajdonképpen egy Dáfá-tanítvány eszközének nem kellene csak úgy tönkremennie – és miért kaptam egy olyan laptopot, amit nem tudtam használni? A Dáfáért végzett munka és a tapasztalatcserén való részvétel végül is jó dolog. Tehát ez biztosan az én személyes hozzáállásomon múlik – ahogyan a dolgokat intézem” – gondoltam akkoriban.


Emlékeztem, hogy a laptopom akkor jelezte a hibát, miután megpróbált telepíteni egy frissítést; a gép azonban nem tudta befejezni a frissítést.


Világossá vált számomra, hogy nem sikerül befejeznem önmagam ,,frissítését” a művelésben, valami akadályoz ebben.


Újra magamba néztem, hogy megtaláljam az okát, de nem találtam semmit.


A ragaszkodások keresése

A Mester azt mondja:

„Ha egy ember elméje egy gondolatot formál vagy arra készteti, hogy mondjon vagy tegyen valamit, vagy ha az érzékszerveit és négy végtagját irányítja, akkor ez már önmagában is emberi ragaszkodás lehet.” (Zhuán Fálun)


Eszembe jutott egy aprócska gondolat, ami nagyon rövid ideig foglalkoztatott: „Nem küldöm vissza az éppen újonnan vett laptopot; beteszem a fiókba.” Most jobban megnéztem magamnak a gondolatot. Egy párbeszéd bontakozott ki a fejemben: „Az elektronikai bolttal szemben nem helyes, ha visszaküldöd azt. Te nem figyeltél rá.” A másik hang úgy vélte: „A Fában keresni kifogásokat nagyon rossz dolog.” Észrevettem: itt egy ragaszkodás munkálkodik, félelem a látszat elvesztésétől; a félelem attól, hogy valamit rosszul csináltam. És ez egy egészen szörnyű állapot lenne. Gyorsan kijavítottam magam őszinte gondolatokkal, és mindent elintéztem, hogy vissza tudjam adni a készüléket.


Egy ragaszkodás nem vezethet egy művelőt. Mi művelők a Fához igazodunk. A valódi énemnek, amelynek őszinte szíve van, át kell vállalnia ezt. Megállapítottam, hogy többször nem néztem befelé, hanem gyorsan orvosolni akartam a kellemetlen helyzetet, ahogyan egy hétköznapi ember csinálja.


Akkor világossá vált számomra: hajlamos vagyok arra, hogy nem azokra a problémákra koncentrálok, amelyekkel nehezen tudok megbirkózni, – nem a problémára összpontosítok, hanem gyorsan csinálok dolgokat körülötte. Cselekedni körülötte, hogy megoldjam a problémát. Ezért a főtudat gyenge lesz, és más dolgok, valamint ragaszkodások veszik át az irányítást.


A felismerés után közvetlenül megtapasztaltam, hogy az összes telefonhívásom áttörte a kínai tűzfalat. Ez akkoriban különleges volt. Néhány nappal korábban még nagyon magas, 50%-os volt a kiesésem!


Egy gyakorlóval folytatott tapasztalatcsere további tisztánlátást hoz

A Mester azt mondja:

„Miután egy nézetet kialakítottál, az az egész életed hosszán át ellenőriz téged és irányítja a gondolkodásodat és ráadásul az örömödet, haragodat, szomorúságodat és vidámságodat. Ezt a születés után alakítod ki. Ha ez a dolog sokáig van ott, fel fog oldódni az ember gondolkodásába, fel fog oldódni az igazi saját agyába, az ember természetévé válik.” (Zhuán Fálun, II. kötet, Buddha-természet)


A közös Fá tanulása után tapasztalatot cseréltünk a hiányosságainkról. Bátorítani akartam a gyakorlótársamat, és azt mondtam, hogy a hiba beismerésével az ember kijavítja, azaz helyreigazíthatja önmagát. Erre azt javasolta, hogy soroljam fel a ragaszkodásaimat. Úgy vélte, hogy egészen világosan láthatná őket.


Felsoroltam őket: tökéletességre törekvés, makacsság és így tovább. Egyre dühösebb lett, és majdnem rám kiabált, hogy „halott holttesteket dobálok elé”. Olyan ragaszkodásokat nevezek meg, amelyekkel nem rendelkezem. Mindez csak elfedné az alapvető ragaszkodást. Mélységesen megijedtem, de nyugodt maradtam. Szívesen meg akartam volna találni a ragaszkodásomat, amit egyszerűen nem fedeztem fel, és amit viszont már hetek óta kerestem. Abban a pillanatban megvilágosodtam: ez a kényelem. Hagyom magam belesüllyedni a kényelembe, ahogy talán egy hétköznapi ember is teszi, mintha egy kényelmes párnába zuhannék. Eközben feladom a főtudatomat.


A Mester azt mondja az Aggodalom című versben:

„Szemeket behunyni, elaludni, gondoktól elválasztva / Felébredve, tízezer dolog, nem intézhető el / Sem a menny, sem a föld nem akadályozhatja a Fa-helyreigazítás útját / Csak a tanítványok emberszíve keresztezi az útját” (Aggodalom, HONG YIN III 2005.05.22.).


Ebben az összefüggésben feltettem magamnak a kérdést, hogy tulajdonképpen miért is kezdtem el gyakorolni. Milyen gondolat hozott engem a Fálun Dáfához? Ez volt: „Egy pillanatra gondok nélkül lenni, megszabadultan minden földi dologtól!” Tehát, hogy kényelmes és könnyű legyen.


Habár ismerem a Fá-alapelveket, még nem távolítottam el ezt az alapvető hozzáállást! Ahelyett, hogy „a Fá hajójával” utaztam volna, a ragaszkodás kezébe adtam magam, és letértem a művelés útjáról. Alapjában véve ilyen állapotban egyszerűen elviseltem az összes fájdalmat és egyéb szenvedéseket. De egy automatizmus révén nem leszek mentes a ragaszkodásoktól.


A döntő dolog hiányzik ennél:

„Először a szíveden kell változtatnod ahhoz, hogy el tudd távolítani a rosszat.” (Zhuán Fálun)


Tehát, az alapjától fogva! Így elhatároztam, azért hogy tovább tudjak haladni előre, mindent jobban fogok csinálni, mint eddig. Azt is elhatároztam, hogy a második gyakorlatot egy órán keresztül gyakorlom.


A hetek során felismertem az alapvető problémát: a számomra nehéz helyzetekben túl kevés teret adok az igazi énemnek; a ragaszkodásaim könnyen átveszik az uralmat a gondolkodásom felett. Vagyis nem az énem tett dolgokat hibás hozzáállással, hanem átengedtem a ragaszkodásnak az irányítást a gondolkodásom és a cselekedeteim felett. Nem tudtam magamtól elkülönítve szemlélni. Ha egy ragaszkodás tesz valamit, akkor az nem lehet harmonikus állapot, és a környezetemben sem tud harmonikus állapotot előidézni.


„Csak az igaz utak művelésénél van az energia mezőnek ilyen hatása.” (Zhuán Fálun)


Hadd irányítsam az igazi énemet

Folytonosan gondolatfoszlányok bukkantak fel a tudatomban, néha olyan gyengék voltak, hogy szinte nem is érzékeltem őket. De minden alkalommal észrevettem, hogy bennem gondolkodik. Egyáltalán nem voltam tisztában vele, hogy vajon ezeken a területeken nem műveltem valamit.


Ám a Mester azt mondja:

„A másik oldalról származó mindenféle gondolatok eredete nagyon összetett. A legkülönbözőbb élőlények befolyásai egy keverékként tükröződnek vissza egy ember felszínén. Így van ez. Ez rendkívül összetett.” (Fa-magyarázat a nemzetközi Fa-konferencián az USA fővárosában, 2012. július 14, Washington, D.C.)


Ezért úgy döntöttem, hogy elutasítok minden gondolatot, amelyik nem volt hasznos abban a helyzetben, amelyben voltam. Mindenekelőtt olyan gondolatokat utasítottam el határozottan, amelyek a régi erők elrendezésének néztek ki. Ezáltal nagyobb teret adtam az őszinte gondolataimnak a gondolkodásomban, és azok jobban tudtak irányítani.


A privát és a szakmai környezetemben adott utalások révén ráadásul a Mester megértette velem, hogy a mindennapi emberek minden lehetséges dolgába beleavatkoztam. Ez nemcsak a politikát, hanem a mindennapi ügyeket is érintette. Tudatosult bennem, hogy ezt nem kellene tennem.


A Mester azt mondja:

„Nem azért jöttetek, hogy megváltoztassátok a történelmet, hanem azért, hogy a történelem legveszélyesebb pillanatában megmentsétek az embereket.” (Ésszerűség, 2020. 03. 19.)


Vásárlás közben találkoztam egy hajléktalannal. Sajnáltam őt, és azon gondolkodtam, hogy vajon ki kellene-e fizetnem a bevásárlását. Aztán ellene döntöttem, elvégre a kosarában volt néhány olyan élelmiszer is, amit én a luxuscikkek közé soroltam. A bolt előtt újra megláttam, és szidalmazott engem. Magamba néztem, hogy megállapítsam, mi volt hibás az állítólag önzetlen gondolataimmal.


A Mester azt mondja:

„A Dafa a Teremtő bölcsessége. Kezdetben Ő választotta ketté az eget és a földet, a világegyetem teremtésének az alapja.” (Zhuán Fálun, Lunyu)


Ezen keresztül rájöttem, hogy minden a Fá megnyilvánulása, és mindennek megvan a maga létjogosultsága. Méltósággal és tisztelettel kellene bánnom az emberekkel, és nem pedig úgynevezett jó szándékú szánalommal elárasztani őket.


A Mester azt is mondja:

„Buddha xinxingjét a hétköznapi emberek alapelvei szerint ítéli meg – hogy lehetne ezt így megítélni?” (Zhuán Fálun)


Alapjában véve nem tisztelem és nem ismerem el a Fát egy ilyen esetben, mert a saját mércéimet használom a megítélésre.


Ezt követően megpróbáltam csak a Zhenre, Shanra, Renre összpontosítani, és nem értékeltem többé a mindennapi dolgokat jónak vagy rossznak, szépnek vagy csúnyának. Ez a diákjaim viselkedésében is megnyilvánult. A szokásosnál sokkal több diák mondta meg nekem egyenesen az igazat, nem adott kitérő választ, és nem is hazudott, hogy elkerülje a lehetséges hátrányokat.


A munkahelyemen, az iskolában a Covid 19 tesztelést kínai tesztkészletekkel kellett végrehajtani. Eddig senkit sem érdekelt, hogy teszteltem-e magam, vagy sem. Most az Oktatási Minisztérium megkövetelte, hogy mindent szigorúan vegyenek jegyzékbe. Ekkor jöttem rá csupán a mulasztásomra: még nem tájékoztattam az igazgatót és a minisztériumot arról, hogy a bevétel közvetve a Kínai Kommunista Pártnak a javára válik, és ezzel továbbra is lehetővé teszi a Fálun Dáfá-gyakorlók és más csoportok üldözését. A levélben hangsúlyoztam, hogy nem akarok sem az intézkedések mellett, sem az ellene érvelők soraiba állni – tehát nem akarok beavatkozni – hanem arra akarnám felhívni a figyelmet, hogy ezzel úgymond támogatjuk a Fálun Dáfá-gyakorlók és más csoportok elnyomását. Néhány nap múlva éreztem, ahogy a teszteléssel kapcsolatos helyzet enyhülni kezdett, és a kollégiumban már két tábor alakult ki.


Harmónia

Belső harmónia töltött el. A tanterv, a diákok és a tanárok tesztelése, minden összezsugorodott a fejemben. Már nem ez volt a legfőbb prioritás, hanem a Fá. Én csak egyes gyerekekért, fiatalokért és fiatal felnőttekért voltam ott. Megkérdeztem magamtól: „Mire van a legnagyobb szükségük?” A tanulócsoport eközben nem esett szét. Ha csendben beszéltem egy gyerekkel, és rámutattam, hogy megsértett egy másik gyereket, akkor sem volt több tiltakozás. Mindenki csendben hallgatott. A maszkok és az egyébként szokatlan és feszült helyzet ellenére harmonikus hangulat terjengett. Régebben azt hittem, hogy ilyesmit nem lehet megvalósítani. Az elmúlt hónapok során azonban észrevettem, hogy minden tipikus tanítási tevékenységet ragaszkodások irányítanak, és sok harci szellemet foglal magába, és hogy ettől meg kell szabadulnom.


Egy végzős diáklány rosszul elkészített házi feladatot adott be. Összekeverte a képcímeket, és így rosszul oldotta meg a feladatot. Nyugodtan elmagyaráztam neki, hogy rossz képet választott az elemzéshez. Ekkor egy másik diáklány lépett közbe hevesen magyarázott, hogy az osztálytársnője nem volt hibás. Vártam egy pillanatot, miután befejezte, és megkérdeztem tőle, hogy szerinte megbüntetem-e az osztálytársnőjét. Mivel nem szólt semmit, azt válaszoltam: „Nem, ezt nem fogom megtenni!”


A teremben ismét nagy volt a csend. Azokat a diákokat, akik nyíltan és őszintén bevallották, hogy a lezárás alatt nem végezték el a feladatokat, még tippekkel is támogattam őket, hogy hogyan tudnák újra behozni a lemaradásukat. Korábban úgy gondoltam volna magamra, hogy „A Q” lennék. Most nagy belső örömöt és harmóniát érzek.


Most már a tanítványaim minden viselkedését úgy látom, mint a saját énem közvetlen tükörképét. Nem tudok többé haragudni rájuk – többek között megmutatják, milyen vagyok. Néha azonban nem könnyű ezt elfogadni, mert az a kép, amit magunkról alkotunk, nagyon eltérhet a tükörképtől.


Az osztályomban van egy 11 éves tanuló, aki mindent elkövet, hogy provokálja az osztálytársait és engem. Semmilyen emberi, felszínes cselekedet nem tudja őt észhez téríteni. Az osztályban arra gondoltam, milyen kár érte. Most megint mindent megtesz, csak hogy feldühítsen minket.


Aztán eszembe jutott a Mester Fája:

„Ha nem mersz megölni, akkor mássz át a lábaim között.” És Han Xin tényleg átmászott a lábai között.” (Zhuán Fálun)


Már korábban felismertem, hogy a más dimenziókban lévő tényezők embereket használnak fel saját céljaikra, hogy teszteljék a Dáfá-tanítványokat és más embereket is. De nem voltam tudatában annak, hogy nekik teljesen mindegy, hogy ez az ember hogyan végzi eközben. Akár a tanítványomat halmozzák el büntetőmunkával, akár a Han Xin útjába álló férfit ölik meg, nem érdekli őket, nekik mindegy. Ekkor jöttem rá, hogy milyen végtelenül értékes a Mester kegyelme, a Zhen, Shan, Ren elvei. Csak ők menthetik ki az embereket ebből a dilemmából. Így hát én is átmásztam a lábai között, szótlanul és jó szívvel szedtem össze az uzsonnás dobozát, elraktam a vonalzóját, amellyel verte magát, és továbbra is megmentendő élőlényként kezeltem.


Köszönöm szépen minden gyakorlótársamnak, aki elkísért a Fából való felismeréseivel, utalásaival és idézeteivel!


Köszönöm Mester! Amikor saját magammal és a Fá megértésének a folyamatával küszködtem, nem hagytál magamra, és számtalan utalással javítottál és erősítettél! Ezzel a segítséggel sikerült átjutnom a vizsgán és előrébb jutnom. Szeretném továbbra is szorgalmasan művelni magam, a Fá egy részecskéje lenni, és lépésről lépésre hasonulni a Fához.

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Forrás: [Deutsche Fa-Konferenz 2021] Das Ego loslassen, die grundlegende Anhaftung beseitigen