Felismerések a Fá-tanulásról: minden a hozzáálláson múlik

(de.minghui.org) Minden gyakorló tudja, hogy egy Dáfá-tanítvány művelésében a három dolog közül a Fá-tanulás a legfontosabb. Mivel azonban a hétköznapi emberek között műveljük magunkat, könnyen megtörténhet, hogy rutinná válik, és egy hosszú idő után „hétköznapinak” találjuk a dolgokat. Néhány gyakorlótársunk hanyag volt a Fá-tanulásnál, és zavarások, betegség-karma stb. fordultak elő. Az én állapotom is néha jó és néha rossz volt a Fá-tanulmányozása közben.


Itt szeretnék megosztani a gyakorlótársakkal néhány tapasztalatot és felismerést, amit a Fá-tanulás során szereztem. Remélem, hogy mindannyian több figyelmet szentelünk a Fá-tanulásra, jól tanuljuk a Fát, és állandóan emelkedünk.


I. A Fá olvasása

Bizonyos ideje egy viszonylag gyors tempóban olvasom a Fát, habár már hallottam, hogy a gyakorlók sokkal jobban megérthetik a Fát, ha lassan olvassák. De úgy gondoltam, hogyha gyorsabban olvasom a Fát, akkor „hatékonyabb” leszek, és eközben több Fát tudok megtanulni.


Amikor azonban visszatekintek, észreveszem, hogy saját magamat csaptam be: Tulajdonképpen nagyon türelmetlen voltam a Fá-tanulásnál, és gyakran megnéztem, hogy hány oldal van még a lecke végéig. Miközben a szám a Fát olvasta, csendben arra gondoltam: „Ez egy hosszú vagy rövid fejezet, amit ma el kell olvasnom. Ez a mai feladat, végig kell olvasnom ezt a fejezetet.” Ilyen tisztátalan lelkiállapotban a Fá-tanulásom hatása természetesen nem volt kielégítő. Gyakran a szám olvasott, de a szívem nem volt ott. Az olvasás után üres volt a fejem, és nem tudtam, mit olvastam, vagy csak egy homályos benyomásom volt az olvasottakról.


Egy nap a Fá tanulása előtt, megkérdeztem magamtól: „Milyen nagy kiterjedésű és milyen mély a Fá belső jelentése? Mennyit értettem meg belőle igazán?” Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha egy óriási, mérhetetlenül nagy mennyei könyvet látnék, aminek csak egy kicsit nyitottam fel a fedelét. Így hát lassítottam az olvasási tempómon. Miután szóról-szóra olvastam el egy fejezetet, megállapítottam, hogy a hatás valóban egészen más volt – mintha világok választották volna el egymástól.


Az olyan szavak és mondatok, amelyeket korábban csak úgy mellékesen olvastam el, hirtelen hangsúlyossá váltak. Bár nem tudtam pontosan megmondani, hogy mit értettem meg, de ezúttal az volt az érzésem, hogy ugyan megértettem, de nem tudtam megfogalmazni.


Természetesen nem szükséges lassan olvasni ahhoz, hogy a Fá tanulása hatékony legyen. A lényeg az, hogy ne legyenek a fejemben olyan gondolatok, mint: „Fel kell zárkóznom”, vagy: „Mit kell még csinálnom a Fá-tanulás után?”, vagy más önző gondolatok. Nem is kellene hogy olyan érzésünk legyen, hogy már olyan sok éven át tanultuk a Fát, és szinte mindent megértettünk, és már nem létezne semmi újdonság.


II. A Fá-tanuláshoz való hozzáállás

Mivel általában a hétköznapi emberek között élünk, ezért ha nem vagyunk elővigyázatosak, gyakran a hétköznapi emberek lelkiállapotában találjuk magunkat. Ha ebben az állapotban vesszük kézbe a Dáfá-könyvet, könnyen megtörténhet, hogy egy olyan hétköznapi ember gondolkodásmódjával tesszük ezt, mint aki egy közönséges könyvet olvas. Szigorúan véve ez tiszteletlenség a Fával szemben, ezért nem ismerhetjük fel a Fá belső jelentését.


Mielőtt a Fát tanulom, gyakran mondom magamnak: „Amit most tanulok, az a világegyetem Fája, a legeslegszentebb Fá, ami olyan, mintha a Mester közvetlenül adná nekem a Fát. Komolyabban, a legnagyobb tisztelettel és odaadással kell tanulnom a Fát.”


Ez gyakran hatékony. Tisztelnünk kell a Dáfá-könyveket, nem szabad találomra bárhová letenni őket, és kezet kell mosni az olvasás előtt.


III. A Fá megértése

Az emberi tudás elsajátításának a szokása alapján, és különösen a modern tudomány merev gondolkodásmódja által, nagy kitérőt tettem a Fá-tanulásnál. Kezdetben, amikor éppen megkaptam a Fát, a Fá-tanulásom olyan volt, ahogy a Mester leírja:


„Néhány ember azt hallotta, hogy a Dáfának mélyreható jelentése van és magas szintű dolgok biztosítják a művelést különböző szinteken. Szóról szóra vizsgálják, de a végén nem találnak semmit.” (A Fá tanulása, 1995.09.09., Esszenciák a további haladásra I. rész)


Akkoriban a merev gondolkodásmódom miatt sokáig olvastam a Fát anélkül, hogy még akár a felszínes jelentést is megértettem volna. Egyszer, amikor éppen zuhanyozni készültem, hirtelen eszembe jutott a Fá egy mondata. Mivel úgy éreztem, hogy nem értem, odáig mentem, hogy fogtam a szennyeskosarat a ruháimmal együtt, és több mint egy órán át ott ültem kábultan, és gondolkodtam rajta. Végül már nem tudtam lezuhanyozni.


Később, miután elolvastam „A Fá tanulása” című jingwent, megértettem, hogy nem volt helyes, hogy így akartam megérteni a Fá jelentését.


A Mester azt mondja:

„Az egyetlen módja annak, hogy a Dáfát jól megértsük az az, hogy mindenféle célzat nélkül tanulmányozzuk. Minden egyes alkalommal, amikor befejezed a Zhuán Fálun olvasását és egy kicsit világosabban megértetted, előrehaladtál. Még ha csak egy pontot értettél meg az olvasás után, akkor is igazán előrehaladtál.” (uo.)


„Valójában, a művelés során fokozatosan haladsz előre, anélkül, hogy erről tudnál, vagy hogy ezt éreznéd. Tartsd az eszedben: Az egyén anélkül nyeri meg a dolgokat, hogy azokat hajszolná!” (uo.)


Így fokozatosan eljutottam a Fá-tanulás normális állapotába, és a Mester utalásai által kezdtem megérteni valamit a Fá belső jelentéséből.


Később azonban egy másik probléma lépett fel: Amikor egy bizonyos részt olvastam, öntudatlanul felidéztem a korábbi megértésemet, és azt gondoltam: „Ó, ez a rész ezt jelenti, és ez a mondat ezt jelenti…” Ennek eredményeképpen a Fának csak azt a megértését ismételtem meg, amit azelőtt megértettem, anélkül hogy valóban megkaptam volna a Fát.


A Mester azt mondja:

„Minden alkalommal, amikor egy fokkal feljebb jutott, visszatekintett és megállapította, hogy az általa tanított Dharma nem stimmel. Egy újabb emelkedés után megfigyelte, hogy az addig elmagyarázott Dharmája megint nincs rendben. Miután tovább haladt a folyamatban, újból felismerte, hogy rossz az általa elmagyarázott Dharma. Ezen a módon jutott egyre magasabb szintre a negyvenkilenc év alatt. Amikor magasabb fokot ért el, mindig megállapította, hogy a Dharma, amit addig tanított, egy nagyon alacsony értelmezési fokon volt.” (Zhuán Fálun)


Amikor később újra és újra tanulom a Fát, fokozatosan ügyelnem kellene arra, hogy a korábbi megértés ne befolyásoljon; el kellene engednem minden gondolatot és komolyan tanulnom a Fát.


IV. A hanglejtés a Fá olvasásánál

Egy ideig különleges hanglejtéssel olvastam a Fát, mert azt gondoltam, hogy ezt így kell. Arra gondoltam, hogy mások, akik nagyon egyszerűen olvastak, úgy, mint a szútrákat szavaló szerzetesek – nem veszik komolyan az olvasást. Így elutasítónak mutatkoztam velük szemben.


Később az egyik gyakorló azt mondta, hogy nehezére esik hallgatnia engem a Fá-olvasásnál. Csak ekkor ébredtem fel és néztem magamba. Amikor megtettem, megállapítottam, hogy sok emberi érzéssel olvastam a Fát, személyes tisztátalan tényezőkkel vegyítve. Más gyakorlótársak természetesen rosszul érezték magukat, amikor engem hallottak olvasni!


Azóta a Fá-olvasásnál megpróbálok olyan nyugodtan és természetesen olvasni, mint lehetséges, és egyidejűleg ügyelni arra, hogy a többi gyakorló tisztán halljon. Amikor az ember csoportosan tanulja a Fát, akkor tekintettel kell lennie másokra.


V. A Fá kívülről való megtanulása

A Fá kívülről való megtanulása lehetővé teszi számomra, hogy jobban összpontosítsak a Fá-tanulásra. Több mint két éve csinálom ezt, és úgy érzem, hogy sokat profitálok belőle. Minden nap korán kelek, és fél órát vagy egy órát felmondom a Fát. Bár nem haladok gyorsan, de eközben többet ismerek fel a Fá belső jelentéséből. Miután felmondtam a Fát, azután nem könnyű átcsúszni a réseken a Fá-tanulásnál.


De jött egy időszak, amikor az eredmények ismét nem voltak jók. A Fá kívülről való megtanulásánál az olyan gondolatok, mint „meg kell tanulnom kívülről” és „meg kell tanulnom kívülről a következő két oldalt” fontosabbnak tűntek, mint gondoltam. Következésképpen a memorizálás hatása ezután ismét csökkent.


Később úgy álltam hozzá, hogy a cél nem a „kívülről való megtanulás”, hanem a „Fá mély megértése”.


Néhány gyakorló úgy vélte, hogy rossz az emlékezőképessége, és a Fá kívülről való megtanulása időpocsékolás. Előfordul, hogy megtanulom kívülről a Fá egy bekezdését, de még mindig nem tudom felmondani. Ez gyakran akkor fordul elő, amikor a szöveg pontosan az én problémámat azonosítja. Ez nem egy lehetőség arra, hogy magamba nézzek és megemeljem magam?


Ha egy ideig nem ismerjük fel a problémát, ha nem sikerül kívülről megtanulnunk a Fát, akkor fel kell tenni a kérdést: Ebben az időben a Fára összpontosítottam? Miért időpocsékolás ez? Még ha a felszínen nem is érzünk semmit, biztosan nem hiába tanultuk meg.


Valójában nem a Fá-tanulás formája a fő dolog, hanem a kulcs az, hogy milyen hozzáállásunk van a Fá-tanuláshoz. Ha a Fá-tanulás problémáját egy bizonyos módszer keresésével akarjuk megoldani, akkor ez azt jelenti, hogy kívül keresünk. Csak akkor tanulhatjuk igazán jól a Fát, ha magunkba nézünk, elengedjük a ragaszkodásokat, és megtisztulunk.


VI. A Zhuán Fálun és más Fá-magyarázatok tanulása

1998-tól kezdve a Mester számos, hazai és külföldi Fá-konferenciákon előadott Fá-magyarázatát egymás után jelenttették meg. 1999 után, amikor az üldözés elkezdődött, a Mester számos külföldi Fá-konferencián tanította a Fát. Egy ideig néhány körülöttem levő gyakorló és én is főleg a Mester 1999 utáni Fá-magyarázatait tanultuk. Ez azt az érzést keltette bennünk, hogy megértettük, mit kell tennünk; így még a csoportos Fá-tanulás során sem olvastuk olyan gyakran a Zhuán Fálunt.


Természetesen a Mester összes Fá-magyarázata a Fá, és mindegyiket jól kellene tanulni, de a Zhuán Fálun a legfontosabb. Ez a fő tanítás, és ezt kell a leggyakrabban tanulni.


A Mester azt mondja:

„Éppen még egyszer elmagyaráztam nektek ezt a dolgot mélyrehatóbban. Tulajdonképpen minden Fá-alapelv, amit már elmagyaráztam, ehhez a Fá-hoz tartozik. Olvassátok csak el figyelmesen a Zhuán Fálun-t. Minden alapelv, amit ezen könyv megjelenése után magyaráztam el, a Zhuán Fálun magyarázata. Ha nem hiszitek, olvassátok el hát egyszer. Ha egyedül a Zhuán Fálun szerint műveli magát az ember, már sikeresen művelheti magát.” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián az USA fővárosában, 2006. június 22.)


Azért nem tanultuk jól, és azért éreztük úgy, hogy képtelenek vagyunk a Fá alapelveit elsajátítani, mert a saját emberi elképzeléseink akadályoztak bennünket. Pozitív áttörést kellene megcéloznunk és áttörnünk ezeket az emberi dolgokat. Ha csak a legújabb Fá-magyarázatokat olvassuk, és nem a Zhuán Fálunt, az olyan, mintha „a szekeret fognánk a ló elé”. Ráadásul vannak olyan gyakorlótársak is, akik főként a Minghui weboldalán található tapasztalatcsere-cikkeket olvassák, és nem tanulnak sok Fát. Sok időt töltenek azzal, hogy megfigyelik, vajon más gyakorlók megvilágosodtak-e, és hogyan gyakorolnak. Még ha a többi gyakorló jó is, az még mindig a saját megértésük a Fáról, ami nem hasonlítható össze a Fával.


A Mester azt mondja:

„A Fá tanulása és a művelés személyes dolgok. Mégis gyakran akadnak tanulók, akik más embereket tekintenek saját példaképként – azt vizsgálják, hogyan tesznek mások dolgokat, majd követik azokat. Ez egyfajta elégtelen viselkedésmód, ami a hétköznapi emberek között fejlődött ki. Egy művelőnek nincs példaképe. Az út, amit egyes emberek megtesznek, eltérő, mivel az emberek alapjai is eltérőek; különféle ragaszkodásaik mértéke is eltérő; különbözőek saját jellegzetességeik is; különböző állásokat töltenek be a hétköznapi emberek között; mások a családi körülményeik is, stb. Ezek a tényezők határozzák meg, hogy az egyes személyek művelési útjai különbözőek, saját ragaszkodásaiktól is különbözőképpen szabadulnak meg és próbáik nagysága is eltérő, amikkel meg kell birkózniuk. Ennek következtében a dolgok megnyilvánulásai között nagyon nehéz megtalálni egy mások által alkotott utat, és még kevésbé lehetséges egy személy számára egy másik útra térni. Ha valóban léteznének előre megalkotott utak és megerőltetés nélküli futamok, ez minden bizonnyal nem volna művelés.” (Az út, 2001.07.09., Esszenciák a továbbhaladáshoz II.)


Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem kellene olvasnunk a tapasztalatbeszámolókat. Tudnunk kell, hogy a Fá-tanulás és a Fá jó tanulása alapvető fontosságú, és hogy a jó Fá-tanulás alapján aztán elolvashatjuk más gyakorlók tapasztalatcseréit, és velük együtt megemelkedhetünk.


A Mester azt mondja:

„Egybevetni a tanulást, egybevetni a művelést,” (Szilárdan művelni, 1994.10.07., Hong Yin I)


A jövőben arra kell figyelnem, hogy a Fá-tanulásnál magamba nézzek, és elengedjem minden vágyamat. Talán ezek a gondolatok rejtve vannak, talán nem tűnnek „rossz” gondolatoknak, de valójában ezek játsszák a legrosszabb szerepet, mert megakadályoznak bennünket a Fá tanulásában. És ha nem kaphatjuk meg a Fát, akkor nem művelhetjük magunkat, és nem is beszélhetünk semmiről.


Szeretném emlékeztetni a gyakorlótársakat arra is, hogy a Fá-tanulásnál ezek a helytelen vágyak és emberi érzületek szintén élnek. Ezért nem csak az elménkkel kell felismernünk őket, hanem őszinte gondolatokat is kell küldenünk, hogy eltávolítsuk őket.


Csak akkor küldhetünk tisztább őszinte gondolatokat, ha tanuljuk és megkapjuk a Fát. Egy tisztább szívállapottal több élőlényt menthetünk meg, teljesíthetjük történelem előtti fogadalmainkat, és hazamehetünk a Mesterrel.


***

A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Forrás: Erkenntnisse zum Fa-Lernen: Es kommt auf die Einstellung an