(de.minghui.org) Mióta 1998-ban megkaptam a Fát, a Mester védelmez és vezet a művelésben. Sok mindent megéltem. Szeretnék beszámolni arról, hogyan győztem le a betegségkarmát.
Az illúzió nem tud becsapni engem
2017 januárjában érkeztem Kínából Melbourne-be. Ebben a teljesen idegen környezetben úgy éreztem, hogy túlterhelt vagyok. Többször megbuktam a xinxing-vizsgákon. Áprilisban betegségkarma mutatkozott nálam. Alhasi fájdalmaktól szenvedtem és állandóan fáradt voltam. Még ha befelé is néztem, és őszinte gondolatokat is küldtem, nem volt hatásuk.
Egy augusztusi éjszakán tüzet fogott az elektromos takaróm. Két nappal később majdnem elütött egy autó. Aztán a Kínában élő családom elmesélte nekem, hogy négy rendőr keresett fel a volt otthonomban, Kínában. Le akartak tartóztatni, mert feljelentést tettem Jiang Zemin, a kommunista rezsim korábbi vezetője ellen. Jiang Zemin rendelte el és irányította a Fálun Gong, más néven Fálun Dáfá üldözését.
Három egymást követő éjszaka ugyanazt az álmot láttam, amelyben rákos voltam. A harmadik álmomban egy gyakorló azt mondta nekem, hogy a rák szétterjedt.
Azonkívül alhasi fájdalmaktól szenvedtem. A zavarások nagyon erősek voltak, és több mint 10 kilót fogytam. Valaki megkérdezte, miért fekete a köröm a nagylábujjamon. Aztán olvastam egy beszámolót, amely szerint a fekete köröm oka a rák. Azonnal kikapcsoltam a mobiltelefont – nem kellene ilyeneket olvasnom, mert nem akartam, hogy a gonosz illúziója becsapjon.
Mivel a hangom szokatlanul hangzott, egy másik személy megkérdezte, hogy vannak-e egészségügyi problémáim.
Ezek a régi erők csapdái voltak. Megpróbáltak rávenni, hogy ismerjem el az elrendezéseiket. Csendben azt mondtam a szívemben: „Egészen mindegy, milyen trükköket próbálnak velem eljátszani, számomra ezek mind illúziók. Csak a Mesterben és a Fában bízom. Én csak a Mester elrendezéseit követem.”
A lábkörmömnek azt mondtam: „Én csak a Mesterben és a Fában bízom: te a testem egy része vagy. Én vagyok a test főnöke, és hallgatnod kell rám. Nem kellene a gonoszt követned és illúziókat mutatni nekem. Kérlek, válj fehérré vagy rózsaszínűvé.” Meglepő módon a köröm színe fokozatosan megváltozott. A legnagyobb része fehér lett, a többi rózsaszín. Ez megerősítette az őszinte gondolatokba vetett hitemet.
Egy nap a szobatársnőm megkérdezte tőlem: „Nénikém, beteg vagy? Olyan sápadtnak néz ki az arcod.” Korábban egészséges arcszínem volt. Megnéztem magam a tükörben, és sírni kezdtem. „Ne aggódjon emiatt, Mester. Biztosan át fogok jutni ezen a vizsgán. Kérem, segítsen nekem, hogy megerősítsem az őszinte gondolataimat” – mondtam a Mesternek.
A Mester azt mondta:
„A vizsga, amin a legnehezebb túljutni az embereknek, és amin feltétlenül túl kell jusson az ember a művelésnél, az pontosan az életnek és a halálnak az elengedése. Természetesen nem kell mindenkinél feltétlenül az legyen, hogy meg van vizsgálva az élet és a halál elengedésének a tekintetében, viszont ez nincs is abszolút kizárva. Mindenki, aki a saját legnagyobb nehéz megpróbáltatását járja és le tudja vetni a legnagyobb ragaszkodást, ennél valójában mindig meg van vizsgálva, hogy túljuthat-e ezen a lépésen. Aki elengedte az életet és a halált, az akkor egy istenség, aki nem tudja elengedni az életet és a halált, az pontosan egy ember.” (A Fá-magyarázat a Fá-konferencián Ausztráliában, 1999. május 2-án és 3-án Sydneyben)
Az egoizmus egy ragaszkodás
Elkezdtem befelé nézni az emberi nézeteimre és ragaszkodásaimra. Amit találtam, az sok ragaszkodás volt. Például kényelem, kéjes gondolatok, irigység, dicsekvés, harag, bosszúvágy és még sok más. Ezért otthon minden órában őszinte gondolatokat küldtem. Ezáltal el akartam távolítani a rosszat, amit az emberi társadalomban kialakítottam. Az őszinte gondolatok küldése között a Fát tanultam. Ezen keresztül tudtam kijavítani magam. De a betegségtünetek illúziója egyre erősebbé vált.
Aztán végig gondoltam mindazt, amit az utóbbi időben tettem, hogy kiderítsem, milyen réseket használ ki a gonosz bennem. Eközben elkezdtem kívülről megtanulni a Zhuán Fálunt. Ez volt a negyedik alkalom, hogy kívülről megtanultam a Zhuán Fálunt. Már Kínában, amikor ott voltam, háromszor tanultam meg kívülről ezt a könyvet. Nem voltak más gondolatok a fejemben. Munka után csak a Fát tanultam kívülről. A negatív dolgok próbáltak megzavarni, ámde nem figyeltem rájuk tovább. Amikor megjelentek, azonnal őszinte gondolatokat küldtem, és eltávolítottam őket. Nem ismertem el ezeket a gondolatokat a sajátjaimnak.
Miközben a Fát kívülről tanultam, egy nap észrevettem az önzőségemet. Aztán eszembe jutott, hogy egy Kínában élő családtagom szintúgy a betegségkarmától szenvedett. Nagyon nyugtalan voltam emiatt. A gondolat, hogy elveszítem, nagy fájdalmat okozott nekem; nem tudtam nélküle élni. Néha aggódtam, mert ha elveszíteném őt, senki sem létezne, aki segíteni tudna a nyomtatóm megjavításában. Amikor a nyomtatómnak és a számítógépemnek problémái voltak, mindig rá hagyatkoztam. Mindig segített nekem megoldani a problémákat. Még arra is gondoltam, hogy elviselek érte egy kis karmát.
Ahogy mindez eszembe jutott, azon tűnődtem, hogy vajon én magam tudnék-e feltétel nélkül adni valamit más gyakorlóknak. Még a saját lányomról sem gondoskodtam, amikor világra hozta a gyermekét. Így nem is volt lehetőségem megnézni a babát. Ehelyett a saját dolgommal törődtem. Annyira elfoglalt voltam, és a szabadidőmet csak ennek a családtagnak szenteltem. Tudtam a választ: „Nem, én biztosan nem tenném meg ugyanezt más gyakorlók számára. A szintem nem volt olyan magas.” Az én motivációm önző volt, és a qingen alapult. A qinghez való ragaszkodásom erős volt, és a gonosz kihasználta ezt a rést.
A Mester azt mondja:
„hogy megindítja-e a szíved, ha a családtagjaid, rokonaid és jó barátaid szenvednek, vagy sem, és hogy hogyan ítéled ezt meg – a gyakorlónak nagyon nehéz dolga van!” (Zhuán Fálun, első változat PDF, 273. o.)
A család szeretetéhez való ragaszkodás vezetett az üldözéshez. Miközben a Fát kívülről tanultam, a Mester felnyitotta a bölcsességemet, és ráébresztett a legnagyobb és mélyen elrejtett ragaszkodásra – az önzésre. Ebben a pillanatban éreztem, hogy a súly, ami a szívemet nyomta, és ami miatt nehezemre esett lélegezni, feloszlott. Testileg is újra jól éreztem magam. Köszönöm a Mesternek a könyörületes útmutatást.
A Mester azt mondja:
„Könnyű jó embernek lenni, de már nem olyan könnyű a Xinxing-et művelni – erre fel kell készülniük a művelőknek. Aki őszinte szívet akar, annak először egy őszinte akarattal kell rendelkeznie. Az emberek ebben a világban élnek és a társadalom bonyolult. Ha jótetteket akarsz véghezvinni, akkor valaki meg fog akadályozni ebben. Ugyan te nem akarsz senkit sem megsebezni, de léteznek emberek, akik különböző okok miatt téged megsebeznek. Néhány dolog ezek közül nem véletlenül történik.” (Fálun Gong – Út a megvilágosodáshoz)
A Mester e szavai felébresztettek. A Mester rólam beszélt. Miért érint meg annyira, amikor mások megbántanak? Miért nem tudtam átmenni a vizsgán? Csak miután egy nap elolvastam ezeket a szavakat, jöttem rá, hogy milyen kevéssé vagyok nagylelkű. Saját magam okoztam a problémákat. Miért panaszkodtam másokra? Mások a hétköznapi emberek elveit követik. De nekem úgy kellene kezelnem a problémákat, mint egy gyakorlónak. Túlságosan belegabalyodtam a hétköznapi emberek ragaszkodásaiba, és nem volt jó a művelési állapotom. Amikor mások nem bántak velem jól, vagy forgatták a szemüket, nem tudtam könnyedén venni. Ehelyett még sokáig gondolkodtam rajta. Mindig kívül kerestem, és elmulasztottam, hogy magamnál ismerjem fel az okot. Ez minden lehetséges nehézségekhez vezetett.
Zavarásokat eltávolítani
A démoni zavarások nagyon komolyak voltak. Minden alkalommal, amikor úton voltam a kínai negyedbe, hogy a Fálun Dáfá valódi körülményeit és az üldözést elmagyarázzam, rosszul éreztem magam. A lábaim merevek voltak. Kétszer történt meg velem, hogy a nadrágomba vizeltem a kocsiban. Aztán haza kellett mennem, megmosdani és átöltözni. A régi erőknek azt mondtam: „Zavartok engem, hogy terjesszem az igaz körülményeket és felébresszem az embereket. Nem hagyom magam eltántorítani ettől. Én csak a Mester elrendezéseit követem; semmiképpen sem a tiéteket.” Aznap délután 24 embert bátorítottam arra, hogy lépjen ki a Kínai Kommunista Pártból (KKP). Természetesen a Mester volt az, aki felébresztette őket. A Mester ezzel arra bátorított, hogy folytassam az emberek felébresztését.
Többször is megpróbáltam leírni az akkori élményeimet. Amint elkezdtem ezt tenni, minden egyes alkalommal a betegségkarma illúzióját éreztem. Többszöri próbálkozás után feladtam. Akkoriban nem akartam foglalkozni a nehézségekkel, és meg akartam őrizni a hírnevemet.
Életem legnehezebb napjaiban a könyörületes Mester a Fával irányított, és újra és újra a Fának egy mélyebb megértéséhez juttatott. Amikor nagy fájdalmaim voltak, egész nap a Pudu zenét hallgattam. Eközben mindig sírnom kellett. A Mester véd és bátorít, hogy stabilan műveljem magam a Fálun Dáfában.
Egy reggel felébredtem, és az egész testem jól érezte magát. Láttam, ahogy két Fálun rendkívül nagy sebességgel forgott. A könyörületes Mester újra megtisztította a testemet. Ennél könnyek szöktek a szemembe.
Ezek a nehézségek egy évig tartottak. Miközben a Fát kívülről tanultam, megtanultam befelé nézni. Megértettem, hogy a művelés mennyire komoly dolog. A Mester és a többi gyakorló segítségével olvastam a Fát, és a csoporttal online végeztem a gyakorlatokat 2:50-től 7:30-ig. Naponta két órát töltöttem a Fá kívülről való magtanulásával. Mindezek révén nagyon gyorsan megemelkedtem a művelés számos szempontjában. Végül az őszinte gondolatok eltávolították a gonoszt. Fokozatosan eltűnt az alhasamban levő fájdalom, és regenerálódtam.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Nach innen schauen und Krankheitskarma beseitigen
* * *
tovább ...