(Minghui.org) Anyámmal 2002-ben kezdtem el művelni magam. Kicsi korom óta tisztelettel adózom a Buddha-szobroknak, amelyekkel véletlenül találkoztam. Egy buddhista templomhoz kapcsolódó óvodába jártam. Anyám hitt az isteni lényekben, de mielőtt megkapta volna a Fát, nem igazán volt semmilyen konkrét hite. Néha hiányzott az irányérzéke, és időnként jósokhoz ment, hogy megpróbálja megoldani a problémáit.
Családunk drasztikus változáson ment keresztül, miután megkapta a Fát. Egy fekete festmény miatt a házunk nagyon sötét volt belül, amelyet egy jós adott nekünk. Miután anyám levette a fekete festményt, és lecserélte a Mester portréjára, úgy tűnt, az egész házunk azonnal világosabbá válik. Anyám és én egyszerre tapasztaltuk meg ezt a változást, és megkérdeztük egymástól: „Világosabb lett a házunk?” Látva ezt a Dáfától származó csodát, mindketten éreztük az összetartozás érzését.
Mivel fiatalon kaptam meg a Fát, néha természetesnek vettem a Dáfát, sőt időnként jelentéktelennek tartottam. Úgy éreztem, hogy a Mester együtt-érzőbb és elnézőbb lenne a gyerekekkel szemben, ezért csintalan lehetek. Nem éreztem szükségét annak, hogy szorgalmas legyek. Így értettem meg a dolgokat, mielőtt valóban megvilágosodtam volna arról, mi is a Dáfá.
Csak azt tudtam, hogy a Dáfá jó, de sohasem értettem meg igazán a művelés valódi jelentését. A felnőttek gyakran bizonyos okokból kezdték el a művelést. Az én esetemben azért tanulmányoztam a Fát és végeztem a gyakorlatokat, mert anyám mondta nekem. Kezdetben úgy gondoltam, hogy ez valami érdekes, és hajlandó voltam tanulni, de ahogy telt az idő, kezdtem azt gondolni, hogy a művelés nagyon fárasztó, és nehéz volt korán kelni, hogy egy órán át tanulmányozzam a Zhuán Fálunt. Kezdtem nyomást érezni, és negatív érzéseim alakultak ki a műveléssel kapcsolatban, miután láttam anyám ünnepélyes hozzáállását, vagy amikor azt mondta, hogy sírva maradok hátra, amikor mindenki más beteljesül.
Még az elutasítás ezen érzései ellenére is nagyon együttérző volt velem a Mester. Ha nem művelődtem volna, sok negatív dolgot láttam volna más dimenziókban. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, de azt elmondom, hogy a művelésem kezdetén démonokat láttam, akik megpróbáltak megijeszteni, és féltem a Dáfá művelésétől.
Amikor fokozatosan megértettem a Dáfát, ezek a gondolatok lassan eltűntek. A Dáfától kapott megvilágosodással és anyám vezetésével a gyermekkorom a Dáfában merült el. Sokféleképpen tisztáztuk az igazságot – személyesen a turisztikai helyszíneken és levelek küldésével, telefonhívásokkal és a szöveges üzenetek küldésével. Azt gondoltam akkoriban, hogy ez szórakoztató volt, de most visszatekintve hálás vagyok anyámnak, hogy magával vitt és részese lehettem ennek a folyamatnak. Sajnos még mindig nem voltam elég szorgalmas, még anyám felügyelete alatt sem. „Később” akartam művelni magam, mivel úgy gondoltam, hogy van még hátra idő, és vakon azt hittem, hogy nagyon jól ismerem a Fát.
Gyermekkori éveimben több megpróbáltatás ért, de a Mester mindig megvédett. 2019 április végén találkoztunk egy hatalmas megpróbáltatással. Ezen megpróbáltatás révén csodáknak lehettem tanúja, és új megértést nyertem a Dáfáról.
Befelé tekintés anyám betegségkarma-megpróbáltatásának során
Anyám nyakán egy csomó kezdett növekedni, és nagyon lefogyott. Folyamatosan tanulmányoztuk a Fát, igaz gondolatokat küldtünk és befelé tekintettünk.
Ez alatt az idő alatt három éjszaka csodálatos álmaim voltak, amelyek végül valóra váltak!
Az első éjjel arról álmodtam, hogy elöntötte a víz az elülső udvarunkat, és egy csövet használtam a víz elvezetéséhez. Épp ki akartam lépni a házból, amikor megláttam egy hatalmas óceánt, amelynek felszínén jég úszott, és a jég a házunk előtti úthoz csatlakozott. Akkor még nem értettem ennek az álomnak a jelentését.
A második éjszaka arról álmodtam, hogy azt mondom más dimenziókban lévő életeknek, hogy ne üldözzék az anyámat. De megragadtak a vállamnál fogva, és azt mondták: „Tanulmányozod te a Fát? Végzed a gyakorlatokat? Egyáltalán műveled-e magad?” Azt válaszoltam: „Tanulmányozni fogom a Fát, végezni fogom a gyakorlatokat, és művelődni fogok!” Másnap délután, amikor igaz gondolatokat küldtem, láttam magam, amint egy ezüstkanállal lassan fekete anyagokat kapartam le anyám csomójáról.
Harmadik reggel, épp amikor felébredtem, éreztem, hogy valaki nagyon erőteljesen meglök, majd komoly hangon azt mondja: „Ez a te felelősséged!” Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy reggel 5:55 van, ideje, hogy igaz gondolatokat küldjek.
Abban az időben még mindig nem tudtam jól megérteni az igaz gondolatok küldésének fontosságát. Közben láttam, ahogy anyám nyakán a csomó nagyobbra nőtt, és elkezdett genny fejlődni benne. Anyámnak láza is volt.
Anyám május 13-án került kórházba. E folyamat során a Dáfá tartalma folyamatosan megjelent a fejemben. Az elmém egyik része hitt a Dáfá elveiben, de egy másik részem nem volt biztos abban, hogyan kezeljem a körülményeket. Nagyon ellentmondásos voltam, és most visszagondolva arra, hogy mennyire tehetetlennek éreztem magam abban az időben, még mindig fáj.
Ez alatt az idő alatt volt egy fontos gondolatom, hogy erős igaz gondolatokkal teljesen megtagadjam a régi erők elrendezéseit.
Amikor az orvosok anyámat műtötték, azt gondoltam magamban: „Minden rendben lesz! Ez a régi erők elrendezése, anyám Dáfá-tanítvány, és őskori fogadalma van az érző lények megmentésére.” Egy hónapig voltam vele kórházban. Ez idő alatt rájöttem, hogy a Dáfá mélyen beágyazódott a szívembe, és szilárdan hittem a Dáfában.
Anyám folytatta a Fá tanulmányozását és a gyakorlatok végzését, miközben sebtsztítást végeztek és átültették a bőrt nála. Anyám erős elmével képes volt megszüntetni a karmáját és elviselni ezt a nagy megpróbáltatást. A Fá tanulmányozása és a Minghui weboldal cikkeinek olvasása szintén megerősítette az igaz gondolatainkat. Rájöttünk a Minghui weboldal fontosságára, mert ez egy művelési platform tengerentúli és szárazföldi kínai gyakorlók számára. A Minghui webhely olyan, mint egy tiszta vízfolyás, amely megtisztítja a kétségeinket. Áttörést értünk el, amikor igaz gondolatokat küldtünk egy órán át. Miután megtapasztaltuk az őszinte gondolatok küldésének valódi jelentését, a dimenzionális mezőink nagyon tisztává váltak. Nagyon nyugodttá, tisztává és könnyeddé váltunk.
Miközben legyőztük ezt a megpróbáltatást, a Dáfá sok csodát tárt elénk. Például, miután a beteg érzéstelenítést kap, hányása, gyengesége és étvágytalansága lehet, miután magához tér. De amikor anyám a műtét után felébredt, normálisan tudott enni, jó kedvű volt és villámgyorsan felépült. Az orvosok meglepődtek. Közben befelé néztem, és sok mindenre ráébredtem. Arra is rájöttem, hogy az élet értékes, és a művelés rendkívüli. A legfontosabb, hogy megvilágosodtam a Fálun Dáfát gyakorlók egy testként való együttműködésének erejére.
A megpróbáltatások során sok gyakorló megpróbált rámutatni a hiányosságainkra, hogy segítsen nekünk. Véleményem szerint nem kellett volna megpróbálniuk segíteni rajtunk, mondván, hogy nézzünk befelé. Ehelyett segíteniük kell a gyakorlókat, hogy megszabaduljanak a régi erők halálos szorításától. Függetlenül attól, hogy jól csináltuk-e vagy sem, a régi erőknek nem szabad indoklásként felhasználniuk ezt arra, hogy üldözzenek minket. A gyakorlók csak a Mester elrendezéseit ismerik el – másokat nem. Ha nem támogatjuk egymást igaz gondolatokkal, akkor az ugyanaz, mintha valakit eltaszítanánk magunktól, és azt mondanánk a régi erőknek: „Ebben a tekintetben nem csinálta jól, ezért üldözni kell.” Ezt most nagyon mélyen megértettem, és nem akarok részletesebben belemenni. Valóban csak köszönetet szeretnék mondani a gyakorlótársaknak az abban az időben nyújtott támogatásért az őszinte gondolataik révén.
Nagy változáson mentem keresztül, és éreztem a Mester védelmét és törődését. A műtét után anyámat visszaszállították a szobájába. Mindketten fáradtak voltunk, ezért lehunytam a szemem, hogy egy kicsit pihenjek. Éppen amikor lehunytam a szemem, láttam, hogy a Mester fashene (törvényteste) egy sárga kaszájában anyám előtt meditál. Megdöbbentem és megriadtam. Miután magamhoz tértem a meglepetésből, elmondtam anyámnak, mit láttam. Néhány pillanattal később anyám nagyon melegnek érezte magát, és jó kedvében volt, miközben egész éjjel a Zhuán Fálunt tanulmányozta. Azután a gyors felépülés útjára lépett!
Miután anyámat elbocsátották a kórházból és hazaértünk láttam az első álmomban látott forgatókönyvet. Áradás helyett esővíz gyűlt össze az elülső udvarunkban. A jégkockák álmomban valójában egy ösvény volt, amely részben víz alá került. Megértettem, hogy ez a megpróbáltatás olyan volt, mint a háborgó tenger, és a Mester egy utat mutatott nekem a hazatéréshez. Abban a pillanatban szótlan voltam, és miután letelepedtem otthon, könnyekben törtem ki a Mester arcképe előtt. Mélyen elmélkedtem azon: „Mi a művelés? Miért kell művelnem magam? Mi a művelés valódi jelentése?” Csak akkor indultam el igazán a művelés útján, miután valóban megértettem, mi a Dáfá.
Találtam néhány okot, hogy szerintem miért volt ekkora ez a megpróbáltatás. 2018-ban megmentettem egy fehér cicát. Mivel egyedülálló gyermek voltam, erre a cicára támaszkodtam, mint játszótársra, és különleges érzéseket fejlesztettem ki iránta. Tudtam, hogy a Dáfá-gyakorlóknak nem szabad állatokat nevelniük, de továbbra sem tudtam elválni a cicától. Sikerült rábeszélnem anyámat, hogy tartsa meg, és nagyon jól gondoskodtam róla. Még azt is szerettem volna, ha kisállat-sztár lenne az interneten.
A rokonom is egy fehér cicát választott ki, és az én cicám és az ő cicája játszótársak lettek. A cicák imádni valók voltak, de ez tisztátalanná tette a művelési környezetünket. Folyamatosan aggódtam a cicákért, amikor nem voltam otthon, és kerültem a Fá tanulmányozását és a gyakorlatok végzését a közelükben.
Miután anyámmal ellenőrzésre mentünk az orvoshoz, az orvos elmondta nekünk, hogy ez a csomó csak az emberi belekben található baktériumtól származik, és ritkán jelenik meg az ember nyakán. Az orvos azt is elmondta, hogy az állatok ürüléke hordozza ezt a fajta baktériumot. Amikor befelé néztünk, rájöttünk, hogy ennek valami köze van a cicákhoz. A hétköznapi emberek számára normális, hogy háziállatokat tartanak, de művelőkként nekünk nem szabad háziállatokat nevelnünk vagy megölnünk.
Az álmomban „Ez a te felelősséged” mondat arra utalt, hogy elhanyagoltam az igaz gondolatok küldésének fontosságát. Kihasznált engem a gonosz, ezért a harmadik álmomban megkérdezték tőlem: „Egyáltalán még műveled magad?”
A Mester azt mondta:
„A nehézségek még fel is halmozódhatnak; hogyan juthatsz át, ha ilyen dolgokból sok van felhalmozva nálad? (Fá-magyarázat a Fá-konferencián Szingapúrban)
Adottnak vettem a Dáfát, és azt gondoltam, hogy ha anyám tanulmányozza a Fát, a Mester megvédi őt. Nem jöttem rá a saját művelésem fontosságára, és elhanyagoltam a testem más dimenziókban történő megtisztítását. Emellett anyámra is erősen támaszkodtam. Ez a megpróbáltatás valóban felébresztett!
Egy év telt el a megpróbáltatás kezdete óta. Néha még „elfelejtem a fájdalmat, ha a heg begyógyult”. Amikor a még nem művelt részeim felszínre kerülnek, hajlamos vagyok tétlenül elművelni őket. A művelés azonban ilyen, és a sikeresen művelt részeinket leválasztják, és tovább műveljük a műveletlen részeket.
Anyámnak és nekem, mindkettőnknek megvan a saját Dáfá-projektünk, és megmentjük az érző lényeket. Az egyetlen különbség a korábbiaktól az, hogy mindketten mélyebben megértettük a Dáfát. Különösen ennek a világjárványnak az idején értettem meg igazán a Dáfában való művelés értékét.
Miután 18 évig gyakoroltam a Dáfát, ezzel a bot figyelmeztetéssel valóban észhez tértem. Igazán szégyellem, hogy nem sikerült jobban csinálnom és még mindig sok hiányosságom van.
Köszönöm Mester, az együttérző védelmedet!
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett összes cikket, grafikát és tartalmat szerzői jog védi. Nem kereskedelmi felhasználásuk megengedett, ha hivatkoznak az eredeti cikk címére és hivatkozására.
* * *
tovább ...