(Minghui.org) Egyre jobban tudatosult bennem, hogy alapvető művelési ragaszkodásom az önmagamhoz való kötődés. Ez alapvető akadályt jelent a művelés mély értelmének a megértésében a Fá-helyreigazításban, és abban, hogy visszatérjek a Dáfába. Ez szintén egy alapvető tényező, ami a mai környezet kialakulását okozta, és akadályozza az emberek megmentését. A Dáfá-tanítványok „önzése és ego tényezői” a Mester Fá-helyreigazításának fő akadályává váltak ma.
Körülbelül négy hónappal ezelőtt a szorgalmas gyakorlat hiányát a régi erők kihasználták nálam. Kificamítottam a bal vállamat, fájdalmat okozva a bal ízületemben, amely később merevséggé és fájdalommá fejlődött a bal karomban. Különösen akkor, amikor a Fálun Karóállás gyakorlatot végeztem, a bal vállam és a karom nagyon fájt, folyamatosan remegett, és úgy éreztem, mintha egy hegy nyomódott volna le a fejem tetejére. Valahányszor gyakoroltam, fájt és izzadtam. Kitartóan végeztem a gyakorlatokat, mert azt gondoltam, hogy ez a karma megszüntetése, és mindez javulásomra szolgál. Négy hónap alatt, bár a fájdalom fokozatosan csökkent, mégis mindig izzadtam. Elkezdtem azon gondolkodni, miért tartott ilyen sokáig ez az állapot. Úgy éreztem, hogy bár magamba néztem és találtam néhány mellékes dolgot, mégis van egy alapvető probléma, amelyet nem ismertem fel.
Két nappal ezelőtt a fájdalom ismét elkezdődött, amikor gyakoroltam, megpróbáltam kitartani, és úgy éreztem, hogy nagyon hosszan tart. Hirtelen felébredtem: „Ki ez az ember, aki elviseli a fájdalmat és kitartóan gyakorol?” Azonnal megértettem, hogy az „én” volt az, aki elviselte a fájdalmat és kitartott a gyakorlatban, mert az „én” akarta megszüntetni a karmát és javítani magán. De az alapvető életemet a Mester Dáfája újjáteremtette, ez egy Dáfá részecske, egy olyan élet, amely teljes egészében az Őszinteség-Együttérzés-Türelem-ből áll. Ez egy olyan élet, amely harmonizálja, amit a Mester akar, teljes összhangban van a Dáfával, és segíti a Mestert, hogy felébressze az emberek lelkiismeretét. Egyszerűen nincs benne az a gondolat, hogy „fejlődni akarok! Meg akarom szüntetni a karmát.” Ez a fajta gondolkodás abból a régi alapvető tényezőből származik, amely az életet a régi univerzumban alkotta - az egóhoz kötődik, nem pedig az én valódi természetemhez és lényemhez tartozik.
Amikor erre rájöttem, a fejem felett álló nagy hegyszerű dolog azonnal eltűnt, és a fájdalom elmúlt. Úgy éreztem, mintha felszabadult lennék. Abban a pillanatban valóban úgy éreztem, hogy a gyakorlatok végzése segít a Mesternek a Fá-helyreigazításban, és megmenti az égitestek számtalan érző lényét.
Ez a mély tapasztalat világosan láttatta velem azt a negatív szerepet, amelyet az „önzés és az ego” tényezője játszik a Dáfá-tanítványok jelenlegi művelésében a Fá-helyreigazításban. Mélyebben megértettem a Fá-helyreigazításban való művelést.
Mester azt mondta:
“Azt is el akarom mondani neked, hogy a múltbéli természeted valójában az egoizmuson és az önzőségen alapult. Mától fogva, ha bármit teszel is, először másokra gondolj és műveld magad az önzetlenségig és emberbarátságig. Így mától kezdve bármit teszel vagy bármit mondasz, másokra kell gondolnod. Vigyáznotok kell, hogy a Dáfá örökké változatlan maradjon!” (A buddha-természetben nem hagyunk ki semmit; Esszenciák a további haladáshoz I.)
Az „ego” és az „önzés” megnyilvánulása az emberi társadalomban az, hogy önközpontúan beszélek és cselekszem, kiindulópontként az én-t véve alapul, például: családom, régióm, hazám stb. Az idő múlásával a Dáfá-tanítványok igazi énjét a „magán-én” különböző szintjei temették el abban a folyamatban, amikor a Mestert követték a három birodalomig, és az „önző-én” rétegeit alkották meg a három birodalomban. Ebből az „önző-énből” különféle emberi koncepciók alakulnak ki.
Az üldözés megindítása után a Dáfá-gyakorlók a Fá-helyreigazítás művelésének szakaszába léptek. Annak érdekében, hogy a tanítványok lépést tudjanak tartani a Fá-helyreigazítással, a Mester folyamatosan előadást tartott és megnyitotta a Fá-helyreigazítás művelésének belső értelmét. Végül rájöttem, hogy a három dolog elvégzésének alapja az érző lények megmentése és a Fá-helyreigazítás kell, hogy legyen, és nem arról kell szólnia, amit „én” akarok. Nem számít, milyen megpróbáltatásokkal találkozunk, mindaddig, amíg valóban elengedhetjük az „önzést és az egót”, és valóban az emberek megmentésére gondolunk, a környezet azonnal pozitívvá válik, és a megpróbáltatások ennek megfelelően eltűnnek, mert a Fá hatalmas ereje ott van. Nincs szükség arra, hogy „én” ilyen vagy olyan módon „áttörjem” a megpróbáltatásokat.
Az üldöztetés kezdetén Pekingbe mentem a Dáfá védelméért folyamodni, és egy fogvatartási központba kerültem. Sokáig egy ajtópanelhez voltam kötve. Testemnek fájdalmai voltak, és a derekam úgy fájt, mintha eltört volna. Amíg elviseltem a fájdalmat, láttam, hogy ugyanabban a cellában az összes fogvatartott némán ül és figyel engem. Hirtelen szánalmat éreztem irántuk - elméjük tisztaságának elvesztése miatt az útvesztőben nem vették észre, hogy épp megfizetnek az elkövetett bűneikért. Ha a fájdalmammal elviselhetném ezeknek az életeknek a bűneit, hogy hamar megértsék az élet valódi értelmét, akkor készségesen megtenném! Ebben a pillanatban minden fájdalmam eltűnt, és nagyon jól éreztem magam, mintha csodálatosan lebegtem volna a levegőben. Az őr azonnal bejött, hogy kikötözzön, én pedig aznap este kiszabadultam a fogdából.
Emlékszem több mint 10 évvel ezelőttre is, amikor szinte éjjel-nappal megfigyeltek. Miután egyszer azt gondoltam, hogy meglátogatom egy gyakorló társamat, megjelent a félelem anyaga, és beborította az egész testemet. A lábam önkéntelenül remegett. Nevettem a helyzeten, remegő lábamra mutattam és azt mondtam: "Nem akadályozhatsz meg abban, hogy egy testet alkossak a gyakorlótársaimmal, ezt akarja a Mesterem, rád csak a megsemmisülés vár."
Amint ezt kimondtam, éreztem, hogy a félelem anyaga azonnal olyanná alakul, mint a hideg víz, és kifolyt a lábujjaimból. Akkor még a félelem fogalma is eltűnt az agyamból, és az elmém tiszta volt.
Most már rájöttem, hogy miért múltak el a megpróbáltatásaim, és miért tűnt el olyan gyorsan a félelem. Az történt, hogy elengedtem az „önzés és az ego” rétegét, és megfeleltem az adott szintű Fá követelményeinek, és a Fá közvetlenül hozzáigazított ahhoz. Én csak művelem magam és elengedem a tisztátalan dolgokat, és minden ami történik, az a Mester Fá-helyreigazítása ami hat rám.
Természetesen, miközben a Fá-helyreigazítás előrehaladása tovább halad a mikrokozmikusabb szint felé, a Fá színvonala számunkra egyre magasabb és magasabb. Más szavakkal, az „önzés és az ego” mértéke, amelyről korábban azt hittem, hogy elengedtem, még mindig létezik, de az „önzés és az ego” ezen szintje még mikroszkopikusabb. Fá-helyreigazításbeli művelésünk nem más mint, hogy folyamatosan műveljük magunkat az „önzés és az ego” rétegeinek eltávolításával, amíg alapvető természetünk, a Dáfá részecskéje visszatér a Dáfába.
A Mester óriási kitartással vár a Dáfá-tanítványokra, hogy felemelkedjen a megértésünk. Művelésünk akadályait és az emberek megmentésének minden akadályát alapvetően maguk a Dáfá tanítványok „önzése és egója” miatti tényezők okozzák, ideértve az amerikai választások helyzetét is.
Miért marad sok gyakorló hosszú ideig egy bizonyos szinten és fejlődik lassan? Miért ilyen ma az emberek megmentésének látszólagos környezete? Úgy látom, hogy a Dáfá-tanítványok nem értik a Dáfá-művelés belső jelentését, és ez az „önzés és az ego” akadályozza őket, így nem találják meg valódi természetüket.
A képtelenségünk arra, hogy igazán megértsük a Dáfá művelését, az, ami arra késztet bennünket, hogy megpróbáltatásokra gondoljunk, amikor a művelésről beszélünk. Ekkor esünk bele a régi univerzum élőlényeinek nézőpontjába. Pontosan ezt a Dáfá-tól eltérõ megértést használják a régi világegyetem magasabb szintű lényei. Ezért nem mondható el, hogy annak, hogy a mai emberek erkölcsileg annyira alacsonyak lettek, és annak, hogy a környezet annyira rossz lett volna, semmi köze nem lenne a Dáfá-tanítványok művelésének lassú javulásához! A megmentetlen emberek valójában szerencsétlen lények, és azok az elfajulttá vált magasabb rendű lények pontosan a Dáfá-tanítványok művelésének úgynevezett kedvéért változtatták a világ népét olyanná, amilyenné az mára vált. Ezért nem az embereket kell hibáztatnunk, hanem meg kell találnunk saját okainkat és gyorsan javítanunk kell a xinxingünket!
Most már rájöttem, hogy a Dáfá-tanítványok természete a Dáfá egy részecskéje, és egy élet, ami harmonizálja azt, amit a Mester akar. A részecskének nem az a gondolata, hogy „szilárd akarok lenni és el akarom fogadni a megmérettetést”. Ha a Dáfá-tanítványok teljesen el tudják engedni önzésüket és egójukat, és összehangolják azt, amit a Mester akar, akkor az Egyesült Államokban és a világban a művelés és az emberek megmentésének környezete alapvetően megváltozik. Ez valóban az érző lények megmentésének környezetévé válik. Sok embert megmentenek. Ezt akarja a Mester!
*****
A Minghui szerkesztőség megjegyzése: Az ebben a cikkben kifejtett nézetek a szerző saját véleményét képviselik, amelyekért maga a szerző felelős. Az olvasóknak önállóan kell értékelniük a cikk minőségét.
Forrás: Main Impediment: Selfishness and Ego
* * *
tovább ...