(de.minghui.org) Nem sokkal azután, hogy elkezdtem gyakorolni a Fálun Dáfát, a gyakorlótársak azt ajánlották, hogy vegyem át egy asszisztens feladatát. Egy nap megszerveztem a gyakorlótársaknak, hogy nézzék meg a Mester előadásainak videóját. Amikor eljött az a rész, ahol a Mester „a foghúzásról” beszél, néhány gyakorló nevetett rajta és sugdolóztak. Kicsit bosszankodtam ezen és azt mondtam nekik: „A Mester itt a Fát magyarázza. De ti úgy viselkedtek, mintha egy történet lenne, és nem veszitek komolyan! A Mester Fá-elveket magyaráz el nekünk! Azt mondja, hogy a művelés a ragaszkodások alapos eltávolításából áll, és minden akadály leküzdhető. Ha csak felszínes dolgokat csinálunk emberi módszerekkel, és nem vetjük el alapvetően az emberi ragaszkodásainkat, elképzeléseinket és vágyainkat, akkor semmi sem változhat meg igazán.” Az összes gyakorló azonnal abbahagyta a beszélgetést, és csendben nézte meg a Mester videóját. Aznap egy gyakorlótársunk lánya elkezdte gyakorolni a Fálun Dáfát.
Ma, amikor elolvastam a „foghúzásról” szóló részt a Zhuán Fálunban, a Fálun Dáfá fő művében, felismertem ennek a jelentését egy másik szinten. A Mester ezzel a példával akarta szemléltetni a tanítványainak, hogy mi a különbség a Dáfá-tanítványok valódi művelése és az úgynevezett művelés között, amelyet a régi erők kényszerítettek rájuk.
A Fá-helyreigazítás idejében való művelés, amelyet a Mester nekünk, Dáfá-tanítványoknak rendezett el, olyan, mint a „foghúzás”, és a gyökerétől fogva megoldja a benne lévő problémát. Amikor a probléma gyökerétől fogva megoldódik, a kívülről jövő illúziók feloldódnak. Tehát a probléma belülről kifelé és a gyökerétől fogva teljesen megoldódik. A Mester példájában szereplő férfi célja mindazonáltal az volt, hogy rávegye az embereket, hogy felismerjék a gyógyszerének az erejét, elfogadják és megvásárolják azt.
Ez a Fá-elv érvényes a Dáfá-tanítványok művelésére is a Fá-helyreigazítás időszakában. Ha nehézségekbe ütközünk, befelé kell néznünk, és meg kell keresnünk a probléma mélyen levő okát. Ha megtaláljuk a probléma okát, a Fá megtisztít minket, és minden felszínes probléma megszűnik. Akkor még őszinte gondolatokkal szükséges rendelkeznünk és becsületesen cselekednünk, a probléma megoldódik, és a három dolgot könnyebb lesz elvégezni. De mindannak a célja, amit a Dáfá-tanítványok tesznek, nem saját magunk számára van, hanem a Dáfá hatalmas erényének az igazolására és minden élőlény megmentésére. Ennél nem létezik egoizmus.
Az úgynevezett művelés, amelyet a régi világegyetemből a régi erők kényszerítenek a Dáfá-tanítványokra, olyan, mint a nyugati orvoslás „foghúzása”. Démoni nehézségeket rendeznek el a Dáfá-tanítványok művelésében, és külső kényszer által üldözik a fizikai testüket. A régi erők a Dáfá-tanítványok ragaszkodásait kívülről befelé akarják megváltoztatni démoni nehézségeken keresztül, azzal a céllal, hogy a Dáfá-tanítványok művelése és emelkedése álljon az első helyen, és a Dáfát tegyék a második helyre. A valóságban ez a stratégia egyáltalán nem oldja meg a Dáfá-tanítványok alapvető problémáit, és átjárja az egoizmus és az „ego”.
Egy gyakorlótárs élménye
Emlékszem egy gyakorlótársamra, aki egy olyan élményről mesélt nekem, amelyet az üldözés kezdetén a börtönben élt át. Ez nagyon meghatott.
Egy nap a börtön cellájában akarta végezni a gyakorlatokat. A cella vezetőnője azt mondta neki: „Nem szabad gyakorolnod. Ha mégis megteszed, fel foglak jelenteni!” A gyakorló elgondolkodott rajta, és már nem ragaszkodott ahhoz, hogy gyakoroljon, hanem leült és magába nézett. Arra gondolt: „Melyik emberi érzületet nem adtam még fel, hogy a cella vezetőnője nem engedi, hogy gyakoroljak, és ezáltal bűncselekményt követ el a Dáfá ellen?” Aztán megtalálta a problémáját, nevezetesen, hogy mindig is elégedetlen volt a vezetőnővel. Azonnal kijavította a helytelen gondolatait. Ebben a pillanatban a cella vezetőnője hirtelen megváltoztatta a hozzáállását és azt mondta: „Itt gyakorolhatsz. Senki sem fog feljelenteni!” A gyakorlónő elkezdte a gyakorlatokat, miközben a vezetőnő figyelmesen nézte őt. Csodálkozva felkiáltott: „Hogyhogy sohasem vettem észre, milyen jól nézel ki! Valóban jó ez a művelő iskola!”
A gyakorlónő befelé nézett, nem azért, hogy saját maga megemelkedjen vagy bármilyen démoni nehézségeket legyőzzön, hanem hogy élőlényeket mentsen meg és igazolja a Dáfát. Amikor a gyakorlónő megtalálta a saját hiányosságait, az egész rákényszerített üldözés azonnal feloldódott, miáltal igazolta a Dáfát és egyidejűleg élőlényeket mentett meg.
Ha mindannyian így viselkedtünk volna a művelési utunkon, akkor létezhetne-e még az üldözés? Akkor igazoltuk volna a Dáfát, és kitartóan megmentettük volna az élőlényeket. Ez a Dáfá-tanítványok igazi feladata a művelési folyamatunk során – a Dáfá igazolása és az élőlények megmentése.
Megállapítottam, hogy némely gyakorlók csak akkor néznek befelé, ha nehézségekbe ütköznek. A saját megemelkedésükre összpontosítanak, vagy arra, hogy valamilyen démoni nehézségeket legyőzzenek, vagy valamilyen problémákat megoldjanak anélkül, hogy a Fá igazolását és az élőlények megmentését helyeznék az első helyre. Ha nem szabadulunk meg az „egoizmustól” és az „egótól”, akkor a régi világegyetem törvényszerűségében bolyongunk majd, és körbe fogunk forogni a régi erők elrendezésében. Akkor nem szabadulhatunk ki ebből és nem emelkedhetünk meg.
Eltávolítani az utolsó réteget, amely „egoizmusból” és „egóból” áll
Természetesen a művelés hasonlít egy hagyma hámozásához. A ragaszkodásokat rétegről rétegre távolítjuk el. A múltban való befelé nézés a saját megemelkedésünk számára nem nevezhető helytelennek, mert a Fá akkoriban ezt követelte meg tőlünk. Azonban felismertem, hogy a mai Fá-helyreigazítás folyamatának az előrehaladása a régi világegyetem utolsó és legalapvetőbb részéig hatolt előre, és hogy most eljött az idő a Dáfá-tanítványok számára, hogy eltávolítsák a héj utolsó rétegét, amely „egoizmusból” és az „egóból” áll.
Miközben ezt írom, eszembe jut egy élmény. Körülbelül tíz évvel ezelőtt egy távolsági buszon ültem, amikor hazatértem egy külföldi utazásról. Kinéztem az ablakon. A mező, a föld és az ég nyugodt és harmonikus volt, a gondolataim is lassan nyugalomba jutottak. Ebben a pillanatban eszembe jutott a Mester egy mondata:
„A Fa teremtett mennyet és földet” (3. Sorsalkalom – egy szempillantás (2006. 05. 02.), Hong Yin III )
Ebben a pillanatban megértettem ennek a szintnek a Fáját. Mivel a mennyben és a földön mindent a Dáfá teremtett meg, miért ragaszkodom én olyan nagyon a gondolataimhoz, a megértésemhez és ahhoz, amit akarok? Hogy egybeolvadjak a Fával, elengedhetek mindent, amim van!
Ebben a pillanatban egy erős energiaáramlatot éreztem, amely szökőárként áramlott a belsőm legmélyebb részéből! Szavakkal nem tudom kifejezni, hogyan éreztem magam ebben a pillanatban – kiáltani akartam, amikor a könnyek folytak az arcomon. Ebben a pillanatban megláttam az igazi „énemet” az alhasam területén, aki, mint egy hét vagy nyolc éves gyermek, minden erejéből kiugrott, még mindig egy vékony, kissé fekete, átlátszó filmszerű anyagba burkolva. Úgy éreztem, mintha sok por hullana le rólam, és mintha most felszabadultam volna! Amikor leszálltam a buszról, észrevettem, hogy az egész világ megváltozott. Most mindenben érezhettem Őszinteséget, Jóságot és Türelmet. Tudtam, hogy a vékony film az „egoizmus” és az „ego” volt.
Ha a mai napig még mindig azzal a megértéssel műveljük magunkat, hogy a befelé irányuló keresés a saját megemelkedésünkre szolgál, akkor egyáltalán nem leszünk képesek felfelé emelkedni, mert ami ilyen gondolatokat sugároz ki, az az utolsó héj, amely beborítja igazi önmagunkat. Ez a héj az „egoizmus” és az „ego”. Ez nem a mi igazi természetünk.
Az igazi énünk a Fá egy része, és egy olyan élet, amely igazolja a Fát és megment minden élőlényt. Ez egy olyan élet, amely meg akarja valósítani a Mester akaratát, és amelynek nincs ilyen egy önző és öncélú viselkedése. Máskülönben ez az „egoizmus” és az „ego” héja, amelyek állítólag művelik magukat; az igazi én eközben nem művelődik. Ez az utolsó héj az, ami megakadályoz bennünket abban, hogy kitörjünk a régi világegyetemből, és megfeleljünk egy Dáfá-tanítvány igazi mércéjének.
Úgy hiszem, hogy az „egoizmus” és az „ego” héja vált a Dáfá-tanítványok legfőbb akadályává. Ezt le kell bontani, csak akkor érhetjük el azt a tökéletességet, amelyet a Mester és az új világegyetem követel meg tőlünk.
A szerkesztő megjegyzése: Ez a cikk a szerző személyes nézeteit és felismeréseit mutatja be, és a tapasztalatcserét szolgálja.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika vagy egyéb tartalom a hu.Clearharmony.net szerzői jogainak védelme alatt áll. A tartalom nem kereskedelmi célú újranyomtatásakor vagy terjesztésekor kérjük, tüntesse fel az eredeti címet és URL-linket, és tegye egyértelművé, hogy a hu.Clearharmony.net -ről származik.
Forrás: Empfehlung der Redaktion: Die Erleuchtung des „Zähneziehens"
* * *
tovább ...