Ne tűrjük tovább passzívan az üldözést, hanem aktívan lépjünk fel ellene

(de.minghui.org) A KKP a Zero-out (Egy sem maradhat) kampányt folytatja Kína-szerte. Minden Fálun Dáfá-gyakorlót arra akar kényszeríteni, hogy „átneveljék” és tagadja meg a hitét. Ez engem is érintett, és engem is zaklattak. Néhányan eljöttek a házamhoz, de nem voltam otthon. Aztán felhívták a férjemet, aki egy sms-t küldött: „A lakónegyed emberei keresnek téged.” Amikor munka után hazaértem, elmesélte az egész történetet.


A férjem aggódott a biztonságomért

Félt, hogy bajba kerülök, ezért megpróbált meggyőzni, és azt mondta: „Írd csak hát egyszerűen alá, hogy nem gyakorolsz többé, különben ezek az emberek minden nap jöhetnek!” Nagy nyomást érzett. Ezután panaszkodni kezdett, és azt mondta, hogy most végül már elege van. Nem bírja tovább. Több mint húsz éve nem tudtunk egy nyugodt életet élni. Aztán még hozzátette: „Ebben nem veszek részt többé.”


Tulajdonképpen akkoriban nagyon megértő volt, és együtt is működött velem. Amikor megmondtam neki, hogyan kellene viselkednie a kegyetlen üldözéssel szemben, követett engem. Még a KKP csatlósai is féltek tőle. 1999-ben egyszer galléron ragadta a helyi „610-es iroda” vezetőjét, és életre-halálra akart megküzdeni vele. Emiatt jó férj hírében állt a szomszédságban és a rokonságom körében. Én ezt így értettem: mivel még nem művelte magát, pusztán a felesége iránti szeretetből viselte el ezeket az éveket. De most az volt az érzése, hogy valahogy nincs vége ennek az egésznek, és nincs remény arra sem, hogy az üldözés egyszer véget ér. Elérte a tűrőképessége határait.


Amikor így gondolkodtam, igazán nagyszerűnek találtam őt. Azt tette, amit egy őszinte kínai állampolgárnak és egy Fálun Dáfá gyakorló rokonának tennie kell.


Végül megvigasztaltam, és azt mondtam neki: „Nem kell többé félned.” Megkérdezte: „Mit tervezel?” Azt válaszoltam: „Holnap elmegyek hozzájuk.” Azt hitte, hogy ez felvágás, és tesztelt: „Meg mered tenni?” Nem vitatkoztam vele, és ő egyszerűen viccnek tartotta a szavaimat. Valójában azonban erre a lépésre határoztam el magam. Már a legutóbbi alkalommal is, amikor kerestek, gondoltam rá.


A múltban, amikor ilyesmi történt, mindig azt tanácsolta, hogy hagyjam el az otthonom, és egy időre maradjak máshol, hogy elkerüljem az üldözési hullámot. Akkor úgy is tettem, ahogyan mondta. De ezúttal nem akartam. Eszembe jutott a Mester verse:


Előzetes

Az ősz még nem múlt el, a tavasz már itt van

Amit emberek nem hisznek, minden jön

A menny felhasad, ég a föld

A gonosz elbújik, a romlott emberek menekülnek

Gong áramlik be, kísértetek üvöltenek

Dafa-tanítvány, a kilencedik mennybe fel

Aki mennyet és földet ural, az embervilág Daóját helyreigazítja

(Előzetes, 2001. december 30. Hong Yin II)


Dáfá-tanítványként az éppen „az embervilág Daóját kellett helyrehoznom”. A fejem tele volt a -alapelvekkel, amelyeket a Mester tanított nekem. Minél többet gondoltam rá, annál erősebbek lettek az őszinte gondolataim. Én Dáfá-tanítvány vagyok, kitől kellene félnem? Az egész világegyetem összes istensége engem figyel. Be kell bizonyítanom, hogy méltó vagyok rá, hogy az összes istenség csodáljon engem.


Ha ezt már felismertem, akkor képesnek is kell lennem rá, csak így lehet ezt művelésnek nevezni. Azon az éjszakán nagyon sokáig küldtem őszinte gondolatokat, hogy eltávolítsam azokat a gonosz tényezőket a rossz emberek mögött, amelyek más dimenziókban irányítják a gonosz embereket.


Magam kezdeményezek

Mielőtt a férjem másnap reggel munkába indult, ismét azt mondta, hogy ne csináljak semmi ostobaságot, és ne adjam fel magam.


Felfrissítettem magam, őszinte gondolatokat küldtem, elkészültem és elindultam. Először is elmentem egy gyakorlótársnőmhöz, röviden elmondtam neki a szándékomat, és megkértem, hogy küldjön őszinte gondolatokat értem. Aztán egyedül mentem el a lakónegyed ügyintézéséhez, az utcai bizottsághoz. Az ajtóban lelassítottam a lépteimet, ismét őszinte gondolatokat küldtem, és végül beléptem. Elmondtam az embereknek, hogy kit szeretnék meglátogatni. Az illető történetesen a helyszínen volt. Először azt hitte, hogy ott lakom, és kérni akarok tőle valamit. Amikor megmondtam a nevemet, kissé pánikba esett, és összevissza beszélt.


Pontosan ez volt az, amit terveztem: magam kezdeményezni, váratlanul áttörni a gonosz taktikáját. Én magam akartam játszani a főszerepet. Hogy visszaszorítsák a saját félelmüket, az üldözők gyakran több fős csoportokban mentek a Fálun Dáfá-gyakorlók otthonába, néha ráadásul több mint tíz ember is volt ott. Ezért ez a személy nem számított arra, hogy egészen egyedül fel merem keresni. A reakciójából egyértelmű volt, hogy megleptem a látogatásommal.


Bevezetett az irodájába, leült, és azt mondta nekem: „A feletteseim azt akarják, hogy írja alá a három nyilatkozatot, hogy kikerüljön ebből az egészből; akkor később nem fogjuk többé felkeresni.” Nyugodtan azt válaszoltam: „A hitünk a mi személyes, egyéni szabadságunk. Többször is felkeresett már az otthonomban, ez nem tesz jó benyomást rám nézve a szomszédjaimnál.” Azt válaszolta, hogy tulajdonképpen ez nem is állt a szándékában. Azt tanácsoltam neki, hogy ne vegyen részt a Fálun Dáfá-gyakorlók üldözésében, mert ez nem tesz jót neki. Mondtam neki erre néhány konkrét példát. Végül azt mondta, hogy többé nem keres fel.


Ez volt a második alkalom, amikor a hétköznapi emberek törvényét használtam arra, hogy nyíltan és őszintén áttörjem a gonosz mesterkedéseit. Most leírtam ezt a tapasztalatot, hogy megosszam veletek, gyakorlótársaimmal.



[1] A három nyilatkozat a következő: Abbahagyni a Fálun Dáfá gyakorlását, senkinek nem beszélni róla, és Pekingbe sem menni, kiállni a Dáfáért.


***

A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Forrás: Die Verfolgung nicht mehr passiv ertragen sondern aktiv gegen sie vorgehen