(en.Minghui.org) „Lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés.” Ez a Shakespeare-idézet sok ember számára jól ismert. Bizonyos fokig egy dilemmát is ábrázol, amellyel a kommunista rendszerekben élők szembesülnek: a kommunista párt harci kutyája lenni, vagy nem lenni.
A kommunista rezsimek egyes polgárai úgy gondolhatják, hogy könnyebb számukra a túlélés, ha egyszerűen követik a kommunista párt irányítását: ha a párt azt mondja nekik, hogy tartóztassanak le valakit, akkor megteszik; ha a párt azt mondja nekik, hogy kínozzanak meg valakit, akkor megteszik; és ha a párt azt mondja nekik, hogy öljenek meg valakit, akkor azt is megteszik.
A kommunista párt isten- és emberellenes természete azonban azt jelenti, hogy gyakran utasítja az embereket gonosz tettekre, például isten vagy emberiség elleni bűncselekmények elkövetésére, majd utána cserbenhagyja és bűnbakként használja fel őket.
A volt Szovjetunió a harci kutyákat tette meg bűnbakká
Nyikolaj Jezsov 1936 és 1938 között az NKVD (az egykori Szovjetunió állambiztonsági rendszere, a KGB elődje) vezetője volt. Hivatalba lépésekor belső tisztogatást indított az ügynökségen belül, majd később országosan kiterjesztette a tisztogatást.
A nagy tisztogatás során 1934 és 1940 között a Szovjetunióban mintegy 19 millió embert tartóztattak le, és sokan haltak meg kényszermunkatáborokban.
A szovjet rezsim Sztálin leghűségesebb „kommunista harcosaként” dicsérte Jezsovot, és számos kitüntetéssel és éremmel jutalmazta. Képét az újságokban, történeteit festményeken, szobrokon, regényekben és versekben szerepeltették, nevét pedig utcák és arénák elnevezésére használták.
Amikor azonban a gonosz túl messzire megy, a kommunista rezsimnek helyre kell hoznia saját bűntetteit, hogy hatalmon maradhasson. A pártnak minden alkalommal bűnbakokat kell találnia, hogy mindig a pártnak legyen igaza, és néhány „rossz embert” okolhasson a bűntettekért.
Ezért Jezsovból bűnbak lett, amikor a Szovjetuniónak be kellett ismernie a bűnös nagy tisztogatását. Őt 1939. április 10-én tartóztatták le. A kormány ugyanazzal vádolta meg, amivel más ártatlan embereket vádolt: „kémkedési kapcsolatokat tartott fenn külföldi hírszerző szervekkel és a Szovjetunióval szemben ellenséges országokkal, valamint összeesküvési akciókat vezetett a Belügyi Népbiztosságon belül”. Bíróság elé állították, majd kivégezték.
Jezsovval együtt öt NKVD- és KGB-vezetőt végeztek ki. Mindenki úgy gondolta, hogy a kommunista párt választotta ki őket, hogy véget vessenek a párthoz hűtlen elődjüknek. De úgy végezték be, hogy a párt később magára hagyta őket.
Tanulságok Kínában
Ugyanez történt a kommunista Kínában is.
A Kínai Kommunista Párt (KKP) „kommunista kommunákat” működtetett, és 1959 és 1961 között nagy éhínséget okozott. Ez az ember okozta éhínség Kínában mindenütt jelen volt. A parasztoknak nem volt elég élelmük. Még azért is küzdöttek, hogy saját magukat táplálják, vagy magokat tartsanak meg a következő évi terméshez.
A KKP mégis magas élelmiszergyűjtési kvótákat szabott ki a parasztokra, hogy elegendő élelmiszert oszthassanak szét a városlakóknak, a katonáknak és a kommunista tisztviselőknek, akikért a kommunista párt a leginkább aggódott.
Egyszerűen nem volt elég, hogy a parasztok alávessék magukat a kormánynak. Ekkor a KKP kampányt indított az élelmiszergyűjtésre.
A Henan tartománybeli Xinyang régió példásan teljesített a kampány végrehajtásában. A régiótól a megyékig, a várostól a falvakig mozgósította az összes KKP-kádert, hogy politikai nyomást, lelki kínzást és brutális erőszakot gyakoroljon a földművesekre.
Például Zhang Zhirong parasztot halálra verték, mert nem adott be elég gabonát. Ezután a falusi tisztviselők tűzcsipeszekkel magvakat és szójababszemeket nyomtak a végbélnyílásába, miközben azt kiabálták: „Szükségünk van gabonára, hogy a halálod után rajtad nőjön!”. Két gyermeke, aki nyolc, illetve tíz éves volt, ezután éhen halt.
Egy másik paraszt Feng Shouxiang nem kínált ételt egy falusi tisztviselőnek. A tisztviselő erre fellógatta és megverte, még a fülét is letépte. Ez a paraszt hat nappal később meghalt.
A helyi tisztviselők számos kínzási módszert alkalmaztak, többek között verést, rugdosást, fagyasztást, éheztetést, a tenyér feldarabolását bambuszrudakkal, égő parázs szájba helyezését, mellbimbók égetését, tárgyak bedugását a hüvelybe és élve eltemetést. Végül a kormány még mindig nem gyűjtött elég élelmiszert, mivel a parasztoknak sem volt elegendő.
Ez a gyakorlat azonban pusztító hatással volt a parasztokra, mivel a kormány elvette az utolsó élelmüket is. Több mint egymillió ember halt éhen Xinyangban.
Hogy a közfelháborodást csillapítsa, a KKP a xinyangi tisztviselők ellen fordult. Mao Ce-tung, a KKP akkori vezetője azt állította, hogy a xinyangi tragédia a „hatalmon lévő rosszfiúknak köszönhető, akik embereket öltek meg és más haláleseteket okoztak”.
Hirtelen az egykor KKP-hűségesek, akik keményen dolgoztak a KKP politikájának a végrehajtásán, a szervezőkké és gyilkosokká váltak. A KKP közbiztonsági tiszteket küldött Xinyangba, és ők letartóztatták a helyi tisztviselőket, akiket a falvakba vittek, hogy nyilvánosan megvádolják őket. Az összes kínzási módszert, amit ezek a helyi tisztviselők a parasztokkal szemben alkalmaztak, velük szemben is alkalmazták.
Körülbelül 200.000 xinyangi pártkádert, köztük étkezdei adminisztrátorokat és könyvelőket helyeztek „vizsgálat” alá.
A KKP-nak, mint mindig, most is „igaza” volt. Úgy festette le magát, mint a „megmentő”, aki helyrehozza azokat a bűntetteket, amelyeket elsősorban ő hozott létre.
A megtorlás előbb-utóbb eljön
Xinyang nem az egyetlen régió volt, ahol hatalmas halálesetek történtek. A nagy éhínség idején kínaiak tízmilliói haltak éhen. Csak Szecsuán tartományban több mint tízmillió ember halt meg.
Valamilyen módon a KKP megvédte a legfőbb tisztségviselőit, beleértve azokat a tartományi pártvezetőket is, hogy ne vonják őket felelősségre egy ilyen humanitárius tragédiáért.
A megtorlás égi törvénye alól azonban senki sem menekülhet el. Ezek a tartományi pártvezetők és alacsonyabb szintű tisztviselők néhány évvel később, a kulturális forradalom (1966 – 1976) idején brutális kínzásokkal szembesültek.
Szecsuán tartományi párttitkárt, Li Jingquant lefokozták és megvádolták. Az idősebb fiát letartóztatták. Második fiát, miután majdnem halálra verték, egy krematóriumba vitték és élve a hamvasztóba tették. Az emberek a feleségének minden haját kitépték, hogy megalázzák, és a börtönben halt meg. A többi fiának a szemetes kukákban kellett élelmet keresnie, hogy táplálkozhasson.
Henan tartomány és Gansu tartomány pártfőnökeit szintén lefokozták vagy megölték a kulturális forradalom alatt. Ők voltak a nagy éhínség idején a kötelező élelmiszergyűjtés aktív végrehajtói.
Modernkori tragédiák
Ami a mai időket illeti, ugyanez a történet játszódik le még mindig Kínában: A KKP a lojálisait elkövetőkként állítja be egy az elmét és testet művelő buddhista spirituális gyakorlat – a Fálun Gong ellen.
A KKP korábbi vezetője, Jiang Zemin 1999 júliusában indította el a Fálun Gong üldözését. Még parancsot is adott: „A Fálun Gong-gyakorlókat nyugodtan halálra lehet verni; a halálra verésük öngyilkosságnak számít”.
Ez ahhoz vezetett, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás törvénytelenül bántalmazta a Fálun Gong-gyakorlókat. Egy gyakori kijelentés, amit a bírák és más jogi szakemberek mondanak: „Nem kell követnünk a jogi eljárásokat, amikor Fálun Gong-ügyekkel foglalkozunk”.
A Minghui.org által összeállított statisztikák szerint az 1999 júliusa és 2019 júliusa közötti húsz évben 86.050 Fálun Gong-gyakorló letartóztatására, 18.796 börtönbüntetésre és 19.566 olyan esetre került sor, amikor a gyakorlókat agymosó központokba helyezték. Emellett 28.430 esetben kerültek Fálun Gong-gyakorlók kényszermunkatáborokba 1999 és 2013 között, amikor Kína leállította a kényszermunkatáborok rendszerét.
Legalább 4334 gyakorlóról megerősítették, hogy halálra kínozták őket. Ez csak a Minghui.org által összegyűjtött információ volt. A szigorú információ-ellenőrzés és blokád miatt Kínában a tényleges halálos áldozatok száma nem ismert, de sokkal magasabb lehet.
A KKP pedig pénzzel és előléptetésekkel jutalmazta az elkövetőket. Ezt a jutalmat nagy számban osztották ki.
Zhou Yongkang, Szecsuán tartományi titkár 43 Fálun Gong-gyakorló meggyilkolásáért volt felelős a tartományában. Jiang megdicsérte őt, és előléptette a KKP Politikai és Jogi Bizottságának vezetőjévé, amely a KKP legfelsőbb bíróságon kívüli szerve, amely jogosult az igazságszolgáltatási rendszer felülbírálására. Zhou így azt mondta híveinek: „A gyilkosokat vagy gyújtogatókat békén hagyhatjátok, de a Fálun Gong-gyakorlók után kell mennetek.”
Jiang azt mondta Bo Xilainak, egy másik magas rangú KKP-tisztviselőnek, hogy kemény álláspontot kell mutatnia a Fálun Gonggal szemben, hogy előléptetést kapjon. Ezért Bo utasította a rendőrtisztjeit, hogy halálos bánásmódban részesítsék a Fálun Gong-gyakorlókat.
De ezeknek a KKP legjobb harci kutyáinak nem volt jó végük. Zhou-t korrupciós vádakkal buktatták le, Bo pedig börtönbe került egy sikertelen politikai puccs miatt.
Az elmúlt nyolc évben 164 magas rangú, tartományi, miniszteri vagy annál magasabb szintű KKP-tisztviselőt buktattak le korrupciós vádak alapján. Mindegyikük a múltban bűncselekményeket követett el a Fálun Gong-gyakorlók ellen. Közülük 47-en az igazságügyi rendszerből kerültek ki.
Nemrégiben a KKP „húsz évre visszamenőleg” politikai kampányt folytatott az igazságügyi rendszerben, amelynek célpontjai a bíróságon, ügyészségen, közbiztonságban, igazságügyi irodában, állambiztonságban és börtönrendszerben dolgozó emberek voltak.
A kampány kísérleti szakaszában 16.000 rendőrtiszt ellen folytattak vizsgálatot. Közülük 2247 fő ellen fegyelmi eljárást indítottak, 448-at további vizsgálatnak vetették alá, 39 főnél pedig büntetőeljárás indult.
Amióta a KKP nyolc évvel ezelőtt korrupcióellenes kampányt indított, a KKP igazságszolgáltatási rendszerének hű végrehajtói közül sokan megijedtek, mivel tudták, hogy a Fálun Gong üldözése törvénytelen, és a KKP bármikor bűnbakként használhatja fel őket. Legalább 81 tisztviselő követett el öngyilkosságot 2013 januárja és 2017 szeptembere között.
Van egy közmondás, miszerint: ki mint vet, úgy arat. Azok az igazságügyi alkalmazottak, akik a KKP utasítását követve üldözték a Fálun Gongot, segítettek a KKP-nak az emberiség elleni bűncselekmények elkövetésében. Eljön a visszafizetésük ideje, hacsak nem hagyják abba a bűncselekményt és nem teszik jóvá gyorsan a hibáikat. És ne várják el, hogy a KKP megvédje őket. A kommunista pártnak megvan a tapasztalata abban, hogy a legjobb harci kutyáit a legjobb bűnbakokká változtatja.
Őszintén reméljük, hogy több ember tanulhat a történelemből, követi a lelkiismeretét, és nem süllyed tovább a totalitárius kommunista rendszerrel.
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: From the Best Attack Dogs to the Best Scapegoats
* * *
tovább ...