(en.Minghui.org) Kína egy évtizede vált a világ második legnagyobb gazdaságává. Egyesek ezt a Kínai Kommunista Pártnak (KKP) tulajdonítják. Amint azt az alábbiakban elemezzük, Kína növekvő befolyása a nyugati országok, köztük az USA, valamint Kína saját népe rovására ment.
Tévútra tévedt vágyálmok
A KKP tervgazdaságot vezetett be Kínában az első években. Ez letörte Kína potenciálját, és elszigetelte a kínai gazdaságot a világ többi részétől. A helyzet az 1970-es években változott meg, amikor a nyugati országok, különösen az Egyesült Államok, segíteni kezdték Kínát.
Ez a hidegháború idején kezdődött, amikor az Egyesült Államok vezette kapitalista országok szembekerültek a Szovjetunió vezette kommunista blokk katonai erejével. Abban az időben Peking, bár a kommunista táborban volt, elszakadt a Szovjetuniótól. Az amerikai akadémikusok azzal az ötlettel álltak elő, hogy a Szovjetunió elszigetelése érdekében Kínát a kapitalista oldalra húzzák.
Az USA tervét "Békés forradalomnak" nevezték el: üzletet kötni Kínával, és fokozatosan beolvasztani a világ kapitalista gazdasági rendszerébe; ami végül gazdaságilag átsegítené Kínát a kapitalizmusba, és közben egy politikailag demokratikus, szabad országgá alakítaná.
Nixon amerikai elnök 1972-ben látogatott Pekingbe. Abban az időben a KKP kulturális forradalma (1966-1976) majdnem az összeomlás szélére sodorta Kína gazdaságát. Az USA „békés forradalma” a megfelelő időben jött, hogy megmentse a KKP-t. A KKP ezután 1978-ban bejelentette gazdasági reformjának megkezdését.
Az Egyesült Államok számos ingyenes technológiát biztosított Kínának, és több százmilliárd dollárral támogatta. Megnyitotta az USA és a nyugati világ piacát Kína előtt. Segített Pekingnek abban is, hogy csatlakozzon a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO), még azután is, hogy a Szovjetunió összeomlott, és a KKP végrehajtotta a Tienanmen téri mészárlást.
A "békés forradalom" koncepciójának tervében azonban volt egy kiskapu: Ha Peking a kapitalista gazdasági rendszer minősített szereplőjévé akart válni, fel kellett adnia kommunista ideológiáját, és ami még fontosabb, le kellett mondania arról a kiváltságáról, hogy szolgasorba taszítsa a több mint egymilliárd kínai embert.
A KKP ezt nem fogadta el. Ezért a régi trükkjét vetette be - a csalást. Változásokat ígért, amelyeknek egy későbbi időpontban kellett volna bekövetkezniük, de a legtöbbjük soha nem történt meg. Eközben a KKP rögtön learatta a Nyugattal való együttműködésből származó előnyöket.
A KKP adoptálta a kapitalista gazdaságot, mivel nem volt más módja a túlélésnek. A propagandájában azonban azt mondta a kínai népnek, hogy ez a piacgazdaság a szocializmus elsődleges szakasza, vagyis a "szocialista piacgazdaság kínai sajátosságokkal".
Miután a KKP lazított a gazdaság feletti uralmán, a kínai nép szorgalmasan dolgozott a gazdasági fellendülés megteremtésén, a hagyományos kínai értékek örökségével: szorgalommal, bölcsességgel és takarékossággal.
Ezért Kína gazdasági teljesítménye annak köszönhető, hogy az Egyesült Államok lehetőséget és támogatást nyújtott, valamint hogy a kínaiak keményen dolgoztak a jólét megteremtéséért. Eközben a nyugati országok vágyálma, miszerint a gazdasági fejlődésen keresztül elérik Kína politikai reformját, nem valósult meg. Ahelyett, hogy ideológiailag csatlakozott volna a szabad világhoz, Peking fokozatosan egyre több erőforrást fordított az emberek elnyomására belföldön és a kommunista forgatókönyv globális érvényesítésére.
A kommunizmus nevében: Egy új elit osztály születése
Karl Marx Kommunista kiáltványától kezdve a Szovjetunióig és a kommunista Kínáig a kommunista propaganda mindig is azt kínálta a szegényeknek, hogy elérjék az egyenlőséget. Ennek a cukormázas hazugságnak azonban szinte kivétel nélkül brutalitás, önkényuralom és egy olyan uralkodó elitcsoport lett a vége, amely politikailag elnyomta az embereket, miközben gazdaságilag vagyont halmozott fel.
Hová lett a pénz Kínában? A különböző kutatóktól származó néhány adat bepillantást nyújthat ebbe: a China Merchants Bank 2019-ben arról számolt be, hogy Kínában az emberek 2%-a ellenőrzi a vagyon 80%-át, a Pekingi Egyetem pedig arról, hogy Kína Gini-koefficiense 2014-ben 0,73 volt (egy ország akkor számít nagy jövedelemkülönbségűnek, ha ez a szám nagyobb, mint 0,4, és súlyos jövedelemkülönbségűnek, ha nagyobb, mint 0,5).
A KKP tisztviselői arra használják a hatalmukat, hogy a kínai nép vagyonát megszerezzék. A kínai gazdaság nyitásából származó előnyöket a felső 500 tisztviselő és családjaik ragadták magukhoz. A pénzösszegeket Kínán kívülre utalták, többek között Hongkongba, az Egyesült Államokba és Svájcba. 2020-ban jelentették, hogy 100 kínai csak a svájci UBS bankban több mint 7,8 billió jüant (1,2 billió dollárt) helyezett el.
Ezen tisztviselők házastársai és gyermekei Kínán kívül tartózkodnak. Az amerikai kormányzati statisztikák szerint a miniszteri rangú vagy magasabb rangú KKP-tisztviselők - beleértve a nyugdíjasokat is - gyermekeinek 74,5%-a rendelkezik amerikai zöldkártyával vagy állampolgársággal, unokáiknak pedig a 91%-a.
A kormányzati kiadások is ezt a gazdasági haszonelosztást mutatták. Az Egyesült Államokban a kormányzati kiadások a nemzeti GDP 3,4%-át teszik ki, Japánban 2,8%-át, Kínában viszont 25,6%-át.
Az átlagos személyi jövedelem az Egyesült Államokban 11-szerese a kínai átlagjövedelemnek, míg a lakásár Kínában ötszöröse az Amerikában lévőnek. 2020-ban Li Keqiang kínai miniszterelnök azt mondta, hogy 600 millió kínai van, akinek a havi jövedelme kevesebb, mint 1000 jüan (153 dollár).
A KKP megfosztja az embereket a vallás-, a szólás-, a publikációs és egyéb szabadságuktól. Ez aztán lehetővé teszi számára, hogy megfossza az embereket a gazdasági javaiktól is.
Drága oktatás, lakhatás és egészségügy
Kína oktatási célú kormányzati kiadásai messze elmaradnak egy átlagos országétól. A demokratikus országokban az ingyenes oktatás megfizethetőbb: az emberek nem fizetnek tandíjat, tankönyveket vagy egyéb díjakat. A kormányok még ebédet is biztosítanak a szegény családoknak.
Ezzel szemben Kínában a kilencéves ingyenes oktatása különféle kategóriákban jelentős költségekkel jár. A kormány mégis azt állítja, hogy nincs pénze elegendő iskola építésére, és nem engedi, hogy a 60 millió ingázó munkás (a városba dolgozni járó földművesek) gyermekei a szüleik munkahelyén lévő városok iskoláiba járjanak.
A KKP a lakcímkártya rendszeren keresztül ahhoz a helyhez köti az embereket, ahol születtek. Bár a kormány azt akarja, hogy az ingázó munkások a városokba menjenek dolgozni, csak a munkaerőt akarják, semmi mást. Ezek az ingázó munkások nem rendelkeznek városi tartózkodási státusszal, és nem élvezhetik ugyanazokat az előnyöket, mint a városlakók, beleértve a lakásvásárlási jogot, a nyugdíjrendszerbe való befizetést és a munkáltatójukon keresztül kötött egészségbiztosítást.
A gyermekeik sem járhatnak városi iskolába. Ezeknek a gyerekeknek a szülőfalujukban kell maradniuk, szüleiktől elszakítva. Van egy történet egy lányról, aki négy évig hagyta ki a reggelit, csak azért, hogy pénzt spóroljon a vonatjegyre, hogy meglátogathassa az édesanyját a városban.
Az egészségügyi kiadások egy másik pénznyelő lyuk Kínában. Egy súlyos betegség miatt egy középosztálybeli család mindenét elveszítheti, és mély adósságba kerülhet, nem is beszélve azokról, akik fizetéstől fizetésig élnek, és a földművesekről.
Másrészt a kínai tisztviselők több mint 100 billió jüant (15,1 billió amerikai dollárt) vittek ki Kínán kívülre saját vagyonként. Ez az összeg önmagában elegendő lenne az egész nemzet 625 évig tartó ingyenes egészségügyi biztosításának kifizetésére!
A kormányzati egészségügyi kiadásokat vizsgálva 80 százalékban a magas rangú tisztviselők kezelését és lábadozását finanszírozták, és csak 20 százalék jutott a lakosságnak. A KKP még egészséges embereket is megöl, hogy szerveiket ezeknek a magas rangú kádereknek vagy családtagjaiknak juttassa el. Jiang Mianheng, Jiang Zemin volt KKP-vezér fia három veseátültetésen esett át, és emiatt öt embert öltek meg, hogy ez megtörténjen.
Egy mindannyiunkat fenyegető veszély
Sok kínai azt hiheti, hogy ha csak normális életet él, és nem szeg meg semmilyen törvényt, akkor minden rendben lesz, és elég jó életük lesz. Egy olyan országban azonban, ahol az emberi jogokat figyelmen kívül hagyják, sőt lábbal tiporják, ez az álom csak álom maradhat - bárkit elragadhat a KKP, ha akar.
Még az erőszakos szerveltávolítás is elérheti. A KKP feltalált egy egyedülálló technológiát, az "agytörzsi sérülést okozó ütőgépet". A funkciója az, hogy egy személyt ehhez a géphez kötöznek, és a személyt azonnal agyhalottá teszik. Eközben az illető vére továbbra is kering, így a szervei élve és frissen maradnak, hogy a KKP kinyerhesse őket a transzplantációs profit érdekében.
A Kína Törvényszék, egy független népbíróság Londonban, amelyet az erőszakos szerveltávolítások kivizsgálására hoztak létre. 2019. június 17-én hozta meg az ítéletet, amely szerint a KKP emberiesség elleni bűncselekményeket, népirtást és gyilkosságot követett el az élő szervkereskedelem gyakorlata miatt.
A KKP által folytatott élő szervkereskedelem jelenlegi fő áldozatai a Fálun Gong-gyakorlók, az ujgurok és más kisebbségi csoportok. De bármelyik kínai az áldozata lehet. Kína harmadik generációs személyi igazolványa tárolja a kártya tulajdonosának DNS-ét, ami azt jelenti, hogy a KKP bárkit áldozattá tehet.
2020 októberében Kína korábbi egészségügyi minisztere, Huang Jiefu azt mondta, hogy Kína lesz az első számú szervátültető ország. Honnan származnak ezek a szervek? A hagyományos kínai kultúra az egész test eltemetésében hisz, és kevés kínai szeretné felajánlani a szerveit vagy a testét.
Még a világ népei sem védettek a KKP fenyegetése ellen. A KKP olyan súlyosan szennyezte Kína környezetét, hogy az szisztematikusan pusztítja azt, és ennek hatása átterjed az egész világra; a KKP mérgező termékeket gyártott és adott el világszerte; a KKP eltitkolta és hazudott a Kínában előforduló COVID-19 fertőzésekről, és elterjesztette a vírust a világban, ami eddig 2,7 millió halálesetet okozott világszerte; a KKP tönkretette az emberiség erkölcsi értékrendjét, és tönkretette az emberek isteni világhoz fűződő spirituális kapcsolatát.
A Nobel-díjas közgazdász, Friedrich Hayek "Az út a jobbágyságba" című híres könyvében azt állította, hogy a kommunizmus biztosan elnyomja az emberi jogokat, és végül az egyéneknek nem marad más hátra, mint rabszolgává válni.
Valójában a kommunizmus végső célja az emberiség elpusztítása.
Forrás: The Reality Behind China’s Strong Economy (Part 1): Sacrifice of the Chinese People
* * *
tovább ...