(en.Minghui.org) A sorozat 1. része elmagyarázza, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) hogyan taszította rabszolgasorba a kínai embereket, és hogyan lopta el az általuk létrehozott vagyont. Bár Kína a világ második legnagyobb gazdasága, valójában a KKP tisztviselői aratták le a hasznot.
A kínaiak kizsákmányolása mellett a KKP a kommunista ideológiát is világszerte terjeszti, ezáltal veszélyeztetve az egyetemes értékeket és az erkölcsöt.
Korlátlan hadviselés
A KKP hadserege először 1999-ben vetette fel a „korlátlan hadviselés” koncepcióját, mint hosszú távú stratégiát az Egyesült Államok és tágabb értelemben a Nyugat ellen.
A hagyományos hadviseléssel ellentétben, amely a katonai akciókra összpontosít, és minimalizálja a polgári áldozatok számát, a korlátlan hadviselés koncepciója minden lehetséges eszközt magában foglal. Ide tartoznak a hagyományos hadviselés, a kereskedelmi háborúk, a terrortámadások, az ökológiai károkozás, a hálózatok zavarása, az erőforrások kimerítése, a médiába való behatolás, a pénzügyi manipuláció és a kulturális beszivárgás.
Más szóval, a KKP a társadalom minden részét háborús övezetnek tekinti.
Hogyan használja fel a KKP a nyugati vállalatokat a saját hasznára?
Először is, a KKP azzal csábítja a nyugati vállalatokat, hogy azt az illúziót kelti, hogy Kínában könnyebb pénzt keresni, mint a saját hazájukban, ahol a kormányok és a magánszektor elkülönülnek egymástól, és a verseny kulcsfontosságú. A nyugati kormányok szabályozzák az iparágakat, de nem avatkoznak be a magánszektor üzleti tevékenységébe. Ott van a független média is, amely segít feltárni a helytelen viselkedést.
Kínában azonban a KKP a játékos és a bíró is egyben, mivel a kormány számos olyan vállalatot birtokol és ellenőriz, amelyek a kínai gazdaság nagy részét adják. A magánvállalkozások csak a gazdaság nem kritikus területein működhetnek. Ráadásul az összes médium a KKP tulajdonában van vagy az ellenőrzése alatt áll, és azt mondják, amit a KKP akar, hogy az emberek hallják.
A külföldi vállalatok is kénytelenek feladni az elveiket. Piszkos üzleteket kötnek a KKP tisztviselőivel a "helyi kultúra követése" nevében, figyelmen kívül hagyják a KKP emberi jogi jogsértéseit, és hasznot húznak abból, hogy a KKP leigázza a kínai népet, miközben tönkreteszi az ország környezetét. Időről időre saját országukban is fel kell emelniük szavukat a KKP érdekében.
E külföldi vállalatok közül sokan megtapasztalták, hogy a KKP-vel töltött mézeshetek rövid ideig tartanak. A KKP nem akar örökké pénzt adni nekik; valódi célja a dominancia megszerzése a világ felett és saját maga meggazdagodása. Ezt jobban meg tudja tenni a kínai vállalatokon keresztül, amelyek felett teljes ellenőrzést gyakorol.
Az egyik módja annak, hogy a KKP előnyt biztosítson a kínai vállalatoknak a globális versenyben, a szellemi tulajdon lopásának megkönnyítése. A KKP a nyugati vállalatok profittermelésének elősegítéséért cserébe arra kényszeríti ezeket a vállalatokat, hogy átadják szellemi tulajdonukat, a gyártási eljárásaikat és egyéb védett tudásukat a kínai partnereiknek. Ezek a kínai vállalatok ezután alacsonyabb áron kezdik el gyártani ugyanazokat a termékeket, és átveszik a piacot - mindezt minimális kutatási és fejlesztési befektetéssel.
Harminc évvel ezelőtt a KKP ezt a technikát használta arra, hogy japán és koreai mosógép-, szárítógép- és televíziógyártókat hozzon be az országba. Miután megismerték a technológiáikat, a kínai márkák kirúgták őket Kínából, és elkezdtek versenyezni velük a globális piacon is.
A pénzügyi terhek áthelyezése a kínai emberekre
A KKP annak érdekében, hogy vállalatai a nemzetközi piacon nyerjenek, a kínai népre hárítja át a költségeket.
A Huawei például 40 százalékkal alákínál a nyugati vállalatoknak a hálózati bázisállomások és 5G hálózati berendezések terén. Amikor a Huawei szerződést köt egy nemzetközi ügyféllel, az állami tulajdonú Kínai Fejlesztési Bank kölcsönt ajánl a vevőnek, és a pénzt azonnal átutalja a Huaweinek. Ha az ügyfél nem tudja visszafizetni a kölcsönt, a Huaweit nem éri veszteség. Inkább a Kínai Fejlesztési Bank viszi el a veszteséget, amelyet aztán a kínai nép visel.
A Huawei 2016-ban 47,5 milliárd jüan (7,2 milliárd dollár) nettó nyereséget ért el, a Kínai Fejlesztési Bank viszont 82,8 milliárd jüan (12,6 milliárd dollár) veszteséget könyvelt el. A bank 2013 és 2017 között 257,3 milliárd jüan (39,2 milliárd USD) veszteséget szenvedett el, miközben a Huawei profitja folyamatosan nőtt. Egy állami tulajdonú bank ilyen típusú támogatása olyan előny, amellyel a nyugati cégek soha nem fognak rendelkezni.
A KKP azért erőlteti a Huaweit a nemzetközi piacra, mert szüksége van a vállalatra, hogy a világ elleni korlátlan hálózati és információs hadviselés részeként kémkedjen a távközlésben. A Huawei segít a KKP-nek abban, hogy megfigyelje és ellopja az emberektől az információkat mind Kínán belül, mind az egész világon.
A KKP szövetségesei
A korlátlan hadviselésben való győzelem érdekében a KKP az egységfront-stratégia részeként globális eliteket toboroz. A politikai, gazdasági, kulturális, oktatási és médiaszektor vezetőit pénzzel, részvényekkel és olyan szexuális szívességekkel csalogatja magához, amelyeket később zsarolásra lehet felhasználni.
Cserébe egyes politikai és üzleti vezetők dicsérik a KKP-t, és arra bátorítják a kormányaikat, hogy a globalizáció nevében működjenek együtt a kommunista rezsimmel. Emellett szemet hunynak a KKP emberi jogi jogsértései, a nyugati vállalatok megfélemlítése, a nyugati országokba való beszivárgás, valamint a vallási és etnikai kisebbségek üldözése felett. A listán szerepel az emberiség elleni leggonoszabb bűncselekmény is - a szerveltávolítás élő lelkiismereti foglyoktól, főként Fálun Gong gyakorlóktól, de ujguroktól és más kisebbségi csoportoktól is.
Trump harca a KKP ellen
Az Egyesült Államok csak akkor ébredt erre rá, amikor Donald Trump 2016-ban elnök lett.
Más amerikai elnökökhöz hasonlóan Trump kezdetben abban reménykedett, hogy a KKP betartja a világnak tett ígéreteit, például megnyitja a kínai piacot, ahogy azt a Kereskedelmi Világszervezethez való 2000-es csatlakozásakor ígérte. Azt remélte, hogy a tárgyalások segítségével megváltoztathatja a KKP viselkedését, és strukturális változást kezdeményezhet Kínában, hogy Kína kövesse a kapitalista piac szabályait, és tisztességes szereplő legyen. Ez nagy hasznára vált volna a kínai népnek és a világnak.
De ez a szerkezeti változás megkövetelte volna, hogy a KKP feladja a különleges kiváltságait, csökkentse a kínaiak leigázására való törekvését, és ami még fontosabb, esetleg elveszítse a hatalmát.
Nem számít, hogy a KKP mennyi ígéretet tesz a világnak, nem tartja be azokat. Az amerikai-kínai kereskedelmi háborúban a KKP számos szélhámos taktikát alkalmazott. Beleegyezett a kereskedelmi feltételekbe, de később teljesen elvetette azokat. Végül Trump arra kényszerítette a KKP-t, hogy 2020. január 15-én aláírja a kereskedelmi megállapodást.
Amit Trump azonban nem tudott, hogy a KKP eltussolta a COVID-19 kitörését Kínában, amikor aláírták a megállapodást. Ezután a járvány elterjedt, és magával rántotta a világgazdaságot és a kereskedelmet, így az USA és Kína közötti kereskedelmi megállapodás végrehajtása ellehetetlenült.
A Trump-kormányzat kezdte felismerni a KKP valódi természetét és a világra jelentett fenyegetését. Ezután sokkal keményebben lépett fel a KKP-val szemben. Trump harca negatívan érintette a KKP egyesült államokbeli szövetségeseit, akik pénzt kerestek Kínából, és ezek a szövetségesek a „mérsékelt” elnökjelöltet részesítették előnyben a 2020-as választásokon.
Hogyan nyerhet a világ a KKP ellen
Azoknak az amerikai eliteknek, akik támogatták a KKP-t, fel kell ismerniük, hogy a KKP nem tervezi, hogy örökre a barátjuk legyen, amint azt a történelem megmutatta.
Az 1946 és 1949 közötti kínai polgárháború alatt a KKP egységfrontot alkotott az üzletemberekkel, tudósokkal és más politikai pártokkal. Miután azonban a KKP átvette a hatalmat, hamarosan e csoportok ellen fordult: felszámolta (többek között fizikailag is) a tőkésosztályt, elhallgattatta a tudósokat és a politikai pártokat, és sok értelmiségit munkatáborokba zárt.
A kínai top üzletemberek általában nem húzzák sokáig. Néhány évente a kormány korrupciós vádakkal buktatja le egyes csoportjaikat, és elkobozza a vagyonukat.
A KKP soha nem tartotta tiszteletben az emberi jogokat. Célja a világ meghódítása és az egész emberiség elpusztítása a korlátlan hadviseléssel, beleértve az erkölcsünk megsemmisítésére irányuló háborút is.
Ezzel szemben a nyugati országok tiszteletben tartják az emberi jogokat és a magántulajdont, amelyet az amerikai alkotmány "elidegeníthetetlen jogként" határoz meg. Ha feladjuk elveinket, hogy segítsük a KKP-t, azzal leromboljuk az egyetemes értékeinket, és mindenkit, beleértve magunkat is, kiszolgáltatottá teszünk a KKP üldözésének. Kínán kívül mindenkinek, a bal- és a jobboldalon egyaránt, fel kellene ismernie a KKP által jelentett veszélyt és annak veszélyét, hogy alkut kössön az emberiség elleni bűnök legnagyobb elkövetőjével.
Karl Marx a Kommunista kiáltványban a kommunizmusra úgy hivatkozott, mint egy kísértetre, amely Európát kísérti. Most, hogy a kommunista kísértet elterjesztette az ideológiáját és uralmát a világban, minden embernek kemény kérdésekkel kell szembenéznie: Hogyan tudjuk megkülönböztetni az igazat a gonosztól? És hogyan tudjuk fenntartani az tisztességet, és hogyan tudunk ellenállni a gonosznak?
A válasz a hagyományos értékekhez való visszatérésünkben, erkölcsünk fenntartásában és a lelkiismeretvizsgálat megkezdésében rejlik. A célunk ebben a világban nem csupán az anyagi javak és az anyagi élvezetek keresése; sokkal fontosabb a lelki gazdagodás és a megvilágosodás igénye. Csak így bizonyíthatjuk be a Teremtőnek, hogy Amerika és a világ többi része megérdemli, hogy az isteni áldásban részesüljön. Csak akkor lesz erőnk győzni a KKP ellen.
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: The Reality Behind China’s Strong Economy (Part 2): The CCP’s Unrestricted Warfare Against the World
* * *