Üdvözlet Mester! Üdvözlet, gyakorlótársak!
Hetvenegy éves vagyok, 23 évig dolgoztam vágóhídon mielőtt nyugdíjba mentem. Elkaptam a brucellózist (ez a brucella nevű baktérium által okozott fertőző betegség, ami az állatokra és az emberre is veszélyes) a munkahelyen. Az egész testemben fájtak a csontjaim, és az ujj ízületeim súlyosan deformálódtak. Ismétlődően belázasodtam, és gyakran éreztem magam kimerültnek. Nem tudtam hosszabb távot gyalogolni, nem beszélve a fizikai munkavégzésről. Álmatlanságtól is szenvedtem és a kedélyem napról napra romlott. Mindenkivel összevesztem a családban, a férjemtől kezdve a lányomon és a fiamon túl az unokatestvérekkel és más rokonokkal is.
1999. július 10-én egy rokon keresett nálam menedéket miután nem szándékosan, de kioltott egy életet. Még aznap megvádoltak bűnözőknek történő segítségnyújtással és börtönbe vetettek, hogy ott várjak a tárgyalásra. Nagyon feldühített, ami történt ezért megtagadtam az evést és az ivást.
Tíz nappal később, július 20-án a Kínai Kommunista Párt megkezdte a Fálun Dáfá gyakorlók elleni üldözését. Sok gyakorlót tartóztattak le és küldtek börtönbe. Miután megismerkedtek a helyzetemmel, megnyugtattak és nagyon megérintett a kedvességük. Elkezdtem érdeklődni a Fálun Dáfá iránt, és követtem őket a Fá recitálásakor. Becsukott szemmel láthattam a színes Fálunt forogni, és nagyon gyönyörű volt. Minden nap kértem a gyakorlókat, hogy segítsenek nekem megtanulni a Hong Yint. Mire elengedtek, kilenc hónappal később már sok verset tudtam elmondani kívülről a Hong Yinből. Ez visszaadta számomra az életbe vetett reményt, és sokkal energikusabbnak éreztem magam. Éreztem, hogy ez a Fálun Dáfá áldásos hatása.
Egy igaz gyakorló
Miután kikerültem a börtönből, elkezdtem körbenézni reménykedve, hogy találok gyakorlótársakat. Miközben gyakorlók után kutattam, meséltem az embereknek a Fálun Dáfáról. Elmagyaráztam, hogy nem szabad vakon elhinni a média által sugárzott gyűlölet propagandát, mivel a gyakorlókat igazságtalanul kezelték. Abban az időben nem sokat tudtam a művelésről, de abban biztos voltam, hogy mindenkinek elmondjam, akivel találkoztam, hogy a Fálun Dáfá jó.
A Mester segítségeként egy gyakorló a közelemben telepedett le. Ő segített nekem tanulni a Fát és a gyakorlatokat végezni. Mivel nem részesültem túl sok hivatalos oktatásban, ez a gyakorló egyenként mutogatott a karakterekre és kérte, hogy olvassam együtt vele. Idővel képes lettem elolvasni a Fát, ami nagyon boldoggá tett. Látva, hogy elolvastam minden Dáfá könyvet, több mint negyvenet, a barátaim és a rokonaim le voltak nyűgözve.
Mivel a múltban nagyon sok állatot megöltem, az állatok sorokban jöttek zavarni, amikor elkezdtem a gyakorlatokat végezni. Köztük csirkék, kacsák, libák, nyulak és malacok. Pontosan úgy volt, ahogyan a Mester mondja a Zhuán Fálunban,
„Gyakorolsz, eléred a Taót, de nem vagy hajlandó visszafizetni azokat a dolgokat, amikkel tartozol? Nem fogják megengedni, és nem fognak hagyni gyakorolni.”
Őszintén bocsánatot kértem az állatoktól és a Mestert kértem, hogy segítsen. Az állatok ezután nem jöttek többet. Amikor rosszul éreztem magam, nem tudtam, hogy az betegség karma vagy zavarás. Azonban eltökélt voltam, hogy elviseljem, ha karma volt, és eltávolítsam, ha zavarás volt. Tudtam, hogy Dáfá tanítványként állhatatosnak kell lennem, és semmi sem állíthat meg. A Mestert is kértem, hogy segítsen, és a kellemetlenség általában elmúlt.
A Fá tanuláson keresztül megtanultam, hogy nem elég csak a gyakorlatokat végezni, a xinxing-et is fejlesztenem kell. A Mester azt mondja a Zhuan Falun-ban,
„Kijelentem, hogy amilyen magas a xinxing szintje, olyan magas a gong szintje is.”
Így 2004-ben úgy döntöttem, hogy egy igaz gyakorló leszek az őszinteség, jószívűség, tolerancia alapelveivel fegyelmezve magam.
A múltban, a családomban olyan voltam, mint egy diktátor, sem a férjem sem a gyerekek nem mertek szembeszegülni velem. De hirtelen minden megváltozott és a férjem teljesen megőrült, amikor csak elkezdtem tanulni a Fát, vagy a gyakorlatokat csinálni. Szidalmazott engem és a 90 éves szüleimet is. A Fá tanításokból tudtam, hogy ezt a karma okozza, és a férjem segít nekem eltávolítani azt. Ahelyett, hogy dühös lennék, meg kellene neki köszönnöm. A Mester a Zhuán Fálunban azt mondja,
„…a gyakorlók nem ütnek vissza, ha megütik vagy szidják őket, a magas színvonalnak megfelelően kell viselkedniük.”
Mindent megpróbáltam, hogy ne vitatkozzak és keményen összeszorítottam a szám.
A Fálun Dáfáról beszélni
Megtapasztalva, hogy milyen jó a Fálun Dáfá, elhatároztam, hogy másoknak is mesélek róla, hogy ők is részesülhessenek az előnyeiből. Látva, hogy mindennap kijárok erről beszélni, a férjem aggódott miattam, és sokszor követett. De a gyakorlástól fürge és gyors lettem, a férjem nem tudta tartani a tempót velem. Mire leért a földszintre, addigra már eltűntem.
Vittem magammal Fálun Dáfá anyagokat is amikor csak mentem valahová. Egyszer egy esküvőre mentem egy másik városba, és két nagy szatyrot vittem magammal. Az egyikben voltak a szórólapok, a másikban pedig naptárak, és a Kilenc Kommentár a Kínai Kommunista Pártról. Amint felszálltam a vonatra, elkezdtem az emberekkel beszélgetni és osztogattam az anyagokat. Három katonatisztet, akikkel beszéltem, meggyőztem és beleegyeztek, hogy elhatárolódnak a kommunista párt szervezeteitől egy jobb jövő érdekében.
Ezek a tisztek elmesélték, hogy egy másik tiszt gyermeke egy különös betegségben szenved, és nincs orvos, aki meg tudná gyógyítani. Elővettem néhány anyagot és megkértem őket, hogy adják át az érintett családnak. A kommunista pártból és a szervezeteiből való kilépés, valamint a „Fálun Dáfá jó” és az „őszinteség, jószívűség, tolerancia” mondatok ismételgetése által áldásban részesülhet az ember, magyaráztam nekik. A tisztek bólogattak, és azt mondták így fognak tenni.
Abban a pillanatban egy vasúti rendőr érkezett, és meglátta az anyagokat az asztalon. Többször megkérdezte, hogy honnan vannak, de senki sem válaszolt. Kértem a Mestert, hogy segítsen. A rendőr elment és az utasok azonnal elpakolták azokat a csomagjaikba. Nagyon örültem, hogy helyesen döntöttek.
Miután megérkeztünk elkezdtem az anyagokat osztogatni. Felnézve az égre, láttam egy nagy ragyogó fénygömböt, amely mindenféle színben játszott. A hófehér talaj zöldessé változott. Gyönyörű volt! Fél óráig álltam ott és néztem, nem akartam elmenni. Később beszéltem erről egy másik gyakorlóval, aki azt mondta, hogy ez egy bátorítás volt a Mestertől. Nagyon hálás voltam érte.
Egy másik alkalommal egy szeles éjszaka mentem el késő ősszel. Biciklivel tartottam a vidékre. Amikor áthaladtam egy kukoricaföldön, megijedtem, mert a kukoricaszárak erősen rázkódtak a sötétben a nagy szél miatt. Amikor átmentem egy híd alatt, az alagútból kitörő szél hangos és ijesztő volt. Féltem és visszafordultam.
Egy idő után rájöttem, hogy tévedtem. Végül is Dáfá tanítvány vagyok, aki embereket jött ide megmenteni. A Mester mindig mellettem áll, és a félelem volt az ami akadályozott. Így visszamentem és folytattam az utam, miközben a Mestert kértem, hogy segítsen. Reméltem, hogy senki sem fog megállítani, és kutyák sem fognak ugatni. Ez így ment, amíg beértem a faluba, és egy hang sem volt miközben az anyagokat tettem egyik postaládából a másikba. Visszafelé úton a bicikli nagyon gyors volt, mintha valaki hátulról tolt volna. Tudtam, hogy a Mester segített ismét, és még nagyon sok ilyen példa van.
Amikor a piacra mentem a többi faluba anyagokat osztogatni, gyakran kaptam fuvart egy traktor hátulján. Mind olyan 10-20 mérföldre lehetett, és nagyon hideg volt télen, mivel a traktornak csak egy vászon teteje volt hátul. Reszkettem a hidegben. Amikor már túl fagyos volt, hogy kibírjam, a Mester versét ismételgettem a Hong Yin II-ből:
„Nagy megvilágosultak, semmi félelem a keserűségtől
Gyémánt kemény akarat
Nincs ragaszkodás élethez és halálhoz
Nemeslelkűen a Fa-helyreigazításnak az útján”
Nem számított milyen nehéz volt, soha nem adtam fel. Amin keresztül mentem, az semmi sem volt a hatalmas szenvedéshez képest, amit a Mester visel el értünk. Mindent meg kell tennem, hogy segítsek a Mesternek a Fá-helyreigaztásnál, annak érdekében, hogy csökkentsem a Mesterre nehezedő terhet.
Városokba is elmentem az anyagokat terjeszteni. Kezdetben a várótermekben raktam ki szórólapokat. Egy nap elestem mielőtt végeztem volna az összes anyaggal. Miután felálltam, elgondolkodtam, hogy ez miért történt. Valójában az anyagoknak ezen a módon történő terjesztése azzal végződik, hogy nagyon sokat eldobnak belőlük. Sokkal jobb módja, ha szemtől szemben beszélünk az emberekkel, ami nem tudja garantálni, hogy elviszik az anyagot, de lehetővé teszi számomra, hogy segítsek az illetőnek kilépni a kommunista szervezetekből.
Tevékenynek lenni
Ezután az eset után arra koncentráltam, hogy beszélgessek az emberekkel arról, hogy a kommunista párt hogyan üldözi a kínai embereket, beleértve a Fálun Dáfá gyakorlókat, ezért fel kellene mondaniuk a Párt szervezeteiben való tagságukat. Ezután átadtam néhány Fálun Dáfával kapcsolatos anyagot. Ez jól működött és a többi gyakorló is csatlakozott hozzám. Sok gyakorlónak segítettem, akik először magukban nem merték ezt csinálni.
Augusztus 1-je a Hadsereg Napja Kínában, és abban az évben ez egy nagyon meleg nap volt. Azt gondolva, hogy a katonaságnál nagyon sok tagja van a kommunista pártnak, kértem a Mestert, hogy segítsen, hogy még több embernek tudjak a Fálun Dáfáról mesélni. Később azon a napon sok embernek tudtam segíteni, hogy kilépjenek a pártból.
Gyakran jutok arra a megértésre, hogy az idő nagyon véges. A Mester aggódik értünk, és nekünk a legjobbat kell kihozni magunkból mind a művelésben, mind az emberek megmentésében, és nem hagyhatjuk cserben a Mestert. Tehát mindennap kimentem az igaz tényeket tisztázni, esőben és napsütésben. Ha valami közbe jött, és nem tudtam menni, akkor találtam valami más módot, hogy pótolhassam. Ezenkívül reggel megcsináltam a gyakorlatokat, és este tanultam a Fát, így mind a három dolog le volt fedve.
Egyszer ellátogattam egy lakóövezetbe, és beszéltem egy csoporttal. Nem akartak anyagokat elfogadni, és csúnyákat is mondtak rám. Ezután egy öregember jött ki és azt mondta nekem, „ha senki sem kéri ezeket az anyagokat, akkor jöhetnek mind nekem.” Azután a tömeghez fordult, és folytatta, „hogy lehet, hogy ilyen emberek mint ti, még mindig nem értik? Én már sok ilyen anyagot elolvastam, és nagyon sok értelmük van. Megfogadtam a tanácsot és gyakran ismételgetem a „Fálun Dáfá jó” és az „ őszinteség, jószívűség, tolerancia jó” mondatokat. Az ágyéki gerincsérvem egyszerűen felszívódott. El tudjátok ezt képzelni?”
Ezeket a szavakat hallva a tömegből mindenki odajött hozzám anyagokért, és megkértek, hogy segítsek nekik kilépni a kommunista párt szervezeteiből.
Aztán ott voltak a Hebei tartományi útépítő munkások is. Nekik nagyon tetszettek az anyagok és gyakran kértek tőlem még többet. Két hónappal később azt mondták, hamarosan elhagyják ezt a helyet. Remélik, hogy tudok nekik adni információkat, hogy hogyan tudnák elkezdeni megtanulni a gyakorlatokat. Egy másik gyakorlóval dolgoztunk együtt, és minden információt összeraktunk egy USB meghajtóra, hogy odaadjuk a munkásoknak. Nagyon örültek és nagyon hálásak voltak.
Nagyon sok ember van, aki azt akarja, hogy megmentsék. Arra gondolva milyen boldogok, amikor a Fálun Dáfáról hallanak, nagyon motivál és még jobban akarom csinálni. Engem semmi sem állíthat meg az emberek megmentésében.
Engem is több alkalommal letartóztattak és fogvatartottak a rendőrségen. De minden alkalommal elmagyaráztam az embereknek, hogy mi az a Fálun Dáfá, és biztonságban elmehettem. Továbbra is tanulom a Fát és magamba nézek.
Kínában a hivatalnokok gyakran zaklatnak és tartóztatnak le gyakorlókat az ünnepnapokon vagy a politikailag érzékeny dátumok idején. Ezt nem ismerem el, mivel egy ilyen elrendezést meg kellene állítani. A Mester új életminőséget tett lehetővé nekem, és a legjobbat kell kihoznom magamból, hogy megfeleljek a Mester és az érző lények elvárásainak, és ne okozzak csalódást magamnak.
Forrás: China Fahui | Cultivation Story of a Butcher
* * *
tovább ...