Ursula Nyugat-Németországban él. Csodálatos családja van: egy gondoskodó férje és három egészséges gyermeke. Azonban gyakran elmondja a barátainak: „Ezelőtt nem így volt ez. Valójában semmim nem volt.”
Élő halottként lézengtem
Ursula furcsa betegségtől szenvedett 14 éves korától kezdve. Fáradtnak érezte magát és gyakran tántorgott. Folyton tudott volna aludni, a figyelme és a memóriája lépten-nyomon cserben hagyta. Habár sok órát aludt, az rossz minőségű volt, és állandóan össze-vissza álmodott.
Az egészségügyi problémája miatt csak részmunkaidős állást vállalhatott a főiskola elvégzése után. Még ezek a munkák is rövid távúak voltak. Gyorsan megházasodott, és hamarosan megszületett az első babája. A baba gondozása miatt nem tehette meg, hogy nem kell fel reggel, de nagyon nehezére esett.
„Felelősségből kényszerítettem magam, hogy felkeljek reggel főzni és mosni” – mondta Ursula. „A férjem segített a házimunkában, miután a munkából hazajött. De sajnálatot éreztem, hogy nem vagyok képes többet tenni. Három évvel később megérkezett a második gyermekünk. És a harmadik is három év múlva. Nélkülük csak aludtam volna éjjel-nappal. Azonban nem volt semmi örömöm abban, ahogy néztem, hogy nőnek fel. Minden kis dolog egy nagy terhet jelentett számomra.”
„Nem tudtam, miért élek. Csak küzdöttem a felkeléssel, küzdöttem a dolgokkal, amiket meg kellett tennem, és aztán elmentem aludni. Lélegeztem, ettem és ittam, de nem ’éltem’ valóban. Gyakran sírtam kétségbeesésemben, mikor magamban voltam, és azon tűnődtem, mikor lesz ennek vége.”
Feladni a reményt
Az orvosnál tett utolsó látogatásakor 21 éves volt. Kijőve az orvosi rendelőből, semmi mást nem érzett, csak kétségbeesést. Nem volt orvos, aki segíteni tudott volna rajta.
Nem akart gyógyszert sem szedni, mert soha nem használtak. Később kipróbálta az egészsége visszaszerzésének sok különböző módját, beleértve a terápiákat és spirituális gyakorlatokat. A férje mellette maradt mindezeken keresztül. De a dolgok végül körforgásba kerültek: kezelés kipróbálása, feladás, másik próba, és újra feladni.
Az utolsó próbálkozás svájci terápián volt, amely megközelítőleg 5 millió forintba került, majdnem kimerítette a családi megtakarítást.
„Ezt követően teljesen feladtam. Teljesen kétségbeesett voltam. Többször gondolkodtam az életem befejezésén” – mondta Ursula.
Fordulópont
Ursula öccse, aki Dél-Amerikában élt, kétévente ellátogatott Németországba. Ritkán lépett kapcsolatba vele. De 2007-ben meghívta Ursulát egy vacsorára, mikor Németországba látogatott.
„Elmondtam neki az összes szenvedésem. Hallgatott, miközben egész idő alatt a nyomorúságos életemről beszéltem neki. Elárasztottam a fájdalmammal és a kétségbeesésemmel. Aztán felállt és elment az autójához. Hozott egy könyvet és odaadta nekem. ’Olyan rossz állapotban vagy. Próbáld meg ezt a könyvet olvasni.’ Nem akartam elvenni. Nem gondoltam, hogy bármilyen könyv megoldja a problémámat.”
„Elmondta, hogy miután elolvasom a könyvet, tudni fogom, Jézus miért mondta, hogy tartsd oda a másik arcod, mikor pofont kapsz. Felé fordítottam a fejem és ránéztem. Mi kereszténységben nevelkedtünk, ezért kíváncsi lettem, ez mit jelent. De nem magyarázta tovább. Aztán eldöntöttem, hogy elolvasom ezt a könyvet, a Zhuán Fálunt.”
Ursula miután kinyitotta a könyvet, nem tudta abbahagyni az olvasást. Minden mondat a könyvben úgy tűnt, megegyezik vele. Néhány óra múlt el egyetlen hang nélkül. A teljes csöndességben egy erős erőt érzett, amely előre húzza, mintha repülne. Úgy érezte, egy szó emelkedik fel a szívéből: remény. Ez egy erős és békés érzés volt.
Ursula megtalálja a reményt, miután elkezdi gyakorolni a Fálun Dáfát.
„Tudtam, ez az, amit kerestem. A Fálun Dáfá művelése egy embert teljessé tehet. Folyamatosan kerestem egy művelési módszert, és mindig értékeltem az isteni történeteket, ahol egy személy fel tud emelkedni egy másik birodalomba, miután megküzdött sok nehézséggel. Sosem kételkedtem az isteni létezésében, de éreztem, hogy nem folytathattam a vallásos tanítások olvasását. Miután elolvastam a Zhuán Fálunt, a szívem azt mondta, valóban arra haladok, ahol mindig is lenni akartam.”
Három hónapnyi könyvolvasás után Ursula eldöntötte, hogy elkezdi a gyakorlatokat, törekedve oda, „ahol mindig is lenni akart.”
Az élet napos oldala
A motivációja, hogy felkeljen a gyerekekért és a házimunkáért, ennek a könyvnek az olvasására helyeződött át. Amikor a férje hazajött, a könyvet olvasva találta. Fokozatosan úgy érezte, egyre több az energiája, jobban alszik, több házimunkát tud elvégezni. Még elkezdett újra mosolyogni is.
„44 évesen kezdtem az igazi életem. Elkezdtem valóban megtapasztalni a létezésem, és azt, amit az élet tartalmaz. Annyira csodálatos! Most szabadon hozok döntéseket és választok dolgokat. Például nem tudtam elmenni egy kávéházba a barátaimmal azelőtt, mert nem tudtam, vajon a testi állapotom lehetővé tenné-e a számomra, hogy elmenjek. Most én irányítom magam. Ez egy teljesen különböző világ attól, ami előtte volt.”
Elkezdett önkéntesként dolgozni is a helyi óvodában és könyvtárban. A kézművesség, amit csinált, népszerű volt a karácsonyi piacon. Az otthona elkezdett nevetéssel megtelni.
A gyerekei végül felnőttek, és saját gyermekeik vannak.
„Nem volt semmilyen örömöm anyaként, mikor felnőttek a gyerekeim. De nagymamaként úgy találom, hogy nagyon örömteli anyának lenni, mert van erőm velük foglalkozni. Ha nem lett volna a Fálun Dáfá, nem lenne lehetőségem megtapasztalni ezeket a dolgokat, és valódi életet élni. Az élet csodálatos!”
Forrás: Finding Hope in Life
* * *
tovább ...