Közel-keleti gyakorló vagyok, 2005 elején hallottam először a Fálun Dáfáról. Mielőtt elkezdtem volna gyakorolni a Dáfát, mindig Istenhez imádkoztam, hogy segítsen megtalálni önmagam, és vezessen a helyes útra.
Azelőtt legalább heti 3-4 alkalommal fogyasztottam alkoholt, néha minden nap. Nem tudtam anélkül elmenni egy rendezvényre, szabadságra vagy egy utazásra, hogy ne ittam volna. Gyakran éreztem magam rosszul a mértéktelen ivás miatt, de úgy tűnt semmit sem tehetek ellene. Alkohol nélkül egyszerűen nem tudtam jókedvű lenni. Amikor meghívtak egy összejövetelre mindig vittem magammal egy üveggel és útközben megittam.
A munkahelyen, amikor valakinek pénzzel tartoztam, nem fizettem addig, amíg az illető nem jött oda, hogy visszakérje. Ha volt egy használt vagy hibás termékem, nem mondtam el a vásárlónak, és úgy adtam el neki mintha minden rendben lett volna vele.
Sokakkal volt etikátlan a kapcsolatom. Reggeltől estig lódítottam. Vezetéskor, ha valaki az utamban volt, valamilyen módon vissza kellett adnom neki, és nem hagytam addig békén azt az embert. A szitkozódás a szokásommá vált. Ha valakivel vitába keveredtem, elkezdtem szidni. Állandóan stresszes és nyugtalan voltam és nem tudtam aludni, így elmentem orvoshoz.
Egyszer meglátogatott egy Fálun Dáfát gyakorló barátom, és beszélt nekem a Fálun Dáfáról. Akkor nem igazán figyeltem oda. Két héttel később újra eljött és a Fálun Dáfá előnyeiről mesélt, és azt javasolta, hogy menjek el a parkba és tanuljam meg a gyakorlatokat. Anélkül, hogy jobban átgondoltam volna, beleegyeztem és elmentem. Amikor meglátott a parkban, azt mondta meg van lepve, de nagyon örül, hogy lát. Egy párszor elmentem, hogy megnézzem, mielőtt csatlakoztam a csoporthoz a Fálun Dáfá gyakorlatok végzéséhez. Azonnal éreztem az elképesztő energiát.
Testépítőként korábban megsérült a könyököm, súlyos fájdalmat okozva a karomban. Nem tudtam kezet rázni senkivel a fájdalom miatt. Egyik nap, amikor befejeztük a gyakorlatokat a barátom odajött és kezet rázott velem, majd azt mondta „nagy voltál”. Egyszerre csak észre vettem, hogy a könyököm nem fáj többé.
Miután hazaértem elkezdtem olvasni a Fát. Odaértem ahhoz a részhez, ahol az alkohol ivásról van szó, amiben a Mester azt mondja:
„Egyesek olyannyira szeretik az alkoholt, mint saját életüket. Mások élvezik az alkoholfogyasztást, és akadnak emberek, akik olyan sokat isznak, hogy alkoholmérgezést kapnak, képtelenek felemelni a rizses tálukat alkohol nélkül– alkohol nélkül nem megy. Gyakorlóként nem viselkedhetünk így.” (Zhuán Fálun)
Mondtam a barátomnak, hogy mostantól fogva nem fogok inni. A Mesternek köszönhetően úgy lett. Megértettem, hogy abban a tévhitben voltam, hogy az ivás boldogságot adhat nekem, és hogy bizonyos dolgokat ivás nélkül nem lehet csinálni! Ez mind illúzió volt! Most már teljesen elmúlt az alkohol függőségem és nagyon boldog vagyok.
Minden nap tanultam a Fát, végeztem a gyakorlatokat és műveltem magam. Nem sokkal ezután befejeztem a hazudozást, és nem viselkedtem többé etikátlanul. Le lettem tesztelve és meg voltam kísértve nagy összegű pénzzel, de jól átmentem azon a teszten. Vezetés közben, nem torolok meg semmit a többi sofőrön, és a munkahelyen nem adok el új termékként használtat. Anélkül, hogy bármilyen orvosságot bevettem volna, sok egészségügyi problémám megoldódott és éjszakánként könnyen el tudok aludni. Olyan sok előnyös hatása volt még rám, hogy nem tudom mindet leírni.
Könnyek között írom ezt a tapasztalat megosztást. Olyan boldog és hálás vagyok, hogy a Dáfát gyakorolhatom. Részesültem a Mester irgalmából és kegyelméből. Remélem, hogy a tapasztalat megosztásom segít másoknak, akik szeretnének a Dáfára találni, és visszatérni az ő eredeti, igaz valójukhoz.
Egy versel szeretném zárni a beszámolót a Hong Yin-ből:
Sorskapcsolat, vissza a szentséges gyümölcshöz
A Mestert keresni, hány éven át,
Egy napon, meglátni Őt,
Fát megkapni, visszaművelődni,
Beteljesülés, vissza a Mesterrel.
Forrás: Middle Eastern Practitioner: Falun Dafa Got Me On the Right Path
* * *
tovább ...