Lengyelországi születésű vagyok, de jelenleg Ausztráliában élek. Tizenhét évesen egy művészeti pályázatra készítettem el életem első festményét. Egy Istennőt ábrázolt, aki megformálta a világot. Éjszakákon át dolgoztam, hogy befejezzem, még annak ellenére is, hogy tisztában voltam azzal, hogy a rajztanárom kommunista, ami magával vonta, hogy ateista. Ezért valószínűleg el fogja utasítani a festményt. Végül nevetve elkobozta.
2003-ban lettem Fálun Dáfá gyakorló.
A Mester a „Nagy kegyelem, újrateremtés” versében azt mondja:
„A Dáfá teremtette az Eget, a Földet és minden dolgot
A Fá királya uralja a világegyetemet, minden élőlényt”
Körülbelül 35 évvel a Művészeti Iskola befejezése után visszatértem Lengyelországba az osztálytalálkozómra, és meséltem egy szörnyű balesetről, amely azelőtt történt velem, hogy elkezdtem a Fálun Dáfá gyakorlását, és a csodálatos gyógyulásról, melyet a Zhuán Fálun olvasása során tapasztaltam meg. Beszéltem az üldözésről, tanítottam az osztálytársaimnak a Fálun Dáfá gyakorlatait, brosúrákat adtam nekik, és aláírásokat gyűjtöttem az üldözés befejezését követelő petícióra. Az idős rajztanárom aláírta a petíciót, ahogyan az iskolaigazgató szintén. Remegő kézzel írta a nevét. A történelemtanárom elkezdett sírni és bocsánatot kért minden hazugságért, amit a kommunizmusról mondott nekünk. Ő is aláírta a petíciót.
Sok éven át nem érdeklődtem a festés iránt. A modern világ zavaros művészete terjedt el, és én nem akartam ennek a része lenni. Azonban egyik nap 2007-ben, olvastam egy történetet, amely mély benyomást gyakorolt rám. Tudtam, hogy ez nem véletlen és minden gondosan el van rendezve számunkra, még a legbonyolultabb részletek is.
A történetben a lányt keresztre feszítették és 33 éves korában halt meg, csak úgy, mint Jézus, azért, mert nem volta hajlandó a Fálun Dáfába vetett hitét megtagadni. A lány családjának hat tagját szintén kegyetlenül halálra kínozták. El akartam mondani mindenkinek, oly módon, hogy az megérintse az emberek szívét. Tanulmányoztam a Mester 2003-as Fá konferencián elhangzott „Fá-magyarázat a képzőművészeti alkotás témájú találkozón” című előadását, hogy mélyebb megértésünk legyen azzal kapcsolatban, hogyan kell gyönyörű műalkotásokat készíteni. Ez nagyon sokat segített nekem.
„A tűréshatáron túl – Chen Aizhong, Falun Gong gyakorló megkínzása”
Egy keresztre feszítés megfestése a hóban nagy kihívás volt. El kellett kapnom az elnyomók gonoszságát és újra megalkotnom a vásznon. Ahogyan az egyik kínzója havat pakol Chen lábára és lábfejére a gyakorló előtt térdelve. A legnehezebb Chen arcát volt megfesteni. Nem tudtam, hogyan ábrázoljam az arcán a fájdalmat. Magamba néztem és felidéztem a saját szenvedésemet. Az életem sokszor meg lett mentve, és tudom, hogy időnként, ha elengedsz mindent, beleértve az életet és a halált, akkor nincs többé fájdalom. A képnek azt a címet adtam, hogy: „A tűréshatáron túl – Chen Aizhong, Falun Gong gyakorló megkínzása”
Amikor tanultam hogyan kell a nevét a keresztre írni kínaiul, egy gyakorló elmondta, hogy a neve azt jelenti olyan valaki, aki szeret, és aki lojális az országához, és hogy a „szerető szív” írásképet a Kínai Kommunista Párt (KKP) eltávolította a kínai ábécéből. Megdöbbentem, amikor ezt megtudtam.
A festményemet nem fogadták el a Dáfá Művészeti Pályázatra, de ez nem igazán zavart. Kiakasztottam otthon a falra és abbahagytam a festést. Ragaszkodásom volt az időhöz. Nem tudván mennyi idő van még hátra, egyéb projekteken dolgoztam Ausztráliában és külföldön. Visszatérve a festményemre tudtam, hogy az emberek még nincsenek felkészülve egy ilyen konfrontatív összehasonlításra.
Öt évvel később a barátnőm a Lengyel Művészeti Társulattól megkérdezte, hogy nincs-e valamilyen festményem egy kiállításra. Nekem csak ez az egy volt, így megkérdeztem mi a kiállítás témája. „Tabu” válaszolta ő. Megköszöntem a Mesternek az elrendezést, és elfogadtam a kihívást. Tudtam, hogy helyes gondolatokkal és érző szívvel el tudom oszlatni a gonosz zavaró hatását.
A lengyel emberek többsége hithű katolikus, és ez egy nagyszerű teszt volt nekem. Csak a Fában maradva, nem elfogadva a gonoszt, az emberek jó oldalát nézve, és a megmentésük segítségének szándékával lehetett elérni egy pozitív eredményt.
A Mester azt mondja a „Fá-magyarázat a Fá-konferencián Houstonban” 1996-ban:
„Csupán ha egy dolog megfelel a menny akaratának, célozhatja majd meg a sikert.”
A festményemet elfogadták annak ellenére, hogy nem eladásra készült. Ez egy fontos kiállítás volt egy prominens művészeti galériában, Melbourne üzleti negyedének központjában. Először egy kicsit nyugtalan voltam a kép elhelyezésével kapcsolatban, de gyorsan elutasítottam ezeket az emberi gondolatokat. Bíztam a Mester elrendezésében és meg lett a jutalma – a festmény középre került a felszólalók mögé. Voltak ott néhányan a művész közösségből, valamint sok lengyel, és kormány hivatalnokok is. Minden fotón és videón, ami a felszólalókról készült, ott volt a képem a háttérben.
Néhányan könnyeztek meghatódottságukban; voltak ott megdöbbent kínai diákok is, akik elolvasták a leírást. Köszönhetően a médiának dolgozó gyakorlóknak ezen az eseményen, Chen Aizhong története, és az én gyors felépülésem megjelent a Minghui weboldalon. A Hong Kong-i Epoch Times webes és nyomtatott verziójában szintén megjelent. Ez lehetővé tette sok kínai számára, hogy megtudja az igazat ennek a gyönyörű Fálun Gong gyakorló családnak a brutális megkínzásáról és kivégzéséről, melyet az a gonosz rezsim követett el. Néhányan felrakták a közösségi média oldalukra is. Köszönöm a Mesternek ezt az elrendezést.
2012-ben a „Döntés” című vers egyik sorában azt mondja a Mester: „Van különbség a Dáfá tanítványok és az üldözött Megvilágosultak [Krisztus] között?”
2017-ben keresztúthoz érkeztem, nem tudtam merre tovább, azon gondolkozva, hogy beteljesítettem-e az ígéreteimet. Volt egy nagyon eleven álmom egyik éjjel. Éppen a Földre ereszkedtem lefelé, amikor egy mély hang megkérdezett, hogy mi akarok lenni. Abban a pillanatban visszaemlékeztem, hogy művészként sokat szenvedtem egy előző életemben, de mégis azt válaszoltam, hogy művész, és felébredtem.
Mindig tudtam, hogy nagyon fontos, hogy ne törődjek a hírnévvel és a nyereséggel, így elutasítottam a nekem szánt ajándékot, ami lehetővé tette volna, hogy művész legyek. Tele voltam megbánással. A Mester könyörületessége végtelen. Olyan képek kezdtek el megjelenni a fejemben, amiket meg akartam festeni, de soha nem került rá sor.
Hogy megmutassam a Dáfá és a Dáfá tanítványok szépségét, elkezdtem megfesteni egy gyakorlót meditáció közben. Olyan valakit kellett választanom, akiről tudom, hogy szorgalmas és nagyon jó szíve van, mert ez visszatükröződhet a munkámban. Egy másik gyakorló azt mondta, hogy volt egy égi szem által látott víziója, amiben embereket látott, akiknek egy gyakorló segített biztonságban a feje fölé emelkedni. Ez egy érdekes ötlet volt. Mindig is ki akartam fejezni a megmentés kegyelmét, amiért ide jöttünk.
„Könyörületes Szív”
Ahogy azon gondolkodtam, hogyan ábrázoljam a gyakorló könyörületes szívét, egy fénysugár jelent meg, mely a szívétől indult. Elképesztő volt. Felhős volt az ég aznap, és az ablakok a festőállványom ellenkező oldalán voltak. Készítettem egy fotót erről, és megköszöntem a Mesternek a segítséget. Függönyök előtt festettem le a gyakorlót, hogy emlékeztessen arra, hogy színpadon vagyunk, megfigyelve egész idő alatt, nem csak a Mester és a körülöttünk lévő emberek által, hanem a többi dimenzió számtalan lényei által, jóságosak által, akik segítenek nekünk, és gonoszak által is, akik arra várnak, hogy hibát kövessünk el.
A Mester „Mély meghatottság” című 2010-es versének egy szakasza jutott eszembe:
„Jóságos Dáfá tanítványok járnak az embervilágban
Megmentik az embereket jóságos gondolatokkal”
Az emberek, akiknek segít megmenekülni az energiamezőjén belül találhatóak. Az óra a csuklóján az értékes időre emlékeztet, ami folyamatosan telik. Adtam neki egy sárga rózsát, mert az a remény, a tűrőképesség, a bölcsesség és az erő szimbóluma. Éppen május 13-a előtt fejeztem be a festményt, így a Fálun Dáfá napján jelent meg a Minghui weboldalán. Az lett a címe, hogy „Könyörületes Szív.”
A szenvedés tengere
A következő festmény, „A szenvedés tengere,” a Fálun Gong gyermekei csendes szenvedésének tiszteletére készült, akiket a halálba üldöztek, vagy az üldözés eredményeképpen viseltek el szenvedést. Néhányan árvák lettek vagy elvesztették családtagjaikat, akiket szerettek. Fehér lótuszokon ülő gyermekeket ábrázol egészen a horizontig elnyúlóan. Egy szivárvány viszi néhányukat a mennybe. Éppen július 20-a előtt fejeztem be a festményt, készen a Félun Gong üldözése megkezdésének 19. évfordulójára. Aznap, amikor befejeztem a festményt, kimentem sétálni és láttam egy gyönyörű szivárványt az égen.
A festés része a művelésemnek. Bele kell adnom a szívemet, folyamatosan javítanom kell a tűrőképességem, a xinxingem, és a képességeim. Miközben festek, folyamatosan keresem az igazi színeket, az igazi kifejezést, és a legjobb kompozíciót. Bízom abban, hogy ha a festményeimen keresztül az emberek jobban megértik a Fálun Dáfát és megmenekülnek, akkor a munkám nem hiábavaló.
Mint sok más gyakorló, én is megértettem azt, hogy a munkánk sikere a művelésünktől függ. Óriási felelőséggel jöttünk ebbe a világba, hogy segítsünk a Mesternek megmenteni az összes lényt. A Mester velünk van, bátorít minket és segít nekünk. Megkaptuk a Fát, hogy vezessen minket a művelésünkben és megkaptuk az őszinte gondolatok erőteljes képességét, és rajtunk áll, hogy használjuk azt.
Ennek a Fának az értelme valóban nagyon mélyreható. Ez az, ahogyan megértettem ezt a művelésem jelenlegi szintjén.
Köszönöm Mester. Köszönöm gyakorlótársak.
Forrás: Cultivating While Creating Fine Art
* * *
tovább ...