1997 tavaszán találkoztam a Zhuán Fálun könyvvel Linjiangmenben, Chongqingben, egy könyvesboltban. Amikor kinyitottam láttam egy fényképet Li Hongzhi Mesterről (az alapítóról), öltönyt és nyakkendőt viselt. Olyan ismerősnek tűnt, és olyan volt mintha mosolygott volna rám.
Azonnal megvettem a könyvet, és otthon az asztalomra tettem. Amikor a lányom bejött a kinti játék után, meglátta a könyvet és óvatosan a kezébe vette. Úgy bámulta, mintha emlékezni próbálna valamire. Azután megfordult és azt mondta nekem: „Anya, honnan vetted ezt a könyvet? Három éves korom óta ezt keresem.”
Megdöbbentem azon, amit mondott. Azt gondoltam: „Ennek a mennyből való könyvnek kell lennie.” Ezután elkezdtem gyakorolni a Fálun Dáfát.
A rendőrséget megérintette a jószívűség
Egy tucat belföldi biztonsági tiszt a chongqingi rendőrségtől és a helyi 610-es irodától megrohamozta az otthonomat 2003. szeptember 12 éjjelén. Nem voltam hajlandó kinyitni az ajtót, de egy elektromos fűrésszel megoldották a kérdést.
Higgadtan megkértem a 610-es iroda vezetőjét, hogy mutasson nekem egy parancsot. A hölgy elővett egy parancsot, de az azon szereplő név másképp volt írva, mint az enyém. Azt mondtam: „Ez nem az én nevem. Amit csinálnak az törvényellenes.” A hölgy nem tudott mit mondani.
Majd azt felelte: „Újra ki fogjuk kérni a dokumentumot a korrekt névvel.”
„De már megszegték a törvényt” - mondtam.
Aztán vizet töltöttem, felvágtam néhány gyümölcsöt, és megkértem őket, hogy üljünk le. Tudatában voltam, hogy fel kell ébresztenünk ezeket az embereket, miközben eltávolítjuk a zavarásokat.
Tíz évvel később hallottam, hogy az egyik tiszt mikor hazament tőlem, elmesélte az anyósának, hogy a Fálun Dáfá gyakorlók nagyon kedvesek, annak ellenére, hogy feldúlták az otthonát és feltörték az ajtót, ő vizet és gyümölcsöt adott nekik. Kiemelte, hogy milyen kedves és békés voltam végig az incidens alatt.
Később kérte, hogy helyezzék át a 610-es irodából, és közlekedés irányító rendőr lett belőle. Li Mester előadásai tanítottak meg arra, hogy gondoljunk másokra, még ha mi magunk szenvedést viselünk is el.
A levegőben megdermedt öklök
A Yuzhong Körzeti Fogolytáborba kerültem, a Wei Xingyan incidens miatt. Wei Xingyan a Chongqing Egyetemen végzett diák volt, akit megerőszakoltak, és az eset nyilvánosságra került. A 610-es iroda személyzete éjjel-nappal vallatott, hogy információkat szerezzen.
Miután nem jártak sikerrel, megpróbáltak többször megütni, de az öklük mindig megállt félúton a levegőben, és nem értek hozzám. Tudtam, hogy Li Mester védett meg az ütésektől, és adott erőt nekem.
Sikertelen vérvétel
Tíz év börtönre ítéltek, és átszállítottak a fogva tartó központból egy börtönbe.
A börtönben a nevem szerepelt egy vérvizsgálatról szóló listán. Egy gondolatra fókuszáltam – ők nem képesek tőlem vért venni. A Mestert kértem, hogy védjen meg. Amikor rám került a sor, három társam látta, ahogy az orvos fertőtleníti a jobb karom és keresi a vénát. Mindenfélével próbálkoztak, hogy megduzzadjon a véna, de sikertelenül. Nagyon meg voltak lepődve, akik ott voltak.
Nem tudtak tőlem soha vért venni a 10 év alatt, amíg ott tartottak.
Soha nem feladni a Fá ismételgetését
Rádöbbenve, hogy milyen értékes a Fálun Dáfá, megtanultam kívülről a Zhuán Fálunt. Ez nagyon előnyös volt számomra, amíg börtönben voltam a könyv nélkül, amit olvasni tudtam volna. Nem számított milyen rosszak voltak a körülmények, vagy mennyire fáradt voltam, minden nap hajnal 4-től délután 6-ig a Fát tanultam a Zhuán Fálun két fejezetének felmondásával. Amint eljött az ideje, elkezdtem a Fát ismételgetni. Még akkor is, amikor éjjel-nappal vallattak, figyelmen kívül hagytam a kihallgatót, hogy magamban tanuljak.
Arra kényszerítve a Dáfá gyakorlókat, hogy feladják a hitüket, a hatóságoknak volt egy agymosást végrehajtó rendszere a Chongqingi Női Börtönben. Minden interakció az őrökkel a jó és a gonosz közötti harc volt. A napi Fá tanuláson keresztül, mégis tele voltam őszinte gondolatokkal, amik segítettek túlélni a rettenetes körülményeket anélkül, hogy elvesztem volna. Így rendíthetetlen maradtam a hitemben a tíz év alatt, amit börtönben töltöttem.
Jóságtól meghatódott őrök
Rabságom alatt képes voltam a börtönőrök félrevezető trükkjeit elhárítani, jószívűséggel és méltósággal. Mikor rajtam volt a sor, az egyik őr elmondta nekem: „Valójában, mi mind tisztelünk téged”. Egy másik őr azt mondta: „Elnézve, hogy milyen elkötelezett vagy kölcsön kértem egy Zhuán Fálunt.” Egy harmadik pedig kijelentette, „Hiszek az őszinteségben, jószívűségben, toleranciában.”
A további üldözés megtagadása
2013. szeptember 11-én elengedtek és hazaküldtek. Szeptember 13-án a helyi közösségi szervezet munkatársa hozott nekem egy dokumentumot. Megdöbbentem, amikor olvastam, hogy nem nyilvánítottak „átneveltnek” a börtönévek alatt, ezért további három év „átnevelés”-re ítéltek, melyet közösségi szinten kell végrehajtani.
Megkértem a tisztet, hogy mutassa meg a törvényt, ami lehetővé tesz egy ilyen dolgot. Semmit sem tudott felmutatni. Amikor megmutattam az apámnak a dokumentumot, elöntötte a düh. „Ez gonoszság! Nem tudom elhinni. Börtönbe vetnek tíz évre egy ilyen jóságos embert. És aztán megint három év!”
De egyszerűen figyelmen kívül hagytam a dokumentumot. Nem mentem el a tisztviselőkhöz, akiknek be kellett volna számolnom, és ők sosem kerestek meg otthon. Ez mind a Mester védelmének köszönhető, így továbbra is megtagadhatom az üldözést. A Kínai Kommunista Párt minden képzeletet felülmúlóan gonosz.
Mindent megteszek, hogy jól csináljam a három dolgot, és méltó legyek a küldetésre és a Mester könyörületes megváltására. Nem nézek vissza. A Dáfá szentsége, csodálatossága és méltósága csak szilárd művelésen keresztül mutatható meg.
Forrás: Demonstrating Dignity and Compassion Through Solid Cultivation
* * *
tovább ...