Egy szegény családba születtem az 1970-es évek elején. Nehéz gyerekkorom volt. A szüleim nagyon sokat dolgoztak, de ennek ellenére szinte nyomorogtunk.
Így aztán nem kellett sok hozzá, hogy tizenévesen belemeneküljek az utcai drogok adta mámorba. A szüleim nagyon aggódtak miattam, az apám belebetegedett. Főleg abba, ahogy pénzt szereztem a drogokra. Lopással...
1990-ben egy évre börtönbe zártak rablásért és erőszakért. Mikor kiszabadultam, mindent ott folytattam, ahol abbahagytam. Loptam, hogy drogozhassak. A beteg apám könyörgött, hogy menjek haza, és mikor meglátogattam, a halálos ágyán feküdt. Az utolsó szavai egy kérés volt hozzám, hogy vigyázzak a húgomra. Ez megérintett és könnyekben törtem ki.
Sokszor csak egy hajszálon múlott az életem.
Még ha be is akartam teljesíteni apám végakaratát, és fordítani az életemen, nem tudtam, hogyan. A szívemben lévő fájdalom és a szomorúság elkerüléséért, egyre mélyebbre kerültem a kábítószer-használatban. 1993-ban 30 hónap börtönbüntetésre ítéltek a helyi rendőr feleségének megtámadásáért és kirablásáért.
A halmozottan hátrányos helyzet
A családom helyzete is nagyon rossz volt. A nővérem szegénységben élt, rizst és kukoricát árult, így próbált megélni. Én börtönben voltam újabb három évre kábítószer értékesítés miatt. Mikor 1996-ban szabadon engedtek, kitaláltam, hogy motorkerékpárokat fogok lopni, A következő öt évet kint és bent töltöttem a börtönben drogárusítás és lopás miatt. 2001-ben visszatértem a szülővárosomba, és nyitottam egy zálogházat, ahol magas kamatozású adósságokat gyűjtöttem. Azoknak az eladósodásából csináltam pénzt, akik a legjobban szenvedtek.
Még ha be is akartam teljesíteni apám utolsó kívánságát, és megváltoztatni az életemet, nem tudtam, hogyan.
Nagy házam volt, ahol a verőembereim összegyűltek a bűnözői tevékenységek miatt. Mi uraltuk a szerencsejáték-gyűrűket, és adósságot gyűjtöttünk. Mindenki félt tőlünk. Most már pénzem volt, így még jobban elmerültem az élvezetekben. Éjjel alkoholt ittunk, és ecstasy-t használtunk a kocsmákban és karaoke bárokban.
A következő öt évemet kint és bent töltöttem a börtönben kábítószer kereskedés és lopás miatt.
Az egyetlen jó dolog, amit tettem, hogy vettem a nővéremnek egy telket, hogy megélhessen.
Szívből jövő vágy, hogy jó ember legyek
Tudtam, hogy a drogok tönkreteszik a társadalmat, habár rengeteg pénzt kerestem az eladásukkal, mocskos pénz volt, és nem is volt tartós. Elkezdtem kimerültnek érezni magam az életstílusom miatt, és nem érdekelt többé, hogy folytassam.
Egyik nap azt mondtam a családomnak, hogy szükségem van egy csendes helyre, hogy lenyugtassam az elmém. Olyan volt, mintha Isten hangja suttogna nekem. Mikor gyerek voltam, habár nagyon makacs voltam és sokszor keveredtem bajba, mégis hittem Isten létezésében.
Tudtam, hogy áldozatot kell hoznom, ha rá akarok találni az igaz útra.
Számos alkalom adódott az életemben, mikor meg kellett volna halnom. Néhány droghasználó egyetlen túladagolástól meghal, de én mindig életben maradtam. Mélyen a szívemben kerestem valamit, aminek nem tudtam a nevét. Csak mikor leültem és kiírtam a gondolataimat, jöttem rá, hogy valójában az igazság és a hűség után sóvárgok.
Még mindig részt vettem bűnügyi tevékenységekben, de emellett sok helyre elutaztam, egy jó mestert keresve, akit követhetek. A bűncselekményekből keresett pénzt árvaházaknak és kolostoroknak adtam. Tudtam, hogy áldozatot kell hoznom, ha meg akarom találni a helyes ösvényt. Habár még mindig tisztességtelen eszközökkel kerestem a pénzt, abbahagytam a drogeladást és a prostitúcióval való foglalkozást A rendőrség nevetett, mert most kevesebb bajt okoztam nekik.
Volt egy hang mélyen bennem, amely sürgetően szólított.
Váratlan család
Egyik éjjel, mikor mégis kábítószert vettem be, elfelejtettem bezárni az ajtót. Mikor felébredtem, egy nő volt ott, egy pokrócba tekerve a padlón, a konyha sarkában. Nagyon fiatalnak nézett ki, és terhes volt. Azt mondta, hogy a gyermek az enyém. Lehetséges volt. Annyi egy éjszakás kalandom volt, hogy nem emlékeztem. Hirtelen lett egy családom, akikről gondoskodhattam. A sors és a felelősség keresztezte az utam.
Attól fogva családként éltünk, főztünk, bevásároltunk, és a gondoztuk a babát. Minden az én felelősségem volt. Időnként dühös voltam és el akartam menekülni.
Egyik nap a nő megmondta nekem az igazságot. A gyermek nem az enyém volt. Hozzám jött annak érdekében, hogy pénzt keressen, hogy segítsen a beteg apjának. Prostitúcióra kényszerítették, és állapotos lett. Meghatódtam, és kértem, ne térjen vissza a régi életéhez. Elmondtam neki, hogy nyithatna egy virágboltot a zálogházam előtt, így mindig lenne pénze. Azonban a családom megtagadta, hogy elfogadja ezt, és végül úgy döntött, hogy elmegy.
Nem sokkal ezután egy másik nő jött hozzám, és ő is azt mondta, hogy én vagyok a gyermeke apja. Csináltattam DNS tesztet, mert tudtam, hogy nem az enyém. Nem kértem meg, hogy menjen el, de mégis elment és nem fogadta el a segítségemet.
Nem bírtam tovább
Eldöntöttem, hogy elmegyek és egy hátizsákkal körbe utazom az országot, keresve egy helyet, ahol rendbe hozhatom a lelkem. Meglátogattam több nagy kolostort, de rájöttem, hogy nem nekem való helyek. Még a kolostorokban, amiket találtam, sem viselkedtek erkölcsösen az idősebb szerzetesek.
Annyira csalódott voltam, hogy hazamentem, és még komolyabban belevetettem magam a drogokba. Nagyjából abban az időben láttam egy titokzatos kék könyvet egyik barátom házában. Beleolvastam néhány oldalt, és visszatettem a polcra. A könyv címe Zhuán Fálun volt. Évekkel később ez a könyv változtatta meg az életemet.
Könyörögtem az embernek, hogy adja el nekem a könyvet, de csak mosolygott. Tartottam magam, és azt mondta: „Ha valóban akarod, oda fogom adni neked.”
Több alkalommal mentem rehabilitációra, hogy megszabaduljak a kábítószer-függőségemtől, de minden alkalommal visszaestem. A dolgok mindig ugyanazok voltak. Eldöntöttem, hogy tiszta pénzt kell keresnem, és többé nem veszek részt kétes üzletekben. Kapcsolatba léptem az adósaimmal, és visszaadtam nekik a pénzüket. Megbocsátottam minden adósságukat, és egyszerűen megkértem őket, hogy hagyják abba a drogárusítást és a prostitúciót.
Arra törekedtem, hogy spirituális életem fejlődjön. Egy másik sikertelen megszorítás után a rehabilitáción, eldöntöttem, hogy elmegyek a Huong Pagodába, egy hatalmas, buddhista templomokból és szentélyekből álló komplexumba, amelyet a hegyekbe építettek, hogy Buddhát imádják. Miközben meglátogattam ott a helyi szerzetest, és eldöntöttem, hogy maradok, felkészülve a szent parancsok elfogadására.
Véletlen találkozás
Egyik nap a Pagodában láttam egy férfit, aki egy könyvet olvasott, amely valahogy ismerős volt számomra. Érdeklődtem nála, és megmutatta nekem az író, Li Hongzhi mester fényképét, egy fiatal és kedves férfiét. Nem tudom elmagyarázni, amit éreztem a fényképre pillantva, de nem tudtam levenni róla a szemem. A könyv a Zhuán Fálun volt, ugyanaz a könyv, amit évekkel korábban egyszer már láttam.
Minden nap olvastam a könyvet és csináltam az öt gyakorlatot.
Megkértem a férfit, hogy adja el nekem a könyvet, de csak mosolygott. Állhatatos maradtam és ő azt mondta: „Ha tényleg akarod, neked adom.” Odaadta nekem a telefonszámát, és azt mondta nekem, hogy a könyv egy kincs. Később megtudtam, hogy a Fálun Dáfá fő tanításait tartalmazza, egy hagyományos kínai spirituális gyakorlatét, amelyet az ősi időkből adtak át.
Összepakoltam a dolgaimat, és boldogan hagytam el a kolostort. Úgy éreztem, mintha a lábaim propellerek lennének. Láttam a madarakat összegyűlni és énekelni egy helyen, ahol egyszer meditáltam. Szorosan fogtam a könyvet. Tudtam, hogy egy új életet fog nekem adni. Elértem a buszt vissza, a reptérre.
Egy másik élet vette kezdetét
A reptéren elkezdtem olvasni a Zhuán Fálunt. Minden szó megragyogtatta a lelkem. Mikor aznap éjjel aludtam, valami nagyon furcsa dolog történt. Nem tudom megmondani, hogy ébren voltam-e vagy álmodtam. Azt éreztem, mintha valaki gyengéden simogatná a hajam, és a testem egyre világosabbá vált.
A következő reggelen későn ébredtem és a testem szagtalan, ragacsos filmréteg borította. A fürdőben voltam egész nap, és sok csúnya dolog jött ki a testemből. Úgy éreztem, mintha belülről tisztulnék.
A Fálun Dáfá meditáció egyik gyakorlata.
Mikor visszatértem a családomhoz, megkérdeztem, hogy szeretnék-e gyakorolni velem a Fálun Dáfát. Legutóbb eladtam mindent és elhagytam a várost anélkül, hogy bárkinek szóltam volna, ezért nagyon bizalmatlanok voltak a szándékaimmal kapcsolatosan. Úgy gondolták, hogy a kábítószerek irányítják az elmémet. Azt is gondolták, hogy őrült vagyok, mivel nem értették sem a viselkedésemet sem a szívem változását. A depresszióból kijőve ismét a drogokhoz fordultam. A függőségem folyamatosan irányított. Gyakran egy időben használtam drogokat és sírtam.
Egyik nap a kezemben tartottam a „Zhuán Fálun”-t, és azt mondtam: „Kérlek, Li Mester, segíts nekem. Újra akarom kezdeni.” Hogy bizonyítsam az elszántságom, eldöntöttem, hogy hét napig böjtölök. A negyedik napon a férfi, akitől kaptam a könyvet, felhívott, hogy mi van velem. Azt tanácsolta nekem, hogy olvassam Li Hongzhi legutóbbi tanításait. Elkezdtem olvasni őket, és minél többet olvastam, annál többet megértettem. Rájöttem, hogy rettentően komolyan kell vennem, és szorgalmasnak kell lennem, ha valódi Fálun Dáfá gyakorló akarok lenni. A következő hónapban a kábítószer utáni erős vágyakozás ellenére minden nap olvastam a Zhuán Fálunt, és sikerült tisztának maradnom.
Három hónap után San elvitt a közös gyakorlásra. Eldöntöttem, hogy lemondok az adóssággyűjtésről, mert tudtam, hogy az a pénz nem tiszta. Azt is gondoltam, hogy üvegeket és dobozokat gyűjtök, hogy támogassam magam, csak azért, hogy egyenes életet éljek. Minden nap nagy távolságot utaztam, hogy csatlakozzam a gyakorlóhelyen lévő Fálun Dáfá csoporthoz.
Most boldog és tartalmas életet élek.
Minden nap olvasam és megcsinálom az öt gyakorlatot, a négy álló és az ülő meditációs gyakorlatot, lótusz pozícióban. Nagyon energikusnak érezem magam, és tudom, hogy végleg legyőztem a kábítószer függőségem. Az életem 40 évéből 18 évet töltöttem börtönben és detoxikáló központokban. Sok betegség sújtott, beleértve a hepatitis C-t, álmatlanságot és depressziót. Köszönöm, hogy a Fálun Dáfá az összeset kitisztította. Vadonatúj életem van, és egy második esélyem.
Ma olyan autót vezetek, amit a tisztességesen megkeresett pénzemen vásároltam. A romlott múltam ellenére érzem, hogy szégyen nélkül tudok előre haladni. A lelkem nyugodt. Egy sziklán ülök, hallgatom a természet hangjait és teljes békességben létezem.
Egy boldog, értékes életet élek, és követem az igaz spirituális utat. Megpróbáltam mindent, hogy megszabadítsam magam a drogoktól és a bűnöző életemtől, de végül csak a Fálun Dáfá tudott felemelni a sárból és megmenteni engem. Örökké hálás vagyok és kívánom, hogy még több ember jöjjön megtanulni, és jusson előnyhöz ebből az igazán hatalmas gyakorlatból.
Phạm Bá Long Vietnám Bình Dương tartományában él.
Bővebb információért a gyakorlatról, látogasson el a www.falundafa.hu oldalra. Minden könyv, gyakorlatzene, és bemutató ingyenesen elérhető.
Forrás: I was a career criminal and drug addict — Then I came across something that changed my life
* * *
tovább ...