Azoknak, akik idejöttek és felejtettek

Azoknak, akiket megérintett, de nem folytatták.
Azoknak, akik hagyták, hogy újból elvesszenek az útvesztőben.
Azoknak, akik a jövőben jönnek majd.


Minden felesleges szenvedély nélkül szeretném megosztani azt a nagyszerű érzést és szent pillanatot, amikor rám talált a Fá. Zavarban voltam és egyben boldog is, különlegesnek éreztem magam és egyben meghökkentem, mert akkor nem tudtam, hogy mi történik, és hogy hogyan befolyásolhat ennyire erősen egyetlen férfi hang és melódia. A szomorúság, a lázadás, a harag és az árulás érzelmei néhány másodpercen belül elmosódtak, mintha egy kicsi fekete csepp a nyugalom, a tisztaság, a barátságos jelenlét és a ragyogás tengerébe süllyedt volna. Mintha Ő mondta volna: „Nyugodj meg! Mostantól mindig melletted leszek. Állj föl és menj szabadon, az érzelmek bilincseitől felszabadultan. Lótuszvirágot adok neked, amely, ahogy ránézel virágzik, és amely mérhetetlen magaslatokba vezet majd. Tartsd meg és jól vigyázz rá!“


Izgatottan és aggódva tartottam vissza a lélegzetemet, változás kezdődött bennem, és ennek nem voltam ura. Lázasan válaszok után kutattam – ki ez, mi ez? Nem kaptam meg azonnal a választ, elég hosszú idő telt el, mire megértettem… de a szívemben tudtam, hogy ez valami jó, és hogy ez egy olyan valaki, akiben megbízhatok. Mintha én magam lettem volna a lótuszvirág, és a gyakorlatok melódiájára kivirágoztam volna, anélkül hogy végeztem volna ezeket (akkor még nem tudtam semmit a gyakorlatokról). Olyan volt, mint a „Csipkerózsika“ c. mesében, amelyben a hercegnő száz év alvás után felébred. Tényleg mindennap a karma nyomásával küzdöttem, közel tíz évig ágyhoz kötöztem magam, de ezúttal ez nem volt képzeletbeli. Ez alkalommal nem voltam egyedül. Nagyszerű támogatást és láthatóságot kaptam. Nap mint nap erősebb és erősebb lettem, és egyre alkalmasabb is. Most, négy hónap gyakorlás után határozottan kijelenthetem mindenkinek, hogy a Fálun Dáfá jó! Ez az én Tiszta Földem!


Örülök, hogy ebben a tiszta mezőben több mint száz millióan vannak, és minden jelenlévő érző lényt üdvözlök itt, ahol senki sem mond mást, mint amit gondol; itt, ahol jó és nyílt egyénként senki sem tart butának; itt, ahol ha nem vagy alattomos és fortélyos, akkor az nem számít hibának; itt, ahol a tolerancia nem gyengeség!


Köszönöm a Mesternek ezt a nyitott ajtót, ami ide vezetett!


A 2015-ös bécsi Fálun Dáfá tapasztalat-csere konferenciára benyújtott beszámoló