Tisztelt Mester! Tisztelt Tanítványtársaim!
Köszönetemet fejezem ki a tisztelt Mesternek és mindazoknak a tanítványoknak, akik abban segítettek nekem, hogy a sok-sok nehézség és gyötrelem elviselése között megedződtem, és abban hogy idáig eljutottam!
„Csak ha megfelelsz a Mester követelményeinek, igazolod te a Fá-t és műveled magad egy Dáfá-tanítványként és csak akkor vagy te egy igaz Dáfá-tanítvány.” Józannak lenni, 2004. május 8.
Azon gondolkodtam, hogy tovább küldjem-e ezt a tapasztalat megosztásomat a tanítványtársaimnak. Úgy döntöttem, hogy igen, mert a saját tapasztalataimmal ösztönözni szeretnék mindenkit, hogy érdemes odafigyelni minden apró reakcióra, ami a megemelkedésünket szolgálja. Viszont azon is elgondolkodtam, hogy ha ezt az írásomat közzé teszem, akkor nem önmagamat igazolom-e?! Arra a felismerésre jutottam, hogy valójában a saját utam előrelépésével, elsősorban a Fát igazolom, hogy valójában mit adott nekem a Fá és a segítségével meddig jutottam el.
„A régi mennyboltozatban korábban a ,,keletkezés, fennmaradás, romlás és megsemmisülés” egy abszolút dolog volt. A világegyetem törvényszerűsége nem olyan, mint azt az emberiség elképzelte, az kegyetlen. Ez a fajta törvényszerűség túlmegy azon a könyörületességen is, amit az istenségek birtokolnak az emberek megváltásánál, ez pontosan a törvényszerűség.” Fá-magyarázat az USA fővárosában, 2007. július 22.
A Mester tanításait olvasva többször is elém került az élet és a halál vizsgája: elengedésével az alábbi gondolataim jöttek:
– Ha nem birtokolhatom az örök életet, akkor semmi sem vagyok. Ha semmi sem vagyok, nem kell felelősséget vállalnom senkiért és semmiért. Viszont, ha semmi sem vagyok, akkor nem is élvezhetem az élet gyönyörűségét sem, de nem is kerülök a ,,keletkezés, fennmaradás, romlás és megsemmisülés” örök körforgásába, ami a Mester szerint „kegyetlen”.
– A halál számomra azt jelenti, hogy a reinkarnáció körforgásában állandóan a sorozatos halállal és újraszületéssel kell szembenéznem, ami szintén sorozatos szenvedésekkel jár, végül az elkerülhetetlen sorozatos lesüllyedéssel, és nem utolsó sorban a vég nélküli megsemmisüléssel kell szembesülnöm. Viszont, ha elengedem a halált, akkor élvezhetem az élet gyönyörűségét, és nem kerülök a ,,keletkezés, fennmaradás, romlás és megsemmisülés” örök körforgásába. Ezért az életet és a halált erős őszinte gondolatokkal elengedtem, amit a Mester kezébe ajánlottam.
Az élet és a halál elengedése egy folyamat volt nálam. Mivel az élet és halál kérdése többször is elém lett téve, és ezeket minden alkalommal el is elengedtem, akkor most mi is fontos nekem valójában? Ami itt a földi világban van: mi és ki lehet akkor nekem fontos?!
Amikor bármilyen nézetet elengedek, akkor: „A kozmikus tulajdonságok korlátozásai már nem lesznek veled szemben annyira szigorúak.” – Zhuán Fálun.
Amikor az elengedéssel megszűnt egy-egy nézet, ezzel egyidejűleg megszűntek a mögöttes dolgok is, amik már nem húznak le a földi világba. Ezt a művelésem alatt folyamatosan megtapasztalom.
Szilárd akarat
Keserűségben élni
Azért harcolni, hogy éljél
Egy napon a Dáfá-t megkapni
Ne időzz a visszatérésnél.
2004. július 19.
Az élet megy tovább, és minden, ami egykor fontos volt számomra, azoknak a jelentősége teljesen elvesztek a múltban. Akkor érdemes bármibe is belekapaszkodnom? Emlékezni fog valaki is arra, hogy nekem mi volt a fontos, vagy mi nem volt fontos? Semminek sem kell jelentőséget tulajdonítani, mert az idő múlásával minden elveszíti a jelentőségét, ezért nem érdemes semmihez és senkihez ragaszkodni ebben a földi világban. A különböző ragaszkodások csak a ködbe taszítják és gúzsba kötik az embereket, ami által csak egyre lejjebb és lejjebb taszítják őket és ezzel egyidejűleg egyre nagyobb és nagyobb szenvedéseket okoznak, és a vég nélküli szenvedésbe sodorják, taszítják őket.
„Ébredjetek fel! Ha ez a legrosszindulatúbb démoni nehézség a történelemben még csak fel sem ébreszt benneteket, akkor az embervilágban történő Fá-helyreigazítás közben csak félelemmel élhetitek át a megbánást és miközben felizgatjátok magatokat és megbánjátok, kétségbeeséssel szemlélitek a magukat valóban művelő Dáfá-tanítványoknak a gigantikus beteljesülését. Ez szintén a sorsszerű következmény, amit ti saját magatok okoztatok. Én egyetlen egy Dáfá-tanítványt sem akarok hátrahagyni, ámde viszont ti saját magatok kell megemelkedjetek a valódi Fá-tanuláson és igazi művelésen keresztül. Mentsétek meg a világi embereket a Fá-igazolásnál, csináljátok jól a három dolgot, amit a Dáfá-tanítványoknak csinálniuk kell. Szorgalmasan haladjatok előre, engedjétek el a ragaszkodást az emberi érzületekhez, az istenségnek az útja nem lesz többé hosszú.” Fá-helyreigazításnál nem emberi érzületek szükségeltetnek, hanem a helyes gondolatok, 2004. szeptember 19.
Amikor sok mindent elengedtem, éreztem, hogy már semminek és senkinek, (akivel kapcsolataim voltak az életben, és akikkel közösen megéltem fájdalmas dolgokat) sincs már jelentősége. Ugyanakkor az emberi világban lévő és történő dolgoknak sincs már egyáltalán semmilyen jelentősége, fontossága. Úgy érzem, már egyáltalán semmi sem fontos nekem, ami a művelés megkezdése előtt az volt. A művelés alatt hatalmas átalakuláson megyünk keresztül mind testileg, mind szellemi szinten. A művelés ugyan nagy szenvedésekkel jár, de a célunkat, hogy eljussunk a beteljesülésünket, csak így érhetjük el.
Valójában ebben az emberi világban semmi sem fontos, egyedül az a fontos, hogy a művelésünk során mit művelünk ki, amit majd magunkkal vihetünk.
Viszont, ha nem műveljük jól magunkat, azzal szemben az a sok szenvedés, amit a fizikai és mentális átalakulás során élünk át, az semmiség ahhoz képest, ami várni fog ránk, mert akkor az örök kárhozatban lenne részünk, ami olyan fájdalmakkal jár, amit nem vagyunk képesek felfogni, és az örökkön-örökké tartani fog. A véleményem szerint pont erre mondja a Mester, hogy „könyörtelen”. Ezek a tanítások nekem sokat adtak ahhoz, hogy lelkiismeretesen műveljem magam, ha nem akarok az örök megsemmisítés körforgásába kerülni.
A fentiekre tekintettel mindenkit arra szeretnék ösztönözni, hogy érdemes minden egyes apró mozzanatra odafigyelni, mert ha nem figyelünk oda egy-egy apró jelre, mozzanatra, (a nézet felszínre kerülésékor) akkor elszalasztjuk a megemelkedésünk lehetőségét. És az idő nem fog várni ránk, és a Mester sem fog ránk várni. És, ha elszalasztjuk a vizsgaalkalmakat, akkor a pótvizsga mindig nehezebb lesz, mert az dupla időt és energiát igényel.
„Ha én valamit bírni szeretnék, úgy én nektek ezt a szíveteket szeretném, a szívet a művelésre, a szívet a jószívűséghez.” Szingapúr 1996.
„Kérdés: Mire gondol Ön konkrétan a ,,teljes lemondás“-sal a ,,Tökéletes harmónia“ című jingwenben?
Mester: Ez azt jelenti, hogy minden ragaszkodásodról mondj le. Még ha csak egy ragaszkodásod is van, az hasonlít egy zárra, egy szorosra (hágóra, vizsgára) vagy egy hajókötélre, amelyik nem hagy téged elhagyni (a kikötőt). Neked át kell törnöd mindegyikükön.“ Új Zéland, 1999. május 8.
Amikor felszínre kerül a nézet, akkor mindig kizökkenünk a Zhen-Shan-Ren-ből. Van, amikor csak alig-alig észrevehetően, de ennek ellenére sem érezzük már önmagunkban azt a harmóniát, mint amikor a Zhen-Shan-Ren-ben vagyunk. Bármilyen kicsi is a nézhet felszínre kerülésének észlelése, mindenképpen el kell távolítanunk, ha meg szeretnénk emelkedni. Bármi is kerül elénk, bármivel is ütközünk szembe, a legapróbb jelet is észre kell vennünk, mert csak úgy tudunk magasabb és magasabb szintre jutni. Azt, hogy soha semmi sem véletlen, azt soha ne felejtsük el! Ezt mindig tudatosítani kell magunkban!
Tudom, hogy az utamnak nincs még vége, és elém lesznek téve még vizsgaalkalmak, és minden alkalommal fel kell ismernem a nézetek felszínre kerülését, amiket el kell engednem. A vizsgákat viszont nem lehet elkerülni. A lényeg abban van, hogy egy tanítványnak minden egyes nézet felszínre kerülését fel kell ismernie, és el kell engednie. Ha egy-egy nézet felszínre kerülését nem ismeri fel a tanítvány, akkor nem tud átjutni a vizsgákon, ami azt jelenti, még ha mentálisan el is engedett mindent, ennek ellenére a vizsgaalkalmakat is fel kell ismernie, mert csak így valósul meg a beteljesülés.
Azt még okvetlen meg kell említenem, hogy nagyon sokat köszönhetek annak a felismerésemnek, hogy nem fontos tudnom minden egyes nézet nevét, az is elég már, ha a felszínre kerülésekor erős, őszinte gondolatokkal elengedem. Az is lehetséges, hogy nincs minden nézetnek neve. Sok nézet nevét hiába kerestem a bensőmben, nem kaptam rá választ az idő múlásával, ezért sok idő elment a magamba nézéssel, kereséssel. Amikor olyan szituációban voltam, hogy nem tudtam elengedni az aktuális nézetet, akkor otthon vagy a későbbiek folyamán hozzákapcsoltam nézetet az aktuális szituációhoz, és azt erős őszinte gondolatokkal elengedtem. Amikor ezek megtörténtek, minden egyes alkalommal éreztem a Mester törődését és a testem változását. Felismertem, hogy ezzel a módszerrel nagyon gyors a megemelkedés.
Ha már érzem egy nézet felszínre kerülését, ami megérint, akkor már el is engedem. Ilyen egyszerű az egész! Nekem könnyű az elengedés! Azért könnyű, mert a Mester tanításai révén már tudom, hogy azok csak egyre mélyebbre húznak, taszítanak.
Miután elolvastam a Mester Fá-magyarázatát a Fá konferencián a New York-i Metropolitanben, újra és újra az az érzésem, hogy nem ragaszkodom a szívemben semmihez, és a szellemi szabadság érzése járja át egész lényemet. Nem ragaszkodom sem emberhez, sem Buddhához, sem az élethez, sem a halálhoz, a testemhez sem ragaszkodom. Ebben a pillanatban is ezt így érzem és élem meg, és ezzel egy időben fantasztikus felszabadultság érzése leng át. Ez a szellemi szabadság nekem azt jelenti, hogy semmi és senki nem kötöz meg engem a szabadságomban, mert nem kötődöm senkihez és semmihez, bárki és bármi is legyen az. Persze tudom, ez nem azt jelenti, hogy nekem már nem kell egyetlen egy vizsgán sem átmennem. Hogy hol tartok, azt nem tudom, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy lelkiismeretesen dolgozzam tovább önmagamon mindvégig.
„Kérdés: Megértésem szerint a Dáfá-tanítványok személyes művelése közvetlen kapcsolatban áll a megfelelő mennyei rendszerekkel. Mikor a Fá a nagy mennyboltozatot helyreigazítja, a jövendő művelők viselik a felelősséget a mennyei rendszerekért, amelyekkel kapcsolatban állnak, vagy ezek addigra már helyre vannak igazítva a Fá által?
Mester: “A művelésed folyamata közben a mennyei rendszer, amelyik össze van kötve a te saját testeddel, teljesen mindegy milyen nagy, a te művelésed sikereivel egyszerre szintén újra helyre lesz igazítva, ez egészen biztos. Ha te nem műveled jól magad, nem lehet helyreigazítani őket.”. Fá-magyarázat a Fá-konferencián a New York-i Metropolitanben, 2003. április 20.
Az életem során körém gyűjtött ingatlan és ingó tárgyakat, amik sok időt és energiát igényeltek az életem során, még a művelésem előtti hónapokban eladtam és elajándékoztam, ez által jóval több időm és energiám jutott a későbbiekben a művelésemre. Visszagondolva: lehetséges, hogy akkoriban a mellék ősszellemem volt az, aki ilyen vonatkozásban „irányított”.
Azt is felismertem, hogy ha önmagamat becsülöm, akkor az azt jelenti, hogy a körülöttem lévő élőlényeket megbecsülöm, akik, és amik azért vannak körülöttem, hogy engem segítsenek, vagy éppen kiszolgáljanak itt a földi életemben. Legyen ez ember, vagy bármi. Amikor a körülöttem lévő közvetlen dolgokat becsben tartom, és azokat a lehetőségekhez mérten rendben és tisztán tartom őket, akkor önmagamat is becsülöm. Azt is felismertem, hogy a külső rend és tisztaság valójában a bennem lévő rendet és tisztaságot mutatja meg a felszínen. Gondolom, ezért volt meg bennem mindig a rendhez és tisztasághoz való belső késztetés, mert az a belső egyensúly érzését egy bizonyos fokig megadta nekem.
A fentiekről eszembe jutott egy alapelv, amit Mester tanításaiban tanultam meg: minél jobban műveljük magunkat, az annál jobban megmutatkozik a munkánkban is. Felismertem, hogy ez összefüggésben áll a fent leírtakkal, hogy minél jobban művelem magam, annál jobban becsülöm és tisztelem a bennem lévő Ént, és ezzel egyidejűleg a bennem és körülöttem lévő élőlényeket úgyszintén. Ezt a fennkölt érzéssel akkor szembesülök igazán, amikor az emberekkel ténytisztázás, vagy bármilyen más vonatkozásban beszélgetek, mert ők ezt azonnal „visszaigazolják”, úgy is mondhatnám, kisugározzák felém, hogy ők is megbecsülnek és tiszteletet éreznek irántam.
Visszatekintve az utamra: Bő hat év alatt nagy utat tettem meg! Tudom, hogy a művelésemnek nincs még vége, de az általam kitaposott út, amit megkezdtem, egyre szélesebbé és simábbá vált.
Kérlek benneteket: Ha bármiben is nem értetek egyet a fent leírtakban, mutassatok rá. Ezek a felismeréseim, valamint az átélt tapasztalataim a mostani szintemen.
Minden egyes tanítványtársamnak sikeres művelést és beteljesülést kívánok!
* * *
tovább ...