Németországban, Frankfutban élő Dáfá tanítvány vagyok. 1992-ben jöttem Németországba. Mivel külföldön éltem, nem hallottam a Fálun Gongról vagy az 1999. július 20-án elkezdődött üldözésről. 2004-ben az Amerikai Egyesült Államokban az egyik közeli barátomnál megnéztem egy Dáfát bemutató videót. Az első benyomásom az volt, hogy nincs semmi rossz az „Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia” alapelvekben.Úgy éreztem könnyen tudnám követni ezeket az alapelveket. Ezért vettem egy Zhuán Fálunt, és kaptam néhány a közelmúltban megjelent cikket a barátomtól, valamint megtanultam a gyakorlatokat is.
Átmenni a vágy vizsgáján
A művelés elején nem tudtam, hogy mi az, amit művelek, vagy hogy a Fát gyakran kell tanulni. Néha hallgattam a Mester leckéit, de ritkán gyakoroltam. Egy nap rájöttem, hogy mióta elolvastam a Zhuán Fálunt, azóta minden nap a Fára gondolok, amit a Mester tanított, és töprengek az elveken.
Akkoriban nagyon erős ragaszkodásom volt a férfi és nő közötti szerelemhez. Tisztában voltam vele, hogy ha nem megyek át ezen a vizsgán, akkor nem tudnám igazán elkezdeni a művelést. Közel két évig hezitáltam, feltettem magamnak a kérdést: „Még fiatal vagyok. El tudom engedni?” Végül egy nap felismertem, hogy az életemnek nem a szex a fő pontja. Nem ezért jöttem ide. Ekkor hirtelen kitisztult a fejem, és eltűnt a ragaszkodásom. Később tisztán emlékeztem, hogy az álmaimban nem mentem át néhány vizsgán, miután felébredtem. Felidéztem, amit a Mester mond a Zhuán Fálunban: „… Az első alkalommal nem álltál helyt a vizsgán és miután felébredtél, nagyon bánod a dolgot. Ez az érzés és ez az állapot talán még mélyebb benyomást tesz benned. Ha megint evvel a problémával állsz szemben, akkor tudsz majd magadon uralkodni és át tudsz menni a vizsgán.“ (Zhuán Fálun) Több erőfeszítést tettem azért, hogy megszabaduljak az ilyen típusú gondolati karmától.
Egyszer, amikor elkezdtem fantáziálni, egy mondat jelent meg a fejemben: „Nem minden anyagból van?” (Zhuán Fálun) Azonnal felismertem, hogy ezeket a gondolatokat a karma okozta, amelyeket meg kellett szüntetnem. Az, amilyen sebességel ezek a gondolatok eltűntek, valóban lenyűgöző volt. A Mester volt az, aki segített megoldani a zavarásokat, eltávolítani azt a hatalmas karma mennyiséget, amely más dimenziókban olyan volt, mint egy hegy.
Átmenni a betegségkarma vizsgáján
A művelés előtt gyakran szenvedtem nyak- és vállfájdalomtól a számítógép előtt végzett munkám miatt. Hideg időben az aranyerem is előjött. Minden alkalommal, amikor visszamentem Kínába, elmentem masszázsra, de a munka miatt a nyak- és vállfájdalmam hamar visszatért. Néha reggelente, miután felébredtem a kis ujjaim érzéketlenek voltak. A művelés elején nem voltam szorgalmas a Fá tanulásában vagy a gyakorlatok végzésében, az egészségi állapotomban sem következett be egyértelmű változás. Egyszer több, mint három hónapon át minden nap nagyobb mennyiségű vérzésem volt. Ez idő alatt ilyesztően sápadt voltam. Nem hagyatkoztam a Fára, hanem elmentem egy nőgyógyászhoz. Az orvos nem talált semmi eltérést, és méhkaparást javasolt. Gondolkodtam, hogy ugyan ez most megoldaná a problémát, de a vérzést kiváltó okot nem szüntetné meg.
Ezért úgy döntöttem, hogy nem megyek el a műtétre. A döntést követő néhány napban a vérzés hirtelen megállt. Utólag visszagondolva, habár nem világosodtam meg a művelés szempontjából, de nem hittem vakon a modern orvostudományban. A Mester volt az, aki segített átmennem a vizsgán. De ezen vizsgák alatt mi hozzuk meg a saját döntéseinket.
Mivel a gyermekem még kicsi volt, majdnem minden éjjel felébredt és bemászott az ágyamba. Nem tudtam jól aludni. Igazán fáradt voltam, amikor napközben vezettem a munkahelyemre. Szeretettem volna pihentetni a szememet, ha piros lámpát kaptam. Ezért elkezdtem minden nap egy félórát meditálni. Hamarosan már nem voltam olyan fáradt. Megtapasztaltam a gyakorlás varázslatos energiáját.
Számos különböző betegségkarma vizsgán estem át. Egyszer bemutattam a Fálun Gongot néhány nyugati barátunknak. Megkértek, hogy tartsak egy bemutatót a hétvégén a nyaralójukban. Beleegyeztem. Az indulás előtt néhány nappal úgy tűnt, hogy ágyba dönt egy csúnya megfázás. Akkor úgy gondoltam, hogy szükséges elengednem a kikapcsolódáshoz való ragaszkodásomat. Így otthon maradtam. Később, amikor újra beszéltem ezeknek a barátaimnak a Fálun Gongról és a Shen Yunről, egyszerűen csendben maradtak. Habár tudtam, hogy nem csináltam jól, nem ismertem fel az okot. Később felismertem, hogy ez a régi erők zavarása volt, és én hagytam, hogy ez a zavarás megakadályozzon az érző lények megmentésében. Úgy gondolkodtam, mint egy hétköznapi ember, aki hogy ha beteg, akkor pihennie kell.
Mester a „Fá-magyarázat a 20. évfordulóra“ c. írásban említette: „Mindazoknak a dolgoknak, amiket a Dafa-tanítványoknak kell csinálniuk, valójában megvan a lefolyásuk. Ha az idő elmúlt, akkor minden elmúlt. Ha a múltba való visszapillantásnál olyan dolgok jutnak eszetekbe, amiket nem csináltatok jól, többé egy alkalom sem létezik, hogy jóvátegyétek őket. Természetesen a művelésnek még nincs vége, te tovább csinálhatod azt, amit egy Dafa-tanítványnak csinálnia kell és jól csinálhatod a későbbi dolgokat. Erre még nagyon sok alkalmad és időd van. De ha sok dolog létezik, ami nem lett jól csinálva, valóban sok dolgot fogtok megbánni.“
Sajnálom, hogy túl későn jöttem rá, hogy a Fá helyreigazítás lefolyásával lépést kell tartanom, és az ebből származó veszteségeket. Így a jövőben szeretném még jobban járni a művelés és a Fá érvényesítés útját.
Ebben az évben a Shen Yun előadás előtt, néhányszor újból betegségkarma nyilvánult meg megfázás, ismételten intenzív korpásodás, aranyér formájában. De akkoriban képes voltam felismerni, hogy ezek a régi erők zavarásai, amelyek megpróbálnak megállítani a jegyeladásban. Megtagadtam ezeket az elrendezéseket, végeztem a dolgomat, úgy mintha mi sem történt volna. Valóban néhány napon belül a tünetek jelentősen gyengültek vagy teljesen megszűntek. Ezeken keresztül megértettem az egyik aspektusát annak, hogyan tagadjuk meg a régi erők elrendezését.
Elengedni a személyes nyereséghez való ragaszkodást
A férjem német. 2006-ban jutott a tudomására a Fálun Gong gyakorlók kegyetlen üldözése Kínában. Félelemből, és hogy befolyásolná a gyermekünk jövőbeni fejlődését Kínában, megakadályozott abban, hogy előlépjek. 2010-ben megállított abban is, hogy részt vegyek a Shen Yun promócióban. Mivel ezután nem érintkeztem a gyakorlótársakkal, a Fá helyreigazítás periódusával sem tudtam lépést tartani. Vonakodva, de elfogadtam. 2011-ben a férjem javasolta, hogy váljunk külön. Kiköltöztem a gyerekemmel és visszanyertem a szabadságomat.
A válás azt jelentette, hogy a férjemmel meg kellett egyeznünk a gyermek nevelésének kérdéseiben és a pénzügyekben. Közel egy éven át nagyon sokat gondolkodtam a családról, a személyes nyereségről, a szégyenről és így tovább. A pénzt, amit a férjem ígért, már egy hónap után kevesebb lett negyven százalékkal. Durván ezt kérdezte: „Miért nem írtad alá korábban? Te is fogadhatsz ügyvédet.“ Megdöbbentem. Haragot, sértettséget és aggodalmat éreztem. De az jutott eszembe, hogy nem akarom gyűlölni. Csak véget akartam vetni a kapcsolatunknak. Mester azt mondja: „Amióta az embereknek érzéseik vannak, a harag és öröm, szeretet és gyűlölet, valamit szívesen csinálni vagy valamit nem szívesen csinálni; szimpátia valakivel szemben, ellenszenv valakivel szemben, valamit szívesen tenni, valamit nem szívesen tenni, ezek mind érzelmek. A hétköznapi emberek az érzelmeknek élnek. Ha gyakorló vagy, egy magasabb szinten lévő lény, akkor nem használhatod ezt a logikát dolgok kiértékeléséhez, ki kell törnöd belőlük. Ezért kell sokfajta ragaszkodást könnyedén venni, melyeket az érzelmek vezérelnek, míg végül teljesen el nem engedjük őket.“ (Zhuán Fálun, 6. fejezet)
A lecsökkentett tartásdíj aggodalmat váltott ki bennem a pihenési időmet illetőn. Miközben kínoztam az agyamat, felismertem, hogy nem egy gyakorló nézőpontjából közelítettem meg a kérdést, hanem egy hétköznapi ember szemszögéből és az önvédelem ragaszkodásából. Amikor megértettem a Fá alapján, elengedtem a személyes nyereséghez való ragaszkodásomat. Ezen a ponton egyszeriben megvalósítható lett, hogy ne gyűlöljem a férjem. De még mindig felmutattam, hogy amit tett az rossz.
Azóta, amikor nem tudtam elengedni a személyes nyereség kérdését, eszembe jutt a Mester Zhuán Fálun tanított alapelve: „Ha valami a tiéd nem fogod elveszíteni. Ha valami nem tied nem fogod tudni megszerezni, akkor sem, ha harcolsz érte.“
Ebben az évben a szüleim és a bátyám családja Németországba jöttek, hogy meglátogassanak. Sok kiadás volt, amelyeknek a terhét magamra akartam vállalni, legyen az valami, amit a szüleim meg akartak venni, akár ajándék a rokonoknak és barátoknak. Az anyukám említette néhányszor: „Amikor tíz évvel ezelőtt itt voltunk, még nem éltetek külön. Az anyagi helyzeted sokkal jobb volt, de most sokkal bőkezűbb vagy.“ Örültek a mostani helyzetemnek, és elfogadták, hogy a Dáfá áldást hozott az életembe. A művelést is jobban megértették.
Magunkba nézés
2011-ben részt vettem a Fá konferencián Washington DC-ben. Ez volt az első alkalom, hogy láthattam a Mestert. A nagyrabecsülésem szavakkal leírhatatlan. Habár nem láttam, más dimenziókban érzékeltem a Mester végtelen könyörületeségét, nem tudom szavakba önteni. A Mester előadása arra késztetett, hogy felismerjek két fő pontot a művelésemben: elsőként, hogy nem hiszek elég szilárdan a Mesterben és a Fában, és a második, hogy túl sok emberi mentalitásom van. Amikor felismertem a problémáimat, hoztam egy döntést: Hinni fogok a Mesterben és a Fában, és el fogom engedni az emberi mentalitást. Miután visszatértem Németországba, eldöntöttem, hogy részt veszek minden héten a nagy közös Fá tanuláson. Végül előléptem és részt vettem a Shen Yun promócióban.
Kezdetben sokat beszéltem a promócios helyeken, de az emberek nem vettek jegyet. Nem gondoltam, hogy ennek bármi köze is lenne hozzám. Amikor a gyakorlók megosztották velem a tapasztalatukat, a magukba nézésről, a saját ragaszkodásaik megtalálásáról, és a szorgalmasabbá válásról beszéltek. Akkoriban nagyon meglepett. Később a sok Fá tanuláson keresztül megértettem a magamba nézés fontosságát. De a magamba nézés nem valami olyasmi volt, amitől jól éreztem volna magam. Így, amikor problémák merültek fel ugyan magamba néztem, de a felelősséget elsősorban másokra tereltem. Ez egészen addig tartott, amíg át nem vertek az interneten relatív nagyobb összegű pénzzel, hogy felfedezzem a kifelé nézésemet és a felelősségvállalásra való képtelenségemet.
Én voltam az egyetlen, aki részt vett ebben. Ezúttal nem tudtam mást hibáztatni. Felismertem, hogy addig vártam a magamba nézéssel, míg a probléma nagyon súlyos lett. Néhány nappal később volt a nagy közös Fá tanulás. Ennek ellenére vonakodtam megosztani a valódi gondolataimat a tapasztalatcserén az egész csoport előtt. Miután el tudtam engedni a pénz veszteséget, a lelkem megnyugodott. De amikor befejeztem a mondandómat a nagy csoportban, hirtelen kibuggyantak a könnyeim. Az emberi oldalról nem tudtam megmagyarázni. Azt gondoltam, hogy ez azért volt, mert az isteni oldalam tudja, hogy a Mester sokat levett a vállamról. Két héttel később az értékekkel együtt visszaküldték a teljes doboz pénzt .
Bármikor, amikor olvasom ezt a részt a Fá tanítása a Fálun Dáfá Világnapon c. írásban, „Akiket a Mester tanít, azok pontosan ti vagytok, a Dáfá tanítványai. Meg letettek tisztítva és éretté edzve, képessé tettek titeket az érző lények megmentésére.“ – a szívem megtelik végtelen hálával a Mester felé.
Elengedni az érzemelmességhez való ragaszkodást, az önzetlenséget művelni
A Mester azt mondja a Zhuán Fálunban: „Minden körülmények között jónak kell lennünk másokkal szemben és jószívűen kell az emberekkel bánnunk, elsősorban a rokonaiddal. Teljesen mindegy, hogy gyermekek vagy szülők, mindenkit jól kell kezelned, minden helyzetben másokra kell gondolnod, akkor ez a szív nem önző többet, hanem könyörületes, ez a Könyörületesség.“
Ebben az évben a szüleim Németországba jöttek látogatóba. Nagyon reméltem, hogy majd többet tanulják a Fát ez idő alatt, és szorgalmasabban művelik magukat. De mivel nem tudtam elengedni az érzelgősségemet a család felé, türelmetlen voltam velük néhányszor. A családom ellenállt és végül vitába keveredtünk. Ezalatt a gyermekem iskoláztatásában is sok konfliktust okoztam, mert ragaszkodtam a saját véleményemhez. Az anyukám azzal a kritikával illetett, hogy az iskoláztatási szemléletem túl erős. Meg is találtam magamban a mélyen gyökeredző „párt-kultúra“ maradványait.
Amíg erős őszinte gondolatokat küldtem a heti nagy csoportos Fá tanulást követően, hirtelen felismertem, hogy túl erősen ragaszkodom az igazamhoz és ahhoz, hogy a családomba neveljem azokat az alapelveket, amelyekről megvilágosodtam. A kiindulási pont az erős „Én“ és az „önzőség“ volt. Mester azt szeretné, hogy az „önzetlenségig“ műveljük magunkat. És felfedtem az alapvető ragaszkodást az „Én“-hez. Ennek eredményeként nem tudtam érzékelni mások érzéseit, gondolatait. Sokan mondták ezt hiába, amely egyben a legnagyobb nehézséget is jelentette a Shen Yun promóció során. Ekkor szívemből kívántam, hogy képes legyek igazán művelni az „önzetlenséget“. Potyogtak a könnyeim. Sokáig nem tudtam lenyugodni.
Az életünket a Dáfá hozta létre. A művelésünk útja, hogy visszatérjünk az eredetünkhöz, az igaz önmagunkhoz. „Önzéssel“ karöltve hogyan léphetnénk be az új világegyetembe? Az út, amelyen a Mester vezet bennünket a lehető legigazabb. Ami vár ránk, az a legkülönlegesebb királyság. Mi az, amit nem tudunk elengedni?
Megvilágosodni a KKP-ből való kiléptetés sürgősségére
Azelőtt az volt elképzelésem, hogy a németem jó, és így előnyben részesítettem az igaz tények tisztázását a német embereknek, miközben csupán rejtegettem a félelmemet, hogy a kínaiaknak tisztazzam az igazságot. Az elmúlt években a Mester már többször említette annak fontosságát, hogy mentsük meg az értékes kínai embereket. Nem kellene azt csinálnunk, amit a Mester akar? Naponta nagyon sok kínai turista fordul meg Frankfurtban. Az ez évi Shen Yun előadást követően elkezdtem kimenni a turisztikai látványosságokhoz, hogy tisztázzam az igaz tényeket. Valamint tudatosan sürgettem a rokanaimat és a barátaimat, hogy kilépjenek a KKP-ből.
De azzal a problémával találtam szembe magam, hogy az értelmiségi embereket súlyosan befolyásolta az ateizmus. Habár ők támogatták a Dáfá „Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia“ elveit, és tudtak a KKP gonosz bűncselekményeiről is, azt gondolták, hogy mivel nem párt tagok, nem szükséges kilépniük a Kommunista Ifjúsági Szövetségből vagy a Fiatal Úttörőkből. A korlátozott számú kilépésre bírt emberek miatt elkezdtem kételkedni az igaz tényeket tisztázó képességemben, és ragaszkodni a sikeresen kiléptetett emberek számához.
A legutóbbi nagy közös Fá tanuláson a Fá magyarázat egy körúton Észak-Amerikában c. írást olvastuk. Elolvastam ezt a részt jó néhányszor: „Ameddig nincs a Dáfá ellen, abban az időben, amelyikben a Fá helyreigazítja az embervilágot, megszabadulhat a kiselejtezés veszélyétől. Ami azokat illeti, akik nem szabotálják a Dáfá-t, akik viszont szintén nem jók vagy nem olyan jó élőlények, azokkal mi most mind nem törődünk. Mert a következő lépésben még mindig fognak létezni emberek, akik művelik magukat, az élőlények a következő lépésben még pozicionálni fogják magukat az embervilágban történő Fá-helyreigazításnak a szakaszában. A mostani megváltás súlypontja azokra a lényekre van helyezve, amelyek meg lettek mérgezve a gonosz hazugságok által. Az összes lény megváltása közben, azok a nagyon gonosz élőlények el lesznek távolítva, ennél is csak azokról az élőlényekről van szó, amelyek szabotálják a Dáfá-t. Még sok élőlény létezik, amelyik ugyanazon a fokozaton van, mint ők, amelyik viszont nem szabotálja a Fá-t, amelyik nem avatkozott bele ebbe a dologba, azokkal mi mind nem törődünk. Miért? Azoknak, akik nem szabotálják a Fá-t, a Fá-helyreigazítás következő lépésénél szintén lesz adva egy esély. Egyidejűleg az emberek a következő lépésnél még szintén művelni fogják magukat, ámde ez a következő lépés dolgához tartozik.“
Átgondoltam a KKP-ből való kilépés és az igaz tények tisztázása közötti kapcsolatot. Az igaz tények tisztázása a legeslegfontontosabb, és Dáfá tanítványként a kötelességünk. A KKP-ből való kilépés az emberek választása az igaz tények ismeretében, a jövőjük pozicionálása. Mi nem dönthetünk helyettük. Amíg tisztázzuk az igaz tényeket, el kell engednünk a különböző ragaszkodásainkat. Ha nem műveljük jól magunkat, az hatással lesz az emberek megmentésre.
Már több, mint egy évtizede járom a művelés útját, megváltozott a világnézetem, hozzáállásom az emberekhez, a szokásaim és sok egyéb. Tántorogva a vizsgák mentén, vizsgák után, művelődni lépésről lépésre. Visszatekintve volt keserűség a próbák során, de több volt az öröm az előmenetel után. Végül bátorításként a Mester egyik verse:
Szilárd művelés
Tanuld a Fát, kapd meg a Fát,
Vesd össze a tanulásban, vesd össze a művelésben,
Vizsgálj meg minden egyes tettet,
A megvalósítás az művelés.
Köszönhetően a korlátozott szintemnek, kérlek mutassatok rá, ha valami nem megfelelő.
Köszönöm Mester, köszönöm gyakorlótársak.
* * *
tovább ...