Szeretnék megosztani néhány dolgot, amelyeket észrevettem a Fá helyreigazítás periódusának művelési folyamata közben. Azaz, mivel gyenge a művelési alapjuk és nem tudják elengedni az alapvető ragaszkodásaikat, egyes gyakorlók nem tekintik magukat gyakorlónak az élet és halál vizsgájának közepette, és nem hoznak komoly döntéseket. Többen hajlamosak arra, hogy a vizsga közben egyszerűen aláírják a „garantáló nyilatkozatot”, és az üldözőkkel kompromisszumot kötnek.
Azonban, amit a királyságomban láttam, nagyon eltért ettől. A művelés nagyon komoly. A gyakorlók minden vizsgája és megpróbáltatása a művelésükben mérföldkő, amely során folyamatosan választaniuk kell a hétköznapi és az isteni között.
Alapvető választások
Például az egyik gyakorlótársunkat letartóztatták. A gyakorló családja megvesztegette a rendőröket, és a gyakorlót szabadon engedték, amint aláírta a „garancia nyilatkozatot”. Az égi szememmel láttam, hogy számos dimenzióban a gyakorló fizikai testével megegyező test nem tudott hasonulni a Dáfához, hirtelen hatalmas homokvihar kerekedett, végigsöpört a hegyeken, tavakon, és a talajon. Sokak életét elvette. Amikor a homokvihar elvonult, ezek a világok semmivé váltak, és csak hanyatlás és kétségbeesés maradt. A továbbiakban az életnek semmilyen formája nem létezett, a völgyek formája és a szurdokok alig láthatóak. A megkövesedett arcok az idő múlásával lassan szertefoszlottak.
Miután valakit kényszermunkára fognak vagy bebörtönöznek, egyes gyakorlók nem tudják elviselni az üldözést és kompromisszumot kötnek a gonosz által kieszközölt „garancia nyilatkozat” aláírásával. Amennyiben nem tudjuk megtagadni az üldözést és kiállni ellene, akkor nagy kárt okozhatunk ebben az időszakban, feladjuk, és nem kezeljük magunkat gyakorlóként ezután. Ami történik (amit az égiszemmel láttam): más dimenziókban a gyakorlók testéhez hasonló test, amely még nem hasonult a Dáfához, teljes fényét sötét karma felhők blokkolják, lecsökken a hőmérséklet, és hóvihar söpör végig. Egy pillanat alatt rengeteg lény halálra fagy. A hó fekete, mint a szén, és felhalmozódik azokban a dimenziókban. Amikor a hóvihar eláll, életnek már jele nincs, mindössze alkalmanként a jégtömbök repedése visszhangzik.
A megértésem, hogy a Fá helyreigazítás periódusában, amelyet a tisztelt Mester hajt végre, különböző követelmények vonatkoznak a különböző élőlényekre különböző időszakokban. Azon anyagi elemek és az égitestek élőlényei, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek feloszlanak a kozmosszal egyetemben. Tanúja voltam számos élőlény feloszlásának számtalan égitesten és dimenzióban. Ennek a feloszlásnak az oka, hogy a gyakorlótársaknak hosszú távon nem sikerült feladniuk a ragaszkodásaikat.
Igazán komoly – nincs vesztegetni való időnk
A művelést nem lehet jelentéktelennek tekinteni a Fá helyreigazítás időszakában; minden számít. Dáfá tanítványként, a gondolataink meghatározhatják az életet vagy megölhetnek számtalan élőlényt.
A Mester azt mondta az 'Esszenciák a Továbbhaladásra, Kiért léteztek?' című írásában:
„Tekintet nélkül arra, hogy ki vagy milyen társadalmi erő mondta azt, hogy ne gyakorold tovább a művelést: akkor te fel is adod a művelésed? Nekik műveled magad? Ők teszik lehetővé majd számodra a helyes megvalósítási állapot elérését? Nem a te hajlamod vezeti őket vak hitre? Ez valójában az igazi elutasítás. Emellett mi nem a qigongot, hanem a buddha Fá művelést gyakoroljuk. Ez nem egy nyomáspróba, amellyel láthatjuk, hogy alapvetően erős-e a hited a buddha Fában? Ha még mindig nem vagy eltökélt a Fában, akkor minden más értelmetlen.”
Miután az üldözés 1999. július 20-án elkezdődött, a gyakorlótársakkal Pekingben mentünk, hogy tisztázzuk az igaz tényeket. Letartóztattak bennünket, visszaszállítottak a városunkba és bebörtönöztek a fogva tartó központba. Amikor beszélőre mentem, láttam ahogyan a családom tagjainak folynak a könnyei és azokat is láttam, akik könyörögtek a gyakorlóknak, hogy adják fel a Dáfába vetett hitüket. Néhány szülő térden állva könyörgött gyermekének. Kora délután volt, de a felhők az égen elképesztő nyomottságot eredményeztek, és úgy éreztem nagyon nehezen kapok levegőt.
Az égiszememmel láttam egy másik dimenzióban egy fogva tartó központnak megfelelő helyet tele fekete anyaggal, hasonlóan mint valami sötét ködfüggöny, és több ezer félig embert, félig szörny gonosz lényt, borzalmas kinézetű fenyegető szellemeket. Néhányan páncélt viseltek; néhányan kardokat és lándzsákat tartottak, míg mások további furcsa kinézetű rideg fegyvereket.
Egy középkorú férfi tiszt hallgatott ki. Más dimenzióban egy démon állt mögötte. A démonnak sötétvörös bőre volt, és sűrű fekete haja. Úgy hat láb magas volt, és állati bőrrel kötötte körül a derekát. Fekete sisakot viselt, és a feje fölött egy sötétvörös kör izzott. Nyolc keze volt, és a kezeiben különböző dolgokat fogott, mint kés, kard, harang, zászló, emberi koponya, és egy furcsa alakzatú pagoda. Fém karperecet viselt minden egyes felkarján és bokáján és különös alakú karakterekkel a „halál” szó volt bevésve a gyűrűkbe. Hiányzott a szembogara, de a szeme tűzvörös volt.
Amikor a gonosz tiszt rám meredt, a démon szeme két sötétvörös sugarat bocsájtott ki a szemembe, és én azonnal megszédültem, és enyhe zavartságot tapasztaltam. A tiszt megkérdezte: „Mi az álláspontja a Fálun Gongról?” Hezitálás nélkül így feleltem: „Rendíthetetlenül gyakorolni a Fálun Gongot.” Majd elkezdtem mesélni neki a személyes történeteimet a Fálun Gong gyakorlásáról, amely által javult a mentális és fizikai egészségem, és a moralitásom. A tiszt félbeszakított és ezt mondta: „Ezt most fejezd be. Nekem csak egyetlen mondatra van szükségem tőled – 'Állhatatosan gyakorolni a Fálun Gongot.' Most elmehetsz.”
Ebben a pillanatban azt láttam, hogy más dimenziókban az összes gonosz szellem és a démonok vezetője eltűnt. Rendkívül világos fény töltötte meg azt a dimenziót. A Mester megjelent – aranyszínű leplet viselt és lótuszpozícióban ült egy 81 szirmú lótuszvirágon. A nagy kilenc különböző színű fényudvar mögött a Mester elképesztően világos fényt bocsájtott ki, amelyek melegen tartották a testem és a lelkem. A Mester rám mosolygott.
Kilenc Istenség állt Mester mindkét oldalán, akik a kezükben könyvet tartottak. Az egyik Isten, aki Buddha kinézetű volt egy arany könyvvel a kezében a Mesterhez sétált. Meghajolt a Mester előtt, és megkérdezte tőle, hogy a nevemet beleírhatja-e a könyvbe. A Mester bólintott. A nevem (a mennyei világban) tizenhét sort és tizenhárom oldalt tett ki. Két kínai karakter állt a könyv borítójának közepén, amelyeket „Nagyszerű Megvilágosodott Lényeknek” lehet fordítani.
A Mester még egyszer rám nézett, és gondolat átvitellel fogadtam az üzenetét: „Gyermekem, szorgalmasan haladj előre!” A hangja újra és újra visszhangzott a fejemben. A testem arannyá vált, és fény áradt ki belőle egy pillanat alatt. A testem minden egyes dimenzióban, és az összes sejtem vibrálni kezdett. Határtalan számú Istenséget és érző lényt láttam a dimenziókban, és amelyek hasonlítottak a fizikai testemhez, nagy ünnepséget tartottak – utalva ezzel a Mester és a Dáfá könyörületes megváltására. Gyönyörű dalok visszahangzottak kozmosz szerte. A szívem együtt dobogott az ütemes dobpergéssel és az örömteli dalokkal.
Nem érzékeltem, hogy mikor, de a könnyeim megnedvesítették a pólómat. Csak annyi volt a fejemben, hogy „nem vesztettem el a Mester irgalmas megváltását. Nem hagytak el az Istenségek sem, akiknek minden bizalmuk és reményük bennem van. Megtettem, amit meg kellett tennem”! Ebben a pillanatban olyan érzésem lett, mintha semmi közöm sem lenne az emberi világhoz, az elmém nyugodt és minden szándéktól mentessé vált.
A következő nap számos gyakorlóval együtt elengedtek. Októberben több gyakorlóval közösen Pekingbe mentünk, hogy ismét fellebbezzünk, és visszaküldtek bennünket a városunkba a fogva tartó központba. Több, mint harminc napig tartottak ott, de senki nem vallatott; csak az édesanyám lépett velem kapcsolatba kétszer. Amikor kieresztettek a fogva tartó központból, hideg szél fújt az arcomba, de egyáltalán nem érzékeltem a hideget, annak ellenére, hogy vékony ruhát viseltem.
Még szorgalmasabban
Én is csak egy átlagos Dáfá tanítvány vagyok, de a Fá helyreigazítás periódusának művelésén keresztül a személyes megértésem ez lett: Dáfá tanítványként az állhatatos őszinte gondolatainkat a kozmosz igazságára kell alapoznunk, amelyek abszolút megingathatatlanok. A Dáfá tanítványok kitartó őszinte gondolatai a művelés során képesek áttörni minden egyes akadályt. Ez az alapvető garancia arra, hogy az Istenségek és az érző lények hatalmas kozmoszában a Dáfá tanítványok teste képes asszimilálódni a Dáfához, és beléphetnek az új kozmoszba. Az ilyen gondolatok a legerőteljesebb bizonyítása a nagy Buddha Fának az emberi világban.
Az üldözés 15 éve alatt a Dáfá tanítványok milliói nyíltan és nagyszerűen törtek át ezen a példátlan katasztrófán az őszinte gondolataik segítségével. A Dáfá tanítványok istenszerű ragyogása még a legsötétebb gonosz barlangokban is megvilágítja a testet és az elmét. Minden Dáfá tanítvány művelési folyamata egy nagyszerű legenda, és egy dicsőséges eposz az Istenséggé válás útján, akiknek a jövőben nagy tiszteletben lesz részük.
Angol változat: Steadfast Righteous Thoughts Must Be Unshakable
* * *
tovább ...