Hazatérés

Fiatal koromban nem érdekelt semmi. Mindig depressziós voltam. A felnőttek ezt csupán úgy értékelték, hogy visszahúzódó vagyok. Azonban mindig éreztem, hogy valami nagyon fontos dolog fog történni, és ha ezt elszalasztom, akkor soha nem lesz semmilyen öröm az életben.

Miután elkezdtem gyakorolni a Fálun Dáfát felismertem, hogy megtaláltam azt, amit kerestem.

I. Az első lépések
Vidéken nőttem fel és 1989-ben férjhez mentem. A férjem a városban élt és a házasságunkkal segített lehetővé tenni, hogy rátaláljak a Fálun Dáfára.

Egy nap a férjem azt mondta: „Valaki a munkahelyemen csigongot gyakorol, amely nem csak az emberek egészségi állapotát javítja, hanem fejleszti a jellemet is.” Kételkedtem abban, amit mondott, és azt mondtam neki: „Ez nem lehet igaz. Ilyen jó dolog nem létezhet.” Megígérte, hogy szerez nekem egy könyvet, és néhány nappal később hazahozta nekem a kínai Fálun Gongot (a gyakorlásról szóló könyvet).

Elkezdtem olvasni és azonnal magával ragadott. Bármikor, ha szabadidőm adódott, olvastam és mindig és mindig többet szerettem volna olvasni. Úgy éreztem a Mester szavai nagyon közel állnak hozzám.

Aztán egy nap elmentem a gyakorlóhelyre. Amikor a harmadik gyakorlatot tanultam és forgattam a Fálunt az alhasamnál, csakugyan éreztem, hogy a Fálun kilencszer forgott az órajárásával megegyező és ellenkező irányba. Az egész testem felforrósodott és a kezeimet égette az energia, amikor az alhasamnál egymás előtt kereszteztem őket. A Fálun Dáfá gyakorlása előtt a kezem és a lábam is mindig hideg volt. Így felismertem, hogy ez nem egy hagyományos csigong. Később hozzám hasonlóan a családom mindhárom tagja is elkezdett gyakorolni.

Néhány nappal azután, hogy elkezdtem végezni a gyakorlatokat, a Mester megtisztította a testem. Hasmenés kezdődött, de nem aggódtam; ehelyett energikusnak és jól éreztem magam. Jól voltam napközben, de éjjel belázasodtam. Néha akár több egymást követő éjjel is lázas voltam, de napközben jól voltam. Tudtam, hogy a Mester megtisztít. Néhány hónappal később még intenzívebb tisztulás vette kezdetét. Több, mint tíz napig köhögtem, sőt vért is felköhögtem. A torkom még akkor is nagyon fájt, ha vizet ittam. Ez eltartott két hétig. Tíz éves korom körül tuberkolózisom (tbc) volt, így úgy tűnt, hogy a Mester ezen a tapasztalaton keresztül megtisztít. Nem sokkal azután, hogy elkezdtem tanulni a Fát és végezni a gyakorlatokat, semmilyen gyógyszert sem kellett már szednem. Soha nem tudnám viszonozni a tisztelt Mester könyörületességét!

II. Művelni az elmét
Tolerancia
Üzletasszony vagyok. Egy nap az utca túl oldalán lévő bolt tulajdonosa sértegetni kezdett. Akkor nem válaszoltam neki, mert éppen siettem valahová. Amikor este visszamentem, a bolt tulajdonos megállt kint és szidott engem. Nem sokkal ezután a húga is csatlakozott. Sőt odajött hozzám és pofon vágott. Az emberek, akik tanúi voltak a történteknek érezték, hogy igazságtalan bánásmódban részesültem. De lehiggadtam és emlékeztettem magam, hogy gyakorló vagyok. Nem mondtam semmit.

A hazafelé vezető úton sírtam és ezt mondtam magamban a Mesternek: „Mester, gyakorló vagyok. Tudom tolerálni ezt. Nem kellene visszavágni, amikor megütnek vagy megsértenek.” Azonban egyszerűen nem segített a sírás. A legfiatalabb gyerek vagyok a családban, és a szüleim mindig kivételeztek velem. Sőt a nővérem és a bátyám is mindig megadta nekem, amit szerettem volna, így egyszerűen el voltam kényeztetve. Sőt a több, mint húsz éves fiam soha sem veszekedett velem.

De egyszer, amikor későn jött haza a barátainak a bulijáról, akkor szóvá tettem ezt neki. Azt válaszolta: „Már elég idős vagyok, ahhoz hogy későig kimaradjak.” Nem tudtam elviselni, hogy visszamert beszélni nekem. Nem tudtam elengedni. A férjem vigasztalt és végül a fiam bocsánatot kért. Évekig mindig mindenki megengedte nekem a családomban, hogy úgy legyen, ahogy én akarom. Ezért még soha nem kezeltek így, mint most. Megszidtak és megpofoztak és nyilvánosan megaláztak!

Amikor hazaértem, a férjem látta rajtam, hogy ideges vagyok. Csupán azt gondolta, hogy elvesztettem némi pénzt aznap. Vigasztalt és azt mondta: „A pénz elvesztése nem olyan nagy ügy. Később újra lehet termelni.” Képtelen voltam válaszolni, amíg abba nem hagytam a sírást. Azt mondtam: „Ez rosszabb, mintha elvesztettem volna pár ezer jüent. Pofon vágtak!” Nevetett és ezzel vigasztalt: „Hogy ez történt! Vagy úgy. Nem gyakorlók vagyunk?”

Abbahagytam a sírást és elkezdtem nevetni, amikor megemlítette a gyakorló szót. Amikor másnap megláttam a nővéreket, megpróbáltam köszönni nekik. Kellemetlenül érezték magukat és megpróbáltak elkerülni, amikor észrevették, hogy jövök.

Pénz
Pekingbe mentem a boltunk árukészletének feltöltéséhez. A pénztáros hibázott, és 500 jüennal kevesebbet számolt, mint ami a fizetendő összeg lett volna. Felhívtam erre a figyelmét. „Úgy tűnik, hogy nem számolt nekem eleget” – mondtam. Egyáltalán nem örült, és azt hitte, hogy panasszal illetem, amiért túl sokat számolt nekem. Mikor rámutattam a számokra, nagyon meglepődött. Még az is lehet, hogy elvesztette volna a munkáját, ha a hibát a főnöke észreveszi. Odaadtam neki a hiányzó összeget, és igazán hálás volt.

Egyszer egy idősebb hölgy vásárló jött az üzletbe, hogy vegyen egy kabátot és felpróbált egyet, ami túl nagy volt neki. Javasoltam, hogy vegyen egy számmal kisebbet, de visszautasította.

Néhány nappal később a fia visszajött és ragaszkodott hozzá, hogy cseréljem egy számmal kisebbre a kabátot. Amikor felemeltem a kabátot, cigaretta szagot éreztem, és foltokat láttam a gallérján és a mandzsetta gombokon. Mivel bekoszolódott, senki másnak sem tudtam volna eladni.

A férfi ragaszkodott ahhoz, hogy a kabátot nem viselte az édesanyja. Amikor megráztam, éreztem, hogy van benne valami és érzékeltem, hogy pénz van benne. Újra megkérdeztem a férfit: „Kérem mondja meg az igazat – az édesanyja használta a kabátot?” Ragaszkodott hozzá, hogy nem. Azt mondtam: „Rendben, majd visszavettem tőle a kabátot.”

Mielőtt elment volna a boltból a férfi, elkezdtem kiszedni a pénzt a kabátból. Ötven jüen volt benne. A férfi idegesen ezt mondta: „Rendben, az anyukám egy esküvőn viselte a kabátot.” A kezébe adtam a pénzt és elmondtam neki, hogy a Fálun Dáfát gyakorlom és követem az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia elveket. Nem venném el a pénzét, mert az nem az enyém. Majd beszéltem neki az üldözésről, és azt mondta: „A Fálun Gong igazán jó. Ezt megtapasztalhattam a mai nap folyamán.”

III. Eltévelyedett
Kényszermunkatábor
Valaki feljelentett a rendőrségen és illegálisan letartóztattak a kínai új év napján 2000-ben. Két éves munkaszolgálatnak vetettek alá.

Amikor munkaszolgálatra küldtek, elhatároztam, hogy beszélek az embereknek a Fálun Dáfáról. Amikor az őrök látták, hogy nem félek a haláltól, nem kínoztak tovább. Ehelyett megpróbáltak hazugságokkal megtéveszteni. És könyörtelenül kihasználták a gyenge pontomat – a fiam iránti szeretetemet. Nem tudtam olyan tisztán megérteni a Fát, mint kellett volna, és eltévelyedtem. Egy évvel később hazatértem.

Miután aláírtam az úgynevezett „három nyilatkozatot“, hogy feladom a művelést, volt egy álmom: leestem egy építés alatt álló magas épület tetejéről. Felébredtem és tudtam, hogy valami nincs rendben. Nem tudtam, hogy mi a baj velem. Ezután felismertem, hogy ezt nevezik „megvilágosodni a gonosz útján” és „elviselni a következményeket”.

Feladtam a gyakorlást – küzdelmek és fájdalom
Abbahagytam a gyakorlást és hétköznapi emberré váltam. Munkatábori fogságom alatt a férjem depressziós lett és szintén abbahagyta a gyakorlást. Ismételten szerencsejátékozni kezdett és ennek köszönhetően eljátszotta a boltomat. Miután hazatértem a munkaszolgálatról, majdnem egy évig pereskedtem és végül visszakaptam a boltot. Összetörtem és kimerültem. Elváltam a férjemtől.

Ez a legfájdalmasabb dolog egy gyakorlónak – megkapja a Fát, majd feladja a gyakorlást. Nem számított, hogy mennyi pénzt kerestem, boldogtalan voltam. Nem akartam senkivel kapcsolatot tartani. Betegeskedni kezdtem. A porckorong sérvem visszatért. Azonban 2004 második felében a gyakorlótársak segítségével ismételten elolvastam a Zhuán Fálunt.

A Mester nem adott fel és segített nekem. Amikor a hetedik fejezethez értem a Zhuán Fálunban megvilágosodtam és felismertem, hogy milyen hatalmas jelentősége van a Fá helyreigazításnak. Most először megláttam a hibáimat és ismét művelni akartam magam.

IV. Visszatérés
2004 júliusában kezdtem el ismételten gyakorolni. Majd a férjem visszatért és újra házasodtunk. Ő is elkezdte tanulni a Fát és végezni a gyakorlatokat, és felhagyott a szerencsejátékkal. Azt mondtam neki, hogy nem lennénk újra együtt a Dáfá nélkül.

Minden héten magammal vittem némi igaz tényeket tisztázó anyagot az anyagokat osztogató helyről, de ez sokkal kevesebb volt, mint amennyire szükségünk volt. Azt gondoltam, hogy jobb lenne, ha tudnék magamnak készíteni. Így a Mester elrendezte ezt nekem. Beszéltem erről más gyakorlókkal, akik ezt nagyszerű ötletnek tartották és hoztak nekem anyagokat a termelési helyre.

Nem tudtam semmit a számítógépekről vagy az anyagok készítéséről. Lenyűgözött, ahogyan láttam, hogy a gyakorlók készítették az anyagokat. Még egy ilyen komplikáltnak látszó új dolog sem tudott megijeszteni. Elhatároztam, hogy veszek egy számítógépet és magam is készítek anyagokat.

Néhány nappal később a Mester elrendezte, hogy egy másik városban élő gyakorló eljött nekem segíteni. Értett a technológiához és kész volt maradni pár napot, hogy segítsen. Sürgetett, hogy vegyek egy számítógépet. Akkoriban nem volt pénzem, hogy megvásároljak minden felszerelést. Körülbelül 5000 jüenra lett volna szükségem, de nekem csak valamivel több, mint 2000 jüen készpénzem volt. Ezért eladtam néhány ékszeremet. Vettem egy számítógépet, egy nyomtatót, egy CD írót, és CD-ket. Így az anyagokat gyártó hely technikai felszerelése előállt.

A gyakorlótársam türelmesen megtanított mindenre lépésről lépésre. Miután áthidaltam a nehézségeket, képes voltam CD-ket készíteni és tájékoztató füzeteket nyomtatni. Így az anyagok előkészítéséért voltam felelős a helyi Fá tanuló csoportunkban.

Egyik éjjel, amikor egyedül voltam otthon és éppen csak bekapcsoltam a számítógépet, hogy anyagokat készítsek, egy éles hangot hallottam és ezután az áram elment. Az otthonom teljes sötétségbe borult, de az utcán világítottak a lámpák. Lenyugtattam magam, és elhatároztam, hogy őszinte gondolatokat küldök és megkértem a Mestert, hogy segítsen eltávolítani a zavarást. Hirtelen az elektromos kapcsoló lezárta magát és a fény visszajött. Megérintődtem és hálát adtam a Mesternek. Azt mondtam: „Mester, Te mindig megvéded a tanítványaidat.”

V. Az Őszinte Gondolatok Isteni ereje
A biztonsági kapu kinyílt
2005 januárjában a munkaszünet alatt elmentem szórólapokat osztogatni. A társasház, amelyhez érkeztem biztonsági kapuval volt felszerelve. Nem tudtam bemenni. Akkor néhányan, akik ott laktak kijöttek, hogy petárdákat durrogtassanak a munkaszünet megünneplésének alkalmából. Megragadtam az alkalmat, hogy bemenjek.

Az anyagokat a legfelső emeleten kezdtem el osztogatni. Mikor az első emeletre értem és éppen ki akartam lépni, a biztonsági kapu bezárult. Megpróbáltam kinyitni, de nem mozdult. Pánikba estem. Erőt vettem magamon, hogy lenyugodjak és megkértem a Mestert, hogy segítsen: „Mester, szeretnék kiszabadulni. Kérem távolítson el minden zavarást és a gonosz tényezőit más dimenziókban, amelyek zavarják a Fá-helyreigazítást.” Majd megpróbáltam kinyitni a kaput ismételten és az egy „klik” hang kíséretében kinyílt. Ebből a csodálatos eseményből felismertem, hogy a Mester nélkül tehetetlenek vagyunk és még vigyázni sem tudunk magunkra.

Visszatérni a helyes pozícióba
Egy éjjel egy társasházhoz mentem, hogy Fálun Dáfá információs anyagokat osztogassak, és a hatodik emeleten kezdtem. A folyosón nem volt lámpa. Amikor megérkeztem a második emeletre, az egyik lépcsőfokot elvétettem és nagyot estem. „Pá” hangot hallottam és úgy éreztem, hogy a bal lábam nagyon rossz szögben fordult. Nagy levegőt vettem és kiegyenesítettem a lábamat, miközben ez járt a fejemben: „visszatérni a helyes pozícióba”.

Azt követően, hogy hallottam a „pá” hangot a lábam visszatért a normál állapotába. Felálltam és lementem a lépcsőn. Nem éreztem semmilyen fájdalmat. A földszinten eldöntöttem, hogy folytatom az anyagok kiosztását egy másik bejáraton, mivel a táskában még volt harminc darab brossúra. Nem akartam hazamenni addig, amíg ki nem osztottam az összes nálam lévő anyagot.

Mielőtt hazaértem, ismét megütöttem a bal lábamat: az úttesten keltem át, amikor egy motorbiciklis száguldott felém. Mindketten irányt váltottunk, hogy elkerüljük a telibe ütközést. De így is elestem és megütöttem a bal bokámat, amely azonnal feldagadt. Amikor végre hazaértem, a lábam teljesen befeketedett.

Azon az éjjelen a fájdalom súlyos és elviselhetetlen volt. Valamint be is lázasodtam. Szerettem volna megcsinálni a gyakorlatokat, de képtelen voltam dupla lótuszülésbe tenni a lábaimat. A Mesterre gondoltam és elhatároztam, hogy jól csinálom. Elaludtam.

Amikor felébredtem, már sötét volt és ki kellett mennem a mosdóba. Ahogy a mosdóba mentem, teljesen megfeledkeztem a sérült lábamról. A mosdóban jutott csak eszembe, hogy mi történt: „Nem vagyok képtelen mozgatni a lábamat? Hogyan tudok sétálni?” Hirtelen újra nem tudtam mozgatni a lábamat. Alig tudtam visszamenni a hálószobába még úgy is, hogy végig a falnak támaszkodtam.

Azt gondoltam, hogy helyesbítenem kellene minden gondolatomat. A következő reggelen a lábam kicsit még duzzadt volt, de egyáltalán nem fájt. Ez a történet a későbbiekben a Fá hatalmas erejének érvényesítésként vált ismerté.

Őszinte Gondolatokkal megfékezhetjük a gonosz embereket
Az egyik éjjelen, amikor kimentem, hogy anyagokat osztogassak, egy részeg ember követett. Azt gondoltam, hogy képtelen lenne elkapni. Valóban nem számított, hogy milyen intenzíven futott, csak nem tudott lépést tartani velem. Néha úgy tűnt, hogy nagyon közel van hozzám – már csak egy karnyújtásnyira – de mindig egy kicsivel lemaradt és képtelen volt megragadni. Egyszer csak megfordultam és szigorúan ezt mondtam neki: „Állj meg!” Hirtelen megtorpant és ott állt. Megfordultam és elsétáltam. Ő pedig csak ott állt.

Egy másik alkalommal elkezdtem kiírni egy falra, hogy a „Fálun Dáfá jó”. Amikor felemeltem a kezemet az íráshoz, úgy éreztem valami leblokkolt és éreztem, hogy egy nagy dudor nő ki a hátamon. Felismertem, hogy a gonosz zavar más dimenziókban. Elkezdtem őszinte gondolatokat küldeni. „A lehető legőszintébb dolgot csinálom más dimenziókból szemlélve” – gondoltam. „Senkinek sincs joga zavarni.” Ezután minden tünetem eltűnt.

VI. Összegzés
A Dáfáért jöttem erre a világra. Emlékszem, amikor fiatal voltam milyen gyakran néztem a csillagokat az égen, és azon tűnődtem, hogy melyik csillag lehet az enyém. Azt gondoltam, hogy lennie kell egy gyönyörű otthonomnak ott fenn – azt is, hogy a családom ott van fenn. Valójában ők várnak rám, hogy hazatérjek.

Hálásan köszönöm, hogy megkaphattam a Fát, Dáfá tanítvánnyá válhattam, és hogy a Mester egyengeti az utamat! A Dáfáért jöttem erre a világra, ezért követni fogom a Mestert a hazatéréshez. Biztos vagyok benne, hogy sikerrel járok.

Angol változat: I'll Return Home