Fálun Dáfá gyakorlók egy Megvilágosodott Lény szemszögéből (1. rész)

(minghui.org) (Megjegyzés: Ez a cikk kizárólag a gyakorlótársaknak szóló útmutatás célját szolgálja. Egy gyakorló számára alapvető, hogy a Fát tekintse Mesterként. Hogyha mások valamire rámutatnak, hogy a Fálun Dáfá gyakorlók hol maradnak le, akkor a viselkedésünket össze kellene hasonlítani a Fával, magunkba nézni és saját magunkat kijavítani, valamint annak a gyökerét megtalálni, ami akadályoz minket abban, hogy teljes mértékben higgyünk a Fában és a Mesterben.)

A Mester ezt írta a Zhuán Fálun c. könyvben:
„Ha a földi Buddhákról és földi Taokról beszélünk, létezik még egy szituáció. A régi Kínában sok ember létezett, akik a hegyek mélyén és őserdőkben művelték magukat. Miért nem léteznek ilyen emberek manapság? Valójában még mindig léteznek, csak nem hagyják, hogy a hétköznapi emberek tudjanak róla, egyáltalán nem lettek kevesebben, minden ilyen ember rendelkezik természetfeletti képességekkel. De ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek ezekben az években már nincsenek ott, még mindig ott vannak. Jelenleg létezik egy pár ezer a világon, és összehasonlításképpen országunkban több. Ők főleg a híres hegységekben és a folyók mentén élnek, többen a magas hegyekben is. Bezárták barlangjaikat természetfeletti képességekkel, ezért nem láthatod őket. Elég lassan művelik magukat és a módszerük is elég ügyetlen, nem tudják megragadni a művelés lényegét. Mi egyenesen az emberi szívre ügyelve műveljük magunkat és a legmagasabb kozmikus tulajdonságok szerint, a világegyetem formája szerint. Így természetes, hogy a Gong nagyon gyorsan növekszik.” (Zhuán Fálun, 5. fejezet)

Nem sokkal ezelőtt találkoztam egy Megvilágosodott Lénnyel, pont olyannal, akiről a Mester a fenti idézetben írt. Nem meditációban láttam, hanem itt, ebben a dimenzióban. Azt hiszem, hogy a beszélgetésünk azért történt, hogy figyelmeztessen bennünket a hiányosságainkra, és a Mester utalást adott nekünk az Isteni lény szavaival. Azért írtam meg ezt a cikket, hogy megosszam ezt a gyakorlótársaimmal.

A Megvilágosodott Lény úgy nézett ki, mint egy átlagos hétköznapi ember, semmi különleges sem volt a megjelenésében. Már majdnem azt hittem, hogy nem láttam őt, de a Mester lehetővé tette nekem, hogy lássam őt a múltjában. Meglepődtem, amikor rájöttem, hogy ő a történelem egy jól ismert alakja. Ez az előttem lévő isteni lény nem egy reinkarnáció volt, már nagyon régóta él ezen a földön, több mint 1800 éves.

A Mester ezt mondta nekünk:
„Ütköztem olyanokba, akik már több mint négyezer éve művelték magukat. Miért kell ők olyan sokáig műveljék magukat? Az nincs úgy, hogy a szintjeik nem elegendőek és ezáltal nem juthatnak a mennybe, közöttük léteznek olyanok, akik már régen maguk mögött hagyták a három világkört, és mégis neki nem lehetséges, hogy felfelé menjen, nekik nem megengedett, hogy felfelé menjenek, egy világ sem létezik, amelyik felvegye őket. Miért rendelkezhetnek viszont művelési energiával? Az szintén az azon a szinten levő Fá-elvek által van meghatározva. A kis világi utaknál ez azonban szintén megint más, náluk léteznek olyanok, akik saját maguk vétkesek ebben. Kezdetben egy iskolára összpontosítottak, a taoista, illetve a buddhista rendszerben művelték magukat, egy kis időnyi művelés után ezt nagyon is jónak találták, aztán fel lettek keresve másoktól: Gyere, próbáld csak meg hát ezt itt művelni, már [azon] az úton volt és azt tanulta. Már elkezdődött, hogy a művelési energiája össze lett keverve. Tulajdonképpen ott fenn már létezett egy mester, aki törődött vele, ámde mikor a mester látta, hogy már olyan messzire ment, többé nem akarta bírni őt. Ha fent már nem vették fel, többé nem tudta elhagyni a három világkört.” (Fá tanítás a Fá Konferencián Houstonban)

Észrevette, hogy láttam a múltját és odajött hozzám. Nem féltem tőle és nem is volt bennem különleges csodálat iránta, mert a művelési iskolája nem hasonlítható a Fálun Dáfához. Semmilyen tekintetben sem okozhat nekem problémát, mert a „nincs második iskola a művelésben” elve egyértelmű a fejemben. Talán ezért engedte meg a Mester, hogy lássam. Arra gondoltam, hogy ismertetem vele a Fálun Dáfát, de már olvasta a Mester tanításait.

Megkérdezte, hogy hiszek-e a Mesterben és a Dáfában? Azt válaszoltam, hogy szilárdan. De továbbra is kérdezett:

A Hong Yin-ben a következő áll:
„Nyugodtan fontold meg ragaszkodásaid
Távolítsd el emberi gondolataid
és természetesen fog kihalni a gonosz”
(A „Ne légy szomorú” című vers a Hong Yin II-ből)

Megkérdezte, hogy milyen szilárdan hiszek. Nem tudtam, hogy erre mit kellene mondanom. Azokról a hiányosságokról beszéltünk, amelyeket egyes Dáfá-tanítványoknál megfigyelt. Elmondta a véleményét erről és feltűnt, hogy nagyon komoly volt.

Ez a tapasztalat segített nekem, hogy mélyebben megértsem a Fát, ezért az alábbiakban összefoglaltam a megállapításait.

A Megvilágosodott Lény azt mondta, hogy a hétköznapi emberek képtelenek látni a Dáfá erejét. Hogyha valaki száz százalékig hinne a Mesterben és a Dáfában, akkor semmi nehézsége nem lenne többé. Mindazok akik elakadtak, bizonyos mértékben problémával rendelkeznek a hitükkel kapcsolatban. Számos gyakorló úgy néz ki, mintha valóban hinne a Mesterben és a Dáfában, de a szilárdságuk csak látszat. Az igazi gondolataik és az igazi cselekedeteik nem lehetnek eltitkolva az istenségek előtt.

Amikor elgondolkodtam magamon és a gyakorlótársaimon, megállapítottam, hogy pontosan ez a helyzet. Hogyha keményebb vizsgák jöttek, akkor mutattuk, hogy erősebb a hitünk, de csak azért, hogy eltitkoljuk a többiek elől, hogy nem sikerült magunkat igazán megváltoztatni.

A mester ezt mondta:
„Tudjátok, amit mi teszünk, az nem azért van megtéve, hogy az emberek ezt lássák, nem is azért van, hogy valamelyik projekt koordinátor lássa, vagy hogy valamelyik Dáfá egyesület koordinátora lássa, igaz? Ha azt reméled, hogy Mester fogja látni, az ő fő teste nincs pont előtted, tehát mit remélsz, ki fogja látni? Te ezt az Istenek sokasága előtt teszed. Mester Törvény Testjei is figyelnek, és a kozmosz megszámlálhatatlan érző lényei elszántan rögzítették a tekintetüket, minden egyes gondolaton és szellemi tevékenységen. Tehát mit remélsz, kinek mutathatod? Minden csodálatos dolog, amit csinálsz, a Fá igazolásának folyamata közben, minden rögzítésre kerül, a kozmosz történelmének ezen fejezetében semmi sem marad ki, semmire vonatkozva, egyetlen tanítványt sem kihagyva. Azonban, ha te a felszínes hétköznapi emberi dolgokra koncentrálsz, akkor te ragaszkodsz, és emberi gondolkodást használsz.” (Legyetek szorgalmasabbak)

A Megvilágosodott Lény azt is mondta, hogy a legtöbb Dáfá tanítvány saját magát elég jól műveli, ugyanakkor a hétköznapi emberek közötti művelésnél túl sok csalóka dolog van. Teljesen mindegy milyen magas is a végérvényes teljesítményünk, minden egyes helytelen viselkedésünk, minden egyes helytelen gondolatunk nehézségeket fog okozni nekünk. Mert mi a legalacsonyabb földi világban vagyunk. Az istenségek a három világkörben szintén nagyon tisztán láthatják, mégsem utalhatnak nekünk erre. Még kevésbé teheti ezt meg a Mester. Csakis rajtunk áll, hogy felismerjük-e.

Ez nem újdonság. A legtöbb gyakorló tudja, hogy a Mester nem mondhat nekünk egyedi konkrét dolgokat, a Mester ezt sok alkalommal elmondta már a tanításaiban. A Mester ezt mondta:
„… a tanulók sok-sok konkrét problémába és nehézségbe ütköztek. A kezdeti időszakban nem tudták, hogyan kellene csinálják. Később fokozatosan világossá vált számukra, előretapogatózva rátaláltak és tudták, hogyan kellene csinálják. Különösen ezen szakasz közben nem mondtam én egyáltalán semmit, mert ha mondtam volna valamit, akkor ez többé már nem számított volna vizsgának.” (A Fá magyarázata Li Hongzhi Mester által a Nagy Tavak konferenciáján Észak-Amerikában, a Fálun Fofá Navigációból)

A Megvilágosodott Lény egy még komolyabb problémára mutatott rá. Azt mondta, hogy sok ember nem emelkedett a művelésnél és már évek óta nem mennek át a vizsgákon. Ők fokozatosan elvesztették a hitüket. Egyesek ugyan rendelkeztek természetfeletti képességekkel, azonban a gyakorlótársak hízelkedéseinek köszönhetően túlzó véleményük lett a saját képességeiket illetően. Egyes gyakorlók, akik a Fát csak kevéssé értették meg, titkos ügynököktől lettek megtévesztve, és követték a természetfeletti képességekkel rendelkező gyakorlókat. Még azt is gondolták, hogy a képességeik nem kisebbek, mint a Mester képességei. Végül azt gondolták, hogy a Dáfá túlságosan hihetetlen és a Mesternek csak korlátozott ereje van. Az ilyen tanítványok a Megvilágosodott Lény kijelentése szerint az ő művelési iskolájából ki lennének utasítva. A Dáfá újra és újra esélyeket adott nekik, hogy kijavítsák saját magukat. Minél inkább visszafogta magát a Mester, hogy valamit mondjon, annál inkább magasra helyezték magukat és annál kevésbé hittek a Dáfában és a Mesterben.

Ez egy gyakorlóra emlékeztetett engem, akit ismerek. Egyszer problémája volt a Mesterben és a Dáfában való hitével. Nem tudott semmit megérteni a Fá tanulásnál, így csak az a lehetőség maradt, hogy fejbe koppintsák és a problémának a gyökerét láttassák meg vele.

A Mester ezt mondta:
„Mester egy emberként jelenik meg. Senki előtt sem fog egy istenségként megjelenni, kivéve, ha a Fa-helyreigazítás vége előtt állunk. Ha én most egy istenségként jelennék meg, az elpusztítaná a művelési környezeteteket. Egy rejtély sem létezne többé, amelyet felismerésen keresztül kellett volna megoldanotok a művelésnél. Minden, amit csináltatok, és a későbbi művelésetek nem számítana többé. Mindent elpusztítana. Az embereket sem lehetne megmenteni többé. Ezért nem kellene emberi érzületekkel megítélnetek a Fát, nem kellene emberi gondolatokkal szemlélnetek a Mestert. Az a Fa, amit átadtam, képes arra, hogy lehetővé tegye nektek a művelést. Nektek ezen Fa alapján kellene művelnetek magatokat és a Fát kellene mérceként vennetek. A Fa hibamentes. A Fa a legkülső felszínén jelenik meg az emberi nyelvben és birtokolja ennek a szerkezetét, de semmi esetre sem korlátozódik erre a felszínre. A Fának mindegyik szinten megvannak a tartalmai.” (Fá magyarázat a 20. évfordulóra)

A Megvilágosodott Lény még arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes gyakorlók, akik meghaltak, titokban gyógyszereket vettek be, orvosokat kerestek fel és kórházakat látogattak, azzal a kibúvóval, hogy kivizsgálásra kell menniük. Egyesek hagyták magukat megoperálni vagy más módon kórházban kezelni. Ezek között volt egy pár hosszú évek óta gyakorló is.

Hogyha egy új gyakorló kétségekkel rendelkezik a Dáfával kapcsolatban, a betegségei ennek ellenére meglehetnek gyógyítva. Addig, amíg a hite erősebb a kétségeinél, és ha a gyakorlatokat jól csinálja. Egy hosszú évek óta gyakorlónak az egyetlen lehetősége azonban, hogy megállja a Mesterben és a Dáfában való szilárd hit vizsgáját. Kétségeket táplálni ahhoz vezethet, hogy a „betegsége” elhúzódik és a hite folyamatosan gyengül. Végül talán azt gondolná, hogy más gyakorlók betegségei csak véletlenül vagy egészen természetes módon tűntek el. Ez egy tipikus félreértés.

Az ilyen gyakorlók művelése teljesen le lenne rombolva, ha ez az én iskolámban történne meg. A Dáfá ezeknek a gyakorlóknak újra és újra megmutatta a könyörületességét, de még mindig azt gondolták, hogy nekik alaposabb és jobb megértésük van, mint másoknak.

A valamelyest jobb gyakorlóknak elveszett a bizalmuk saját magukban, még akkor is, hogyha nem kételkednek a Dáfában. Ők meg azt hiszik, hogy a Mester nem foglalkozik velük. Ez a Mesterben és a Dáfában való nem-hitnek egy másik formája.

Az új gyakorlók iránt a Dáfá nem támaszt magas elvárásokat.

A Mester egyszer ezt mondta :
„Másképpen mondva, ha úgy gondolod, hogy te egy új tanuló vagy, vagy ha nem érzed úgy magad, mintha nagyon szorgalmasan haladtál volna előre, akkor egy betegségnél inkább kórházba szeretnél menni. Akkor menj egyszerűen a kórházba, akkor egyszerűen a művelési folyamatodhoz számít és ha később jobban művelted magad, akkor tudod, mi a teendőd. A művelésnél kell létezzen egy folyamat, hiszen esélyt kell adni az embereknek. Azoknak, akik szorgalmasan tudnak előre haladni, természetesen ezt már nem szükséges többé mondani. Ha a szívedben nem érzed olyan biztosnak magad és a kórházba mész, akkor a Mester sem szólhat ehhez semmit.” (Fá magyarázat Los Angeles városában 2006. 02. 25.)

A Megvilágosodott Lény látta, hogy a Dáfá elvei hatalmas és határtalan energiamennyiséget és óriási erőt tesznek ki. Sok gyakorló nem is igazán hitte el. Egyes gyakorlókat börtönben kínoztak meg. Hogyha igazán hittek volna a Dáfában és magukat valóban művelték volna és a szellemi magatartásukat megváltoztatták volna, akkor hamar újra szabadon engedték volna őket. De sok gyakorló helyes gondolatait befolyásolták a kínzások, kétségeik lettek a Dáfával kapcsolatban a súlyos sérüléseik miatt. Egyesek tovább tanulták a Fát – csak azért, hogy mutassák, ők még szorgalmasabbak. A művelésük elején tudtak gyakorolni, annak ellenére, hogy komoly betegségekkel rendelkezdtek. Később aztán elvesztették a motivációjukat a gyakorlás iránt azt követően, hogy kikerültek a börtönből, annak ellenére, hogy olyan állapotban voltak, hogy tudtak mozogni. Nehezteltek a sérelmeik miatt, mindenféle kifogásokkal éltek, hogy miért nem csinálják a gyakorlatokat. Miért? Mert a gondolataikban a Dáfával kapcsolatban kétségek merültek fel. Ez a kétség az emberek elől elrejthető, de az istenségek elől nem. Az élet és a halál vizsgáját a legeslegkisebb kétséggel már nem lehet megállni. Hát még az ő kétségeikkel. A megértésük a Fáról a hétköznapi emberek szintjére csökkent, így nincs lehetőségük átmenni ezen a vizsgán. Hogyha továbbra sem érik el, hogy megemelkedjenek, akkor az életüket nem lehet tovább meghosszabbítani. Hogyha a helyes gondolataik megjelennének és szorgalmasabbak lennének, úgy mint a művelésük elején, akkor újra egészségesek lennének. Tény, hogy sok gyakorló, aki mozgáskorlátozott, vagy akit a halál szélén lévő állapotig kínoztak, nagyon gyorsan újra meggyógyult. Csodák történnek. De csak azoknál, akiknek nincsenek kétségeik a Dáfában. Ők valóban csodálatra méltóak.

A tapasztalataim szerint sok gyakorlótársunk úgy foglalkozott a sérült gyakorlókkal, mintha hétköznapi beteg emberek lennének. Nem használták ki igazán az időt, hogy a Fát tanulják vagy a gyakorlatokat csinálják velük. Ezek a sérült gyakorlók sem kezdeményezték, hogy a gyakorlatokat csinálják és nem tudtak koncentrálni, amikor a Mester Fá-magyarázatait hallgatták. Így végül meghaltak. Az ok tehát lehetne olyan, ahogy a megvilágosodott is mondta. Egy sérült gyakorló azt mondta a családjának, amikor kiengedték a börtönből, hogy nem hisz többé a Dáfában. A gyakorlótársai azonban nem tudták ezt és továbbra is csoportosan helyes gondolatokat küldtek ki számára. Végül meghalt. Nem kevés ilyen esetet ismerek. Hogyha jól kommunikáltunk volna velük, hogyha segítettünk volna nekik, hogy visszanyerjék a helyes gondolataikat, akkor megmenthettük volna az életüket.

A Megvilágosodott Lény kiemelte, hogy az ő művelési iskoláját nem lehet összehasonlítani a Dáfával. Mégis száz százalékosan erős hittel kibírta a három világkörben a nehézségeket. Hogyha egy kis iskolának a tanítványa ezt eltudja érni, akkor miért ne tudná egy Dáfá gyakorló? A hitetlenségük az, ami elzárja előlük a Fá erejét.

Mélyebben megértettem, amit a Mester a Zhuán Fálun c. könyvben mond:
„Ha állandóan műveled magad, az életed folyamatosan hosszabbodik. Azoknak az idősebb embereknek, akik jó veleszületett alappal rendelkeznek, elegendő idejük van a gyakorlásra. Ennek van azonban egy feltétele: A meghosszabbított életed, ami az előre meghatározott, eredeti életeden túlmegy, csak a művelésre szánhatod; ahogy a gondolataid csak egy picit is eltérnek a helyes útról, azonnal életveszélybe kerülsz, mivel az eredeti életed már régen véget ért. Ha a világi Fá műveléséből kiléptél, akkor ez a behatárolás nem létezik többé, az egy másik állapot lesz.” (Zhuán Fálun, 1. fejezet)

A Megvilágosodott Lény néhány további problémáról is beszélt, amelyek a Mesterben és a Dáfában való hiányos hitből fakadnak. Elég konkrétan beszélt erről. Nem sokat kérdeztem tőle, összehasonlítottam a szavait a Fával és felismertem, hogy egyes gyakorlók hol maradoztak le a Fá megértésük során. Úgy gondolom, hogy sok Dáfá gyakorló elszigetelte magát és eltusolja a problémáit, annak ellenére, hogy a felszínen úgy néz ki, mintha szorgalmasan művelnék magukat. Hogyha mindannyian megnyitjuk a szívünket és tudunk egymással beszélni és mélyebb megértésünk lehet a Fáról, akkor sok veszteséget elkerülhetünk.

A fent leírtak csak a korlátozott szintem megértései. Kérlek könyörületesen mutassatok rá, ha valami nem megfelelő.

Folyt. köv.

Angol változat: Falun Dafa Practitioners in the Eyes of an Enlightened Being (Part 1)