A 掃 (sǎo), „seper” írásjel a 帚 eredeti forma helyettesítéséből alakult ki.
A 帚 eredeti írásjel a jósló csontírásra vezethető vissza, amely egy seprő eszköz egyszerű képírása volt. Ez a tárgy hasonlít egy nádcsomóra, amely cérnával egy rúdra van kötve. A Harangüst vagy a Bronz feliratokban a 冖 (mì) jelet az írásjel közepéhez adták, amely a nád még szorosabb megkötését jelzi.
A pecsétírásban a felső rész 爪 (zhǎo) karmot ábrázol vagy 抓 (zhuā) „megragad”, míg az alsó rész egy fordított „丰” (fēng), amely a 篲 (huì)-t, a „seprűt” jelenti. A pecsétírásban az elemek kombinálása illusztrálja, hogy valaki a kezében söprűt tartva söpri a padlót.
 |
A 帚 írásjel fejlődése során főnévvé vált, mikor a bambusz gyökjelet hozzáadták a tetejéhez. A 箒 variációt zhǒu-nak ejtik és „seprűt” jelent.
Aztán hozzáadták a kéz gyökjelet (扌), így jött létre a 掃, egy kéz seprűvel. Ezt igeként használják, „söpörni” a jelentése és sǎo-nak ejtik.
A modern kínai nyelvben a 掃 írásjelet általában összetételekben használják, hogy kifejezzék a söprést egy söprűvel, mint 掃地 (sǎo dì)-ben „söpörni a padlót”, 打掃 (dǎ sǎo) kifejezésben, „takarítani” és a 掃墓 (sǎo mù)-ban, „egy sírt felhordani”.
Néha használják szókombinációkban is, ahol még elvontabb jelentései vannak, mint a 威嚴掃地 (wēi yán sǎo dì) kifejezésben, „elveszteni valakinek a méltóságát vagy hatalmát” (valakinek a méltóságát a földre söprik).
Forrás: Chinese Characters: Sweep (掃)
* * *
tovább ...