Nem rég a férjem megnyitotta a kiskereskedését. Először nem aggódott, hogy tud-e elég pénzt keresni, vagy sem. De később nagyon idegesítette, ha csak kevés bevétel volt. Nem tűnt nagyon ésszerűnek.
Mondtam neki, hogy racionális emberként nem kellene idegeskednie ilyen kicsi dolgok miatt. De nem hallgatott rám, és nem változtatott a viselkedésén sem. Egy éjjel felébredtem és Fát akartam tanulni. A férjem mélyen aludt és azt gondoltam, hogy milyen naiv.
Amíg gondolkodtam a szokatlan viselkedésén, hirtelen felismertem a hiányosságaimat.
Néhány nappal korábban tisztáztam az igaz tényeket a Fálun Gongról egy gyakorlótársam családtagjának. Azt mondták, hogy rendkívül makacs. Miután befejeztük a beszélgetést, elhalmozott bókokkal azt illetően, hogy milyen egyértelműen és érthetően beszéltem. Sőt, még viccelődött is azzal, hogy tanítanom kellene egy jó egyetemen. A bókjai nagyon jól estek.
Ezek a bókok folyamatosan eszembe jutottak. Úgy éreztem, hogy nagyon jól csinálom az igaz tények tisztázását, és jól esett ezen gondolkodni. Habár nem mondtam senkinek, tudtam, hogy túlságosan is ragaszkodtam az önteltséghez. Azonban nem tudtam, hogyan állítsam meg. Megpróbáltam erős őszinte gondolatokat küldeni, de nem segített.
Valójában a férjem viselkedése visszatükrözte a viselkedésemet. Hasonlóan hozzám, élvezi a dicséreteket, igazán élvezte az elismerést már egy kis teljesítményért is.
A Mester azt mondja:
“Isteni lény: Ezek a problémák igen komollyá váltak. Jó lenne, ha kezelni tudnák ezt a keresést önmagukban, hogy amit megtaláltak másokban, azt megtalálják önmagukban is.” (Esszenciák a Továbbhaladásra Párbeszéd az Idővel című írás)
Azt gondoltam, hogy a férjem az öntelt, de a Mester segített felimerni, hogy én is az voltam.
A helyi gyakorlók dicsérték a képességeimet, hogy ilyen jól el tudom magyarázni a tényeket a Fálun Gongról az embereknek, és nagyon büszke voltam. Azonban nem olvastam a Kilenc Kommentár a kommunista pártról c. irományt, és nem értettem meg az igazságot a Fálun Gongról. Az is lehet, hogy még mindig meg vagyok tévesztve a Kínai Kommunista Párt által, hasonlóan számtalan kínai polgárhoz.
Valójában a Mester az, aki biztosítja a szükséges eszközöket, hogy segítsünk az embereknek meghozni a helyes döntést.
A büszkeség egy emberi érzés, és ez velem volt az évek során. A férjem viselkedésén keresztül felismertem, hogy el kell engednem ezt az emberi érzést.
Mikor megjött ez a megértésem, a büszkeség érzése eltűnt. A következő nap a férjem viselkedése visszatért a megszokotthoz.
Angol változat: http://en.minghui.org/html/articles/2013/9/2/141789.html
* * *
tovább ...