Üdvözlet a Mesternek!
Üdvözlet a gyakorlótársaknak!
Alejandro Nadal vagyok, egy spanyol gyakorló, aki 2006-ban kapta meg a Fát.
A Shen Yun találkozó alatt, amit mostanában tartottak New Yorkban, a Mester megemlítette, hogy a gyakorlók Európában nagyon passzívak voltak. Évek óta kérdezem magamtól ugyanezt, miért van olyan sok gyakorló, akik nagyon kevés Fá-helyreigazítási projektben vesznek részt.
A legtöbb alkalommal kifelé néztem válaszokért, és ritkán kerestem ezeket magamban. Az első alkalom, mikor rájöttem erre, az a Fá-magyarázat a 2009-es New York-i nemzetközi Fá-konferencián tanulása után volt, ahol a Mester azt mondja:
„Akik a vezetőségben vannak, ők viselik ezért a felelősséget. Azok, akik velük együttműködnek úgyszintén. Mindenki viseli a felelősséget. Gondoljatok egyszer utána, mi mindig azt mondjuk, hogy mások nem működnek együtt. Egyesek mindig azt mondják, hogy az emberek a vezetőségben nincsenek rendben. Ez mind kifelé tekintés, magunkat kifelé művelni és másokról elgondolkodni. Miért nem saját magunkban keresünk? Hogyan néznek mások rád, hogyha te valóban jól csinálod, és valóban helyesen jársz el? Ha a felelősek túlbuzgóak a cselekvésnél, miért nem gondolkodnak el arról, hogy mit nem csináltak elég jól, úgy hogy emiatt a tanítványok nem akarnak rájuk hallgatni? Ezért nektek feltétlenül így kell gondolkodnotok: ez éppen a művelés, ez éppen a művelés!”
Ez tisztán megmondta nekem, hogy befelé kell tekintenem, hogy megtaláljam az okot, miért nem csatlakozik a legtöbb gyakorló a The Epoch Times projekthez Spanyolországban. Ez volt az első alkalom, mikor megértettem, hogy a negatív gondolataim más gyakorlók felé közvetlenül érintik a projektet, és segítenek egy akadályt képezni más dimenziókban, hogy elkülönüljünk egymástól, és megakadályozza, hogy együtt dolgozzunk.
Első alkalommal minden FZN-ben hozzáadtam egy gondolatot, hogy szűnjön meg minden negatív gondolatom a gyakorlótársaim felé. És hónapokon át megtettem minden lehetségest, hogy korlátozzam a negatív gondolatokat, amelyek feljöttek a gyakorlótársaimmal szemben.
A helyzet nagyon gyorsan megváltozott, és nem sokkal később két gyakorló felhívott, hogy elmondja nekem, hogy van egy megértésük, miszerint nekik nagyobb részt kellene vállalniuk a The Epoch Times-ban, és megkérdeztek engem, hogyan tudnának segíteni. A gyakorlók két pillérévé váltak az újságnak, és a mai napig azok maradtak.
Hamarosan azután mi hárman rendeztünk számos találkozót a gyakorlókkal Spanyolország különböző részen annak érdekében, hogy kicseréljük a véleményünket a projektről és minél többen vegyenek részt benne, és az eredmény az lett, hogy kb. 40 gyakorló jött egyszerre, hogy részt vegyen valamilyen módon a projektben.
Azonban nem voltam képes fenntartani hosszan ezt a lendületet, és a negatív gondolatok kiújultak a gyakorlótársaim felé. És ugyanolyan gyorsan, ahogy több gyakorló csatlakozott a projekthez, sokan elfordultak vagy minimalizálták a részvételüket.
Miért nem voltam képes megtartani az őszinte gondolataimat a gyakorlótársaim felé? Használva a mágikus eszközt, amit a Mester adott nekünk, magamba néztem, bennem ennek három fő oka van:
1. Még türelmesebbnek lenni
A Tanár azt mondta a Zhuán Fálun 2. fejezetében (Túljutnia az öt elemen és a három világkörön): „Az, hogy milyen magasságot képes elérni művelésed, teljesen a kitartásodtól függ, és attól, hogy mennyire tudod viselni a szenvedést.”
Hányszor elolvastam ezt a mondatot? Azonban még mindig nagyon nehéz nekem, hogy befelé nézzek és nemrég kiderült, hogy miért.
Aggódva az újság gazdasági helyzete miatt, megkérdeztem egyik gyakorlótársamat a további részvételéről az eladáshoz. Azt válaszolta, hogy túl elfoglalt más projektekkel, és lehetetlen még többet tennie, mint amit már eddig is csinált. Ez mélyen felzaklatott engem, és néhány napig a tagadás állapotában voltam, és lenézően tekintettem a gyakorlótársaimra. Ráadásul nagyon csúnyán beszéltem velük. Annyira ideges voltam, hogy több nap telt el, mire rájöttem, hogy befelé kellene néznem azért, hogy megtaláljam, miért viselkedem így.
Először is megértettem, hogy nem csinálom jól a három dolgot. A korábbi esetekben leestem – anélkül, hogy észrevettem volna – abban a helyzetben, amelyikben nagyobb jelentősséget adtam a dolgok megtételének, mint a saját művelésemnek. Nem tanultam a Fát jól, az elmém állandóan vándorolt, és nem tettem tudatos erőfeszítéseket, hogy koncentráljak. Ritkán és rosszul küldtem őszinte gondolatokat, az elmém más dolgokon járt, és zavarva voltam az álmosságtól is. Egyszer vagy kétszer gyakoroltam egy héten, az időhiányt használtam ürügyként. Nagyon nehéznek éreztem, mintha egy súlyos terhet tartanék, amelyik lassan egyre mélyebbre süllyeszt a földbe.
Nos, egyértelmű volt számomra, hogy először is a három dolgot kell jól csinálnom, és újra előtérbe kell helyeznem a művelést. Így apránként mivel nagyon nehéz volt, elkezdtem jobban tanulni a Fát, elkezdtem jobban összpontosítani a FZN alatt, és elkezdtem rendszeresebben végezni a gyakorlatokat. És mindez együtt kisegített abból az állapotból, amelyben magamat találtam.
Aztán egyik reggel megértettem, mennyire fontos, hogy a Ren-nel a szívünkben fogadjuk el a nehézségeket és ezáltal a nehézségeim gyorsan megoldódtak és a Xinxingem emelkedett.
A Tanár azt mondja a Zhuán Fálun 1. fejezetében (Miért nem növekszik a Gong annak ellenére, hogy gyakorlunk?): „De mi is az a Xinxing? A Xinxing tartalmaz De-t (egy fajta anyag), toleranciát, felismerést, lemondást, lemondást a hétköznapi emberek összes vágyáról és a ragaszkodás minden fajtájáról; és még ehhez jön a szenvedések elviselése, stb., különféle dolgokat tartalmaz még. Az ember Xinxingjét minden területen emelni kell, csak akkor kerülsz magasabb fokra te is.”
Jobban megértettem, mint valaha, amit a Mester mond: „Azt valljuk a konfliktusoknál, hogy „ha egy lépést visszalépsz, a tenger nagy, az Ég végtelen”, ez egy teljesen más kép.” (Zhuán Fálun 9. fejezet – Megvilágosodás). Azóta igyekszem szem előtt tartani, és amikor nehézségek érnek, megpróbálok nem aggódni, befelé nézni és megtalálni a megoldást. Nem tudom minden alkalommal megtenni, de próbálom, igyekszem tudatosabb lenni, mint azelőtt.
Látom, hogy ez a kis fejlődés közvetlenül hatással van a gyakorlótársaimhoz fűződő kapcsolatomra, és hogy minden természetesebben folyik, mikor toleráns vagyok. Ennek ellenére még mindig sokat kell művelnem a türelmet, és remélem, jobban csinálom mostantól ebben a tekintetben.
2. Légy könyörületesebb
A szívemben nagyon válogatós vagyok másokkal, de nem mindig fejezem ezt ki szavakkal. Követelem, hogy műveljék magukat jobban, csinálják jobban a Dáfá dolgokat, szabaduljanak meg a ragaszkodásaiktól, stb. … Ahelyett, hogy a jó dolgokat nézném, a rosszakat nézem és megítélem őket ezek alapján. A ragaszkodásaikat nézem, mintha ezek ők maguk lennének, a megértés helyett, hogy ezek valamik, amiket ők megszereztek, és amiket még nem tudtak eltávolítani. Ahelyett, hogy azon gondolkodnék, hogyan tudnék segíteni nekik megszabadulni tőlük, úgy gondolom, hogy ragaszkodók: ő önző, ő lusta, ő pedig félelmetes. Hogyan tudnék segíteni nekik eltávolítani a ragaszkodásaikat, ha én magam rögzítettem ezeket a ragaszkodásokat, mintha kőbe lennének vésve!
Azok a negatív gondolatok egy mocskos dolgot képeznek egy másik dimenzióban, ami meggátol minket, hogy asszimilálódjunk a Zhen, Shan, Ren-be. Ez a fajta karma az, ami amíg nő, nehezebbé teszi számunkra a művelést, elválaszt minket a világegyetem tulajdonságaitól. A felszínen valaki lehet, hogy jól csinálja a három dolgot, de nem tesz erőfeszítéseket, hogy megsemmisítse ezt a dolgot, és az folyamatosan növekszik, úgy gondolom, ez a karma egy nagy betegségkarmává változhat. Tehát úgy gondolom, ez a kérdés rendkívül fontos, és nagyon oda kell rá figyelnünk.
Mostanában jöttem rá, hogy a türelem fejlesztésével még könyörületesebb lehetek. Láttam a ragaszkodást, mint valami külső dolgot a gyakorlónál, és volt szívem segíteni neki eltávolítani. Meg tudom változtatni az igényeket a szívemben a megértésekre és a kegyelemre, amelyek elég erősek ahhoz, hogy segítsenek feloldani egy rövid időre bármely gonosz tényezőt, ami kihasználja a rést, ami maradt bármilyen ragaszkodás által, és a gyakorló pozitívan válaszol. Ez a könyörületesség természetesen jön a szívből és megy egyenesen a másik ember szívébe, nem szükséges, hogy valaki szándékosan könyörületes legyen.
Egy héttel ezelőtt eldöntöttem, hogy felhívok minden egyes gyakorlót, aki részt vesz az Epoch Times-ban a legeleje óta, hogy létrehozzak egy találkozót Fát tanulni és tapasztalatot cserélni. A találkozóra mindig e-mailben hívtam meg a többieket, úgy gondoltam, hogy ez elég így, de mikor egyszer a találkozón láttam, hogy csak néhányan jöttek el, mérges lettem, és a szívem mindenféle negatív gondolatot gyártottam azokkal szemben, akik nem jöttek el. Azonban ebben az időben eldöntöttem, hogy elhagyom a negatív gondolatokat, és felhívom azokat is, akiket ellenszenvesnek tartottam a szívemben sokáig, mintha semmi rossz nem történt volna közöttünk.
Az eredmény az lett, hogy több gyakorló jött el a találkozóra. A tapasztalat-megosztás alatt néhány gyakorló értékelte azt a tényt, hogy személyesen felhívtam őket. A szavaim ugyanazok voltak, mint régebben, de a szívem megváltozott.
Miközben a fenti szavakat írtam a The Epoch Times irodájában, az egyik gyakorló, aki megköszönte nekem, hogy szóltam neki, bejött, hogy elmondja, el akart osztani egy extra napot annak érdekében, hogy átvegye tőlem a terjesztői munkát, így még több időt tudnék az eladással foglalkozni. A következő napon mielőtt elkezdődött a terjesztés, egy másik gyakorló is odajött hozzám és mondta, hogy hajlandó az elosztási részemet csinálni, így több időt tölthetnék az értékesítéssel. Habár kértem segítséget a terjesztésben néhány hónapja annak érdekében, hogy több időm legyen az értékesítésre, ez nem történt meg addig a találkozóig, amin ez a segítség megérkezett, pont akkor, mikor a szívem megváltozott.
Még mindig sokkal jobban kell művelnem a könyörületességemet, és látom, hogy az egyik fő ok az, hogy túl nagy fontosságot tulajdonítok magamnak.
3. Légy alázatos
A művelésem elején úgy találtam, hogy vannak erős ragaszkodásaim a hírnévhez, az elismeréshez és a hencegéshez. Azóta mindig próbáltam visszaszorítani magam ezzel kapcsolatban, de ezek a ragaszkodások sok rétegben vannak, és mikor megmérem magam a Fával, rájövök, hogy még mindig megmutatkoznak, és néha egy negatív hatást fejtenek ki a gyakorlótársaim felé.
Általában elfelejtem, hogy vannak kézségeim, amiket a Dáfától kaptam, hogy segítsem a Mestert helyreigazítani a Fát. Úgy veszem őket, mint a sajátomat, és büszke vagyok rá. Nagyon alkalmasnak érzem magam, és ez elgondolkodtad, hogy az ötleteim a legkorrektebbek és hogy a megértéseim a legalkalmasabbak. Ez oda vezet engem néha, hogy gyorsan vessem el mások ötleteit anélkül, hogy túlságosan figyelembe venném őket, ami végül a társaim elbátortalanodásához vezet, akik lassan kezdik még jobban elkülönültnek érezni magukat a projekttől.
Nem próbálom megtalálni, mik azok a készségek, amiket a Mester adott a gyakorlótársaimnak, és így a szívemben korlátozom a bennük rejlő lehetőségeket és bizalmatlan vagyok a képességeikkel szemben, elfelejtve, hogy minden gyakorló száz vagy ezer hétköznapi emberrel egyenlő.
Ha türelmesebb és könyörületesebb vagyok, képes leszek emlékezni, hogy minden Dáfá tanítvány rendkívüli, és hogy a munkám az, hogy koordinátorként megpróbáljam előmozdítani a legjobbat az összes gyakorlónál, így ő is a legjobbat tudja nyújtani az érző lények megmentésében.
Több tolerancia, több együttérzés és kevesebb fontosság önmagának – ezek a legfőbb tulajdonságok, ahogy megfigyeltem azoknál a koordinátoroknál, akik elérték a gyakorlók nagyobb mértékű bevonását egy projektbe.
A tisztaság megfigyelésénél – amellyel ezek a koordinátorok teszik a dolgukat – elsírtam magam és megértettem gyorsan, hogyan sikerült nekik bevonni minden gyakorlót, végül elérve a projekt sikerét.
Tudtuk nélkül segítettek nekem megváltoztatni a véleményemet bizonyos gyakorlókról, akikről azt hittem, hogy lehetetlen kijönni velük. Nekik egyszerűen több Shan-juk és Ren-jük van, mint nekem ezekkel a gyakorlókkal szemben, és így képesek lettek arra, hogy a legjobban csinálják ezeket, egy nagy siker eléréséért a projekt számára. Köszönet nekik, hogy megtudtam, hogy fel kell oldanom, hogy ne legyenek határok a toleranciámban sem a könyörületemben, nem kellene korlátoznom mások képességét, alázatosnak kellene lennem.
Úgy gondoltam, hogy alázatos vagyok, de a hétköznapi emberek mércéjével mértem meg magam, nem a Fá mércéjével. Miután megnéztem más koordinátorokat, látom, hogy még nagyon messze vagyok az alázatosság elérésétől, és tudatos erőfeszítéseket kell tennem, hogy ebbe az irányba mozogjak.
4. Legyek annyira szorgalmas, amilyen a művelésem elején voltam
Annak érdekében, hogy alázatosabb legyek, először is szorgalmasabban kell csinálnom a három dolgot. A Fát jobban kell tanulnom, jobban kell küldenem az őszinte gondolatokat, tisztáznom kell az igazságot, és minden nap végeznem kell a gyakorlatokat, mert ez ad nekem elég energiát, hogy mindent megcsináljak, amit gördülékenyebben meg kell tennem.
A Mester azt mondja a Fá-magyarázat a The Epoch Times ülésén-ben: „A The Epoch Times számára végzett munkánál ez ugyanúgy van. Egészen mindegy, milyen munkát végzel itt, az nem képviseli a művelési szintedet. Ami meg van nézve, az csak az, hogy szorgalmasan haladsz-e előre a művelésnél. Az istenségek és a buddhák csak az emberek szívére tekintenek a művelésnél, csak arra, hogy szorgalmas vagy-e a művelésnél vagy sem.”
A Mester emlékeztet minket a Fá magyarázat a New York-i Fá-konferencián, 2013-ban: „Egyesek gyakran megkérdezték a Mestert: „Amikor a kezdeti időkben a Fá-t tanultam, a szintem nagyon gyorsan emelkedett. Az olvasásnál szakadatlanul jöttek a felismerések. Miért van az, hogy már nincsen meg ez az érzésem?” Gondoljatok bele, te vajon úgy műveled magadat, mint a „kezdeti időkben”?”
Megragadom az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek a gyakorlótársaimtól az alázatosság hiánya miatt. Mostantól a legjobban fogom csinálni, hogy előtérbe helyezzem a művelésemet és befelé tekintek, mikor nehézségekkel találkozom. Toleránsabb és könyörületesebb leszek a gyakorlótársaim felé, és minden lehetségest megteszek azért, hogy együtt segítsük a Mestert az érző lények megmentésében! Nem fogom a Mestert cserbenhagyni, teljesíteni fogom a történelmi küldetésemet, és vissza fogok térni a mennyei királyságomba!
Köszönöm, Mester!
Köszönöm, gyakorlótársak!
(A koppenhágai 2013-as Európai Fálun Dáfá Tapasztalat-megosztó Konferenciára benyújtott beszámoló)
* * *
tovább ...