Üdvözlet Tisztelt Mester!
Üdvözlet gyakorlótársak!
A nevem Chen Ying, jelenleg Svédországban élek. A Fát 1998-ban kaptam meg Pekingben, és 2001-ben emigráltam Svédországba a szárazföldi Kínából.
Az Epoch Times északi irodáját múlt év júliusában Gothenburg-ból Stockholm-ba helyezték át, amely egy értékes új lehetőség a művelésre a Mestertől, azért hogy az Epoch Times egy nagyobb szerepet játszhasson a Fá-helyreigazításban, hogy a Mesternek segítsen. Röviddel ez után az Epoch Times kínai változatának északi irodáját formálisan is létrehozták. Köszönet a Mester és a gyakorlótársak bizalmáért, én lettem az északi iroda igazgatója a központi irodától.
Ezen az Európai Fá-konferencián szeretném megosztani a tapasztalatomat és a fejlődésemet, amelyet a Fá-helyreigazítás idején tapasztalhattam.
1. A Mester kívánsága számomra parancs
Amikor először jelöltek a koordinátornak nagyon összezavarodtam, mivel láttam, hogy a gyakorlótársak között különböző komplikált kapcsolatok vannak, amelyek nagyon sok Dáfá koordinátort kimerítettek. Féltem tőle, hogy a művelésemet megzavarná, ha egy ilyen helyzetbe kerülnék. Ehhez tartozik az is, hogy az Északi Epoch Times 4 országból tevődik össze: Svédországból, Dániából, Norvégiából, Finnországból, és mindegyik ezek közül rendelkezik egy saját koordinátorral a Dáfá egyesületek számára, amit nagyon bonyolult lenne koordinálni. Abban az időben minden ország Epoch Times újságja a gyakorlók adományaiból lett megalapítva. Nehéz lett volna megalapítani az üzletet csupán az eladásokból. Emellett nekem megvolt a saját munkám, a családi kötelezettségemmel együtt. Így nem sok idő maradt a Dáfá munkára. Mindenféle nehézséggel együtt nem tudtam előlépni, hogy egy ilyen jellegű felelősséget felvállaljak. De Dáfá-tanítványként nagyon tiszta volt számomra, hogyha senki sem lenne, aki ezt a felelősséget elviselné, akkor nagyon nehéz lenne az Epoch Times északi változatának, hogy előre juthasson.
Felismertem, hogy ezek az aggodalmak önző szemszögből keletkeztek, hogyha ezen nem tudok túljutni, akkor nagyon nehéz lenne számomra, hogy előlépjek és döntsek. A mi könyörületes és nagyszerű Mesterünk valóban előre tolt engem. Álmomban a Mester eljött hozzám és beszélt velem. Aztán engem és más gyakorlókat, akiket ismert, magával vitt, hogy másszunk fel sok hegyre, és menjünk át sok úton. Követtük a Mestert, hogy érző lényeket keressünk, akiket megmenthetnénk... Miután felébredtem, potyogtak a könnyeim és a szívemben úgy éreztem mintha elektromos sokkot kapott volna. Ezen a példán keresztül megértettem, hogy a Fá helyreigazításnak szüksége van arra, amit nekem tennem kell. Azóta nem gondolkodtam rajta, hogy a képességeim elég jók-e hogy ezeknek a kihívásoknak megfeleljen, nem gondolkoztam túl sokat az eredményen sem.
Egyes kulcs koordinátorok az Epoch Times fő szerkesztőségénél nagyon sokat szenvedtek a személyes és a családi életben, és minden nap nagyon keményen dolgoztak, hogy a világ különböző részén jól koordinálják a különböző részlegeket. A munka terhe számukra nagyon-nagyon nehéz volt, és ők nagyon meghatottak. Ezzel ellentétben én miért ne tudnék megszabadulni az önzőségemtől és egy kicsit több felelősséget felvállalni?
Aztán elfogadtam a jelölést hogy az Epoch Times északi irodájának az igazgatója legyek, miközben a gyakorlótársaim a helyes gondolataikkal támogattak és bátorítottak engem. Egy közös célunk volt- egy jobb és jobb újságon dolgozni és még több élőlényt megmenteni. Azt is felismertem, hogy ez az én felelősségem. A Mester kívánsága a mi tanítványaink számára parancs. A Dáfá tanítványoknak jól kell koordinálniuk, feltétel nélkül. A Mester mindig a legjobbat adja nekünk.
2. A reklámok eladása egyenlő az élőlények megmentésével és az igazság tisztázásával
A nulláról kezdtem el megtanulni az irodai menedzsmentet, az ésszerű hozzáértő szintig. Ebben a folyamatban sok lehetőségem volt ,hogy acélozzam és fejlesszem a jellememet. Felismertem hogy többet kellene tanulnunk abból, amit a Mester tett a Shen Yun-nél, úgy az Epoch Times-nál is, egy olyan céllal, hogy ezt a legnagyobbá tegyük a világon. Hogyha a mi utunk helyes, akkor a lehetőségeink is folyamatosan kiszélesednek.
Az irodánk is egy nemes körforgásban kellene, hogy legyen, az újság, amit a gyakorlók adományaiból alapítottak nem képes arra, hogy a hatalmas erényt bírja.
Ez az ügy a legnagyobb kihívás az északi országok gyakorlóinak számára, hiszen ott a gyakorlók adományozták az összes újságot. De ahhoz, hogy egy üzletet jól vezessünk soha sem elég egyetlen nap munkája, itt vannak relatíve kisebb kínai közösségek a 4 északi országban, és ez a 4 ország mind különböző nyelvezettel és különböző pénznemmel rendelkezik, amely az északi Epoch-nak nehezebb körülményeket ad mind a személyes koordinációban, és a menedzsmentben is. A csapatunk egy egészként kell, hogy megemelkedjen a művelésben nagyon gyorsan, ahhoz hogy elérjük a célunkat.
Ahhoz, hogy megerősítsük az újságok eladását egy egységes marketing-tervet alakítottunk ki, egybecsengően az újságunk szerkesztőségének a tervével. Azért hogy fejlesszük ezt a körforgást és kiterjesszük az újság hatását a helyi kínai közösségekre, 21 új újságkiosztó helyet hoztunk létre Stockholmban, beleértve 6 új szupermarketet is. Ebben a folyamatban áttörtük azt a gondolati állapotot, hogy nincs időnk, hogy nyelvi nehézségek vannak, és hogy nincs professzionális tapasztalatunk. A holland és a belga iroda segítségével egy összesített verziót használtunk a mi újságunk és a skandináv színes reklámoldalt is beillesztettük.
És nagyon különböző folyamatok voltak a marketing területén Demarkban, Finnországban és Svédországban, ahol az első színes oldal vagy a egyszeri hirdetések sorával találkozott az irodánk. A piac nyitott felénk, egy kisebb haladással és a bevételek is ennek megfelelően növekedtek, és több mint 6 hónappal később az Epoch Times Svédországban elkezdett a gyakorlók adományai nélkül működni.
Nagyon tisztában voltam vele, hogy ez az eredmény a csapatunk együttműködésének volt köszönhető. A valóságban a Mester volt az, aki bátorított minket, hogy menjünk előre, Ő rendezett el mindent. Csak úgy, mint a Mester és a tanítványok közti kegyelem, „Amikor a tanítványoknak számos helyes gondolatuk van. A mesteré az erő megfordítani az események folyását". ( Hong Yin II.)
Akárhányszor egy számlát küldtem egy ügyfélnek, éreztem az eladási osztályunknak a nagy erőfeszítéseit és az élőlények megmentésének örömét. Éreztem, hogy a koordinációnk előre haladt a helyes irányba.
Azok a gyakorlótársak, akik elhagyták az Epoch Times-ot, visszajöttek, újra csatlakozzanak hozzánk az élőlények megmentéséért. A szerkesztőségi csapatunk egyre jobban és jobban működött együtt, amikor egy gyakorlónak nem volt ideje, hogy megírjon egy cikket, akkor egy másik gyakorló segített megírni. Amikor nem sikerült egy interjút készíteni egy eseményen, akkor mások írtak erről cikket, hogy segítsenek. Miközben az újonnan kiképzett gyakorlók csatlakoztak a grafikus csapatunkhoz. Összességében minden gyakorló együttműködik, hogy fejlődjön az újság, és megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy együttműködjenek.
Látván, hogy ilyen sok gyakorló tesz több erőfeszítést az újságnál, nagyon meghatódtam. Csakis a Fá és a Mester volt képes arra, hogy a mi látszólag hétköznapi tanítványainkat sokkal szentségesebbé tegye. A koordináció folyamata a valóságban egy művelési folyamat volt, a bizalomé és a könyörületességé a gyakorlótársak felé. Koordinátorként akárhányszor látom a gyakorlótársakat ilyen nagy erőfeszítéseket tenni, akárhányszor voltam tanúja az ő fénylő és jó pontjaiknak, igazán értékeltem minden tanítványt az Epoch Times-nál egyre jobban és jobban, és éreztem a Mester könyörületességét és a Fá mélységességét.
3. Állhatatosan művelni magamat a koordinációs munka közben
Egy évnyi koordinációs munka után éreztem, hogy a koordinátornak több erőfeszítést kell tennie, több felelősséget magára vállalnia és végtelen mennyiségű dologról gondolkodni és tervezni az agyában. Valójában ezeket mi mind kiváló művelési lehetőségeknek kellene, hogy tekintsünk, amiket a Mester ad, nem igaz? Ebben a folyamatban, miközben áldoztam és elviseltem, a Mester segített benne, hogy megnöveljük a kapacitásunkat.
Fél évvel a Shen Yun Svédországba való érkezése előtt a Shen Yun promóciójára összpontosítottunk, és én voltam a felelős a konyháért és a színházi étterem munkájáért. Nagyon elfoglalt voltam, hogy az Epoch Times heti ülésére elmenjek, és csak az Epoch Times eladásával töltöttem időt. Ebben az időszakban én csak egy pár régi ügyfelünk hosszú távú szerződését tudtam fenntartani. A Shen Yun show után kaptam egy fél éves kinyomtatott elszámolást az északi Epoch Times-ról Németországból, ebben részben Svédországról és a másik 3 északi országról volt szó, miszerint nem teljesítettek sikeresen az eladásban. Nagyon szomorú voltam, és a könnyeimet hullattam. Azt éreztem, hogy nem tudtam megfeleni a Mester bizalmának és a koordinátor felelősségének a fontosságának. Hogyha kicsit is eltérünk a Fá-tól, a régi erők zavarni fognak minket számtalan kifogással. Például egyes hozzáértő gyakorlóknak dolgozniuk kell, hogy biztosítsák a létfenntartásukat, miközben mások túl nagy teher zúdul. Különböző okok, amelyek a mi szegényes eladásunkat támasztják alá. Amikor ezzel a helyzettel szembesültem, nagyon aggódtam. Felismertem, hogy nem szabadna a gonosz erőknek zavarni minket, és ezek mögött a komplikált jelenségek mögött valami olyasmi állt, amit a régi erők és a gonosz rendezett el. Ezt meg kellene tagadnunk a helyes és tiszta gondolatainkkal.
Ez év New York-i Fá-konferenciáján az Epoch Times főszerkesztősége minden ágazat számára megemelte a mércét, és arra kérte az összes ágazatot, hogy szakadjon el a szponzorságtól és menjen elébe a szabványosításnak, a professzionális menedzsmentnek és a teljes idejű alkalmazottak tréningjének.
Nagyon sok időt és energiát töltöttem azzal, hogy a különböző országok koordinátoraival kicserélhessem az ötleteimet és azt kívántam, hogy a másik 3 ország is csatlakozzon Svédországhoz, hogy az északi Epoch Times egy testet alkosson, és az eladók nagyobb figyelmet fektessenek a piacra. Hogyha egy testként egyesülünk, és jól tekintünk a piacra minden országban, akkor a 4 északi országunk egy valódi egy testet képezhet. Ez az amit a Mester akar.
A Mester azt mondta a Fá-magyarázatban 2010-ben a New York-i Fá-konferencián:
„Egészen mindegy, melyik projektről, melyik dologról van szó, ha te nem csinálod azt, akkor hagyhatod, de ha csinálod azt, feltétlenül jól kell csinálnod. Ha elkezdi az ember, be kell fejezze azt. Máskülönben hogyan kellene legyen dokumentálva a történelemben az az idő, amit elpazaroltál. Ha egy dolog nincs sikeresen megcsinálva, az egy balsiker. Az nincs úgy, hogy csak akkor alapozhatsz meg hatalmas erényt, ha ez a gondolataidnak megfelelően sikerre van juttatva. Az fontos, milyen gondolataid vannak az együttműködésnél, hogyan viselkedsz te az együttműködésnél. Ez a művelésnek a folyamata."
Felismertem, hogy ez az időszak a fejlődésemet szolgálta. El kellett engednem az ego-mat, kiszélesítenem a teherbírásomat, könyörületesnek lennem a gyakorlótársakkal, és a gyakorlótársak jó pontjait kellett néznem, és magamra kellett visszatekintenem, amikor mások gyenge pontjait láttam. Elkezdtem beszélni a gyakorlótársakkal magam körül. Az egyik gyakorló rámutatott, hogy milyen a munka-metódusom és a hozzáállásom. A főnököm nagyon elégedett lehetne velem, de a csapatom tagjai olyanok csak, mint egy zálog a kezemben. Valójában, ez a más emberek szemszögéből való vizsgálat lehetővé tette, hogy megértsem, amit előtte sohasem tapasztaltam meg. Mindig úgy viselkedtem, ahogy én gondoltam, és nem nagyon gondoltam másokra. Néha nagyon aggódtam, gyorsan beszéltem, mind olyan dolgok, amit mások nagyon nehezen tudnak elfogadni. Megértettem, hogy Dáfá- koordinátori munkámon keresztül a szellemem megemelkedett, és a bölcsességem kiszélesedett.
Hogyha jól akarjuk koordinálni a gyakorlótársakat, akkor az a kulcs, hogy saját magunkat jól műveljük. Miután még mélyebbre ástam a gondolataimban, megtaláltam az önzőségemet a koordinációs munkámban. Például, amikor bátorítottam és elfogadó voltam a gyakorlótársakkal, akkor az, amire gondoltam, a hatalmas erényem megalapozása volt, és hogy elkerüljem, hogy egy egyedülálló parancsnok legyek a saját világomban, amikor visszatérek. Megértettem, hogy Dáfá- tanítványként túl kell lépnem a régi világegyetem természetén, és nem csak magammal törődnöm, ahhoz, hogy elérjem az új világegyetem mércéjét,- miszerint önzetlennek kell lennem. Mikor felismertem ezt, más gyakorlók már azon dolgoztak, hogy segítsenek nekem, hogy egy jobb Manager legyek, és megtanítsák, hogy mindig más emberek szükségleteit tegyem előtérbe.
Minden gyakorlónak megvan a saját útja, legyen az egyszerű vagy komplikált, mindegyik a saját okaiból és tényezőiből fakad. Ezért az, hogy megértsük a gyakorlótársaink helyzetét, körülményeit, és saját útjukat, és az hogy kölcsönösen toleráljuk egymást, az egy feltétel a koordinátoraink számára. Gyakorta emlékeztetem magam arra, hogy ne hanyagoljam el a saját művelésemet, miközben törődök az egész csapattal. Amikor látom, hogy mindenki keményen dolgozik, hogy javítson a művelésen, már nem érzem azt, hogy a koordinátori felelősség egy teher lenne, és nem helyezek nyomást senkire, hanem megpróbálok segíteni minden gyakorlónak, hogy a maximumot hozza ki magából. Azt gondolom, hogy az nagyon fontos, hogy megértsünk minden egyes csapattagot és együtt dolgozzunk velük, hogy túléljük a legkeményebb helyzeteket.
A közös művelési folyamat közben a gyakorlótársakkal folyamatosan alkalmazkodunk egymáshoz, a munkámat a nulláról kezdtem, amikor még nem tudtam semmit. És mindig érzem a Mester könyörületes törődését. Nem vagyok már boldog, ha elérek valamit, hanem inkább arra összpontosítok, hogy milyen korlátaim vannak, és arra a magasabb mércére, amit a Fá állít fel velem szemben.
Az Epoch Times a világon az elsőszámú média lesz. És mi mindannyian megértjük, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy itt dolgozhatunk, amiért a Fa-helyreigazítás időszakában műveljük magunkat, és megmentjük az élőlényeket miközben az Epoch Times-nál dolgozunk a Mester vezetésével. Nagyon sok dolog lesz számunkra, amin át kell esnünk, amit el kell érnünk, és amit elérünk. Megértem, hogy az út, ami előttünk áll nem könnyű, de semmi sem fog engem megállítani. A Mester hatalmas teherbírása kiszélesítette az utunkat. Minden lehetőség olyan, amely sohasem fog visszatérni. Becsüljük meg a lehetőségeket. Amit a Mesterünk kíván, az feltétel nélküli parancs számomra.
Köszönöm Mester!
Köszönöm gyakorlótársak!
(A koppenhágai 2013-as Európai Fálun Dáfá Tapasztalat-megosztó Konferenciára benyújtott beszámoló)
* * *
tovább ...