Az ötvenes éveimben járó nő vagyok és a családommal egy kis faluban élek Shandong tartományban. Kb. három évvel ezelőtt találtam egy kemény csomót a bal mellemben. Nem fájt és nem zavart, ezért mivel földműves vagyok, nem figyeltem erre és folytattam a munkát.
2011 áprilisában a kemény csomó hirtelen megnövekedett. A családom minden tagja velem együtt aggódott. Elmentem a városi kórházba, ahol előrehaladott stádiumú emlőrákot diagnosztizáltak. Az orvos azt mondta, hogy mivel a rák már tovább terjedt, így a kórház nem vállalja a műtétet. Azt javasolta, hogy műtessem meg egy regionális kórházban olyan hamar, amilyen hamar lehetséges. Az egész családot lesújtotta a hír, és sírtunk mindannyian. Úgy döntöttünk, hogy nem hisszük el és azt gondoltuk, hogy lehet, hogy téves a diagnózis. Ezért elmentem egy második vizsgálatra egy másik kórházba a városunkban. Az eredmény ugyanaz volt. Itt is azt javasolták, hogy menjek egy nagyobb kórházba, hogy megműtsenek, amilyen hamar csak lehetséges. Abban az időben a családom azt érezte, hogy leszakadt az ég.
Rádöbbentem, hogy az édesanyám a nyolcvanas éveiben van, és a gyerekem még nem nőtt fel. A családom anyagi helyzete nem túl jó. A betegség már tovább terjedt, és már a műtettel együtt is valószínűnek tűnik, hogy nem gyógyulnék meg. Nem csak pénzt veszítenék, de az életemet is. Ezért eldöntöttem, hogy nem megyek műtétre. Eldöntöttem, hogy élek, amíg meg nem halok.
Amint ezt a döntést hoztam, azt gondoltam, hogy nem élek már sokáig, ezért meg kellene látogatnom a rokonaimat utoljára. Miután már láttam néhány rokonomat, elmentem az unokatestvérem házába. Az unokatestvérem Fálun Dáfát gyakorol. Hallott a helyzetemről és azt mondta, hogy neked nem kell meghalnod és a Dáfá meg tudna menteni. Ez csak attól függ, hogy hiszel e vagy sem. Éreztem némi reményt, de még voltak kétségeim. Az unokatestvérem azt mondta, hogy nála kellene ebédelnem. Én főzök, és te addig tudsz TV-t nézni.
Lejátszotta a Shen Yun 2011-es Új Évi gálájának DVD-jét. Nem tudtam róla semmit, és csak azt gondoltam, hogy ez nagyon jó volt. Ahogy néztem csak azt kérdeztem, hogy mi ez? Ez kitűnő! Egy idő után rosszul éreztem magam, és azt akartam, hogy vegye ki. Az unokatestvérem azt mondta, hogy sorskapcsolatom van. Ez egy jó dolog és nem kellene megijednem. Egy lavórt tett elém. Feljött egy kis sárga folyadék. Olyan hangosan morgott a nyomrom, hogy mások is hallhatták. Miután kiköptem úgy éreztem, hogy jobb lett. Az unokatestvérem azt mondta, hogy van egy eleve elrendelt sorskapcsolatom a Dáfával, és Li Honghzi Mester megtisztította a testemet. Azt mondta, hogy gyakorolnom kellene a Dáfát. Azt mondtam, hogy ha meggyógyulok, meg fogom mutatni a kórházi leleteket mindenkinek, hogy támogassam a Dáfát és el fogom mondani, hogy a Fálun Dáfá Jó.
Később vittem magammal haza egy példányt a Zhuán Fálunból, amit az unokatestvéremtől kpatam. Végig olvastam megállás nélkül. Éreztem, hogy ez a könyv nagyon jó és hogy ez valóban egy mennyei könyv. Miért nem tudtam erről korábban? Ezután elmeséltem a családtagjaimnak, hogy szeretném elkezdeni a Fálun Dáfá gyakorlását.
Néhány nappal később a családtagjaim nagyon aggódtak értem. Elvittek egy városi kórházba egy másik vizsgálatra. Azaz eredmény jött vissza, hogy minden rendben van. Az orvos azt mondta, hogy semmi baj nincs veled. Miért kellett még egy vizsgálat? A családtagjaim mellettem álltak és elkezdtek zokogni. Ezúttal sírtak az izgalomtól és a megkönnyebbüléstől.
Azután, hogy hazamentünk a férjemmel mindketten letérdeltünk a Mester fényképe előtt, hogy alázatosan kifejezzük a tiszteletünket. Megköszöntük a Mesternek, hogy megmentette az életemet. Azon az éjjelen volt egy álmom. Valaki kihúzott valamit a bal mellemből, és felébredtem a fájdalomra. Akkor egy hangot hallottam, hogy a nagyot kivették és egy kicsi van. Azonnal válaszoltam, hogy kérem vegye ki a kicsit is, Mester! Később megérintettem a testem és a keménység teljesen eltűnt a mellemből, de nem volt egyetlen karcolás sem. Annyira izgatott voltam, hogy sírva fakadtam.
Végső stádiumú rákos beteg voltam. Csak hét nap telt el az első vizsgálat és az újabb vizsgálat között, és a csomó a mellemből teljesen eltűnt. A családom és a rokonaim egyaránt tanúi voltak a csodának. Továbbá az édesanyám, a nővérem és a férje, az idősebb nővérem, az öcsém és a felesége is elkezdték gyakorolni a Fálun Dáfát. Az idősebb nővérem valaha bélrákos volt. Nem engedhette meg magának, hogy megműtsék, ezért otthon maradt és várta a halált. Elmentem hozzá, hogy elmeséljem neki a csodálatos tapasztalatomat, és hogy javasoljam, hogy gyakorolja a Dáfát. Hallgatta a Mester leckéit és később a bélrákja meggyógyult. Ezután visszament dolgozni.
Teljesítem az ígéretemet, hogy arra használom a saját tapasztalatomat, hogy meséljek az embereknek a Fálun Dáfá csodájáról.
* * *
tovább ...